Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

\ 1978. szeptember 23„ szombat Tanácselnök a közművelődésért Látogatóban a csorvási tanácsbázán Hírek Békésről A békési Dankó Klub tag­jai ez évben Borsod megyé­ben vettek részt országjáró úton. A klub legaktívabb tagjait vitte el a békési mű­velődési központ. Leninvá- rosban ismerkedtek az új várossal, találkoztak a ti- szaszederkényi cigányklub tagjaival, ellátogattak Lilla­füredre, s megnézték az aggteleki csepkőbarlangot is. Békésen már hagyományo­sak az ilyen klubkirándulá­sok; jártak már a klubta­gok Heves, Hajdú-Bihar, Csongrád, Szabol cs-Szat­már megyében és szűkebb hazánk különböző helységei­ben is gyakrabban megfor­dultak. * * * A békési Alkotók Klubjá­nak képzőművészeti szekció­ja készül a „Békési Tárlat 78” című kiállításra, ame­lyet a békési Jantyik Mátyás Múzeumban nyitnak meg no­vember 4-én. • * • A városi művelődési köz­pont Körös szövetkezeti if­júsági klubjának szeptember 24-én lesz az évadnyitó klub- foglalkozása az ifjúsági ház­ban. A programban a veze­tőségválasztás, munkaterv- megbeszélés, játékos ismer­kedési est és discóműsor sze­repel. * * * A művelődési központ munkáskórusa a Vándor Sándor-kórusszemlére készül. Szeptember 29-én, a fegyve­res erők napján is fellép a kórus a városi úttörő- és if­júsági fúvószenekarral együtt a kosárüzem munkásklubjá­ban. Október 2-án kezdődnek aKPVDSZ kulturális napok Tizennyolcadszor jelentet­te meg tetszetős külsőben, gazdag tartalommal a KPVDSZ Békés megyei bi­zottsága azt a programfüze­tet, melyben az idei kultu­rális napok eseményeit, ren­dezvényeit gyűjti egybe és mozgósít azok sikeres meg­szervezésére. Mielőtt az ok­tóber 1—31. között sorra ke­rülő KPVDSZ XVIII. kultu­rális napok programfüzetébe belelapoznánk, sok év ta­pasztalatai alapján megálla­píthatjuk: az idei események és rendezvények ismét sokat igérőek. Olyanok, melyek új­ból alkalmasak arra, hogy a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Szakszerve­zet sok ezres tagsága köré­ben tovább mélyítsék a köz- művelődési törvény jelentősé­gét, továbbá segítsék a szak- szervezet XXXII. kongresz- szusa határozatainak, kü­lönösen a nevelési program­ban megfogalmazott felada­toknak valóra váltását. Mind­ez úgy bontja részekre a KPVDSZ kulturális napok egy hónapig tartó rendez­vénysorozatát, hogy a szak- szervezet nagy feladatai kö­\ Jókai Színház ez évi bemutatóihoz kapcsolódó kiállítást rendeztek be Békéscsabán, a megyei könyvtár olvasóter­mében. A színművek irodalmi anyagát, tanulmányokat, az Írók életrajzát, a hazai bemutatók kritikáit is megtalálják itt az olvasók Fotó: Gál Edit zel kerüljenek az egész tag­sághoz. Sőt, a meghatározott események önmagukért agi­tálva mozgósítsák az alap­szervezetek sok ezres tagsá­gát. Az 1978. évi kulturális na­pokat október 2-án Gyulán, a művelődési és ifjúsági ház­ban megrendezésre kerülő ünnepélyes megnyitó vezeti be. E megyei rendezvényen az ünnepi beszédet követően színpadra lép az Erkel Fe­renc vegyes kórus, továbbá a gyulai Körös szövetkezeti táncegyüttes. A művelődési és ifjúsági ház ad otthont az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat és az ÁFÉSZ dolgo­zóinak alkotásaiból összeállí­tott kézimunka-kiállításnak is. Október 10-én, délelőtt 9 órakor Békéscsabán, az SZMT székházában kezdődik a hagyományos szavalóver­seny. A szakma fiataljai Radnóti Miklós költészetéből, majd szabadon választott versként más magyar költők műveiből adnak elő. Október 19-én, ugyancsak délelőtt 9 órakor tartják szintén Bé­késcsabán, az SZMT-szék- házában a nagy érdeklődés­re számot tartó szakszerve­zeti napot, melynek előadó­ja Tausz János, a KPVDSZ központi vezetőségének elnö­ke lesz. Hagyomány már a szakmán belüli megyei szel­lemi vetélkedő is. Ez októ­ber 25-én, ugyancsak Bé­késcsabán, az SZMT székhá­zában lesz. Október 30-án, az ÁFÉSZ rendezésében Sarka­don, a Pelikán étteremben ünnepélyes keretek között kerül sor a KPVDSZ XVIII. kulturális napok záróünnep­ségére. Az eseménysorozat értékelése után a SZOT— MEDOSZ üdülő menyecske­kórusa, valamint a sarkadi pávakör ad műsort. Mindaz, amiről eddig szól­tunk, a kulturális napok megyei eseményei. A prog­ramfüzet azonban részletesen ismerteti az alapszervezetek által tervezett rendezvénye­ket. A korábbi évekhez hason­lóan több amatőr együttes is hozzájárul a kulturális na­pok programjának gazdagí­tásához. Különösen sok fel­lépést vállal a békéscsabai Napsugár bábegyüttes. A tánccsoportok közül a bat- tonyai ÁFÉSZ együttese je­leskedik az idei kulturális napokon. Balkus Imre SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 52. Látszott, hogy a kis em­ber ellenkezne, ha merne. Az ideges készségén látszott, ahogy a zsebébe nyúlt. Zsabka megfordult, és fel­mutatta a fiúknak a százast. — Látom már — hajolt Kosznovszki Feró Dombaj Gyurkához. Zsabka arcán piros heg húzódott jobb felől. Üj heg. És most különösen piros volt — tán ezért is tűnt fel egy­szerre — a gunyoros mo­solytól. amely fényt adott rá. Sandi visszament a fala­záshoz. Vitte magával lelki- állapotának kettőségét : a megnyugvást és annak mé- hében a nyugtalanságot. „Sohase fog elárulni” — tudta biztosan. — Zsarolni akar a végsőkig. — S míg keservesen rakta — mert ma­ga rakta — hátul az új falat: — Legalább megérte vol­na... Legalább az ,a könyv megvolna... De csak a bajt zúdítottam magamra. Mit, magamra? A falura!...” S a vigyor, mint keserű lé, csörgött alá az arcán. Majd hirtelen jókedvű lett. Először nem tudta, hogy mi­től. Aztán rájött. Biztos volt benne, hogy Zsabka nem ta­lálta meg a török kincset. Csendes napok jöttek. Sandi háza épült, Matej lába gyógyult. Kijárt már bottal, s a ház körül tett­vett, mert nincs nagyobb átok, mint. ha az ember tét­lenségre van kárhoztatva. Halom hulladék deszka ál­lott az udvarán, mellé tele­pedett, kinyújtotta lábát, s olykor káromkodásokat szi­szegve a fájdalom miatt. De működött. Végre már mű­ködött. Ölhoz szabdalta a deszkát meg a dorongfákat. Magasított ól lesz, cölöpökön, amilyen itt szokás: a desz­kapadló húsz centire a talaj fölött; a malac nem hempe­reg a trágyalében; a deszka résein kicsorog a szenny, az ól körüli vájatokbán meg­gyűlik, s kis árok vezeti to­va, szüntelen bűzt lehelve. A malac nem hempereg a trágyalében, de a kút vize befogadja sokszor. Mert ki­csi ,az udvar, s minden együtt van benne, testvéri szom­szédságban. Megesik aztán, hogy ő, ki az erdő titokza­tos mélyén lakik, s váloga­tott eszközei vannak a falu büntetésére, rájuk küldi a hasmenés átkát, persze bo­szorkányai útján, kik a nép közt laknak valóságosan, mint az ő képviseleti szer­vei. Szilágyi Menyhért csor­vási tanácselnököt könnyebb megtalálni az iskolában, a kultürházban, vagy vala­melyik helybéli üzemben, mint a tanácsházán. Gyak­ran van „házon kívül”, de aki akarja, rátalálhat, amint éppen a község ügyes-bajos dolgait kutatja személyesen a gondot vagy örömöt je­lentő esemény helyszínén. — Még mindig nçm ér­tem, miért kaptam meg a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést, amikor az egész­ségügy, a beruházás, a la­kásépítés, a községfejlesztés dolgaival éppen annyit tö­rődöm, mint a kultúrával. Egyébként is közös munka közös eredménye volt, amit a közművelődésben és ok­tatásban elértünk a község­ben — szabadkozik Szilá­gyi Menyhért, amikor kitün­tetéséhez gratulálunk. Ismeretes, hogy Csorvá- son 1971-től egységes irá­nyítással dolgozik az isko­la és a művelődési ház. So­kat vitatott megoldás ez, egyre többet beszélnek or­szágszerte az előnyeiről, ar­ról, hogy a közművelődési törvény szelleme szerint ez a jövő útja. — Nem tudom, mások ho­gyan képzelik az egységes, közös, vagy komplex irá­nyítást, de nem is az elne­vezés a lényeg, hanem a tartalom. Nálunk már hosszú ideje gond volt, hogy ahány gazdát neveztek ki az iskola és a művelődési ház élére, annyifelé húzták a szekeret. A tanácstörvény biztosította önállósággal a terület első intézkedése a közös irányítás, az egységes szemlélet kialakítása volt. Szerencsére vállalkozó, al­kalmas ember három is akadt, aki megpróbálkozott az új megoldással. Amikor benne voltunk a gondok­ban, akkor tornyosult a fe­jünkre a sok lehetetlen. Matej hát szabdalta a des/ kákát és a dorongfákat. A deszka az építkezéstől maradt, a dorongfát az erdő adta. Csak ki kell nyújtania a karját érte. Hiszen az erdő itt van ,az udvarban. S az udvar maga is tenyérnyi fü­ves tisztás, frissen, elevenen zöldellő. Szélein drótháló helyett a konkordia indái birkóznak az erdővel, mint egy csapat házőrző eb. Matej hát szabdalta a deszkát a zöld fűben, és nem unatkozott. Néha kiült a padra, hogy embereket lásson. Az embe­rek nem ültek melléje. Nem is nagyon jártak arrafelé, ha nem volt muszáj. Matej pe­dig a lábát előrenyújtotta, mint a botot, és ült. Talán már el tudott vol­na botorkálni a kocsmáig. Nem próbálta ki. Teréza nehezebben viselte, ö kiment az asszonyok kö­zé, de az asszonyok elzár­kóztak. Ügy beszélgettek boltnál, egyebütt, mintha ott se volna. Elnéztek a füle mellett, ha szólt, és másról kezdtek beszélni. (Folytatjuk) áttörhetetlen fal. A jogsza­bályi korlátok, a bérezés gondjai, a közös használatú eszközök leltározása át­hághatatlan akadálynak lát­szottak. Eleinte a példahi­ány jelentette a legfőbb gondot, mindenki kicsit ké­telkedve figyelt bennünket. A csorvási tanácselnök ma­tematika—fizika szakos ta­nár. Lételeme a közéletiség. Ha a régi, kezdő emlékei között kutat, még színjátszó csoportbeli szereplések is felbukannak a múltból. „Jó talaja volt itt a közműve­lődésnek már 1959-ben is.” — mondja. Az ismeretter­jesztő előadások, a sport (tíz évig labdarúgóedző volt Csorváson) végigkísérték pályáját. Másfél évig a TIT természettudományos tit­kára Békéscsabán, de iga­zán csak a gyerekek között érezte jól magát. Így aztán örömest jött vissza tanítani, amikor hazahívták. A közös irányításban ő volt a gazdasági szakember, de mindig közművelődési szemlélettel kerülgette a jogszabályok buktatóit. 1975. november 1-én a községi tanács elnökévé jelölték. — Nincs piótolhatatlan ember az iskolában, a mű­velődési házban sem, de különben sem szakadtunk el egymástól. A tanácsnál is az első perctől mellettem álltak a munkatársak. Ügy gondolom, ha nem érezném a bizalmukat, a községi pártbizottság segítségét, ak­kor nem tudnék tovább itt­maradni. Részrehajlással nem vádolhatnak a többi ágazatok sem. Hogy most mi a legna­gyobb gondom? A HÛDI- KÖT alkalmatlan, régi épületéből január 1-ig ki kell költöztetni mindenkit. A kisiparosok, a helyi épí­tők is dolgoznak hétköznap, szombaton és vasárnap is, hogy elkészüljön az új gyár. A sportkombinátunkat fel akarjuk építeni jövőre, összefog mindenki a község­ben ezért is. A közös műve­lődési irányítás megállta a próbát. Néhány éve nem tudtunk tanfolyamot, szín­házi előadást szervezni, most meg a kultúrházat kellene egyre jobban kitá­gítani, hogy elférjenek a látogatók. Közművelődési szakembereket akarunk ké­pezni, vagy idecsábítani, akkor lesz igazán még erő­sebb, hatásosabb a közös akarat. Búcsúzunk a kitüntetett tanácselnöktől. Várnak rá odakint a tanácsot, segítsé­Mai tévéajánlatunk : . Gázláng A hetek óta tartó Ingrid Bergman filmsorozat egyik legjelentősebb és egyben leg­izgalmasabb bemutatójához érkezett el a televízió. Azok, akik jó néhány évtizeddel ezelőtt, vagy akár később is már látták a kitűnő színész­nő e krimiizgalmakban sem fukarkodó alakítását, aligha feledhették el. *A film cse­lekménye egy gyilkossággal kezdődik. A Thorton Square egyik házában megölnek egy hírneves énekesnőt. A rejté­lyes gyilkossággal szemben tehetetlen a rendőrség. Az •áldozat unokahúga Paula (Ingrid Bergman) Olaszor­szágba menekül a tragikus események feledésére. Éne­kelni tanul, miközben meg­ismerkedik eljövendő férjé­vel, Gregoryval, aki rábírja pályájának feladására és a londoni házba való vissza­térésre. A film valódi izgal­mai, és Paula drámája itt, ebben a rossz emlékű szel­lemházban kezdődik el a nem mindennapi férj és re­mek filmszínész Charles Boyer oldalán. A 21 óra 55- kor kezdődő filmet a nagy­nevű, magyar származású George Cukor rendezte. MOZI Dóra jelenti... Megmondom őszintén, so­kat vártam ettől a filmtől. Elsősorban azért, mert olvas­tam a könyvet, kitűnő, nem véletlenül fordították le annyi nyelvre. Az ember már az első oldalak után az események sodrába kerül, csalhatatlanul érzi a negy­venes évek vészterhes at­moszféráját, azt a gigászi küzdelmet, melynek nem is jelentéktelen részese volt Radó Sándor, az elismert földrajztudós és térképész, mint Dóra, a hírszerző. Tehát a filmtől sokat vár­tam, és — hányszor megis­métlődő dolog! — bizonyos fokú csalódásom is emiatt történt. Az már az első per­cekben kiderült, hogy ko­rántsem önálló műalkotás az, amit vetítenek, hanem il­lusztrációja egy történetnek, melyet hivatott tollal írt meg szerzője és főhőse évek­kel ezelőtt. Ennek ellenére olykor-olykor valamiféle drámai feszültség is vibrált a filmvászon és a nézők kö­zött, de aztán újra vissza­esett a magyarázkodásba, az események reprodukálásába. Üjólag kiderült tehát, hogy a művészi megjelenítés nem lehet egyszerű másolása an­nak, ami a valóságban meg­történt. Egyszerűen azért nem, mert nélkülözi a mű­vészi megismerés folyama­tának teljes kibontakozását; mert nem hámozza ki az egészből a lényegeset, el­veszik a részletekben, nem talál utat ahhoz, aki befo­gadni igyekszik. Jelen esetben hozzám és a mozinézőkhöz, a legnagyobb sajnálatunkra. Nem szándé­koztam itt, e helyen különö­sebb esztétikai fejtegetések­be bocsátkozni, de a Dóra je­lenti. .. bizonyos fiaskója erre kényszerít. Annál is in­kább, mert nem egyedi je­lenség: az utóbbi időben al­kalmunk volt hasonló kísér­letekkel találkozni, látni a leglehetetlenebb csatározáso­kat egy-egy sikeres regény filmmé formálásakor. Any- nyit azonban mégis el kell mondani, hogy nem szület­het műalkotás — tehát film sem — akkor, ha alkotói nem törekednek a valóság újjáformálására, a lényegte­len elhagyására, a lényeges kiemelésére; ha az alkotás folyamatából ennyire kiesik az alkotó, jelen esetben az a csapat, amely a kitűnő könyvből filmet készíteni vállalkozott. Kár érte! Sajnos, nagyon kár. S ha azon töprengünk, hogy a könyv írójával együtt miért nem lehetett a film­dramaturgia szabályait meg­tartó, a műalkotást műalko­tássá emelő filmet csinálni — nem tudunk választ adni. Olyan gyakorlott filmesek­nek, mint a forgatókönyv­író Zimre Péternek, a ren­dező Bán Róbertnek látnia kellett volna, hogy a Dóra jelenti... szinte oldalról ol­dalra történő megeleveníté- sével még nem készülhet jó film, az egészről így csak annyi marad az emlékeze­tünkben, hogy Genfben, 36 évvel ezelőtt ügyes hírszer­zők dolgoztak, és sokat se­gítettek a szovjet hadveze­tésnek. Egyszóval: ami a könyv­ben véres, izgalmas valóság, az a filmen már életlenné simított színes fénykép csu­pán, izgalommentes kivonat. A szereplők közül Bodrogi Gyula nyújtott a legtöbbet, az igazi Dóra hírszerzői nagyságát azonban ő sem tudta érzékeltetni. Nem volt alkalma rá. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents