Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-22 / 224. szám

1978. szeptember 22., péntek ló rajt Mezőhegyesen Újjászületik a betonkombinát JEGYZET Ki vegyen Rába­Steigert? Nem tagadhatjuk, hogy a divat több-kevesebb hatással mindannyiunk életét, gon­dolkodását, cselekedeteit be­folyásolja. Es itt nemcsak az öltözködésről van szó. Mi­előtt azonban ezt bővebben is kifejtetnénk, bocsássuk előre, hogy a divatot mint jelenséget tulajdonképpen nincs miért elítélni, hiszen az esetek többségében a divat az az igen erős közvetítő erő, amely a korszerű dolgok el­terjedésében is fontos szere­pet játszhat. Az öltözködés, az iroda­lom, az életmód divathullá­mai mellett még a mezőgaz­daságban is kimutathatók olyan népmozgalomnak be­illő esemény- és cselekvés­sorozatok, amelyeknek moz­gatórugói között az első he­lyeken találjuk a „módit”. Kimondjuk vagy nem, a korszerű technika elterjedé­sében a mezőgazdasági üze­mek közötti egészséges ver­sengés mellett fel-felbukkan az az ösztökélő erő is, amit legközérthetőbben talán — a „vagyok olyan legény, mint te” — mondás jellemez. Mással aligha lehet magya­rázni azt, hogy ugyanazzal a korszerű termelési eljárás­sal, az egyik szövetkezetben átlagon aluli, 'a másikban pedig átlagon felüli ered­ményt érnek el. Vegyük példának a bőven tejelő Holstein-friz szarvas­marhafajta megjelenését. Ahol nem divatból keresz­tezték át az állományt ezzel a fajtával, hanem azért, mert a szarvasmarha­tenyésztés színvonala ezt le­hetővé tette, ott mindenkép­pen kiugró teljesítménnyel kecsegtetett ez a művelet — tekintettel a hozzáértés vi­szonylag magas színvonalá­ra. Ahol pedig sem az istál­lók állapota, sem a gondo­zók felkészültsége, sem a takarmánytermesztés színvo­nala nem nőtt még fel az új lehetőségek kiaknázásához, ott aligha vághattak a diva­tos akcióba másból, mint ki­vagyiságból. Gyakran hallani szövetke­zeti vezetőktől, hogy könnyű ennek meg ennek a szom­szédnak az élvonalban ha­ladnia, mikor földjeiken a legkorszerűbb gépek, John- Deerek, Rába-Steigerek, Claas-Dominátorok dolgoz­nak. Bezzeg, ha nekik is len­ne legalább egy ilyen. El­ismerem, hogy a felsorolt gépek valóban nagyon sokat tudnak. De meggyőződésem, hogy ott, ahol sorozatosan lekésik az optimális vetés­időt, ahol elhanyagolják a korábban már melioráció alá vont földek karbantartá­sát, ahol a talajerő-utánpót­láson próbálnak valamit megtakarítani, ahol egy tisz­tességes magágyat sem tud­nak készíteni hanyagságból, vagy azért, mert a munka- fegyelem lazaságai miatt a félig elvégzett, sőt az el nem végzett munkáért is fizet­nek, ott teljesen mindegy, hogy régi MTZ-k, vagy pedig a legdivatosabb gépek dübö­rögnek a határban. Ne essünk túlzásba. A cél valóban az, hogy az embe­rek munkáját a legkorsze­rűbb termelőeszközök se­gítsék. Ehhez azonban meg kell teremteni az alapokat. Először a meglevő, a rendel­kezésre álló gépeket, beren­dezéseket kell megtanulni és tudni úgy kihasználni, hasz­nosítani, hogy azzal vala­mennyi feltételt megteremt­hessünk, az élvonalbeli trak­torok, kombájnok, fejőberen­dezések, zártláncú önetetők — és így tovább — ered­ménynövelő alkalmazásához. Ellenkező esetben ugyanis a Rába-Steiger ugyanarról árulkodik az egyenetlen ba­rázdákban, mint amiről ab­ban a régi keletű szólásmon­dásban ar vadonatúj tollas kalap a rongyos ember fe­jén. Kőváry E. Péter Szeptember 14-én, csütör­tökön kezdődött meg a kam­pány a Mezőhegyesi Cukor­gyárban. Mint arról annak idején hírt adtunk, a gyár felkészülten, a korábbinál magasabb műszaki színvona­lon várta az üzemkezdetei. Az azóta eltelt egy hét iga­zolta a várakozást, a múlt év azonos időszakához és idő­tartamához képest növeke­dett a termelés. Szerda reg­gelig 3400 vagon répát vet­tek át, amelyből 1528 vagon cukrot gyártottak. Szembe- tnűő a répa cukortartalmá­nak javulása, jelenleg mint­egy 14 százalék. Mint a gyárban elmondták, jó ter­mésre számítanak, a tavalyi 389 mázsás átlaggal szemben az idén 415 mázsát várnak. Mennyiségileg és minőségi­leg is kedvezőbb tehát a helyzet, ez azonban nagyobb erőpróba elé is állítja a gyá­rat, hiszen a kampány idő­szaka 150—160 napos lesz. Fokozódik tehát a gépek, be­rendezések igénybevétele, s hogy ez ne okozzon majd A korábbi években gyak­ran hiánycikként számon tartott szárazelemekből az év hátralevő részében za­vartalan lesz az ellátás — tájékoztattak az Alföldi Szi­likátipari Vállalatnál, ahol a legkeresettebb hazai típuso­kat, az R—20-as úgynevezett góliát-, valamint az R—6-os és a 2—R—10-es típusú ce­ruzaelemeket gyártják. Az elmúlt években elsősorban anyaghiány miatt akadozott a vállalat törökszentmiklósi üzemének termelése. Békéscsaba határában, a Veszély hídtól délre, a Fé- nyesi tanyasor mentén több mint másfél kilométer hosz- szú bekötő út épül. Egyelőre még a földmunkánál tarta­nak. Egy dózer a tükröt alakítja, egy kotrógép az útmenti árkot ássa is, Var­ga Bálint nyolctagú bri­gádja pedig rendezi azt, amit a gépek „elnagyolnak”. A brigádvezető most Fa­zekas Zsigmonddal, a tá­volságokat méri le és jelöli ki. Az út szélesésge 6, a padka egyik oldala egy, a másik másfél méter széles lesz. Az árok mélységét a tervező ezen a ponton a te­rep szintjének megfelelően 69 centiméterben határozta meg, innen pedig mélyül, hogy lefollyon a víz. o Ilyenkor, kora ősszel, ami­kor nincs meleg, sem hideg és süt a nap, jó a hangulat. Bezzeg esőben, pláne havas esőben... De minek ezt magyarázni, amikor még tetővel, falakkal védett he­lyen is kedvét szegi az em­bernek a kinti levegő nyir­kossága, egyhangú szürke­sége! ök azonban — ahogy hallom — mások. — Keménykötésűek, elvi­selik azt, amit a legtöbben jóval kevésbé. Ez az elismerés Puskás Sándor művezetőtől szárma­zik, aki nagyra értékeli a brigádot munkájáért, meg­bízhatóságáért. Soha nem kell attól tartania, hogy tá­vollétében (mert más ten­nivalója is van) alábbhagy a lendület, vagy valamit ha­nyagul csinálnak. Igaz, hogy a munka nehe­ze a gépekre hárul. Urba- nek Ferenc tréfásan meg is jegyzi: gondot, különösen figyelnek működésükre, a kisebb hi­bákat menet közben kijavít­ják. Az átvétel folyamatos, amelyben szerepe van annak is, hogy Magyarbánhegyesen és Dombegyházán bővítették a rakodóterületet. Most ter­vezik az orosházi Béke Tsz központi tárolóját, amely jö­vőre már 3000 vagon répa befogadására lesz alkalmas. A minőség szerinti átvétel előkészületeként próbaüzemei a gyár új laboratóriuma, az átvevőhelyeken pedig min­tavevők működnek. Az ed­digi tapasztalatok szerint különösen az orosházi Béke és a dombegyházi Petőfi Tsz cukorrépája jó. Tekintettel arra, hogy a gyár körzetéhez nagyobb terület tartozik, mint amelynek termését fel tudnák dolgozni, naponta mintegy 100 vagon répát — a tervek szerint együttesen 1500 vagont — szállítanak Petőházára, az ottani gyár­ba. Az idén az alapanyagot szállító üzemekkel kialakított jó partneri kapcsolat révép már folyamatos az anyagel­látás és zavartalan a terme­lés is. Ebben az évben az R—20-as és az R—6-os tí­pusú elemekből együttesen 28 milliót, a 2—R—10-es ce­ruzaelemből két és fél mil­liót kap a kereskedelem. Az elemgyártó üzem ennél na­gyobb teljesítményekre is ké­pes, a kereskedelem azonban jelenleg nem igényel többet. — Arra „vigyáz” a . válla­lat, hogy túlságosan meg ne erőltessük magunkat. Még­ha akarnánk, akkor sem le­hetne. — Talán nem is baj. Ma­rad erő az otthoni munkára. — mondom. — igen. Valamennyien kertes házban lakunk, akad tennivaló. Én pedig a tv-t is nagyon szeretem. Le sem fekszem addig, amíg a mű­sor tart. Bezzeg régen, ami­kor még nem voltak gé­pek . .. Akkor a kimerült­ségtől korán elnyomott az álom. o Régebben Vésztőn, a tsz- ben dolgoztak. Hét éve együtt jöttek át a Hódmező­vásárhelyi Közúti Építő Vállalat gyulai főépítésve­zetőségéhez. Vésztőn azt mondták nekik, hogy azért nincs helyben üzem, mert sokan eljárnak, pedig — véleményük szerint — azért járnak el sokan, mert nincs üzem. De akárhogy is van, nem bánták meg, hogy út­építők lettek. Ezt Kis Gá­bor így indokolja: — A tsz-ben magtáros­ként dolgoztam. Sokszor éj­jel-nappal. Itt meg gépko­csin jövünk, a munkaidő után utazunk haza, kedvez­ményes ebédet kapunk és minden szombat szabad. A keresetünk pedig az országos átlagéval megegyezik. — A keresetük ... Hon­nan tudja? — Van, aki a pap beszé­dét hallgatja, én inkább a pénzügyminiszterét... Per­sze más is érdekel. A rá­dióból, a tv-ből és az új­ságból sok mindenről tájé­kozódom. Kiss László, akinek egyéb­ként három unokája van Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1972. novemberi ha­tározata a gazdaságpolitikai építőmunka kapcsán szólt arról is, hogy fokozott fi­gyelmet kell fordítani az or­szág ipari termelésének je­lentős részét előállító nagy- vállalatok tevékenységére. A határozat azt is leszögezte, hogy néhány nagyvállalatnál az átlagostól eltérő megol­dásra van szükség. „Az ál­talánostól eltérő megoldás” hat vállalatot érintett. Ezek egyike a Beton- és Vasbeton- ipari Művek. Előzmények és következmények A Beton- és Vasbetonipari Művek nemcsak abban kü­lönbözik a többi kiemelt vállalattól, hogy nem a gépiparhoz tartozik. A het­venes évek elejére kialakult kedvezőtlen helyzetében ko­rábbi központi döntéseknek is szerepe volt. Egy 1964-ben született döntés értelmében a gyár felkészült arra, hogy nagy sorozatban betonelemeket gyártson, elsősorban a me­zőgazdasági beruházások igényeinek kielégítésére. A gondok a hetvenes évek elején jelentkeztek, amikor megbomlott a vállalat ter­mékkínálatának és a gazda­ságok igényeinek összhang­ja. Egyre több mezőgazdasá­gi nagyüzem oldotta meg be­ruházásait saját kivitelezői­vel, helyi építőanyagok fel- használásával. Jórészt emi­att a BVM nagy kapacitású gépsorait nem tudta haszno­sítani, — 1972—73-ban a ka­pacitásokat átlagosan 60—65 százalékban használták ki. egyes gyártósoroknál 40—45 százalékban. A Beton- és Vasbetonipari Művek budapesti gyárának már, ugyancsak elégedett a helyzetével. — Valamikor zsíros ke­nyéren éltünk, abból is ke­vés volt. Az unokáim? Ne­kik semmiben sincs hiá­nyuk. Egy kicsit még én is szoktam gondoskodni ró­luk — mondja. Különben elhatározott szándéka, hogy az útépítők­től megy nyugdíjba. Ha valahol 150—200 forinttal többet ígérnének, akkor is maradna. Különösen jól esik neki, hogy itt a veze­tők megbecsülik őket, bíz­nak bennük, amit persze ki is érdemeltek. — Én is maradok — je­lenti ki Juhász István, de megjegyzi: — Hacsak el nem zavarnak. Nyeste Gábor építésvezető megnyugtatja : — Aki okot ad rá, azt természetesen elküldi a vál­lalat. De ebben a brigádban hét év alattt jóformán még figyelmeztetni sem kellett senkit. Munka pedig bőven van és bizonyára évtizede­kig lesz is. o Ha elkészül a földmunka, akkor a gépkocsik majd tu­catjával szállítják ide a rengeteg anyagot. A kialakí­tott tükörbe előbb homok kerül, arra 20 centiméter vastagságban beton, a záró­réteg pedig 9 centiméter aszfalt lesz. így magyarázza Varga Bálint. Persze minden művelet gépekkel történik, a brigád pedig kiszolgálja azokat. És novemberig, a fényesi ta­nyasoron lakók örömére el is készül az út. Pásztor Béla „szabadtéri kiállítótermében” az üzem jelenlegi termékei láthatók: a prágai metrónál is felhasznált tübbingek, a VÁZPANEL, a feszítettbe- ton-elemek. Hosszú úton ju­tottak idáig. Mennyiségről minőségre A BVM-t a gazdasági bi­zottság 1973-ban sorolta a kiemelt nagyvállalatok közé. Ezzel egy időben a működési feltételek javítására, a ter­melési szerkezet átalakítása érdekében megkezdték a gazdaságtalanul működő te­lepek felszámolását, s mint­egy 240 millió forint érték­ben állóeszközöket selejtez­tek ki. Az 1974. évi kormányhatá­rozat alapján a vállalat megkezdte termékeinek kor­szerűsítését. Felszámolták a technológialiag elavult üze­meket, s ekkor alakult ki a jelenlegi szervezet: nyolc gyáregység, tizennégy telep­hellyel. Meghatározták a gyártás­fejlesztés irányát is. Esze­rint a fő gyártmánytípusok: blokk- és rúdszerű elemek, nagy- és kisméretű csövek, oszlop- és gerendaelemek, keskeny, széles és nagymére­tű lemezek, egyéb speciális elemek. Az eredeti tervek szerint a fejlesztési elképzelések megvalósítása 840 millió fo­rintot vett voln,a igénybe. A gazdasági körülmények vál­tozásai már 1976-ban nyil­vánvalóvá tették, hogy ez a költségszint nem tartható, a termékszerkezet-változás csaknem 350 millió forint további költséget igényel. Az átalakított termékszer­kezet talán biztosítani fog­ja, hogy a vállalat gyártmá­nyai keresettek legyenek a piacon. A közlekedés fejlesz­tésével például rohamosan nőnek az autópályák, hidak, alul- és felüljárók, metró­vonalak és a zaj mentesebb villamospályák iránti igé­nyek. A kulturális é§ egész­ségügyi fejlődés pedig szük­ségessé teszi iskolák, kollé­A mongol népgazdaság jelentős erőit csoportosítják az öntözéses gazdálkodás bővítésére. A IV. és az V. ötéves tervidőszakban kis öntözőművek ezreit helyezték üzembe az országban. En­nek az eredménye, hogy je­giumok, kórházak, víztáro­lók, öntözőcsatomák, vízi- erőművek, víziutak, vízszál­lító vezetékek építését. az új gyártmányok A fejlesztés valamennyi gyárat és telepet érinti, öt helyen teljes rekonstrukciót hajtanak végre, — Lábatlan­ban és Dunaújvárosban ez a teljes üzemet érinti. A korszerűbb termékek ugyanakkor növelik az élő­munka szükségletét. A vál­lalat létszáma minden erő­feszítés ellenére az 1972-es 9024-ről 1977-re 7516 főre csökkent. A növekvő felada­tok teljesítése a kisebb lét­számmal a szervezés új módszereit igényli. A vállalat egyre növekvő feladatainak megoldását új termelőkapacitásokkal bizto­sítják. A BVM budapesti gyárában például új típusú hídgerenda gyártására alkal­mas gyártó vonalak létesül­tek, melyek segítségével 30 méternél nagyobb fesztávol­ságú, előregyártott hídgeren­dákat tudnak előállítani. A gyártóvonal kapacitás^ évi hetven kilométer hídgeren­da. Az Alsó-Zolcán üzembe állított új gyártóvonal olyan födémpanel készítésére al­kalmas, mely biztosítja, hogy 9 méter fesztávolságú, vako­latmentes födémet lehessen gyártani. A tavalyi évben Szolno­kon — Európában elsőként — amerikai licenc alapján megkezdték a Span-Deck rendszerű födém- és falpanel sorozatgyártását. Ez a gyár­tási rendszer több előnnyel jár: feloldja a födémek fesztávolságának kötöttsége­it, növeli annak felső hatá­rát és az új födémet vakol­ni sem kell. Űj korszak kezdődött né­hány éve a BVM-ben. A gazdasági bizottság 1975-ben — a kezdeti eredmények alapján — törölte a vállala­tot a „hatok” köréből. lenleg Mongólia legelőinek majdnem 40 százaléka ön­tözött, és így egész éven át hasznosítható. A most folyó tervidőszak végére az öntözőhálózat to­vábbi bővítésével 13 000 hektára növelik az öntözhe­tő mezőgazdasági területet. A Budapesti Rádiótechnikai Gyárat 25 éve alapították. Ter­mékeik sok országban ismertek. Rádiótelefonjai, magneto­fonjai, valamint számítástechnikai berendezései nemcsak itthon, hanem a Szovjetunióban és más szocialista országban is közkedveltek. Készül a számítástechnikai berendezés (MTI-fotó, Balaton József felvétele — KS) Folyamatos a szárazelem gyártása Ut épül a tanyasoron F. s. p. Öntözéses gazdálkodás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents