Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-19 / 221. szám
1918. szeptember 19., kedd KNsIMMtci 30 éves a KIOSZ flz elképzelések valóra váltak Módosítások Gyula város- rendezési tervében A Békés megyei Tanács még 1970-ben határozattal hagyta jóvá Gyula város általános rendezési tervét. A jóváhagyással a területfelhasználási terv a városrendezési előírások és környék- terv alkalmazása kötelezővé vált. Ezek, valamint az időközben elkészült részletes rendezési tervek alapján történtek meg eddig a területfelhasználások. Az utóbbi években bekövetkezett változások szükségessé tették a rendezési terv felülvizsgálatát. Ilyenek voltak, hogy az elmúlt évben Gyulavári egyesült Gyulával, ezzel megteremtődött az egységes tervezés alapfeltétele. Nyolc év óta az intenzív iparfejlesztés eredményeként a foglalkoztatottak több mint 50 százaléka az iparban helyezkedett el. Jelentősen nőtt az ingázók száma, így a vonzáskörzettel való kapcsolat szorosabbá vált. Ugyancsak befolyásolta, hogy az elmúlt évek lakásépitési üteme olyan mértékű volt, hogy a szanálásmentes területek elfogytak, ezért a II. 15 éves lakásépítési program keretében a városnak új lakóterület feltárására van szüksége. Rendkívüli mértékben nőtt az idegenforgalom, amely az egyik legfőbb nemzetközi városfejlesztő elemmé vált. Gyulának így nemcsak regionális, hanem nemzetközi szerepe is fokozódott. Végül mindinkább előtérbe kerül a „Három város” regionális kapcsolatainak és egységes fejlesztésének igénye. A Szegedi Tervező Vállalat 1976—77-ben elkészítette a terv vizsgálati munkarészeit. Ezek egyeztetése után került sor a program elkészítésére. Ennek alapján néhány — főleg a közlekedésben és lakásépítésben — változtatásra van szükség. Elsősorban újabb szanálásmentes területet kellett feltárni a lakás- építkezésekhez. Erre a célra a legkedvezőbbnek látszik a Felszabadítók útjától délre eső rész, ahol 1500—2000 lakás épülhet. Jelentősen nőtt a városközponton átkelő út forgalma, ezért a városközpont tehermentesítésére egy új út építésének tervezésére került sor. Ennek alapján a Sarkadi út városi bevezető szakaszát az új híd építésével a vasúttól északra kell áthelyezni, és a dobozival együtt az ipartelepi út nyomvonalán kell a 44-es úthoz csatlakoztatni. Módosítani kell a 44-es főút átkelési szakaszát a Zrínyi Miklós tér irányában. A Fehér-, Fekete-Körös deltájának hasznosítására a KÖVIZIG készít jelenleg tanulmánytervet. A felszabadulás előtt ipartestületekhez tartoztak a kisiparosok. A szervezetekben azoké volt a szó, akik több segéddel dolgoztak és nagy jövedelemre tettek szert. Az aránytalanul megállapított adó a kisembereket sújtotta. Nem egy közülük kénytelen volt becsukni a műhelyét. özv. Hankó Jánosné női szabó arr,a az időre így emlékszik vissza: — Amikor 1942-ben kisiparos lettem, alig volt munkám. Kiskeresetűeknek dolgoztam fillérekért. Szerencsére örököltem a varrógépet, mert arra bizony nem tellett volna. A nagyoknak — mint Rosenthal Mariskának is — szalonjuk volt. ök több segéddel az urak feleségeinek, lányainak a legújabb divat szerinti ruhákat készítették és ezreket kerestek. Vandlik Pál villanyszerelő kisiparosnak sem volt köny- nyű a sorsa: — Ha megtudtuk, hogy valaki építkezik, közelharcot folytattunk a munka megszerzéséért. Akinek tőkéje volt, hitelt adott, mi meg előleget kértünk. Bankkölcsönt fedezet hiányában nem kaptunk. így aztán ritkán kaptunk megbízatást és csak tengődtünk — mondja. Farkas János 1912-ben lett kárpitos kisiparos. Neki sem sikerült feljebb vergődnie. Nyáron — mint sok társa — aratott és hogy fenntartsa magát, jószágneveléssel is foglalkozott. A felszabadulás nem hozott mindjárt változást az életükben. A háború pusztításai nyomán az ország elszegényedett, munka alig volt, az ipartestületekben pedig egyelőre a tőkével rendelkezők „húzták a prímet.” A kornak megfelelőbb, demokratikusabb szervezetre volt szükség, ami összevontan a Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) és a Kiskereskedők Országos Szövetsége (KISOSZ) elnevezéssel 1946-ban jött létre, majd 1948-ban — 30 éve — különvált. A KIOSZ, mint érdekvédelmi szerv főként anyag- beszerzésben és elosztásban segítette a kisiparosokat, ami abban az időben, amikor kiutalással lehetett bármihez hozzájutni, igen fontos feladat volt. Még 1946-ban tett mester- vizsgát Osepregi Károly férfiszabó kisiparos. Nem akart segédként dolgozni, tehát önállósította magát. A KIOSZ tagja lett. Igyekezett a társait is rábírni arra, hogy az ipartestületből lépjenek át a KIOSZ-ba. Egy alkalommal az egyik fodrász a következőket mondta neki: — Ha maga engem beszervez, megérdemli a Nobel- díjat. Nem kellett sokáig várni a belépésre, mert hamarosan megszűnt az ipartestület és a kisiparosoknak kötelezővé vált a KlOSZ-tagság. A KIOSZ békéscsabai városi szervezete mintegy 350 taggal alakult meg, a létszám azonban folyamatosan nőtt. Ám a kisiparosok egy részének akkor még „maszek” szíve lévén, nem mindenki bízott abban, hogy az új társadalmi rendben boldogulhat. özv. Hankó Jánosné, az egykori 10-es aktíva így beszél erről: — Rám 10 kisiparos beszervezését bízták. Elmentem hozzájuk, magyaráztam nekik, hogy a KIOSZ a kisemberek érdekvédelmét szolgálja. „De hát tagsági díjat is kell fizetni” — ellenkeztek és csak nehezen tudtam velük megértetni, hogy egy szervezet nem tartható fenn másképp. — Vagy például mentünk békekölcsönt jegyeztetni. Kettesével, egyedül nem mertünk. Néhol a kutyát is ránk uszították. Szóval még sokan a maguk zárt világát élték. Akkoriban a KIOSZ-ra kétirányú szervező és felvilágosító munka hárult: a szervezet erősítése mellett az OKISZ aktíváival együtt megszervezte a kisipari szövetkezeteket. Az iparosok többsége a szövetkezet tagja lett, jó néhányan vezető beosztásba is kerültek, mint például Vandlik Pál villany- szerelő, aki felsőfokú technikumi végzettséggel rendelkezett, állami vállalat vezetője lett. Az 1956. évi ellenforradalom a KIOSZ szervezeteiben is éreztette káros hatását. A rend azonban hamarosan helyreállt. Az MSZMP meghatározta a kisipari tevékenység irányát: „A magánkisiparosság zömét a magyar dolgozó társadalom egyik hasznos rétegének tekinti, melynek munkájára a lakosság egyre növekvő igényeinek kielégítése szempontjából a szocializmusba való átmenet során hosszú időre szükség van.” A kisipar léte és tevékenysége tehát összhangban áll a társadalompolitikai célkitűzésekkel. A KIOSZ megalakulása óta eltelt három évtized során nagy változások következtek be a szervezetben. A kisipar a szocialista gazdái-, kodó szervek tevékenységét kiegészítve elsősorban az állampolgárok részére javító-karbantartó munkát és egyéb szolgáltatást végez, részben pedig a hiánycikkeket pótolja. Győrött, Forintos Ernő nyugdíjas postás szinte minden évben valami érdekességet mutat be a kertbarátoknak. Az idén a kelbásztököt csodálhatták meg, amely elérte a másfél méter hosszúságot (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) A kisiparosok társadal- ; műnk egyenlő rangú állam- ; polgárai, megbecsülésük ; alapja a végzett munka. ! Farkas János, aki a KIOSZ- t nak nemcsak alapító tagja, ; hanem a békéscsabai városi i szervezetnek hosszú ideig az I elnöke is volt, a fejlődésről ; így beszél : — Az egykori elképzelések : valóra váltak. A KIOSZ, : mint érdekvédelmi szerv ar■ ra törekszik, hogy a kisipa- ; rosok jó minőségű munkával ■ és a határidő megtartásával I nap-nap mellett érdemeljék ; ki társadalmunk elismerését. ! Ezért szakmai és politikai ; továbbképzést szervez, mes- ; tervizsgát tart, elismerésben ; részesíti a legjobbakat és * kitüntetésre is javaslatot * tesz. ■ ■ A kisiparosok cselekvő ré- I szesei az országépítő munká- í nak. Közéleti tevékenységük í is számottevő. Vannak köz- î tűk tanácstagok, munkás- ; őrök, többen a népfrontbi* zottságok munkájában vesz* nek részt. Sokat tesznek a ■ közösségért, településük szé* pítéséért. fejlődéséért. Pásztor Béla Kongresszus előtt Beszélgetés Réger Antallal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkárával Legutóbb a szövetség hetilapjában, a Neue Zeitungban olvastuk, hogy szeptember első napjaiban megkezdődtek az összevont jelölőgyűlések azokon a településeken, amelyeken nagyobb számban laknak német nemzetiségiek. Jó ütemben folynak a november 4- én, 5-én tartandó kongresz- szus előkészületei; s mint megtudtuk, a szövetség ez irányú tevékenységét nagyban megkönnyítette az, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságai jelentős részt vállaltak a szervezési teendők ellátásában. A IV. kongresszus óta eltelt öt év munkájáról, a tapasztalatokról, valamint a megoldásra váró feladatokról beszélgettünk Réger Antallal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkárával. — Hogyan lehetne jellemezni a kialakult helyzetet? — A párt nemzetiségpolitikája, amely a Magyarországon élő nemzetiségiek, így a német ajkúak egyenjogúságán alapszik, fontos szerepet tölt be a társadalmi rendszer belső egységének megteremtésében, a szocialista országok között létrejött kapcsolatok erősítésében. A pártirányítás következetesen érvényesül a gyakorlatban, s ami itt lényeges: a nemzetiségiekkel való foglalkozás, törődés nem függ létszámuk nagyságától. Mint az elmúlt öt év munkájáról készült beszámolómban is kitérek: a magyarországi németek politikai hangulata jó, hívei a szocialista társadalomnak, megnyugvással és megelégedéssel vesszük tudomásul nemzetiségi politikánk irányvonalát és eredményeit. Az 1973 óta eltelt időszakban megnőtt a német ajkú lakosság közéleti érdeklődése és aktivitása. — Milyen segítséget kap a szövetség az állami, a politikai és a társadalmi szervezetektől? — Talán ebben tapasztalható a legnagyobb változás. Korábban ugyanis számos, nemzetiséget érintő kérdést a helyi szervek azzal utasítottak el, hogy ez nem az ő területük; foglalkozzon vele a szövetség... Ma már mást tapasztalunk. Az MSZMP KB — mint a legmagasabb pártfórum — általában tíz évenként foglalkozik a nemzetiségi kisebbségek helyzetével ; napirendre tűzi az eredmények ismertetését, a problémák megtárgyalását is; s ugyanakkor felhívja a figyelmet közös gondjaink megoldásának szükségességére. A tanácsokkal való együttműködésünk elsősorban az oktató-nevelő munkában jelentkezik. Még mindig nehézségekbe ütközik az egyes községekben a pedagógusutánpótlás. A nappali tagozaton végzett nemzetiségi tanárokat esetenként azért nem lehet képesítésüknek megfelelő munkakörben elhelyezni, mert a tanácsok nem hirdetik meg az állásokat. Bács-Kiskun megyében viszont jó eredményeket értek el. Társadalmi ösztöndíj szerződést kötnek nemzetiségi tanulókkal, sőt : ha végeznek, lakással és letelepedési segéllyel támogatják őket. A népfront az, amelytől a legtöbb segítséget kapjuk. — Az oktatásnál maradva, mit szeretne a szövetség elérni? — A fejlődés ellenére sem lehetünk teljesen megelégedve. Noha az oktatásban mennyiségileg igen, de minőségben nem mutatható ki jelentős előrelépés. A legfőbb törekvésünk az, hogy az óvodától a felsőfokú intézményekig bezáróan biztosítva legyen az anyanyelvi képzés folyamatossága. A jelenlegi nyelvoktató iskolatípus nem megfelelő. Hasonló a helyzet az óvodákban is, ahol hiányzik az anyanyelvi környezet. A nyelvoktatás színvonalának hatékonyságát növelné, ha mindenütt jól képzett, a német nyelvet magas fokon beszélő szaktanárok vezetnék a foglalkozásokat. Sok esetben az is gondot okoz, hogy inkább a humán szakokon van lehetőség az anyanyelv továbbművelé- sére. Jóllehet, több helyen is megpróbálkoznak a vezetők azzal, hogy a fiatal mezőgazdasági szakembereket az adott nemzetiségi területei! helyezik el. — Hány község van az országban, ahol a német ajkú lakosság ‘ jelentősebb számban él? — Az ország tizenhárom megyéjében laknak német nemzetiségiek. A 400 ilyen jellegű község közül 230 Baranya megyében van. Az egyes helységekben — a magyarokon kívül — a németek vagy szlovákokkal, vagy délszlávokkal élnek együtt. Kevés az olyan község, mint Elek, ahol szinte valamennyi magyarországi nemzetiség képviselője megtalálható. — Milyen a közművelődési tevékenység? — Ez az a terület, amelyen a legnagyobb fejlődés mutatkozik. A művészeti körök, a fórumok és a különféle céllal szervezett rendezvények magas száma is tanúsítja a német közművelődés fellendülését. Az öntevékeny csoportok produkcióit alapul véve, bizonyos szintkülönbségeket tapasztalunk. Ám a lelkesedést, a hagyománytiszteletet mégis figyelemre méltó, lényeges motiváló tényezőnek tartjuk. A sok esemény közül kiemelkedik a fúvóstalálkozó, amelyet első ízben Pécsen szerveztünk. Ugyancsak érdekes rendezvénynek számít a német néptáncfesztivál is, erre kétévenként kerül sor Sopronban. A jelentkezés feltétele az, hogy a táncegyüttes mindig új koreográfiát mutasson be a közönségnek. E mozgalomnak nagy lendületet adhat, ha a tánctanárok az NDK lipcsei táncarchívuma által őrzött anyagot is felhasználnák... — Kik foglalkoznak a néprajzi emlékek gyűjtésével? — A hazai németséggel kapcsolatos tudományos kutatómunkát az MTA nemzetiségi szekciója végzi. E feltárást nagyban segítette a Békéscsabán két évvel ezelőtt tartott nemzetiségi néprajzi konferencia is. Egyetemek, múzeumok, különféle szakkörök és honismereti klubok foglalkoznak a hazai németség tárgyi emlékeinek gyűjtésével, szellemi hagyományaik őrzésével. Tavaly például főiskolások és gimnazisták 20—30 tagú csoportja, szakemberek vezetésével Öbá- nyán (Baranya megye) ösz- szegyűjtötték a környék néprajzi emlékeit. Az idén Farkasgyepün (Veszprém megye) szervezünk hasonló jellegű tábort. — Milyen lehetősége van a szövetségnek az anyanyelv ápolására? — Az irodalmi szekciónk kezdettől fogva szorgalmazta a magyarországi német irodalmi élet fellendítését. Német nyelvű antológiák jelennek meg, és jó publikálási lehetőséget ad a Neue Zeitung, a Literarischer Rundbrief és a Deutscher Kalender is. Ez utóbbiba szokott írni az NDK-»ban élő kiváló német író, Erwin Strittmatter. Az író-olvasó találkozók, a tapasztalatcserék, a szépirodalmi és egyéb tudományos hazai német nyelvű kiadványok, mindmind nemzeti kisebbségünk szellemi gyarapodását, s ezzel együtt kulturális ki- teljesedését segíti. A Magyarország és az NDK között létrejött kulturális megállapodás nagyon részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel: hogyan támogatják az NDK különböző szervei a magyarországi németek oktatásának ügyét. Szólnom kell még arról, hogy a Magyar Rádió a pécsi stúdió műsorának keretében rendszeresen sugároz német nyelvű műsorokat. A pécsiek 1956 óta naponta 30, hétvégeken 45 percen át közvetítik adásukat német ajkúnknak. Ezenkívül a tv és a sajtó többször is foglalkozott a nemzetiségi lakosság életével, a szövetség tevékenységével, célkitűzéseivel is. — Hoz-e valamilyen szervezeti változást az V. kongresszus? — Igen. Az új, országos választmányunk a korábbi 76 helyett 99 tagú lesz. A növekedést az indokolja, hogy a nagyobb, németek lakta területeket is képviseljék a testületben. A 303 küldöttön kívül még 40—50 vendég is részt vesz a tanácskozás munkájában. A novemberi kongresszuson az egész „vezérkar” lemond, majd megválasztjuk a 99 tagú választmányt. Ez a saját tagjainak sorából jelöli ki az elnököt, a három alelnö- köt, a főtitkárt, a titkárt, valamint a Neue Zeitung főszerkesztőjét. E tisztség- viselőkhöz tartoznak az anyanyelvű oktatási, a köz- művelődési és a sajtóbizottság elnökei is. A titkárság tehát 10 tagú lesz. — Nem akarunk a dolgok elébe vágni, mégis néhány információt szeretnénk kapni arra vonatkozóan, milyen javaslatok szerepelnek majd a kongresszuson? — Mint ismeretes, most választják meg a küldötteket, akiket a megyékben összehívnak. Békésből hét küldöttet várunk, és közülük egy személy fogja képviselni a megye német ajkú lakosait az országos választmányban. Visszatérve a javaslatokra, valószínű, hogy az oktatásügy kérdése kerül a tanácskozás középpontjába. Igaz: főiskolán, három középfokú oktatási intézményben, 170 általános iskolában és több mint 60 óvodában folyik német anyanyelvű oktatás. Ez jól is hangzik, de a tanítás minősége, hatékonysága sajnos még meg sem közelíti a kívánt szintet. Megoldást kell találnunk arra is, hogy a tanórákon kívül biztosítsák az anyanyelvi légkört, vagyis azt a környezetet' amely a nyelvtudás fejlesztését, az ismeretek szélesítését szolgálja. Szeretném megemlíteni a pécsi ifjúsági házat, ahol jól működő klubot hoztak létre. Sok múlik a megyék, a városok, a községek vezetőin is. Ha a nemzetiségi úttörők fesztiváljára, vagy az egyéb hasonló céllal összehívott találkozókra gondolunk, Békés megyét feltétlenül példaképnek kell tekintenünk, s itt elsősorban a jó kezdeményezésre és hozzállás- ra, valamint a megfelelő szintű szervezőmunkára gondolunk — fejezte be tájékoztatóját Réger Antal. Bukovinszky István
