Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
a 1978. augusztus 13., vasárnap Formák és fények kavalkádja a csabai csillárboltban Fotó: Martin Gábor Vendégjárás Szarvason Húsz iv óta nem volt ilyen szép az arborétum Ha az áru mesélni tudna... Kocsikísérőként a FÜSZÉRT-nél Éjjeli és nappali portásokat, ko-, csikfsérfihjpt. raktári segédmun- îokar^reTveszünk. ÊL.VEGY Nagyker., Északi ipartelep. A világhírű szarvasi arborétum egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. Az ünnepek és hétköznapok között elmosódnak a határok, s a szélrózsa minden irányából naponta érkeznek a különjáratú autóbuszok, személygépkocsi-karavánok. A felnőttek nagy sétákat tesznek, a gyermekek pedig vidáman futká- roznak a tágas tereken. — Húsz év óta nem volt ilyen szép az arborétum, mint most — vélekedik Bau- ecker Alajos, a természetvédelmi kert vezetője. — Augusztus lévén, üde zöldék a fák, a füvek. Jellegzetes angol tájképi kertet láthatnak a vendégek a forró nyári napokon. Nagy szerencsénk egyébként, hogy az arborétumot ilyen szépen komponálták meg. Az emberiségnek ősi természetéből fakad a mozgásigény. Nos, a mi kertünk a modern ember számára is szerencsésen telepített. Nem pusztán egy erdei sétára alkalmas, hanem pihenésre, gyermekek futkározásaira is. A tér a kertművészet egyik fontos eleme, s ebben nem szűkölködik a szarvasi arborétum. — A hazai és a külföldi érdeklődés az eddiginél nagyobb feladatokat ró . ránk is. A kertet nem elég ápolni, azt állandóan tovább kell fejleszteni. Csak úgy tudja rendeltetését betölteni. Az arborétum, mint országos jelentőségű természetvédelmi kert, kinőtte önmagát. Erre idejében felfigyelt a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. A közelmúltban a Kertészeti Egyetemhez csatolták a szarvasi arborétumot. Nagyon bízunk abban, hogy tudományos szinten kapunk sokoldalú segítséget, hisz a Kertészeti Egyetem nagy szellemi tőkével rendelkezik, hozzáértő szakemberek adhatnak tanácsot és konkrét segítséget. — 1962-ben hatvan holddal gyarapodott az arborétum területe. Az új részt is szeretnénk a nagyközönség számára kertté fejleszteni. A világ minden táján kertészeti egyetemek patronálják a botanikus kerteket. Az új fennhatóságtól mi is sokat várunk, s a kötelező kertápolás mellett nagy gondot fordítunk a fejlesztésre is — mondotta Bauecker Alajos. Portásnak nem mehetek, a segédmunkások meg keveset keresnek. Marad a kocsikísérés. Az ÉLVEGY, a Szolnok—Békés ' megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat békéscsabai fiókját jelenti. Moravszki Pálné, a telep vezetője röviden summázza a helyzetet: „A megyében mintegy 1130 vevővel állunk kapcsolatban, és természetesen szállítunk máshova is. A 40 gépkocsi átlagosan mindennap 400 tonna élelmiszert, vegyi árut visz az üzletekbe. Sajnos, létszámunk az utóbbi időben 50-nel csökkent. A 38 kocsikísérő helyett csupán 24-en dolgoznak.” Kezdődik a nap Reggel 6 óra. A kapus, mintha csodabogár lennék végigmér. — Űj ember? Ott szóljon, hogy megjött — mutat a valamikori felvonulási épület felé. Baranyi László, a fiók helyettes vezetője tud egyedül jövetelem céljáról. Leellenőrzi a „szerelésem” : tornacipő, farmer, trikó, melegítőfelső. A szállítási irodában már gyülekeznek. A szomszédos öltözőben lemezszekrények ajtaja dörren. Senki nem figyel rám. A szatyorban szalonna, kolbász, azt szorongatom, és egyik lábamról a másikra állok. A szállításirányító előtt, akit Jolika néninek szólítanak, papírlepedő. Nekem érthetetlen számokat sorol, s az emberek lassan elszállingóznak. Izgulok, kivel kerülök össze? Végül egy magas, vékony fiatalember következik. Az átnyújtott dosz- szién piros szám; 6/10. — Magával megy a kolléga — hadarja az ügyintéző, fel sem nézve a papírjaiból. Bemutatkozunk egymásnak. Egy napig Valentényí János lesz a munkatársam. Magad uram... A hatalmas raktárak előtt sofőrök túráztatják a tehergépkocsikat. Az árukiadóban élelmiszer és festék kevert szaga facsarja az orrom. Fogok egy kézi emelőtargoncát, nem szeretném, ha megszólnának lazsálásért. János elkáromkodja magát. — A vegyi áru nincs kikészítve — mérgelődik és rálök egy rakodólapot a targoncára. A raktáros szinte elvész a magas állványok, dobozok között. Talpalunk, keresgélünk, míg sikerül mindent összeszedni. De még nincs vége. A sarokban alacsony, szemüveges ember dohog. — Nem értem, állandóan azt viszitek, ami nincs készen. Felmászik a festékeszsá- kok tetejére, ledob egyet, csak úgy száll a barna por. — Nem ünneplőbe kell idejönni, kérem — mondja kárörvendően, hiszen látja: a nadrágom kezd elszí- neződni. Az udvarra megyünk, négy zsák gipszért. János átfogja a vállam: — így állunk pajtás. Nekem ez a tingli-tangli legalább egy órába kerül. Mi a fenét csináljak, ha haladni akarok, muszáj nekik segíteni. A gépkocsink egy 10 tonnás ZIL, pótkocsival. Megjegyzem a rendszámát: YE 81—44. Fellépek a platóra. A ponyva alatt öt perc alatt 40 fokos meleget érzek. Az izzad tságcsöppek vé- gigfolyanak a halántékomon. Ide száz kéz is kevés lenne. A cukroszsákok megcsúsznak a raklapon és jóné- hány leesik a földre. A zacskók szétgurulnak az aszfalton. Figyelnem kell, nem mindegy milyen árut, hova rakok. A felszakadt konzerveskartonból három doboz hiányzik. Felsóhajtok : ez is megvolt. Negyedórát várunk a számlára, aztán elindulunk. Mázsák a vállon Utunk első állomása Bi- harugrán az 57-es számú vegyesbolt. Tíz óra múlt néhány perccel. A középkorú asszonyság kinyitja a hátsó ajtót. Lemérem a távolságot: van vagy 50 méter. Kettesével hordom a liszteszsákokat, zsírosdobozokat. A vállam kezd zsibbadni. A boltvezető a most érkezett kenyeret szolgálja ki. Elvihetném a fél raktár- készletét. Aztán lehúzza a redőnyt, mire a vevők a raktár felől kezdik ostromolni. A műanyag zsákos sót egy nagy faládába önteti, amelyben kalapács, lapát hever. A szerszámok pillanatok alatt eltűnnek a fehér por alatt. Nevetünk. Legalább felvidulunk egy csöppet. A szemben levő Csillag presszóban nagy a forgalom. Zenegép bömböl, fogy a szesz, mintha ingyen adnák. Csokoládés fagylaltport adunk le, s János barátom fizet egy üveg hűtött borsodi sört. Pedig nem is sejti, találkozunk-e még valaha? Hyomják a sét Körösnagyharsányban a 62- es számú vegyesbolt előtt két mészfoltos ruhába öltözött ember ücsörög. A boltos fiatalasszony örül, hogy megjöttünk, fogytán az árujuk. Gondosan megmutatja: mit, hova tegyünk. A raktárba, a pultra, az üzlet különböző zugába. Feltűnik, hogy valami nem tetszik neki. — Nézze meg — mutatja a számlát. — 600 kiló sót küldtek, mikor én csak 300-at rendeltem. Visszavigyük? — Ugyan, ha már itt van. A mellette levő Körös presszóban lehuppanok egy székre. A társam hagyja, amíg összeszedem magam. ö már a visszáruzott göngyölegekkel bíbelődik. Az importsörös rekeszekben magyar üvegek vannak. Ki törődik most ezzel? Közben az üzlet vezetője elkiáltja magát: záróra! A vevők gyorsan távoznak. — Pálinka, kávé, üdítő? — kérdezi a főnök. Kávét és márkát iszunk. János kap egy csomag Fecskét is. Persze, nincs idő a füstölésre, hiszen dél van. A napközi otthonos konyha és a tejbolt után a 63- as számú vegyesboltba megyünk. Szerencsénk van, az üzletvezetőnő három óra helyett fél 2-kor hajlandó átvenni az árut. Markolom a dögnehéz kartonokat, zsákokat. Felsebesedik a vállam, lehorzsolom a karom, a tenyeremet felszakítja a szálka. A lábam rogyadozik. Ingem, zoknim, cipőm, már csupa verejték. Mosolyogni próbálok, nem megy. Minden porcikám egyet akar: pihenni. Vége a napnak Zötykölődünk a ZIL kemény ülésén. János bóbiskol mellettem. összegezni próbálom a látottakat. Eszembe ötlik: egyetlen üzletben sem nézték meg az áruk szavatossági idejét. Találgatom: talán minden rendben volt, vagy az ellenőröknek azt mondják majd, hogy így kapták a FÜSZÉRT-től ? Bosszant a négy márkásüveg, amelyet üresen találtunk a rekeszben. ötpéldányos bizonylatot kellett kiállítani róla, amelyre azt írtuk: „Valaki megitta.” Igen, az áru nem tud beszélni. És megmaradt egy karton ultrakrém is. Még jó, hogy nem hiányzott, különben fizethetnénk. Délután 5 óra. Ballagunk a kapu felé. Megkérdezem Valentényí Jánost: — Meddig lehet ezt csinálni ? — Én 8 éve dolgozom itt, és 35 éves vagyok. Az idén 14 szabad szombatom elúszott. Ha hajt az ember, megkeresheti havonta a 4—5 ezer forintot is. Az újak közül alig ragad itt valaki. Mondtam is a főnökasszonynak, ha nem változtatnak a prémiumfeltételeken, januárban lelépek. — Mit válaszolt? — Azt, hogy soká lesz még január. Bólintok. Kézfogás közben azon gondolkozom : vajon holnap hiányzok-e neki? Seres Sándor Tanfolyam újítási ügyintézőknek Az MTESZ Békés megyei elnöksége, valamint azSZMT az újítási és iparjogvédelmi tevékenység fellendítésére és a személyi feltételek megjavítására újítási előadói tanfolyamot szervez, amely szeptember elején kezdődik és (heti 6 órában) 12 hétig tart. Vizsga után a hallgatók bizonyítványt kapnak. A jövő év januárjában iparjogvédelmi tanfolyam kezdődik, amelynek időtarNagyothallók A közelmúltban két közérdeklődésre számot tartó egészségügyi témájú könyv jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában, s néhány napja kapható a békéscsabai könyvesboltban is. Hochen- burger Emil és Pauka Károly szerkesztette a Nagyothallók könyvét, amelyre több tízezer érdekelt vár régóta. A hiánypótló ismeretterjesztő mű elsősorban gyakorlati tanácsokat ad a hallókészülék kezeléséhez, s tartalmaz szövegmintákat is. A Nem hall a gyermekem!, vagy a Rehabilitáció című, elméletamát 100 órában állapították meg. Erre a tanfolyamra csak érettségi bizonyítványnyal rendelkezők és azok jelentkezhetnek, akik az újítási tanfolyamot elvégezték. Mindkét tanfolyam előadásainak megtartására, valamint a vizsgáztatásra az Országos Találmányi Hivatal és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézetének a szakelőadóit kérték fel. könyve tibb jellegű részeket is közérthetően írják le a szerzők. Napjainkban fokozott szerepet kap a munkahelyi egészségvédelem, a balesetmegelőzés. Ennek kérdéseivel foglalkozik a dr. Beren- csi György által szerkesztett, részben egyetemi oktatásra, részben szélesebb társadalmi érdeklődésre szánt könyv. Nem közömbös, a munkahelyek vezetői és a jövő egészségügyi dolgozói mennyit tudnak majd a különböző munkaköri ártalmakról, azok megelőzéseinek módszereiről, az egészséges munkahelyi környezet kialakításáról. A posta központi járműtelepének portáján készüléket helyeztek el az időjárási frontok jelzésére. Az orvos-meteorológusok adatai alapján működő készülékkel a gépkocsivezetőket tájékoztatják (MTI-fotó, Cser István felvétele — KS)
