Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

a 1978. augusztus 13., vasárnap Formák és fények kavalkádja a csabai csillárboltban Fotó: Martin Gábor Vendégjárás Szarvason Húsz iv óta nem volt ilyen szép az arborétum Ha az áru mesélni tudna... Kocsikísérőként a FÜSZÉRT-nél Éjjeli és nappali portásokat, ko-, csikfsérfihjpt. raktári segédmun- îokar^reTveszünk. ÊL.VEGY Nagyker., Északi ipartelep. A világhírű szarvasi arbo­rétum egyre inkább az ér­deklődés középpontjába ke­rül. Az ünnepek és hétköz­napok között elmosódnak a határok, s a szélrózsa min­den irányából naponta ér­keznek a különjáratú autó­buszok, személygépkocsi-ka­ravánok. A felnőttek nagy sétákat tesznek, a gyerme­kek pedig vidáman futká- roznak a tágas tereken. — Húsz év óta nem volt ilyen szép az arborétum, mint most — vélekedik Bau- ecker Alajos, a természetvé­delmi kert vezetője. — Augusztus lévén, üde zöldék a fák, a füvek. Jellegzetes angol tájképi kertet láthat­nak a vendégek a forró nyá­ri napokon. Nagy szeren­csénk egyébként, hogy az arborétumot ilyen szépen komponálták meg. Az embe­riségnek ősi természetéből fakad a mozgásigény. Nos, a mi kertünk a modern ember számára is szerencsésen te­lepített. Nem pusztán egy erdei sétára alkalmas, ha­nem pihenésre, gyermekek futkározásaira is. A tér a kertművészet egyik fontos eleme, s ebben nem szűkölködik a szarvasi arbo­rétum. — A hazai és a külföldi érdeklődés az eddiginél na­gyobb feladatokat ró . ránk is. A kertet nem elég ápol­ni, azt állandóan tovább kell fejleszteni. Csak úgy tudja rendeltetését betölteni. Az arborétum, mint országos je­lentőségű természetvédelmi kert, kinőtte önmagát. Erre idejében felfigyelt a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. A közelmúlt­ban a Kertészeti Egyetem­hez csatolták a szarvasi ar­borétumot. Nagyon bízunk abban, hogy tudományos szinten kapunk sokoldalú se­gítséget, hisz a Kertészeti Egyetem nagy szellemi tőké­vel rendelkezik, hozzáértő szakemberek adhatnak taná­csot és konkrét segítséget. — 1962-ben hatvan hold­dal gyarapodott az arboré­tum területe. Az új részt is szeretnénk a nagyközönség számára kertté fejleszteni. A világ minden táján kertésze­ti egyetemek patronálják a botanikus kerteket. Az új fennhatóságtól mi is sokat várunk, s a kötelező kert­ápolás mellett nagy gondot fordítunk a fejlesztésre is — mondotta Bauecker Alajos. Portásnak nem mehetek, a segédmunkások meg keve­set keresnek. Marad a ko­csikísérés. Az ÉLVEGY, a Szolnok—Békés ' megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat békéscsabai fiókját jelenti. Moravszki Pálné, a telep vezetője röviden summázza a helyzetet: „A megyében mintegy 1130 vevővel ál­lunk kapcsolatban, és ter­mészetesen szállítunk más­hova is. A 40 gépkocsi át­lagosan mindennap 400 tonna élelmiszert, vegyi árut visz az üzletekbe. Saj­nos, létszámunk az utóbbi időben 50-nel csökkent. A 38 kocsikísérő helyett csu­pán 24-en dolgoznak.” Kezdődik a nap Reggel 6 óra. A kapus, mintha csodabogár lennék végigmér. — Űj ember? Ott szóljon, hogy megjött — mutat a valamikori felvonulási épü­let felé. Baranyi László, a fiók helyettes vezetője tud egye­dül jövetelem céljáról. Le­ellenőrzi a „szerelésem” : tornacipő, farmer, trikó, melegítőfelső. A szállítási irodában már gyülekeznek. A szomszédos öltözőben lemezszekrények ajtaja dörren. Senki nem figyel rám. A szatyorban szalon­na, kolbász, azt szoronga­tom, és egyik lábamról a másikra állok. A szállítás­irányító előtt, akit Jolika néninek szólítanak, papír­lepedő. Nekem érthetetlen számokat sorol, s az em­berek lassan elszállingóz­nak. Izgulok, kivel kerülök össze? Végül egy magas, vékony fiatalember követ­kezik. Az átnyújtott dosz- szién piros szám; 6/10. — Magával megy a kollé­ga — hadarja az ügyinté­ző, fel sem nézve a papír­jaiból. Bemutatkozunk egymás­nak. Egy napig Valentényí János lesz a munkatár­sam. Magad uram... A hatalmas raktárak előtt sofőrök túráztatják a teher­gépkocsikat. Az árukiadóban élelmiszer és festék kevert szaga facsarja az orrom. Fo­gok egy kézi emelőtargon­cát, nem szeretném, ha megszólnának lazsálásért. János elkáromkodja ma­gát. — A vegyi áru nincs ki­készítve — mérgelődik és rálök egy rakodólapot a targoncára. A raktáros szin­te elvész a magas áll­ványok, dobozok kö­zött. Talpalunk, ke­resgélünk, míg sikerül min­dent összeszedni. De még nincs vége. A sarokban ala­csony, szemüveges ember dohog. — Nem értem, állandóan azt viszitek, ami nincs ké­szen. Felmászik a festékeszsá- kok tetejére, ledob egyet, csak úgy száll a barna por. — Nem ünneplőbe kell idejönni, kérem — mondja kárörvendően, hiszen lát­ja: a nadrágom kezd elszí- neződni. Az udvarra megyünk, négy zsák gipszért. János átfog­ja a vállam: — így állunk pajtás. Ne­kem ez a tingli-tangli leg­alább egy órába kerül. Mi a fenét csináljak, ha ha­ladni akarok, muszáj ne­kik segíteni. A gépkocsink egy 10 ton­nás ZIL, pótkocsival. Meg­jegyzem a rendszámát: YE 81—44. Fellépek a pla­tóra. A ponyva alatt öt perc alatt 40 fokos meleget ér­zek. Az izzad tságcsöppek vé- gigfolyanak a halántékomon. Ide száz kéz is kevés lenne. A cukroszsákok megcsúsz­nak a raklapon és jóné- hány leesik a földre. A zacskók szétgurulnak az aszfalton. Figyelnem kell, nem mindegy milyen árut, hova rakok. A felszakadt konzerveskartonból három doboz hiányzik. Felsóhaj­tok : ez is megvolt. Ne­gyedórát várunk a számlá­ra, aztán elindulunk. Mázsák a vállon Utunk első állomása Bi- harugrán az 57-es számú vegyesbolt. Tíz óra múlt néhány perccel. A középko­rú asszonyság kinyitja a hátsó ajtót. Lemérem a tá­volságot: van vagy 50 mé­ter. Kettesével hordom a liszteszsákokat, zsírosdobo­zokat. A vállam kezd zsib­badni. A boltvezető a most érkezett kenyeret szolgálja ki. Elvihetném a fél raktár- készletét. Aztán lehúzza a redőnyt, mire a vevők a raktár felől kezdik ostro­molni. A műanyag zsákos sót egy nagy faládába ön­teti, amelyben kalapács, lapát hever. A szerszámok pillanatok alatt eltűnnek a fehér por alatt. Nevetünk. Legalább felvidulunk egy csöppet. A szemben levő Csillag presszóban nagy a forgalom. Zenegép bömböl, fogy a szesz, mintha ingyen ad­nák. Csokoládés fagylalt­port adunk le, s János ba­rátom fizet egy üveg hű­tött borsodi sört. Pedig nem is sejti, találkozunk-e még valaha? Hyomják a sét Körösnagyharsányban a 62- es számú vegyesbolt előtt két mészfoltos ruhába öltö­zött ember ücsörög. A bol­tos fiatalasszony örül, hogy megjöttünk, fogytán az áru­juk. Gondosan megmutatja: mit, hova tegyünk. A rak­tárba, a pultra, az üzlet kü­lönböző zugába. Feltűnik, hogy valami nem tetszik neki. — Nézze meg — mutatja a számlát. — 600 kiló sót küldtek, mikor én csak 300-at rendeltem. Visszavigyük? — Ugyan, ha már itt van. A mellette levő Körös presszóban lehuppanok egy székre. A társam hagyja, amíg összeszedem ma­gam. ö már a visszáruzott göngyölegekkel bíbelődik. Az importsörös rekeszek­ben magyar üvegek van­nak. Ki törődik most ezzel? Közben az üzlet vezetője el­kiáltja magát: záróra! A vevők gyorsan távoznak. — Pálinka, kávé, üdítő? — kérdezi a főnök. Kávét és márkát iszunk. János kap egy csomag Fecs­két is. Persze, nincs idő a füstölésre, hiszen dél van. A napközi otthonos kony­ha és a tejbolt után a 63- as számú vegyesboltba me­gyünk. Szerencsénk van, az üzletvezetőnő három óra helyett fél 2-kor hajlandó átvenni az árut. Markolom a dögnehéz kartonokat, zsá­kokat. Felsebesedik a vál­lam, lehorzsolom a karom, a tenyeremet felszakítja a szálka. A lábam rogyadozik. Ingem, zoknim, cipőm, már csupa verejték. Mosolyog­ni próbálok, nem megy. Minden porcikám egyet akar: pihenni. Vége a napnak Zötykölődünk a ZIL ke­mény ülésén. János bóbis­kol mellettem. összegezni próbálom a látottakat. Eszembe ötlik: egyetlen üz­letben sem nézték meg az áruk szavatossági idejét. Ta­lálgatom: talán minden rendben volt, vagy az el­lenőröknek azt mondják majd, hogy így kapták a FÜSZÉRT-től ? Bosszant a négy márkásüveg, ame­lyet üresen találtunk a re­keszben. ötpéldányos bi­zonylatot kellett kiállítani róla, amelyre azt írtuk: „Valaki megitta.” Igen, az áru nem tud beszélni. És megmaradt egy karton ult­rakrém is. Még jó, hogy nem hiányzott, különben fi­zethetnénk. Délután 5 óra. Ballagunk a kapu felé. Megkérdezem Valentényí Jánost: — Meddig lehet ezt csi­nálni ? — Én 8 éve dolgozom itt, és 35 éves vagyok. Az idén 14 szabad szombatom el­úszott. Ha hajt az ember, megkeresheti havonta a 4—5 ezer forintot is. Az újak közül alig ragad itt valaki. Mondtam is a fő­nökasszonynak, ha nem változtatnak a prémiumfel­tételeken, januárban lelé­pek. — Mit válaszolt? — Azt, hogy soká lesz még január. Bólintok. Kézfogás köz­ben azon gondolkozom : vajon holnap hiányzok-e neki? Seres Sándor Tanfolyam újítási ügyintézőknek Az MTESZ Békés megyei elnöksége, valamint azSZMT az újítási és iparjogvédelmi tevékenység fellendítésére és a személyi feltételek megja­vítására újítási előadói tan­folyamot szervez, amely szeptember elején kezdődik és (heti 6 órában) 12 hétig tart. Vizsga után a hallgatók bizonyítványt kapnak. A jövő év januárjában iparjogvédelmi tanfolyam kezdődik, amelynek időtar­Nagyothallók A közelmúltban két közér­deklődésre számot tartó egészségügyi témájú könyv jelent meg a Medicina Ki­adó gondozásában, s néhány napja kapható a békéscsabai könyvesboltban is. Hochen- burger Emil és Pauka Ká­roly szerkesztette a Nagyot­hallók könyvét, amelyre több tízezer érdekelt vár régóta. A hiánypótló ismeretterjesz­tő mű elsősorban gyakorlati tanácsokat ad a hallókészü­lék kezeléséhez, s tartalmaz szövegmintákat is. A Nem hall a gyermekem!, vagy a Rehabilitáció című, elméle­tamát 100 órában állapították meg. Erre a tanfolyamra csak érettségi bizonyítvány­nyal rendelkezők és azok je­lentkezhetnek, akik az újí­tási tanfolyamot elvégezték. Mindkét tanfolyam elő­adásainak megtartására, va­lamint a vizsgáztatásra az Országos Találmányi Hivatal és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Jogi Tovább­képző Intézetének a szakelő­adóit kérték fel. könyve tibb jellegű részeket is köz­érthetően írják le a szerzők. Napjainkban fokozott sze­repet kap a munkahelyi egészségvédelem, a baleset­megelőzés. Ennek kérdései­vel foglalkozik a dr. Beren- csi György által szerkesztett, részben egyetemi oktatásra, részben szélesebb társadalmi érdeklődésre szánt könyv. Nem közömbös, a munkahe­lyek vezetői és a jövő egész­ségügyi dolgozói mennyit tudnak majd a különböző munkaköri ártalmakról, azok megelőzéseinek módszerei­ről, az egészséges munkahe­lyi környezet kialakításáról. A posta központi járműtelepének portáján készüléket helyeztek el az időjárási frontok jelzésére. Az orvos-meteorológusok adatai alapján működő készülékkel a gépkocsivezetőket tájékoztatják (MTI-fotó, Cser István felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents