Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-12 / 189. szám
IWîHMM1978. augusztus 12., szombat Termékbemutató, kombájnosverseny és a betakarítás értékelése Békésen A nap, életünk első igazi munkanapja — még ha éppoly hétköznapian is telik, mint a rákövetkezők — azért más, mint a többi: a kezdete valaminek, amiről az iskolapadban már annyit hallottunk, és amit emelkedett stílusban nagybetűsnek illik nevezni. Sok ezer fiatal számára — akik a nyár elején tettek sikeres szakmunkásvizsgát — ezekben a hetekben, hónapokban kezdődik az a bizonyos „nagybetűs élet”, közelebbről: a munka. * * * ' Hárman a sok ezerből: Hajdú Károly, Zsibrita Pál, Soós Sándor. Mindhárman a MEZŐGÉP békéscsabai gyárában dolgoznak, itt is tanulták a szakmát, esztergályosok. Hajdú Károly és Zsibrita Pál július 25-én, Soóis Sándor július 15-én lépett be először — mint a gyár fiatal munkása — a kapun. — Milyen is volt az első nap ? — tűnődik el a kérdésen Hajdú Karcsi, aki Gyuláról jár be. — Édesanyám kikészítette az új munkaruhámat, apám meg ellátott jó tanácsokkal: vigyázzak a selejtre, meg hogy ne szem- telenkedjek senkivel, főleg ne az idősebb szakikkal, őszintén szólva kicsit álmosan és izgatottan kezdtem azt a bizonyos első igazi munkanapot. Átöltöztem, aztán a csoportvezető megmutatta a gépet. A gépemet. Vadonatúj dobrevolver esztergagép! Nézegettem, próbáltam állítgatni a késeket. Harmadnap már rendesen tudtam dolgozni vele. Most Tizenhétezer hektár szántófölddel rendelkezik hazánk legöregebb állami gazdasága Mezőhegyesen. A nagyüzemi gazdaságban teljes a „nagyüzem”. A nyári határszemle arról tanúskodik: naponta 160 különböző típusú erőgép szorgoskodik a nagy kiterjedésű határban. Éjjel sincs megállás: a 32 nagy teljesítményű talajművelőgép három műszakban dolgozik, a szal- mabetakarítók, szerves- és műtrágyaszórók pedig nyújtott, illetve két műszakban tevékenykednek. A jó munkaszervezésnek köszönhető egyebek között, hogy a rendkívüli időjárás, a dőlt gabona ellenére az idén két nappal rövidebb ideig tartott az aratás, mint egy évvel korábban. A me- zőhegyesi kombájnosok ötezerhét hektárról 53,28 mázsa átlag búzatermést takarítottak be. Ha figyelembe vesszük, hogy 600 hektáron jelentős kárt okozott a vihar, jó eredményként könyvelhetjük az idei gabonatertávtartó gyűrűt készítek az SKA adapterekhez. A meló aszerint változik, hogy mikor mit gyárt a cég. Különben, szerintem a szakmát itt lehet csak megtanulni igazán, a háromévi tanulóidő alatt mindössze az alapokat szerzi meg az ember. Karcsi hajnali négykor kel, ha délelőttös, ha meg délutános, éjjel 11 óra, mire hazaér. Nem is próbált a vizsga után otthon elhelyezkedni. Ügy mondja, a ME- ZŐGÉP-nél már ismeri a „dörgést”, öszeszokott a többiekkel, kiismeri magát közöttük. No, és persze az is sokat nyomott a latban, hogy így a tanulóéveit is beszámítják a törzsgárdatag- sági időbe. A tankönyveknek azért nem fordított végleg hátat: már jelentkezett is a szakmunkások szakközépiskolájába, mondván: „ha az ember kihagy egy évet, aztán később már lusta leérettségizni”. Vékony dongájú, szemüveges fiatalember Zsibrita Pál. — Üj csúcsesztergagép az enyém is. Mondta is a mester, aki a tanműhelyben volt velünk, hogy ez ritkaság: most szabadultunk fel, és - rögtön új gépet kapunk ! Jelenleg tengelyekre vágok menetet. Üjfajta silóadaptert kezdtünk gyártani, annak egy alkatrésze ez is. Amint munkába álltunk Karcsival, megnézegettük, mit is termelünk, a főnökeink, a művezető és a csoportvezető pedig elmesélte, milyen licenc alapján, milyen megrendelésre gyártjuk, mire használják, meg minden. Szávai, rendesek itt a* műhelyben mést. Annyival is inkább, mert voltak olyan táblák, amelyeken 66—67—85 mázsa búza termett hektáronként. Megkülönböztetett gondossággal, gyorsan és jó minőségben takarították be 724 hektáról az 57 mázsás átlagtermést adó vetőmagbúzát. A kiváló minőségű vetőmagbúza .tisztítását, fémzárolását megkezdték, s hamarosan szállítják az ország különbőz^ tájaira. Nagy teljesítményű gépek szórják a trágyát. Műtrágyából — hatóanyagban számítva — 400 vagonnal juttatnak a talajba, szervestrágyát pedig 8340 vagonnal szórnak el a földeken. A repülőgép a bő termést ígérő 1880 hektár cukorrépatábla felett szorgoskodik. Az idén negyedszerre kap a cukorrépa levéltrágyát, s ezzel egy időben szórják -ki a kártevők elleni védő szert is. Teljes a nagyüzem a lucernatáblákon is. Az 1935 hektár pillangóstakarmány- földön a harmadik növedévelünk. Eleinte lassan ment a meló, örökké mértem, persze nem haladtam. Most már öt perc egy menetvágás, és naponta 96-ot kell egy műszakban produkálni. Kétszer már százszázalék felett teljesítettem, igaz, akkor „átmérőztem”, vagyis nagyobb átmérőjű tengelyeket vékonyabbra vettem. Hogy mit tud egy ilyen esztergagép? . Mindent! 1400 milliméter hosszúságig lehet vele a darabokat megmunkálni. Ezért csúcseszterga. Tud meneteket vágni, különböző műveleteket végezni. Itt tanultuk a szakmát, de azért egészen más volt a tanműhelyben, mint most, igaziból melózni. Először is, ott felényi volt a munka, és mellettünk tudtuk a mestert. Itt meg önállóan, normára kell dolgozni. Nem azt mondom, segít a csoportvezető, de nem állhat örökké mögöttünk ! . Tíz nappal tapasztaltabb két társánál Soós Sándor, aki Méhkerékről jár be a csabai gvárba. — Én már megkaptam életem első igazi keresetét, kemény 380 forint előleget. Még ott van hiánytalanul a pénztárcámban, várom, hogy szaporodjon. Én is csúcsesztergán dolgozom, egy nyolcéves gépen. Ügy van az, hogy először ki kell tapasztalni a masinát. A műhelybeliek, a váltótársam, meg az idősebbek, úgy látom, szívesen magyarázzák, mit hogyan csináljak. A legelején nekem volt egy kis afférom, ugyanis nem akartak ebbe a műszákba tenni. De most már elrendeződött a dolog, áttettek, és így együtt járhatunk munkába édesanyámmal. Az tény, hogy nem üdítő dolog ingázni, de otthon lakatosnak hívtak a téeszbe. Én ahhoz nem értek, meg nem is azért tanultam ezt a szakmát, hogy itthagyjam. Nem igaz?... * * * Hárman a sok ezerből, akiknék a munkakönyvé 1978-as dátummal kezdődik. Tegnap még tanulók — ma már munkások. Ismerkednek a vadonatúj, vagy régi, de számukra még mindenképpen idegen géppel. „Szóval, hozzászelídülsz a masinához?” — kérdeztem tréfásan egyiküket. „Nem, én szelídítem magamhoz!” — válaszolta komolyan. Neki van igaza. két vágják a korszerű gépsorok. Az idei lucernatermés mennyiségre és minőségre rekord szénatermést adott. Fővetésű silókukoricából ebben az esztendőben legalább 4800 vagon zöldtakarmányt tartósít a Me- zőhegyesi Állami Gazdaság. A szerteágazó nyári munkák mellett már az őszi csúcsmunkákra készülnek. Rekordtermést ígérnek a kukorica- és a cukorrépatáblák, s a betakarításuk jó munkaszervezést, fegyelmet követel. A őszi betakarítógépek mellett a szállító gépjárművek javítása, karbantartása előtérbe került. Hisz csupán cukorrépából kilencszáz vagonnal kell gépjárművekkel egyenesen a gyárba szállítani. A szocialista brigádok versenyvállalása, példamutató jó munkája garancia arra, hogy hazánk legöregebb állami gazdaságában az őszi csúcsmunkák idején is helytáll a kollektíva. A. R. Ipari és mezőgazdasági terménybemutatót rendeznek augusztus 19-én Békésen. A bemutatón a város és városkörnyéki községek ipari és mezőgazdasági üzemeinek termékeit láthatják az érdeklődők. A helyi kosárfonó és háziipari szövetkezet, valamint a Start Sportszergyártó és Fémipari Szövetkezet kisfilm- vetítéssel egybekötött szakmai tájékoztatót tart. A Csaba Ruházai Szövetkezet ugyancsak szakmai tájékoztatóval egybekötve mutatja be termékeit. A termékbemutatót, amely augusztus 19-től 21-ig, naponta 9-től 19 óráig tekinthető meg, Békésen a 611-es számú szakiskolában rendezik meg. Ebből az alkalomból a város mezőgazdasági üzemei közötti kombájnosverseny értékelésére is sor kerül. A kiírás értelmében az aratási versenyen részt vehetett minden kombájnvezető, aki a nyári munkákban nem szenvedett bal-1 esetet, gépén nem keletkezett tűz, illetve nem okozott tüzet, aki ellen az aratási munkákkal összefüggésben fegyelmi eljárás nem indult. A verseny értékeléséről mennyiségi és minőségi kiírást készítettek. A teljesítmények összegzésénél figyelembe vették azt is, hogy a versenyben résztvevő tsz-ek egymás segítésekor mennyi gabonát arattak le. A verseny győztese 2500 forint, második helyezettje 1800, harmadik helyezettje 1000 forint pénzjutalmat, oklevelet és kupát kap. A kombájnosverseny értékelésével egy időben válnak ismertté a Békés környéki mezőgazdasági üzemek aratási eredményei. Ugyancsak ismertek a betakarítás tapasztalatai. Az ezzel kapcsolatos összegző jelentés megállapítja, hogy a hűvös tavasz miatt a kalászosok érése két hetet késett, az aratást elsőként a békési Viharsarok Termelőszövetkezet kezdte el. A város és városkörnyéki mezőgazdasági üzemekben mintegy. 8100 hektáron takarították be a kenyérgabonát. Az aratás kezdetén gondot okozott a búza szárítása, így azok az üzemek, amelyek nem rendelkeznek szárítóberendezéssel — mu- ronyi Lenin Tsz, Bélmegyeri Üj Barázda Tsz — lassította az aratás ütemét a kondorosi szárító átvevőhelyén a torlódások. A tapasztalatok szerint a bélmegyeri tsz-ben gyorsítani lehetett volna az aratás ütemét, ha a szárításra júniusban más mezőgazdasági üzemmel szerződést kötnek. Az üzemek segítséget nyújtottak egymásnak az aratásban. A Hidasháti Állami Gazdaság kombájnjai Bélmegyeren, ' Szeghalmon és Biharugrán is dolgoztak. A muronyi Lenin Termelő- szövetkezet és a bélmegyeri Üj Barázda Tsz a békési Viharsarok Termelőszövetkezetben segítette az aratást. A betakarításban 87 kombájn vett részt, így egy gépre 102 hektár aratnivaló jutott. A termésátlagok búzánál valamivel jobbak voltak az előirányzottnál. Az aratás járulékos munkái is jó ütemben haladnak, a szalma 55 százalékát takarították be eddig, talajmunkát a terület 35 százalékán végezték el. JEGYZET Hajrá nélkül A naptárra pillantva talán kicsit szokatlan ennek az írásnak a címe: miért szó" lünk augusztusban arról, amiről csak decemberben vagy januárban szokás beszélni — a termelés és értékesítés év végi hajrájáról? E jelenség — sajnos^ — népgazdaságunkban évtizedek óta szinte törvényszerűen ismétlődi, mindenki ismeri, elítéli és hangsúlyozza káros voltát — ennek ellenére mindig visszatér. Köztudott, hogy az év végi hajrá senkinek sem hasznos — f okozottan igénybe veszi a dolgozókat, nőnek a költségek, emelkedik a túlórák száma, az üzemekben kapkodás figyelhető meg, ez növeli a selejtet, túlterheli a szállí- ; tási hálózatot, megnehezíti az ügyintézést és tovább lehetne sorolni azokat a negatívu- . mókát, amelyek az év végi hajrá nyomán keletkeznek. A szocialista gazdaságban nem kell a mérlegek „optikájának” javítása érdekében év végi hajrába kezdeni. A tervutasításos rendszerben ezt a jelenséget az éves terv mennyiségi teljesítéséhez, túlteljesítéséhez fűződő érdek magyarázta. 1968-ban a gazdasági reform bevezetésével arra számítottak közgazdászaink, hogy a tervutasítások kötelező erejének megszűnése egy csapásra eltünteti az év végi hajrá káros jelenségét. Sajnos a gyakorlat cáfolta ezt a várakozást — az év végi hajrá napjainkban is érvényesül, bár tagadhatatlan, hogy mértéke némileg mérséklődött. Mi az oka ennek a jelenségnek napjainkban, amikor a szándék éppen ellentétes, s káros hatását is felismertük? Az okok közül csak néhányat említünk: A tervezésben — a vállalati tervezésben is — ma még nagy mértékben érvényesül a bázisszemlélet. Ennek következménye, hogy a számbavétel időpontja az év vége — függetlenül attól, hogy a termelési és értékesítési folyamat túlnő, vagy áthúzódik a másik évre. Ehhez kötődik a nyereség, a jutalom, stb. Nem kétséges, hogy az állandó növekedésre hangolt (késztetett) vállalati politika az év végére „hozni” kívánja a kitűzött mennyiséget és értéket, még akkor is, ha ebben olykor látszatteljesítések is keverednek. (Előfordult, hogy egy külkereskedelmi vállalat partnerével megegyezett: vegyen meg valamit — majd a következő évben visszavásárolja.) A vállalatok olyan külső közegben élnek, amelyben szintén az év végi hajrá érvényesül, azaz a rendelések teljesítésének mértéke különösen az első negyedévben visszaesik. Ezt magasabb készletállománnyal át lehetne hidalni, de ennek anyagi terhei sem elhanyagolhatók. Ugyancsak az év végi hajrá ösztönöz a beszámoltatás mechanizmusa, amely december 31-éhez kötődik. Nem kis szerepe van a hajrában a beidegzettségnek sem, ami mind a vezetőknél, mind a dolgozóknál megfigyelhető: „majd a végén kicsit jobban ráverünk.” Elkerülhető a jövőben az év végi hajrá? Ha megteremtjük az ellene ható feltételeket, jelentős mértékben csökkenthető, de teljesen nem szüntethető meg, s talán gazdaságilag ilyen érdek nem is áll fenn. Az azonban feltétlenül szükséges, hogy az év végi hajrát fékezzük, a termelés és az értékesítés ciklikusságát mérsékeljük. Wiesel Iván Több baromfikonzerv Orosházáról Az ország baromfifeldolgozó vállalatai közül csak a békéscsabai vállalat orosházi gyárának van konzervüzeme és ezt az előnyös lehetőséget alaposan ki is használják. Az -olyan szépséghibás termékeket, melyek még emberi fogyasztásra kiválóan alkalmasak, de csak csökkentett áron lennének értékesíthetők, konzervnek dolgozzák fel. A szárnyas- májkrém túlnyomó többsége a Szovjetunióba kerül. A vásárlók nagyon elégedettek az orosházi termékekkel, vennének többet is belőle, de az exportbővítésnek a kapacitás hiánya szab határt. Tőkés exportra főleg az egészben eltett libamáj, az úgynevezett naturel konzerv kerül, de szívesen veszik nyugaton a szarvasgombával és konyakkal ízesített libamáj-roládot is. A konzervüzem szezonális terméke a füstölt-göngyölt libamell, melynek legnagyobb vásárlója az NSZK. A konzervüzem tavaly az első félévben 512 tonna konzer- vet állított elő, az idén alaposan megnövelték a termelést, 612 tonna árut gyártottak. A konzervüzemben különböző intézkedéseket terveznek a termelés további bővítésére, hogy az egyre fokozódó igényeket a jövőben jobban kielégíthessék. Az elkészült konzervek a sterilizálóba kerülnek, ahol hőkezeléssel pusztítják el a romlást okozó baktériumokat Kép, szöveg: Lónyai László Tóth Ibolya „Nagyüzem” a nagyüzemben Százhatvan erőgép dolgozik a Meztthegyesi Állami Gazdaság határában Hárman a sok ezerből Hajdú Károly Zsibrita Pál Soós Sándor Fotó: Veress Erzsi
