Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-12 / 189. szám
1978. augusztus 12-, szombat Körös-parti séták Ülök a stégen. A költő tisztán csengő sorait idézem: „és látni akarva a magyar hazát, mérföldeseket lépett tovább ...” A tájat szeretni, imádni kell. Sőt, amint Lyka Károly írja, kihallgatni, kilesni, kapcsolatba lépni vele, s így rabszolgánkká és urunkká válik egyszerre. Szikkadt farönk lebeg a holtág vizében. Szétázott gyökerű, görcsbe merevedett fák bólogatnak a túlsó parton. Érzem a víz ritka páráját, a susogó nádat és a makacs hínárok jellegzetes szagát. Kék, zöld és piros szitakötő zümmögő ceruzateste rajzol furcsa ábrákat a levegőbe. Tikkasztó, augusztusi szomjúságot érzek. Halk csobbanások. • A busák, pontyok, kárászok játékát figyelem; az apró és egyre terjedő hullámokat, a vízre hajított, elszakadt horgászzsinórt. Fehér szőrű kölyökkutyák vakkantá- sa visszhangzik, megmártóznak a vízben és az apró füttyentésekre hallgatva eltűnnek a bokrok között. Riadt madarak szállnak nesztelenül valami ismeretlen cél felé... A gátőrháztól kőhajításnyira, békésen folyik a Kettős-Körös. Az áradásra gondolok, amikor márványos foltokban, tömören úszik rajta a barna iszap. Most nincs ók a riadalomra. A hosszú, cseréptetős házban nyugalom van. A vén diófa árnyékot vet a piros virágokra. A kertben szépen gondozott szőlősorok, csíkos görögdinnyék. Az udvar közepén Lada- kombi áll. A fekete kalapos öregember kukoricát szór tyúkoknak. Napszítta arcán nincs semmi csodálkozás. Megkérdezi: — A gátőrt keresi? — Azt. — Várjon egy kicsit, már jön is, hallom a traktor pü- fögését. Püski Sándor leállítja a motort, s mindjárt a halászatról, a vízről, a mesterségről beszél. — A KÖVIZIG szeghalmi szakaszmérnökségéhez tartozom. Tizennyolc éve dolgozom az igazgatóságon. Először kubikos voltam, majd kineveztek munkavezetőnek, 1967-től vagyok gátőr. Nem, nem itt kezdtem, hanem Körösladány alatt, Bátán. Ide négy évvel ezelőtt kerültem. Kockás inget, fehér nyári kalapot visel. Azt mondja, jövőre befejezi a vízügyi szakközépiskolát, és akkor talán gátbizost lesz. Az elődje nyugdíjba megy, nyolc ember tartozik majd hozzá. — Szereti ezt a vidéket? — Békésen születtem, hamar hozzászoktam a folyóhoz. A városi életet már nehezen bírnám. Érzékeny a fülem a zajra, csak a csendes éjszaka neszezése tud álomba ringatni. Minden ideköt. A néha barát, néha ellenség folyó tölti ki az életemet. Járom a 6800 méter hosszú gátszelvényt, vigyázom a négy holtágat, a 13 ezer hold földet, ahol a tsz-ek, állami gazdaságok öntöznek, vagy éppen a belvízzel küzdenek. No, és ezen felül halőrködöm is. A holtágban sok a hal. Afféle természet adta tógazdaság ez, hiszen főleg busákat telepítettek ide. Éppen ezért horgászni csak engedéllyel lehet. A természet szeszélye nem parancsol többet. A vizet le lehet ereszteni. Nem kell félni, hogy elmegy a halraj, aztán sokáig sehol semmi. — És az unalom? — Dolgozom. Ez engem teljesen kielégít; Ha az időm engedi, kertészkedem, van néhány kaptár mé- hem is. Csaknem mindennap megfordul itt valaki. A közelben telkeket osztottak, néhány tulajdonost név szerint ismerek. Pár kilométer ide Endrőd, a 13 éves kislányom és a 10 éves fiam oda jár iskolába. Estébe hajlik a délután. Búcsúzás előtt a gémeskút- ból hideg vizet merünk. Jólesik a forró kánikulában. A gátőr a fekete kuvaszt csi- títja, és kezet nyújt. — Aztán, ha idegesíti a lárma, és igazán pihenni akar, jöjjön csak errefelé. A vizek mindenkit megnyugtatnak. Seres Sándor A bérlakás korszerűsítése Ha a tanácsi bérlakást korszerűsíteni, illetőleg komfortosítani akarjuk, kit terhel ennek költsége — a bérlőt-e, vagy a bérbeadót? Az 1/1974. (I. 9.) Mt. számú rendelet módosítása alapján a bérlő a teljes költséget beszámíthatja a lakbérbe : a) ha a lakás átadásakor észlelt hibák, a hiányosságok megszüntetéséről a bérbeadó helyett a bérlő gondoskodott; b) ha a bérbeadót terhelő egyéb olyan munkát végeztetett el a bérlő, amelynek költségét egy összegben nem követelheti a bérbeadótól; c) ha a lakás átalakításával, illetőleg korszerűsítésével a lakásnak vagy az alapterületét vagy a komfort- fokozatát vagy a lakószobáknak a számát növelik. Az a) és b) pont voltaképpen „értelemszerűen” meghatározza azoknak a munkálatoknak körét, amelyeknek teljes költsége lelakható. Másképp áll a helyzet a c) ponttal, minden olyan munkálatnak a költsége teljes egészében a bérlő által lelakható, amelynek eredményeként — vagy nőtt a lakószobák száma, — vagy bővült a lakás alapterülete, — vagy emelkedett a lakás komfortfokozata. A lakószobák számának és a lakás alapterületének növekedése könnyen megállapítható tény, tehát itt vitára aligha kerülhet sor. A rendeletek részletesen előírják, hogy milyen jellegű korszerűsítési munkák eredményeképpen növekszik a komfort- fokozat. A fürdőhelyiség létesítése a komfort nélküli lakást félkomfortossá, villanynak, gázbojlernek beépítése a lakást komfortossá alakítja. Az idevágó lakásátalakítási és korszerűsítési munkák költségei teljes egészében le- lakhatók. Ez annyit jelent, hogy a lakbérnek csak 25 százalékát kell fizetni egészen addig, amíg a lakbér másik része, a 75 százalék ki nem egyenlíti a költségeket. A tanácsi bérlakás korszerűsítéséhez a lakás fenntartójának az Ingatlankezelő Vállalat előzetes hozzájárulását kell kérni. Megtagadás esetén a bíróság előtt lehet az igényt érvényesíteni, mert bírósági ítélettel pótolható az IKV megtagadó nyilatkozata. A lakások korszerűsítésével kapcsolatban az Országos Takarékpénztártól építési kölcsön igényelhető. — i — gy Egy bőrönd, egy kosár, egy divány, egy mozsár... ... és Dn hová utazik? Tegnapelőtt képes levelezőlapot találtam a postaládámban, ezzel a szöveggel: „Kedves Apu! Jó idő van, sokat fürdünk a Balatonban. Sok puszit küldök — Eszter.” Nyár van — az utazások évadja. Hétköznap délután, 17 óra 6 perc. Valkó Pállal, a csabai vasútállomás — és a hozzá tartozó körzet — üzemfőnökével találkozom a munkahelyén. Elnézést kérek a késésért, de mindjárt meg is jegyzem: — Nem késtem többet, mtnt a vonatok. — A komoly és udvarias vasúti mérnök nem veszi fel a „kesztyűt”. Röviden, szakszerűen elmagyarázza, mit jelent az új szervezési forma: az üzemfőnökség — lásd augusztus 6-i számunkban részletesen —, majd körülnézünk az állomáson. AZ ÁLLOMÁS LELKE A vonatzaj, nyüzsgés, hangosbemondó; „érkezik”, „indul”, „kérjük, vigyázzanak. ..”. Éppen kérdezni akarok valamit az üzemfőnöktől, amikor odalép hozzá egy asszony egy kisgyerekkel. — .. .Melyik vágányra jön?... — a zajban csak ezt kapom el. Aztán kiderül, hogy 25 percet késett a pesti gyors; a hölgy nem tudja, hogyan jut el Battonyára. Mire megértem, és újból kérdeznék, egy másik asszony lép hozzánk : Dombegyházára utazik, ő is lekéste a csatlakozást. Gyuláról jön a gyors — az irányítóasztalon. A valóságban is, de azt nem látjuk, mert a többi vonat eltakarja. Sebaj, az irányítóasztalon többet tudunk meg az állomás életéről. Az irányítóasztal mindent tud. Olyan, mint egy okos, jó munkás: mindenre felel, mindent rá lehet bízni. Ha egy apró gomb benyomásával „megkérdezik”, hogyan állnak a pályákon a váltók, apró, fehér lámpákat villant fel. Meg lehet tőle tudakolni azt is, merre lehet átbocsá- tani a vágányok rengetegén ezt vagy azt a vonatot. Ha Nagy Ferenc forgalmi szolgálattevő jónak látja a tippet, gombnyomással megadja a végrehajtási utasítást. A többi már az automatika dolga: a váltók ennek megfelelően állítódnak. ez mezőgazdasági munkahelynek számít, vagy iparinak ; , ezért kell felutaznom vele Pestre. — KÉTOLD ALŰ!... Lökösházáról személyvonat fut be. Az utasok letódulnak; ki az állomásépület, ki a pesti gyors vagy a pesti személy, ki a gyulai vagy szegedi személy felé. — A Wiener Walzert 18.35-re jelezték, emiatt a pesti személy nem tud kimenni. Egyvágányú a pálya, s ha mégis indítanánk, a nemzetközi gyorsot kellene félreállítani, megvárakoztatni — mondja Valkó Pál. . A szegedi személy ablakában szőke fejű kis srác bámészkodik. — Hová utazol, öcsi? — Orosházára! Megyünk végig a pesti személyvonaton. Kísérőm a felhasogatott bőrülésekre mutat: — Tessék csak nézni, érdemes! — Miből kéne csinálni az ülést — kérdezem —, hogy ne tudják tönkretenni? — Miből? Vasból. .. Meg kellene teremtenünk a rendet — meditál Valkó Pál — ; ez a MÁV dolga. Megtartani a rendet: ez meg az utasoké... vásárhelyre — A PESTI VONATON... Az egyik fülkében két asz- szony, két, bölcsődés korú gyerekkel. — Hová utaznak? — Hódmezővásárhelyre. — A pesti vonaton?!... Szerencse, hogy még le tudnak szállni. Segítünk mi is: egy gyerekkocsi, két szatyor, pléd, üvegek, táska: ez a rakomány, no meg a két apró gyereke „Szembesítés” következik a peronon dolgozó vasutassal, aki az utasokat útbaigazítja. — Most mit csináljak ezzel a családdal, azt mondja meg!? hogy elviszi a családot az autóbusz-állomásra. Am a jegyvisszaváltás sem megy könnyen. Két perc múlva jön vissza az idősebb asz- szony, s könnyezve mutatja jegyét az üzemfőnöknek: — Nézze, a jegyet idegességemben megtörtem... A pénztárosnő azt mondta, váltsa vissza ön... Az üzemfőnök térül-for- dul, intézkedik, rendet teremt. Amikor visszajön, ezt mondja: — Itt volt a pénztáros, meg a pénztárosok főnöke is. Elnézést kértek az utastól. A pénztárosok főnöke olyan dühös volt, majd szétesett a méregtől. IRÁNY BURG ASZ! Esteledik. Nyugaton vörösre váltanak a felhők, s messze nyúlnak. A Bukarestbe tartó Wiener Walzer érkezik. Ahogy a vonat felé tartok, megállít egy határőr tiszt: — Hová megy? — Sehova — mondom —, csak kérdezek valamit a kalauztól. Dósa János a kalauz, Tá- piószecsőről. Nyugdíjas már, de a MÁV-nak szüksége van az ilyen kipróbált harcos munkájára. — Mennek Várnába, Burgaszba, nagy a tumultus, nagy a hőség. Írja meg, hogy ezen a vonaton nincs büfé, de még egy mozgóárusról se gondoskodott az utasellátó, így utaznak Bukarestig! Ki érti ezt? Nem csoda, ha ideges, szé- deleg a nép... Két csinos lány hajol ki az egyik ablakon. Lengyelek; Katowiczéből Burgaszba mennek. — Szuvenír — mondom nekik, s fölnyújtok egy kis tasak tejport búcsúzóul — nincs nálam más, amit adhatnék. Mosolyogva integetnek. A vonat még ki se húzott, máris jön egy másik, Románia felől a Transdanubium. — Nézze, milyen hosszú ez is... Megszámolom: tizenöt kocsi. Aztán egyszercsak: csend, semmi mozgás, sehol egy vonat, sehol egy kocsi. Üresek a pályák — csak a tehervonatok mozgolódnak a háttérben. Érkezik a gyulai gyors: a kijelölt vágány helyén egy- egy fehér lámpa pirosra vált. A vasutasok azt mondják erre : — Lépeget... Közben egy másik szerelvény ígérkezik : tehervonat halad át Romániából Csehszlovákia felé. A forgalomirányító utat csinál ennek is, közben még arra is jut ideje, hogy a szolgálatot átadja a váltásnak: Ke- rényi Károlynak. — Hosszú volt a szolgáA címzett, Seres János, kékül, zöldül, tiltakozik. Hiába. — Ez a legdurvább hiba, amit elkövethetünk. Seres János viszont esküszik rá, hogy nem tévedett. Ilyen még nem fordult vele elő; félreértették az utasok... Megoldás: visszaváltják a jegyet, és autóbusszal utaznak haza. Egy autótulajdonos mindjárt., ajánlkozik is,. — Hány ilyen csendes pillanat van az állomás életében? — Kettő. Az egyik így este, fél nyolc előtt, a másik közvetlen éjfél után... » Amikor hazafelé tartok, már ismét mozgalmas minden. Suhanva szállnak az éjszakában a kivilágított vonatablakok. Varga János lat? — Tizenegy óra nappal, 5 tizenhárom éjjel... — Elfáradt? — Bizony, jólesik haza- fi menni ilyenkor. önélküle az okos irányító- g asztal sem boldogulna. * I HOGYAN JUTUNK HAZA Odakint megint a Batto- 5 nyára utazó asszony „tá- K \ madja meg” az üzemfőnö- S I köt: — Na, nem jutunk haza, Battonyára? — Aki kérdez: Karsai Józsefné. Gyesen I van; férjét nemrég temette p el, rá hárul a család sok 8 gondja-baja. — Édesanyá- 8 mat vinném döntőbizottság 8 elé Budapestre, a Mező Imre útra. Nyugdíjproblémája van: legutoljára téeszben dolgozott, de se Mezőko- S vácsházán, se Békéscsabán ; nem tudták eldönteni, hogy A szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében most virágzik először az egyik legszebb mediterrán növény, a pálmaliliom. Levélzete a datolyapálmához, virágja pedig a liliomhoz hasonlít (MTI-fotó, Tóth Béla felvétele — KS)
