Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
1978. augusztus 1., kedd Egy kombájnos meg egy „fél” Bere Lajos meg a segítője, a kis Józsi Fotó: Béla Ottó Nehezen mérhető... A felvásárló az árjegyzékre pillantott, majd közölte az árat. A kistermelő hitetlenkedett: — Legalább megnézné az árut, mielőtt másodosztályba sorolja. Megnézte. — Sejtettem, az ár marad. — Akkor nem adom — szólt * kistermelő. — Ahogy gondolja. Nézze nekünk is élni kell valamiből. Erre a kistermelő portékájával bosszúsan elballagott. Ne haragudj a jelzőért kis Józsi, de igazán furcsa látvány voltál a hatalmas monstrum, a kombájn nyergében. Azért is szálltam fel, a hátad mögé, mert roppant kíváncsi voltam, hogy tudod irányítani ezt a lomhán mozgó óriást. Megvallom, ta- máskodtam, hogy 48 kilóddal hogyan irányítod a vasparipát. No, ez a parpia egy kicsit azért túlzás, mert, éppencsak olyan lassan bandukolt, mint egy őskori hüllő a földre tapadt gabonák felett. Azt is elismerem most már, nagyot tévedtem, amikor a külsőségből ítéltelek meg. Nemigen akadt tétova mozdulat, pedig még egy sokat tapasztalt „öreg” kombájnosnak is feladja a leckét ez az idei aratás. A talaj egyenetlenségének megfelelően engedted hol lejjebb a kombájn asztalát, vagy emelted magasabbra, úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. • * • Apám tehenész a cserepasi telepen. Nekem nem volt kedvem az állatokhoz, jobban szeretem a gépeket. Ezért is iratkoztam be Szeghalomban a szákközépiskolába. Mezőgazdasági gépszerelő leszek. Hogy hol tanultam meg a kombájnt kezelni? Hát az iskolában is, de jobban itt a tsz-ben. Ott voltam, amikor javították, én is segítettem, meg aztán Lajos bácsi — Bere Lajos, a kombájn vezetője — sokat magyarázott és meg is mutatta mi mire szolgál. Amikor megkezdődött az aratás, én is beültem a vezetőfülkébe és figyeltem a mozdulatokat. Nem volt nehéz, mert engem érdekel minden. Hú, de izgultam, amikor először nyomtam ki a kuplungot. Meg is ugrott a gép egy kicsit. Lajos bácsi rám mordult, simábban engedd fel, Józsi, ne kapkodj, érzékeny ez a masina. Azután megnyugodtam. Élvezem, ahogy harapdálja a gabonát, a szemek meg hullanak a tartályba. Hamar belejöttem, meg is dicsért Lajos bácsi, jól csinálod, fiam, így keli ezt, csak nyugodt légy, ne izgulj. Később egyedül is elengedett, addig ő pihent. Mert kell ám itt pihenni is, nem könnyű az aratás. Édesapám persze azt mondja, hogy semmi ez ahhoz képest, mint amikor kaszával kellett aratni. Én nem tudom, akkor hogy volt, 16 éves vagyok. » • • Erőlködik a kombájn erős motorja, mély a talaj, alaposan feláztatta az eső. — Fekszik ez, a fene egye meg, mintha a földhöz lenne tapadva — dohog Bere Lajos, amikor átveszi Józsitól a kormányt. Zúg a gép, alig hallhatóan berreg az apró ventillátor, kavarja a levegőt a fülkében, de nem sokat ér. Száll az apró toklász, a por vastagon tapad az izzadt archoz. Keringőznek a tehergépkocsik a ki- csópelt szalmacsomók között, igyekeznek utolérni a telihasú kombájnokat, hogy értékes terhüket mihamarabb biztos helyre szállíthassák. Jön a büféskocsi, annyi időt csak lopnak maguknak, hogy megigyanak egy feketét, vagy felhörpintsenek egy üveg üdítő italt. — Nem azért az egy forintért hajtunk, almit megígértek célprémiumként, minden mázsa normán felül learatott gabonáért. Hanem azért, hogy a legsürgősebben magtárba kerüljön, ha már ennyi bajjal megtermett — summázza az örök érvényű igazságot Bere Lajos, ami legjobban fejezi ki a parasztember elidegeníthetetlen jussát a nem kis izzadsággal megtermelt „élethez”. Még ott fészkel a tudat mindannyióukban, amit déd- nagyapjuktól vagy még előbb beleivódott, rögződött a parasztemberbe. Egy szemet sem akarnak a magból — ami valamikor az életet jelentette a milliónyi magyar paraszt számára — kárba veszni hagyni. Az ilyen és ehhez hasonló párbeszédek hatásukban is sok kárt okoznak. Azt azért nem állíthatjuk, hogy ez lenne mindenütt az ÁFÉSZ, a ZÖLDÉRT felvásárlók, szervezők és a termelők kapcsolatának jellemzője. De ha még nem akarunk úgy járni, mint a történetbeli úr, aki kétségbeesetten kereste kezében tartott ernyőjét, akkor nem árt megszívlelnünk az előbbi párbeszéd néhány tanulságát. I MENNYI FÁRADTSÁGOT ÉR? A falusi, a városi ember csak akkor foglalkozik, a népgazdaság számára hasznos. zöldségtermesztéssel, állattartással, ha számításaiban nem csalatkozik. Igaz, vele együtt számítást készít a termelést szervező, a felvásárló, vagyis az ÁFÉSZ a ZÖLDÉRT szakembere is. Miből mennyi hasznot lehet, érdemes húzni, mennyi fáradtságot ér meg? „A fogyasztási szövetkezetek boldogulása nagymértékben függ a háztáji termelés fejlettségétől. Hiszen ha például a felvásárlási forgalom az összes forgalom 20 százaléka, akkor az adózott nyereség ugyancsak 20 százalékára adókedvezményt kap a szövetkezet. Ezt azután fejlesztésreMehet fordítani.” — hallottuk Alexy Páltól, a tótkomlósi ÁFÉSZ felvásárlási osztályvezetőjétől. A termelés szervezésében, a felvásárlási forgalom növelésében tehát érdekeltek a fogyasztási szövetkezetek. Vagyis érdekük felkutatni, hol, milyen lehetőségek kínálkoznak a kistermelés további fejlesztésére. Tótkomlóson öt év alatt megtízszerezték a hagyományokra épülő hízott májliba értékesítését. Ebben az évben már több mint százezer libára kötöttek szerződést a kom- lósi termelők. I TAKARMÁNYT A HÁZTÁJINAK A szövetkezetben a felvásárlási árakat úgy állapították meg, hogy minél többen kedvet kapjanak a libatartásra. Így az első években semmi vagy csak minimális haszna volt az ÁFÉSZ-éknek. Az 1978-ra tervezett 70 millió forintos felvásárlási forgalomból várhatóan 50 millió a májliba-értékesítés- ből származik majd. A fogyasztási szövetkezet tehát a termelők számára is kedvező árakat ajánlva túllépte közvetlen érdekeit. Olyan áldozatot hozott, amely nem azonnal ugyan, de az évek során minden veszteséget kárpótolt. Más, ennél is fontosabb szempont: százezer liba nagyüzemi módszerrel történő felnevelése több milliós beruházást igényelt volna, nem is beszélve az így megtakarított munkabérről, munkaerőről. A termelés feltételeinek biztosítása az értékesítés növekedéséhez igazodott. Az megszüntették az időszakos tartást, s így a téli és nyári hónapokban is közel azonos mennyiségű hízott liba kerül a mezőkovácsházi ÁFÉSZ baromfifeldolgozó í üzemébe. Ezzel az üzem folyamatos termelését biztosították. Még hosszan sorolhatnánk mi mindent tett az ÁFÉSZ a kistermelés fellendítéséért. Mennyi fáradtsággal jár az alapanyag, a takarmány biztosítása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Igaz, ehhez szakítani kellett a kényelmességgel, mert a termelés szervezése sok utánajárást követel. Hiszen Utunk célja az volt, hogy megnézzük az aratókat, de egyúttal képet kapjunk arról is, hogyan áll a szövetkezet az egyéb főbb növények termesztésével. Kíváncsiak voltunk, milyen átlagtermések várhatók, hogyan sikerül a gazdaságnak az év eleji elképzeléseket megvalósítani. Az elnök nagyszerű érzékkel vezette a terepjárót a kátyúkat kerülgetve: látszott rajta, hogy nemcsak a tsz vezetésében van gyakorlata, hanem az autóvezetést is érahány kistermelő, annyi kívánalom. A legnagyobb érdem azonban hogy mozgósítani tudták azokat, akik koruk és egyéb okok miatt nem vállalnak az üzemekben, szövetkezetekben munkát. „Csak az tudja, milyen sok gonddal jár a felvásárlás, aki ezzel foglalkozik. Mert meg kell találni a termeltetésnek azt a módját, amit a termelő is elfogad, ami hasznos a népgazdaság számára és az ÁFÉSZ sem jár vele rosszul.” — magyarázza Alexy Pál. I ELSŐSORBAN az Arakkal Végül is azon múlik minden, milyen az érdekek közvetítése. Hogy a termeltetést végző szervek hogyan tudnak élni a kezükbe adott ösztönzési eszközökkel, elsősorban az árakkal. Ez persze elképzelhetetlen hozzáértő szakemberek nélkül, de sokszor még ez is kevés. Ha ugyanis a termelést szervező, felvásárló, mi több az ÁFÉSZ, a ZÖLDÉRT, a termelőszövetkezet nyűgként kor már szemléletbeli akadálya van a továbblépésnek. A lehetőségek kihasználása, illetve ki nem használása persze nehezen mérhető. Mérceként a felvásárlási forgalom forintokban mért csökkenésére vagy növekedésére támaszkodhatunk. Amit- azonban nem lehet mérni; mennyi a veszteség a nemtörődöm, felületes magatartás miatt. A tótkomló- siak gyakorlata a lehetőségekhez való helyes viszony eredményeit bizonyítja. Az elején említett példa tehát lehet ugyan valóság, de követésre méltó már aligha. Kepenyes János ti. Közben a látottakról beszél: — Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Majd látják, hogy egyes területek, üzemegységek között milyen nagy különbség van. A blankai és kereki földeken a lehullott nagy mennyiségű csapadék nemcsak a búzában okoz termésveszteséget, hanem a kukoricát is teljesen tönkretette. Az alig 50—80 centiméteres növény már nem hoz termést, elsárgult és csak silózni tudjuk. Látható, ahol egy kicsit magasabb a terület, ott magas és zöld a kukorica. Ami a búzát illeti, ezen a részen van a 2700 hektárnyi vetés- terület mintegy 50 százaléka. Sajnos még nem mindenütt lehet rámenni. mert víz áll rajta. Két-három napos jó, meleg napsütéses idő kell, hogy a gépek dolgozni tudjanak. Láttuk: itt valóban aggasztó a helyzet. Ez a talaj alacsonyan fekvő—igazi,- kövér feketeföld. Nagy részén áll á^vfz. 'A btóáö'srr'ez nem látszott, hiszen a sűrű gabona eltakarta, de amikor kiszálltunk, megmerült a cipő. Nagyon nehéz dolguk lesz a kombájnosoknak. A tsz elnöke közben tovább folytatta a tájékoztatást: — Már befejeztük a repce aratását. Az átlagterméssel elégedettek vagyunk, a tavalyinál magasabb, bár az egész nem volt több 400 hektárnál. Búzából azonban nem tudjuk teljesíteni a tervezettet. A jobbnak minősített területen nagyon kimagasló termésátlagnak kell lenni ahhoz, hogy megközelítsük az év elején jóváhagyott elképzeléseinket. Még csak jósolni sem lehet, de itt jó ha a 40 mázsát elérjük hektáronként. Fafeldolgozás A fakitermelést 1.5 millió köbméterrel bővítik Részletesen foglalkozik a fakitermelés és a -feldolgozás terén mutatkozó aránytalanságok feloldásával az erdőgazdaság és a faipar fejlesztésének távlati terve, amely most készült el a MÉM-ben. Az elmúlt harminc évben 450 ezer hektárral nőtt az erdőterület, s megkétszereződött a fakitermelés, ezzel a fejlődéssel azonban nem tartott lépést az ipar. A fejlesztési terv megvalósításával megteremtik az erdőgazdálkodás és a faipar termelésének összhangját. Az ország erdőterületét 1981—90 között csak mérsékelten, mintegy 100—110 ezer hektárral, a fakitermelést pedig ezzel arányosan 1.5 millió köbméterrel bővítik. A faanyag jelentős részét a faforgácslap-gyártásban hasznosítják. 1990-ig 100 ezer köbméterrel bővítik a faforgácslap-gyártó kapacitást. 1990-ig 1,2—1,3 millió köbméterrel emelik az erdei alapanyagokat felaprító gépek teljesítményét. A tervek szerint folytatják a fűrészipar rekonstrukcióját. Ennek keretében az V. ötéves terv időszakában 15—16 üzemet korszerűsítenek, bővítenék, s erre a fejlesztésre 1—1,3 milliárd forintot költenek. Közben elhagytuk a javarészt víz alatt álló földeket és ahogy változott a táj, illetve a búza és kukorica mérete, úgy derült fel az elnök arca, és nem kis büszkeséggel magyarázta: — Amit eddig láttak, azt nézte a könnyes szemünk. Itt meg kiderül, most, hogy miért nevet a másik, összeségében soha nem álltunk olyan jól a talaj-előkészítési munkákkal, mint 1978 elején. Joggal reménykedtünk abban, hogy legfőbb növényeinkből rekordtermést takaríthatunk be. Az ismert okok miatt sajnos ez már nem sikerül. Ahol most járunk, igen jó minőségű homokos föld, magasabban fekszik, jobb a vízáteresztő képessége. Itt öröm végignézni a határon. Ha nem jön semmi közbe,, akkor ezeken a földeken nem lesz ritka a 70—80 mázsás kukorica, az 55 mázsás búza, és átlagban meglesz 400 mázsás cukorrépatermés is hektáronként. Még tíz napig kellene a jó idő — mondták — és viszonylag nagyobb veszteség nélkül sikerülne befejezni az aratást. Legnagyobb gondot az okozza, hogy az erősen megdőlt gabonát csak szemben haladva lehet szemveszteség nélkül vágni. Bejártuk a 7700 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet nagy részét, képet kaptunk a legfontosabb nyári munkáról, láttuk az őszi növényeket, végül a szárítással, a raktározással ismerkedtünk. Végső következtetésként azt állapítottuk meg, hogy a mezőberényi Aranykalász Termelőszövetkezet jó úton jár az MSZMP Központi Bizottsága március 15-i határozatának végrehajtásában. Ha ilyen kedvezőtlen körülmények között, a rendkívüli időjárás ellenére is meg tudják közelíteni a tervezett szintet és valamelyest túl tudják teljesíteni az elmúlt év eredményeit, akkor optimális körülmények között hosszabb távon is biztosítják azt a fejlődési ütemet, amelyet a párthatározatot követően készített intézkedési tervünkben meghatároztak. Karczag József A nagy forgalmú, százhatvankét kilométeres Budapest—Kelebia vasúti szakasz villamosítása 1976 januárjában kezdődött meg, és előreláthatóan 1979 közepére fejeződik be. A vezetéképítők a napokban elérték Kiskőröst, amely körülbelül száz kilométerre van a fővárostól. A képen: Kiskőrös vasútállomás közelében a századik kilométernél dolgoznak a felsővezeték-szerelők | (MTI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS) akHatárszemlén a tsz-elnökkel Mostanában sokat beszélünk a mezőgazdaságról, az aratásról. Ez természetes, hiszen az ország kenyeréről van szó. Ez évben a kedvezőtlen időjárás miatt, mindenki féltő szemmel figyeli a betakarítást. A tartós esőzések miatt ugyanis nemcsak az aratás kezdete tolódott el több mint két héttel, hanem a termés minőségét is veszély fenyegeti. Amikor Ficzere Jánossal, a mezőberényi Aranykalász Tsz elnökével az általa vezetett terepjáróba ültünk, már harmadik napja sütött a nap, eső nem esett.
