Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
1978. augusztus 30., szerda 11 geszti „sas” pihen — Most pedig kedves nézőink, jól figyeljenek. Mónus István őrnagy következik. Csehszlovák gyártmányú, L—29-es gépével műrepülést mutat be. A Duna-parton a sok ezres tömeg felmorajlik minden szem az égre tekint, ahol feltűnik a csillogó testű gépmadár. Nyaktörő mutatványok következnek, orsó, há- tonrepülés, meredek emelkedés és zuhanás. A gép kecsesen röpköd, mint egy karcsú madár. A néhány perces légiparádé után hatalmas taps köszönti a levegő urát, a vakmerő és ügyes pilótát, aki ebből fent a magasban valószínűleg semmit sem hall. Megbillenti a gép szárnyát, üdvözli a közönséget és pillanatok alatt eltűnik a Duna víztükre felett, a látóhatár szélén. Nemcsak a Du- na-parti tömeg, hanem a tv jóvoltából sok millióan megcsodálhatták Mónus István mutatványát. Zömök, izmos mongolos arcú férfi Mónus István. A szülei Geszten élnek, ide szokott évenként hazalátogatni, hogy a szülői hajlékban pihenje ki idegi és fizikai fáradtságát. A községi pártszervezet székházának hűvös szobájában ülünk most, s beszélgetünk. — Apám patkolókovács volt a Tiszák geszti birtokán. Később amolyan főgépésszé nevezték ki. öcsémmel, Fer- kóval, sűrűn bejártunk a gépházba, és áhítattal figyeltük, amint apánk szakavatott mozdulataival beindította az aggregátort, amely fénnyel árasztotta el a kastélyt. Talán innen a vonzódás, a technika. a gépek iránt. Amikor elvégeztem a nyolc osztályt, gépipari technikumba szerettem volna menni, de nem vettek fel, így kerültem a magasépítőipari technikumba, Békéscsabára. Ez az 50- es évek elején volt. Akkor kezdtem járni a repülőtérre vitorlázni. Nem jól kezdődött az ismerkedés a repüléssel. Akkor csörlő vontatta fel a gépet a magasba, s egymás után háromszor szakadt el a kötél. „Na — mondta az oktató — nem valami szerencsésen kezded a repülést!” Addig csak vonzódtam, ettől kezdve szerelmese lettem a repülésnek. Persze hogy repülősnek jelentkeztem. 1956. november 9-én avattak fel. Azóta a repülés a mindenem. Sok gépet kipróbáltam ez idő alatt, a MÍG—15- öst szerettem meg a legjobban. . Strapabíró, kitűnő konstrukciójú gép, könnyen irányítható, sok mindenre fel lehet használni. Hogyne lettek volna izgalmas pillanataim, ez minden pilótának megadatik. Jól emlékszem, — az ilyesmit nem lehet könnyen elfelejteni — 1961- ben egy géppel 10 ezer méter magasságban repültem. Ilyen magasságban csak hermetikusan elzárt fülkében lehet repülni. Hogy. hogy nem, valamilyen módon kiszökött a levegő a kabinból, rosszul lettem, minden erőfeszítésemre szükség volt, hogy épségben levigyem a gépet a földre. Gyomorvérzést kaptam, egy fél évig nem repülhettem, de utána is sűrűn kellett orvosi vizsgálatra járni. Tudja milyen érzés volt lentről nézni a levegőbe emelkedő gépeket? Sokszor kiültem a repülőtér szélére, és fél napokig néztem a fiúkat. Szerencsére teljesen rendbe jöttem. Hogy mióta műrepülök? Bizony elég régóta, és elég sűrűn. Az idei bemutató volt a harmadik, alkotmánynapi légiparádém. Elég rutinosnak érzem magam, sokasok repülő- óra van már mögöttem, de egy ilyen bemutatóra mégis sokat kell gyakorolni. Igaz, nem hallottam a tapsokat, de gondoltam, hogy jól sikerülhetett a bemutató, mert a földi irányítóm felszólt: „bravó öreg, már fényesítik ,a kristályserleget”. Ugyanis a bemutató résztvevői versenyben vannak, a legjobbakat serleggel jutalmazzák. Hogy az idén ki kapta, még nem tudom, mert az értékelés előtt jöttem el szabadságra, de tudja hogy van, egy ilyen megjegyzés még jobban „feldobja” az embert. Különben ketten vagyunk fiúk a családban, öcsém, Feri, a MALÉV-nél típus főpilóta. Európán kívül Afrikába és Ázsiába is repül. Ügy látszik, ezzel van „megmérgezve” a család, mert a fiam is pilóta, a lányom stewardess szeretne lenni. Hogy mi a kikapcsolódásom? Én is, meg az öcskös is a helyi vadásztársaság tagjai vagyunk, ilyenkor becserkésszük a környéket, ez a legjobb idegnyugtató szórakozás. B. O. Körösnagyharsányi mozaik Biharugrát elhagyva az út kettéválik: a zötyögő- sebb visz úticélunk felé. Keskeny ér hídján zökken át az autó, majd feltűnik a tábla: Körösnagyharsány, határőrközség. 38* „Egyutcás falu” — gondolom, amint a hosszúkás, megfiatalodott parasztházakat nézegetem. Az út nagy ívben kanyarodik balra. A buszmegálló előtt ártézi kút csordogál. Kannákkal felszerelt felnőttek és gyerekek állnak körülötte. — Arra van a községháza — mutatja az irányt egy asszony. — Ott a templomnál forduljanak jobbra. ségnek. Hetente kétszer jár ki a biharugrai körzeti orvos. Fürj József, a vb-titkár beszél községéről. — Körösnagyharsány 1070 lakosú kisközség. Mivel munkaalkalom a termelő- szövetkezeten kívül nemigen van, nagy a környező községek vonzása. Először csak dolgozni mennek máshová, később sokan el is költöznek. Épp a legutóbbi vb-ülésen volt szó arról, hogy senki sem vesz részt a lakásépítési akcióban. A fiatalok már máshol építenek házat. Nemrég megszüntették a mozit is. Azért az egy-két látogatóért nem gazdaságos fenntartani. Pedig nagy múltú község ez. Békés megye egyetlen hajdúvárosa volt. Címerünk is van, nézzék meg — invitál a házasságkötő terembe, ahol az asztal fölött két zászló között áll a címer. — Miért szereti ezt a községet? — kérdezem. — Dolgosak, barátságosak itt az emberek — válaszol. — S azért, mert ilyen kieső község, ne higgye, hogy tájékozatlanok. Csaknem minden házban szól a rádió, van televízió. Körülbelül 50 gépkocsi van a községben. Többféle újságot járatnak a harsányiak. Van szép, új kultúrházunk is. Igaz, eddig nemigen volt kihasználva, ezen szeretnénk lendíteni egy kicsit. Ha több a szórakozási lehetőség, talán ittragadnak a fiatalok. ■ Dombegyházi pillanatkép: új biciklit vettek nekem az apu- kámék. >. Fotó: Balkus Visszafelé menet az utcán vidám gyerekesapatot látok. őseikre gondolok, a Bocskay-hajdúkra, akik megalapították Körösnagy- harsányt, s utódaikra, akik felnőve talán elköltöznek majd innen. A falu szélén, a földek kezdetén mezőgazdasági gépek állnak. Dél van. Az egyik traktorhoz farmer- nadrágos fiatalember támaszkodik. Utánunk néz, majd barátságosan megemeli kalapját. < Gubucz Katalin Az érkező tekintete minden irányból a meszelt falú templomra esik, amely ma már csak geometriailag, néhány évvel ezelőtt még tudatilag is a falu középpontja volt. Szélesedik az utca. A régi házak sorába egyre több új középü'et, és magánház vegyül. A község szíve a tanácsháza. A bejárati ajtóhoz vezető járdát különös illatú virágsor övezi. A széles, üvegezett folyosón belépve látom, hogy az épület többféle funkciót tölt be. Itt van az orvosi rendelő is. Később megtudom, hogy nincs állandó orvosa a közA Magyar Camping és Caravanning Club szervezésében a napokban ötvenhárom lakókocsiból álló nyugatnémet autós csoport érkezett hazánkba. Az NSZK-beli Camping Club tagjai tizennyolc napos országjáráson vesznek részt, első állomásuk Szolnok, ellátogatnak Debrecenbe, Nyíregyházára, Sárospatakra és a Hortobágyra. A képen: megérkezett az autókaraván (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Ne csak írott malaszt legyen a vásárlók könyve A vásárlók könyvét a kereskedelemben folyamatosan bevezették, de a vizsgált boltoknak csaknem a felében — ezen belül főleg a magán- és a szövetkezeti üzletekben — állapítottak meg ezzel kapcsolatban hiányosságot az ellenőrök. A magánkereskedelem ellenőrzött boltjainak 66 százalékában, a vendéglátó- üzletek 54 százalékában nem tartották be a vásárlók könyvével kapcsolatos vonatkozó rendelet előírásait. Ezekben összegezte országosan — 9 megye és a főváros több mint 3300 üzletében tartott — vizsgálatának eredményeit az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség. A belkereskedelmi miniszter rendelete a múlt év áprilisától kötelezővé tette, hogy a vásárlók könyve jól látható és könnyen hozzáférhető helyen legyen az üzletekben. Az ellenőrzések szerint a boltok 90 százalékában ott volt ugyan a vásárlók könyve — 345 szövetkezeti, magánkereskedelmi és mezőgazdasági boltban csak az ellenőrzés után került a helyére — sok helyen azonban korántsem szem előtt. A vendéglátásban volt a leggyakoribb, hogy a könyvet, arra hivatkozva, hogy az ittas vendégek megrongálják, vagy elviszik — az irodákban tartották, négy helyen meg is tagadták átadását A vásárlók könyvének rendszeresítése azt a célt szolgálta, hogy egyszerűsítse a panaszok intézését, és azt lehetőleg a boltvezetők hatáskörébe utalja. Hiányosságként állapították meg az ellenőrök, hogy à vállalatok egy része nem határozta meg az üzletvezetőkre tartozó panaszokat, sőt, nem egy helyen eleve kizárták a boltvezetőket az érdemi intézkedés lehetőségeiből. Az ellenőrzések alapján a kereskedelmi felügyelőségek felelősségre vonták a vásárlók könyvére vonatkozó előírások megsértőit. ■ Jászárokszállási bonviváni és más apróságok j ! A PULTNÁL. Akkora a hőség, hogy rá lehet támaszkodni. Két pohár csapolt sört kérek. Egyiket nekem, a másikat magamnak. Mielőtt szomjan vesznék. Elém taszajtják, nézem. A korsókban csak a fele sör, a többi hab. Habozva kissé, de azért udvariasan „meginterjúvolom” a csapost: — Uram, magának jobban kell tudni, miért van itt ez a vonal — mutatok a pohár szélén a szabályos mérték jelzésére. A csapok, üvegek komor őre értékeli az elismerésbe csomagolt bírálatot. Gyorsan visszahúzza a korsókat, és kellő mértékre igazítja. S kajánul elvigyorodik: * * * „MIT KÉR?!” — támad rám, a gondtalanul, ábrándosán nézegetőre egy eladólány az áruház önkiszolgáló részlegében. Körülbelül olyan hangon, mintha azt mondaná: „Falhoz! Kezeket fel!” „Persze, sandítok magamra, öblös válltáska nálam, nem is az ünneplő ruhámat vettem fel, s mindez gyanús...” Megértem én őt, meg én — de a vásárlástól mára — két napra? egy hétre? — tökéletesen elment a kedvem. * * * LEÜLÖK a Kakas című eszpresszó teraszán, a legtávolabbi sarokban, mert csak ott van hely. Ezredévek múlnak el, mire a nagy távolban, diszkréten feltűnik a felszolgáló hölgy. Intek neki, felemelt karral, nem türelmetlenül, nem kihívóan — a megszokott mozdulattal, mint általában, ha-távol van a pincér, s az asztalomhoz szeretném hívni. Mit gondolnak, mi történik? Odaszól, hogy azonnal jön? Nem. Lassan odatén- fereg, és megkérdezi, ugyan mit akarok? Dehogy. Hanyatt-homlok odarohan: — Jó napot kívánok, kedves vendég, tessék parancsolni... — Ez sem. Fogja magát, kezét feje fölé dobja, és visszainteget!... » * * PÁRBESZÉD. — Kaphatnék egy kávét tejporral? — Sajnos, nincsen. — ... tejszínnel? — Sajnos, az sincs. — Teát tud hozni? — Nem tudok. A vendégnek elfogy a türelme. — Mondja, ez itt Európa? — Ez... A város nevét juszt se írom ki. Lehetne Budapest, Szombathely, vagy megyénk akármelyik városa... Például Gyula, ahol tejporgyár is van. * * * STRANDON. Magas, komoly, őszes úr, csíkos fürdőköpenyben. Jön az apró lánya, felugrik, és a szemére húzza a kék-sárga csíkos strandsapkát. Az úr keze tele van kolbásszal, lángossal, kenyérrel; ha lenne madzagja hozzá, a fülére sörösüvegeket kötne. Továbbmenne, de nem lát. Derültség mindenütt. Óriás labda gurul. Zöld, kék, sárga, piros. Ügy lát- : szik, nincs gazdája. Egy sza- ■ kállas fiatalember odako- • cog, berúgja a bokrok közé. : Aztán kiveszi. Legyen azé, ; akié. m —v 8 ősz nagymama jön. Akku- Î rátusan, felelőssége teljes tu- \ datában fültövön csípi a * gazdátlan, pattogós gömböt, ! és maga mellé rakja egy * székre. Komótosan falatozni * kezd. ■ ■ Szakállas nem bírja to- ; vább. Odamegy. s — Bocsánat, asszonyom, az • öné ez a labda? — Igen. Szakállas leforrázottan el. ! Eszünk. Halhegy, kolbász- ■ hegy, kenyérhegy. Apa, anya, : plusz három gyerek. Leül- \ nek, eltüntetik. Űjabb apa, • anya, plusz két gyerek. Leül- ! nek, eltüntetik. A sor sose • fogy el a bódé elől. Annál ■ hamarabb a sör a bódéból. Szálas, fürdőköpenyes férfi ■ vonul át a térségen, kezében ; egy hétdecis borosüveg. • Abasári rizling — de erre : nem esküszöm meg, az is ■ lehet, hogy — mondjuk — • Jászárokszállási bonviváni. Elegánsan lép, de azért ki- i csit félénken. Vissza-vissza- j néz, nem látja-e illetéktelen s a zsákmányt... mondjuk, az j orvos. Vagy a feleség... A placc szélén, a sövény- ; nél megint megáll egy pil- ■ lanatra. önkéntelenül végig- ■ simít a pociján, mintha ezt : mondaná: — Ej, de jó he- ; lyed lesz itt, borocskám!... ! Nemcsak eszünk. Iszunk is. ; ■ Varga János :
