Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. augusztus 27., vasárnap NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mai szlovák grafika Kiállítás a Munkács/ Mihály Múzeumban A bratislavai Szlovák Nemzeti Galéria örömmel fogadta annak a lehetőségét, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális minisztériumának közvetítésével Békéscsabán rendezhesse meg a modem szlovák grafika kiállítását. Bár ez a kiállítás a befogadótér szempontjából nem nevezhető nagynak, igyekeztünk úgy összeállítani az anyagot, hogy híven tükröződjék benne a szlovák grafikusművészet fejlődése a kezdetéktől egészen a mai időkig. A szlovák grafika mai, magas fokú eszmeiművészi értékeit a szlovák művészet legjobb hagyományait felhasználva, saját kifejezőeszközeinek évekig tartó keresésével teremtette meg. A kiállítás történeti részének magvát Eugen Krón műalkotásai képezik. Kassán működő iskolája a húszas években haladó irányba befolyásolta a szlovák grafika fejlődését. Ezekben az időkben jelentkezik a képzőművészetben az úgynevezett „alapító” nemzedék, melyet a grafikában Koloman Sokol, Ludovit Fulla és Mikulás Galanda képvisel. Ez a nemzedék kezdettől fogva a társadalmilag tendenciózus műalkotásokra irányította a figyelmet, összegezni kívánta az európai művészet vívmányait és átértékelte a népi képzőművészeti hagyományokat. Főleg Sokol volt az, akinek műveiben a szlovák grafika már első lépéseiben világ- színvonalat ért el, s akiben példáját és fejlődési irányvonalát meghatározó tanító- mesterét látta. ~ A következő nemzedék plasztikusan kiemelkedő tagja Julius Szabó, akinek mélyen humánus és háborúellenes hangolású művei a szlovák grafikusművészet legerőteljesebb, legmeggyőzőbb részét alkotják. Életművének mintegy ellenpólusát képezik Eugen Nevan bensőséges hangulatú és köl- tőiségükkel ható grafikái, valamint Milos Bazovsky lírai hangulatú alkotásai. A szlovák grafika fejlődésébe hatékonyan szólt bele az úgynevezett második világháborús generáció, például Orest Dubay, Vincent Hloznik, Emest Zmeták, Viliam Chmel, Róbert Dúbra- vec. Legtöbbjük a viszontagságos háborús években érett művésszé, ami látható nyomot hagyott műveikben. Ennek a generációnak réstón a szlovák grafika skálája jelentősen bővült, kikristályosodott történeti folyamatossága és társadalmietikai álláspontja. Éppen ez a nemzedék emelte föl a grafikát a többi műfaj szintjére, rangot és elismerést vívott ki neki otthon és külföldön, azonkívül jelentős befolyást gyakorolt a fiatalabb művészgenerációkra, egyrészt közvetve, műveivel, másrészt közvetlenül, pedagógiai tevékenységével. Ebben a vonatkozásban első helyen Vincent Hloznékot kell említeni, aki hosszú évffken át vezette a bratislavai képzőművészeti főiskola grafikai szakosztályát, melynek egy ideig rektora is volt. A szlovák grafika táguló horizontjának és bővülő kifejezéskincsének beszédes bizonyítékát a középnemzedék alkotásaiban láthatjuk. Ezek elsősorban Jozef Báláz, Alojz Klimo és Gabriel Strba. Szilárd helyzete van a szlovák grafikában annak a nemzedéknek, mely a bratislavai képzőművészeti főiskola első végzőseiből került ki. Ezek Jan Lebis, Jarmila Pavlicková, Viera Bombová és Viera Gergelová. ök a szó szoros értelmében a múlt hagyományaiból merítenek, a két háború közötti korszak haladó művészetét elevenítik föl alkotásaikban. Az előbbiek közvetlen követői, egyéni sajátosságukat megőrizve, Albin Brunovsky, Miroslav Cipár, Ivan Schurmann és Vladimir Gazovic. Ez a generációs réteg sokat tesz hozzá a szlovák grafika kifejezés- és formakincséhez. Gazdag eszköztára lehetővé teszi, hogy hű maradjon eredeti küldetéséhez: hogy műalkotássá formálja az emberi fejlődés bonyolult és viszontagságos útját abban a társadalomban, amelyben éppen él. Ugyanez a hitvallása a legfiatalabb generációnak is, mely széles skálájú témaválasztásával tűnik ki. Már most sokat ígér Róbert Brun, Marcel Dubravec, Dusán Kállay, Terézia Kruzli- cová, Jan Ondriska és sokan mások, akiket a kiállításon nem tudtunk bemutatni. A mai szlovák grafika fejlődése, melyet alapvonásaiban ez a békéscsabai kiállítás is bemutat, arra irányul, hogy művészi síkon oldja meg korunk emberének külső és belső életproblémáit. Eva Trojanova, a Szlovák Nemzeti Galéria művészettörténésze Igor Rumansky: Révedező TÉKA Haller János: Hármas história Érhet-e nagyobb dicséret magyar írót születése után 350 évvel, mint hogy a napjainkban kiadott művéhez nem kell szó- és kifejezés- jegyzéket mellékelni? Nemigen. Haller János azon kevesek közé tartozik, akinek nincs szüksége rá, olyan „nyelvi tisztaságra törekedett, hogy idegen szó vagy Ernest Zmeták : Falusi öregasszony Varsa Zoltán Levél a Kékgolyó utcába Húsodban kések, tűk forognak — jajod: akár a tenger. Ne félj! En őrizlek, vigyázlak, szemközt a rettenettel. Rádolvasom föl-földadogva a létezés igéit — kezedre, szádra, homlokodra... Halál hiába szédít! Nézd hiányoddal-vert arcomat: tüzel, akár a lőtt seb. Mentsd ki az enyészetből magad, akarom eszelősen! „A szövettani vizsgálatok...” Pokolba száz lelettel! Léteddel-szikrázó Napot röpítsen föl a reggel! Mert zúzmarával suhog e nyár. Arcomra jégmezőket rajzol a hóléptű madár, s jeleket vérzik csőre. Sötét, riasztó üzenetét ki űzhetné világgá? Törékeny szavaim helyén moccanó, vad kiáltás. Ha káromlás, költészet kevés — emberségünk a rangunk! Jószóval is — milyen kevés — ki segítene rajtunk! Nem cicomázom a bánatot sírással, jajjal, könnyel, őrizlek: kettőnket vigyázva — szemközt a rettenettel. Szente Béla Törvények A tűz itt van az eszemben meg bírom égetni a gonoszt az eszem itt van a kezemben meg bírom gyújtani az erdőt a kezem ott van a kezedben s a Te kezed, ha akarom, tenger kifejezés alig található a históriákban, s azok is köz- érthetőek”, olvashatjuk a kötet végi megjegyzések között. A maga korában is megbecsülték érte: kelendő portéka volt a három történetet egybefűző könyvecske, mely a hányatott életű erdélyi szerző, Nagy Sándor dolgairól, a Párbeszédekről és A trójai hadról szóló fordításait tartalmazza, s halála előtt két évvel saját kiadásában került ki Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdájából „fehér bőrkötésben, a legszebb betűkkel szedve.” Hamarosan tucatnyi kiadást ért meg, sikeréhez nyelvezetén kívül hozzájárult, hogy a közönség előtt már ezek a témák ismertek voltak. Nagyjából. Nagyobbára előttünk is azok, mégis, vagy éppen azért, akárcsak eleinknek, nekünk még kedvesebbé, szórakoztatóbbá lesznek Haller egyszerű, de szemléletes stílusa, s a tárgyhoz illő naiv báj által. Pedig a szerző elsősorban lelki javunk épülésére gondolt, s ismereteink gyarapodására. Ezt nem. is rejti véka alá, hanem megírja Elöljáró beszédében, „amelynek olvasása igen szükséges, hogy az egész dolgot jobban megérthessük”, s amelynek első bekezdése üdvös útmutatás is egyben az értelmes, a nagyobb tudáshoz vezető szorgos életre. Álljon itt ne csak intelmül, de ízelítőül és kedvcsinálóként is Haller János szép magyar prózájához: „Az igaz tudományra, noha súlyos, de igen egyenes az út, midőn az ember a maga példáján tanul meg valamit, annál bizonyosabb, ha az írás oktatásán veti meg tudományának fundamentumát. Mindenik úton világosan megtanultam, mely veszedelmes és káros legyen a haszontalan heverés. Nem ok nélkül nevezik a henyélést ördögi párnának, melyen sok ember nagy örömest mulatoz, sőt másokkal is tölteti hiába, minden gyümölcs nélkül a napokat.” Miután elolvassuk e néhány sort, rögtön kiderül, hogy nemcsak ízelítőnek és kedvcsinálónak jó. Kiderül, hogy Haller János nagyon világosan látta azokat az emberi gyengeségeket is, melyekkel minden korokban annyi küzdelmet kell vívni. Sokszor reménytelenül, de mégis. V. M.
