Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

NÉPÚJSÁG 1978. augusztus 27., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK A madárvilág szerelmese volt Rrcképvázlat Nagy László ornitológusról (Árhiv felvétel) Végleges otthonának a bé­kési tájat tekintette. Nyír­egyházán született 1894-ben, ott is érettségizett az akkori főgimnáziumban. Szülei kí­vánságára jogot tanult, de addig-addig mesterkedett, amíg végül vadász, erdész nem lett belőle. A Mezőgaz­dasági Akadémiát Debrecen­ben végezte. A sors szeszé­lye az 1950-es években új lakóhelyéül Telekgerendást jelölte ki. 1977-ben bekövet­kezett haláláig itt élt közöt­tünk, de korántsem ismeret­lenül. Nem is tehette volna ezt, az ő szokatlanul érdekes „mesterségével”, tudományos érdeklődésével, és humánus emberi magatartásával. Szű- kebb környezete után — melybe kevés kivételtől el­tekintve a község egész la­kosságát beszámíthatjuk — a megye vadásztársadalma is­merte meg először tevékeny­ségét. Munkájáért, segítő­készségéért egyaránt becsül­ték. Olyan egyéniség volt, akit nem lehetett idegennek tekinteni. Tudását igyekezett közkinccsé változtatni, mi­közben észrevétlenül vált mindenki „Laci bácsijává”. A tudományos megfigyelés a mindennapjaihoz tartozott. Élete folyamán különböző tisztségeket viselt, de első­sorban ornitológusnak val­lotta magát. „Tíz év a Ve­lencei-tó mellett’ című va­dásznaplójának első sorai is erről tanúskodnak. Ebben így ír: „gyermekko­ri vágyam teljesedett be, amikor 1931. január havá­ban szolgálattételre Székes- fehérvárra helyeztek át, köz­vetlen a Velencei-tó szom­szédságába. Kora tavasszal meg is kezdtem bolyongásai­mat a tónál, s igen hamar megállapítottam, hogy a tó madárvilágának mennyisége A természetkedvelők, ter­mészetbarátok hasznos olvas­mánya egy érdekes összeállí­tás, amelyet Kopasz Margit szerkesztett : Védett termé­szeti értékeink — címmel. Munkatársai, a könyv írói, természettudósok, szakembe­rek. Megtalálható ebben a könyvben minden olyan or­szágos jelentőségű természet- védelmi terület, ami ha­zánkban van. Ezenkívül a badacsonyi, a barcsi, amár- télyi, a tihanyi tájvédelmi körzet érdekességeit is meg­ismerhetjük. Az összeállítást képekkel illusztrálták, összesen 150 fénykép mutatja be különle­ges értékeinket, legszebb ter­mészeti kincseinket. Természetesen Békés me­gye nevezetességeiről is ta­lálható leírás. Így például a szarvasi arborétumról, me­lyet külön nem kell olva­sóinknak bemutatni. Kevésbé ismert viszont a kardoskúti Fehér-tó, melyet az UNES­CO, mint az európai vízivad- vonulás fontos pihenőhelyét, nemzetközi értéknek minősí­tette. A tavaszi és őszi vonu­lások idején itt gyülekeznek a legfontosabb és legritkább vízimadarak. Érdekes olvasmány a sza- badkígyósi park leírása és a tatársánci ősgyep ismertetése. Ez utóbbi Orosháza és Pusz­taföldvár közelében találha­tó, drótkerítéssel övezett ter­mészetvédelmi terület, az ország egyik legkisebb védett területe. Gsorvás határában találha­tó a szintén egyedülálló ter­mőterület, ahol a Volgamenti hérics terem meg. A könyv­ben erről is részletes leírást találunk. Nemcsak természetbará­toknak, hanem mindazoknak érdekes olvasmány, akiket valamennyire is érdekelnek és minősége szempontjából lényeges változások állottak be, mióta Chernél kutatta azt.” Több ritka madárfaj meg­figyelése és elejtése fűződik nevéhez, ö fedezte fel és gyűjtötte be a Madártani In­tézet számára — melynek megbízott külső munkatársa volt — 1937-ben a Velencei­tó nádrengetegében a dalmát nádisármány (Emberiza Schoenichus) első bizonyító példányát Magyarországról. De legbüszkébb a szintén ál­tala felfedezett és begyűjtött mezei sárga billegetőre (Mo- tacilla flava) volt, ez megjár­ta a British Múzeumot is. A Madártani Intézet ugyanis hitelesítés végett küldte el a természeti kincseink, a kö­zépiskolás diáknak, a bioló­giai tanárnak éppúgy, mint a barlangkutatónak, kertész­nek, ornitológusnak. hazánkban igen ritkán elő­forduló madarat. Nagy László 1945-ben, mint vadászati felügyelő ke­rült a Hortobágyra, erre a rendkívül fontos madártani gyülekező- és átvonulóhely­re. Jelentéseit erről az idő­szakról „Üjabb madártani megfigyelések a Hortobá­gyon” címmel foglalta össze az intézet számára. A volt Bihari Sárrét madárvilágáról szóló az Aquilá 1960—61. év­folyamában megjelent tanul­mányához már „békési va­dászként” gyűjtötte az anya­got. Ebben a munkában fel­sorolt 198 fajjal ki is merí­tette a volt Bihari Sárrét je­lenlegi madárvilágának is­mertetését. Ennek mai terü­letét Geszt, Mezőgyán, Zsa- dány és Biharugra községek határolják. Nagy László élete végéig szívesen járt Geszt­re és Biharugrára vadászni, gyűjteni, szerette azt a tá­jat, és az ott élő embereket. Sokan keresték fel, s sorra jelentek meg róla hírek, tu­dósítások, riportok napila­pokban, szaklapokban, kü­lönösen az 1960-as évektől kezdődően. Élete alkonyán számtalan címmel tisztelték meg e munkák szerzői. „A madárvilág szerelmese”, „Békés megye legöregebb vadásza”, „Tudós és állat- preparátor”, „Vadvízország utolsó mohikánja” stb. E címek néha kedves túlzásaik ellenére is találóak voltak. Tény, hogy 1962-ben a Ma­gyar Tudományos Akadémia is meghívta, hogy vegyen részt egyik tudományos mi­nősítő bizottságának munká­jában. 1963-ban a „Ritka Mesterségek” sorozatban a Magyar Filmhíradó színes szélesvásznú rövidfilmet ké­szített Nagy László prepará- tori tevékenységéről. Több mint harmincezer ál­latot preparált élete folya­mán. Sok iskola szemléltető­eszköz-tárában megtalálha­tók az általa tömött mada­rak és emlősök. Az ő tevé­keny helyszíni munkájával alapozták meg- a Hortobágyi Állami Gazdaság múzeumát is, mely az ottani madárvilá­got mutatja be. Ugyancsak közreműködésével valósult meg a „Tiszamenti Tájmú­zeum” Besenyszögpalotáson. Preparátori „repertoárjá­ban” szerepelt a néhány cen­timéteres nagyságú tűzki- rályka és a 380 centiméteres szárnyterpesztésű barátkese- lyű is. Munkái között előfor­dultak egyedülálló ritkasá­gok, mint a feketekócsag, bütyköshattyú, vagy a rez­nektúzok. A Körös-vidék 200 madárfajának jó ismerője volt. Nagy Lászlónak jelentős érdeme, hogy a szakirodalom szerint már kipusztult fajnak minősített madárpéldányokat is sikerült a tavak, mocsa­rak legnehezebben hozzáfér­hető helyein megfigyelnie, leírnia, és esetenként be- gyűjtenie a Madártani Inté­zet számára. Nagy László a bölcs emberek csendes derű­jével tudott élni felgyorsult világunkban is. Egyetlen ag­godalom gyötörte, hogyan lesz megoldható -madárvilá­gunk védelme, fennmaradá­sának biztosítása a jövő számára? E probléma meg­oldását örökül hagyta ránk. v Verasztó Antal Nemzeti park a Blikkben Akik szívesen látogatják a hegyvidéket, azok figyelmébe ajánljuk a bükki nemzeti parkot. Itt terül el kontinen­sünk legnagyobb összefüggő bükköse. Sok érdekes látni­valót kínál. Többek között, a Bükk-fennsíkon található több alpesi növény. Jávorkút környékén svéd fenyvest találhat a termé­szetkedvelő turista. Körülbe­lül 60 évvel ezelőtt telepítet­ték Svédországból, s érdekes­sége, hogy a bükki környe­zet hatására az eredetitől el­térőek a fenyőfák. • Az állatvilág különlegessé­gei is megtalálhatók. A ká- csi, a diósgyőr-tapolcai és a miskolci meleg vizű barlang­forrásokban például jégkori maradványcsigák élnek. Ér­dekességük, hogy gömb alakú­ak. a világon egyedül itt ta­lálhatók. Szép látvány ezen­kívül a környező patakokban a bíborvörös színben játszó pisztráng, amit Vásárhelyi István halbiológus fedezett fel 1927-ben, s Unger Emil­ről, a magyar haltenyésztés úttörőjéről nevezte el, ezért Unger-pisztrángnak hívják. A bükki nemzeti parkban csodálatos látványt nyújtanak a különböző . kőképződmé­nyek is. Fehéren ragyogó kő­kúpok, szinte jéghegy hatá­sát keltik. A kúpos, üreges kaptárkövek szintén termé­szeti érdekességnek számíta­nak. Sarkadon, a nagyközségen keresztül folyó csatorna jó szóra­kozást nyújt nemcsak a felnőtt horgászoknak, hanem — ké­pünk tanúbizonysága szerint — a szünidőt töltő gyermekek­nek 18 Fotó: Béla Ottó Hasznos olvasmány A sárvári vár Augusztus 20-án adták át Sárváron a felújított, funkciói­ban is megújított Nádasdy várat. A honfoglalás kori földvár helyére a 16. században olasz mesterek emelték az ötszögletű, vizesárokkal, várfallal, erő­sen kiugró kör sarokbástyákkal körülvett várat. A város 1532-ben került a Nádasdyak birtokában, s ettől kezdve egyre fontosabb szerephez jutott nemcsak a hadi, de a kultúrtörténetben is. Sárvár tornyain soha nem lengett lófarkas lobogó — de gazdái nemcsak vitézségükkel szerez­tek maguknak hírnevet, hanem tudomány- és művészet- pártolásukkal is. Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, a magyar művelődés és reformáció bázisává tette a várat, 1536-ban nyomdát alapí­tott benne. Kiadta Sylvester János, Tinódi Sebestyén mű­veit. A 17. században Nádasdy Ferenc ritka és értékes műkin­cseket halmozott fel a várban — a falakat szőnyegek, fali- kárpitok borították — a képtárban Dürer és Perugino al­kotásai is helyet kaptak, s itt őrizték Mátyás király serlegét is. Nádasdy Ferenc díszíttette freskókkal a kastélyt — a lovagterem mennyezetére — a 150 éves török háború csa­táinak eseményeit — Pápa, Buda, Tata, Kanizsa ostromát, a sziszeki csatát festette a H. M. R. kézjegyű művész. A díszterem freskói a híres törökverő ősnék, a „fekete bég”- nek állítanak emléket. Akinek legendás erejét, sikeres csa­táit országszerte emlegették, de személyét házassága is em­lékezetessé teszi. Az ő felesége volt Báthory Erzsébet A gótikus kaputomyú, reneszánsz kapujú, nemes egysze­rűségű vár megújulva várja látogatóit — termeiben mú­zeum, könyvtár, házasságkötő -terem kapott helyet, s műve­lődési központja lett a környék lakóinak. A vár kaputornyához híd vezet Restaurálják a freskókat (Fotó, Esztergály Heve felvétele — KS) A gótikus kaputorony

Next

/
Thumbnails
Contents