Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-22 / 197. szám
«► 1978. augusztus 22., kedd-lEhUUVTlTci „Minivegykonyhâk” a talajban Okosan, körültekintően használjuk a növényvédő szereket! Környezetünk védelmének biokémiai összefüggéseiről tanácskoznak a szakemberek mától péntekig Salgótarjánban a Magyar Kémikusok Egyesületének soron következő vándorgyűlésén. A mezőgazdasági, környezetvédelmi szakemberek, kémikusok és biokémikusok érdeklődésére egyaránt számot tartó tanácskozásokon — többek között — meg fogják vitatni, milyen kölcsönhatásokat sikerült az utóbbi időben felismerni a talajban élő mikroorganizmusok és a növények között, s a tudomány mai ismeretei szerint hogyan befolyásolják ezek a kölcsönhatások a talaj élővilágát, ugyanakkor a környezetvédelmi erőfeszítések sikerét. Ezek az apró kis szervezetek ugyanis mint eleven „minivegykonyhák” bontják le és teszik a növények számára hasznosíthatóvá a talaj tápanyagait, megteremtve a flóra életfeltételeit. Egyes mikroorganizmusok például — a pillangós növényekkel szorosan együttműködve — a levegő nitrogénjét kötik meg a növény által hasznosítható formában. Ha tehát ezeket a mikroorganiz- tnusokat akár csak egy rosz- szul megválasztott vagy helytelenül alkalmazott növényvédő szer elpusztítja, annak az adott növényi kultúra terméshozama látja a kárát. Ismertetik a vándorgyűlésen azt is, hogy mit derített ki a tudomány a környezetszennyező anyagok genetikai hatásairól, ami lehetővé teszi szelektív rovarölő szerek kidolgozását. Szó lesz arról ! Is, hogyan károsítják a környezetet az egyre nagyobb arányokban alkalmazott korszerű mosószerek, és az idegrendszer milyen károsodását idézhetik elő a rosszul alkalmazott növényvédő szerek. Sőt — és ez egészen új szemlélete a környezetvédelem és a biokémia kapcsolatának — a túlzott gyógyszerfogyasztást is környezeti ártalomnak értékelik, mivel egyre több zavart okoz az idegrendszer, az emésztés, a keringés szerveinek működésében. A vándor- gyűlésen egyebek közt arra is fel kívánják hívni a figyelmet, hogy esetleg egy jelentéktelennek látszó aránytévesztés is súlyos, talán helyrehozhatatlan károkat okozhat a környezetben. Az előadássorozat társrendezői: az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a Magyar Mikrobiológiai Társaság és a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület. JEGYZET A Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben készülő szőnyegek 80 százalékát külföldre szállítják, elsősorban a nyugati országokba. Képünkön egy Berber fantázia nevű gyapjú subaszőnyeg elszegésén dolgozik Raszkó Judit Fotó: Martin Gábor ' ..............*“**^‘**^“-‘‘**‘“““‘**""*f-irrrrrrrrrrrrrrrrrrmr l M ódszertani bemutató A néphadsereg légvédelmi kiképző központ kollektívája évek óta minden nyolchónapos kiképzési időszak végén megrendezi a tanintézet oktatástechnikai eszközeinek kiállítását és módszertani bemutatóját. Az ország különböző tájairól érkezett csapattisztek és a katonai tanintézetek képviseletében ellátogató tanárok elismerő véleményei, valamint a helyi készítésű eszközökre leadott jelentős meny- nyiségű megrendelés mellett az alakulatot meglátogató kubai és szovjet katonai delegációk tagjainak írásban rögzített dicsérete tükrözi a látványos és hasznos bemutató sikerét. (KT) H rehabilitáció helyzete Béhéscsabán Egy hónappal ezelőtt azt vizsgáltuk, milyen a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának helyzete megyénkben. Most arra kerestük a választ, hogyan működnek a rehabilitációs bizottságok Békéscsabán. Ezért a városi tanácsnál felkerestük dr. Juhász László főorvost, az egészségügyi osztály vezetőjét, valamint Kuttich József né munkaügyi főelőadót, és megkértük, hogy a megyeszékhelyen működő rehabilitációs bizottság funkciójáról és eddigi tevékenységéről tájékoztassanak bennünket. Nagy történelmi események tanúi — Kubikos voltam. Fillérekért dolgoztam. Sokszor munka nélkül tengődtem. 1932-ben a KIMSZ tagja lettem. Akkor kezdtem megérteni, hogy a nyomorúságom — mint hasonló sorsban élő százezreké, a burzsoá társadalom mibenlétéből fakad. Behívtak katonának és egy alkalommal átmentem a szovjet hadsereghez. Attól kezdve a szovjet katonákkal együtt vettem részt a harcokban a fasizmus ellen, egy emberibb világ megteremtésének tudatában ... Ezeket a szavakat Nagy László, a munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Partizán Szövetség tagja mondta bevezetőül, az Ifjú Gárdaszemle szabálytalan történelemóráján. Azután a küzdelmekről, harcokról beszélt, js adott választ sok-sok kérdésre. Hasonló beszélgetést folytatott a fiatalokkal a többi meghívott veterán is, majd az Ifjú Gárda-szemle vezetőinek társaságában fehér asztalnál találkoztak egymással. A társalgás során sok régi élményüket idézték vissza, amelyek közül néhányat feljegyeztem. íme : Práth Károly: — A feleségem 1944. újév napján értesítést kapott a Szovjet Vöröskereszttől, hogy élek. A Magyar Vöröskereszt 1944. február 17-én pedig arról értesítette, hogy 1943. január 14-én Voronyezsnél eltűntem. Mind a kettő igaz volt. Valóban eltűntem. Átmentem a szovjet hadsereghez. Partizán. lettem Brianszkban, később frontagitátor. Dr. Váradi Sándor: — Az újpesti víztornyot öt magyar műszaki katona készítette elő robbantásra. Mi, partizánok magyar katonai egyenruhába öltözve elfogtuk és lefegyvereztük, majd egy házba kísérve őriztük őket. Mit csináljunk velük? Parancsnokuk, egy tizedes kérte: végezzünk velük, mert szégyennek tartják, hogy magyar katonák fogságába kerültek. Végül is mi felajánlottuk : tartsanak velünk ! Vállalták, teljes szívvel. Ök robbantották fel a nyilasházat. Szakemberek voltak. Dávid János volt a parancsnokuk. Ma is szoktam találkozni vele a Magyar Partizán Szövetség székházában. Dr. Pozsonyi Tivadar: — Az SS-ek megtámadták a zászlóaljat, amelyben én zászlós voltam. Tűzharc keletkezett. Halottak, sebesültek voltak. A szovjet hadsereg közeledett. Tiszti gyűlést tartott a zászlóaljparancsnokunk, amikor belépett a legénység küldöttsége és felsorolta azoknak a tiszteknek a nevét, akiknek a katonák hajlandók engedelmeskedni. Én is köztük voltam, és zászlós létemre századparancsnokul választottak meg. Ez volt az első választási sikerem. Később, a leszerelés után többször voltam alapszervezeti párttitkár, 1956- ban, az ellenforradalom után pedig az Állatorvosi Tudományi Egyetem pártbizottságának a titkárául választottak meg. Kerekes Pál: — Az újpesti partizánokhoz tartoztam. Találkoznom kellett az egyik társammal, akit azonban éppen akkor fogtak el a nyilasok, amikor kerékpáron odaértem. Tiszti köpenyben, sapkában voltaip, tehát tisztnek néztek. Parancsot adtam a nyilasoknak, hogy majd én elintézem azt a gazembert, csak bízzák rám. Magamhoz hívtam, hangosan szidtam, aztán egy óvatlan pillanatban a kerékpár vázára ültettem őt és bekanyarodva egy mellékutcába eltűntünk. Mire a nyilasok felocsúdtak, már messze jártunk. Frank László: — A Mexikói úton volt a nyomorék gyermekek otthona. Vagy 250 gyermeket gondoztak orvosi felügyelet alatt. A nyilasok és SS-ek ki akarták végezni őket, mondván, hogy zsidók és különben is, minek egyenek a nyomorékok. A főorvos félt, elhagyta az otthont, helyette dr. Peer Gyula vette át az intézmény vezetését. Én az ő kérésére a XIV/2. KISKA alakulat néhány emberével magyar katonai egyenruhában, fegyverrel a védelmükre siettem. Jöttek a nyilasok és az SS- ek. Az egyik német lőtt és eltalált egy nyomorék gyereket. Tűzharc keletkezett. A szadisták elmenekültek. Nemsokára egész szakasz védte az otthont, ahová köí'- ben még vagy 600 gyermeket vittek. Egészségeseket is. A felszabadulást minden gyermek épségben érte meg. Zahorán András: — A brianszki erdőben ritkán jutottunk cigarettához. Télen különösen. Ha dohányföldet találtunk, leszedtük a kórót, összetörtük és a morzsalékot újságpapírba csavartuk. Jókora cigarettát készítettünk, és kézről kézre adtuk. Nyolctíz partizánnak egv-egy szippantás jutott. Vigyáztunk, hogy a tűz ki ne aludjon, mert gyufánk sem volt. Elővett egy csomag Fecskét és az asztalnál a körülötte ülőket is megkínálta, ö pedig jókorát szippantott a cigarettából. Mintha csak a mulasztást akarta volna pótolni. Pásztor Béla A csökkent munkaképességű dolgozókkal való törődés — mint mondották — egyre szervezettebb, felelősségteljesebb tevékenységgé vált megyénkben. Békéscsabán a városi rehabilitációs bizottság, amely negyedéves munkaterv alapján ülésezik, minden évben beszámoltatja az üzemi orvosokat az eredményekről és a gondokról. A négytagú ellenőrző bizottság felkeresi a város különböző termelőegységeit, elbeszélget a rehabilitált munkásokkal, s megnézik, hogyan érvényesülnek a reájuk vonatkozó jogszabályok - a gyakorlatban. A vizsgálat befejezése után jegyzőkönyv készül. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb gyárban és üzemben a vezetők igyekeznek a csökkent munkaképességű dolgozókat megfelelő munkakörbe áthelyezni úgy, hogy bérük jelentősen ne csökkenjen. és minden igyekezetükkel legyenek azon, hogy a rehabilitált munkásoknak megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak. Békéscsabán eddig három helyen, a kötöttárugyárban, a konzervgyárban és a téglagyárban rendel főállásban üzemorvos. Ezeknél a vállalatoknál csak elvétve fordul elő panasz. A városi rehabilitációs bizottság szeretné elérni, hogy a jövőben a bameválnak és a hűtőháznak, valamint a ruhagyárnak külön főfoglalkozású üzemorvosa legyen. Sok gyárban mellékfoglalkozású orvosok folytatnak gyógyító tevékenységet. Tavaly 12, az idén 5 vállalat rehabilitációs bizottságának tevékenységét elemezték, és ahol szükségesnek látszott, további lehetőségek feltárását kérték az illetékesektől. Békéscsabán 57 vállalat hivatott a rehabilitált munkahelyek kijelölésére. A 487 férfi és az 590 női munkakört 353, illetve 292 csökkent munkaképességű tölti be. A problémát főleg az okozza, hogy a megyeszékhelyen kevés az olyan termelőüzem, ahol átképezhetnék a leszázalékolt dolgozókat. A különféle szakképesítéssel rendelkező munkások kö-. zül többen még most is portás, őr, takarító és egyéb kisegítő jellegű munkakörben dolgoznak. Ezért a városi tanács végrehajtó bizottsága tovább szorgalmazza, hogy a vállalatok vezetői és rehabilitációs bizottságai teremtsék meg az átképzés feltételeit, Nemrég alkalmunk nyílt arra, hogy áttekintsük a tégla- és cserépipari vállalat üzemorvosának jelentése alapján készült beszámolót. Eszerint ennél a vállalatnál már a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására vonatkozó törvény életbe lépése előtt, 1960-ban megalakult a rehabilitációs bizottság. A megyében először itt szervezték meg — táppénzes állományba vételi joggal — a főfoglalkozású üzemorvosi betegellátást is. A rehabilitáció célját a vezetők abban látják, hogy „a megfelelő munkakörbe a megfelelő embert” kell állítani; vagyis a rehabilitált dolgozókat olyan munkával bízzák meg, amely személy szerint nekik is megfelel. A humánum követelményeit szem előtt tartva különös gondot fordítanak a mozgásszervi megbetegedésben szenvedő dolgozók irányítására, valamint a kismamák könnyebb munkakörbe való áthelyezésére is. —y—n Áldatlan állapot — de meddig? Már jó ideje folyik a vita az Elet és Irodalom című hetilapukban arról, miért nem valósulhatnak meg a jobbnál jobb ötletek a gyakorlatban; s mi az oka annak, hogy sok feltaláló még akkor sem érheti el célját, amikor már a számítások is igazolták elképzelésének helyességét. Tények, adatok sokaságával érvelnek a javaslatok mellett és ellenük. Előre még nem lehet tudni, lesz-e valami kézzelfogható eredménye ennek a mind jobban szélesedő vitadöm- pingnek. Mindenesetre bizonyos hozzászólások hangvételéből, a „jól odamondoga- tásokból” már kitetszik, hogy egyesekben valóságos szenvedéllyel lángoltak fel a régi sérelmek. Azokhoz tartozónak vallom magam, akik keveset értenek a találmányok, a szabadalmak körül tapasztalható hercehurcákhoz, mert nem látnak a kulisszák mögé. Ezért egy átlagember szintjén kívánom ismertetni saját javaslatomat. Korábbi álláspontomban csak még jobban megerősített a Magyar Szó augusztus 10-i számában megjelent cikk is, amelynek szerzője leír egy megtörtént esetet. Kovács Oskolás András, szabadkai feltaláló kezdeményezését „elismerés helyett gyanakvással, rosszmájúsággal, s a mindenkori új iránti ösztönös ellenszenvvel fogadták.” A jugoszláviai szabadalmi központba küldött újdonságaira sem reagáltak az illetékesek. Ezek után mit tett a feltaláló? Az NSZK szabadalmi hivatalához fordult, amely nyilvántartásba vette szabadalmát. Sőt, az egyik müncheni cég — az értékesítés jogát fenntartva — vállalta a szabadalmaztatási költségek fedezését. Hangsúlyozom, az lenne az örvendetes, ha nálunk, Magyarországon mielőbb megoldódna ez a kérdés. Mert vég nélküli vitákkal és „agyonülésezőkkel” nem sokra megyünk. Radikálisan és méghozzá rövid időn belül kellene helyére tenni a dolgokat. A gyakran szubjektivizmusra visszavezethető bürokrácia kiiktatásával létrehozhatnánk egy olyan intézményt vagy vállalatot, amely kellő anyagi fedezet birtokában vállalná a kockázatot. Ha ez lehetetlen, akkor hagyni kellene a leleményes embereket — bárki legyen is az —, hogy külföldi cégeknél próbáljanak szerencsét. Elég volt már a közhelyekből, az okoskodásokból és a nagyképűségből. Nem kell szégyellenünk, hogy ezt vagy azt a régóta vajúdó kérdést nem tudjuk megoldani. Inkább segítsük, semmint akadályozzuk a kísérletező, a sok egyéni ötlettel megáldott mérnökeinket, technikusainkat és szakmunkásainkat. Mert ha megtörik alkotókedvük, nehéz lesz már újraéleszteni. Mint mondottam, csak egy oldalról közelítem meg a témát. A jogi, a szakmai és egyéb jellegű kérdések elbírálására és az ésszerű döntések meghozatalára megvannak a szakembereink. Elsősorban nekik kell kettévágni a gordiuszi csomót, ha erre képesek. Reméljük, igen ! Bukovinszky István Vendégjárás Hagyomány már, hogy aratás után kölcsönösen meglátogatják egymást a kondorosi Egyesült, valamint a baráti Csehszlovákiában levő nagysarlói testvérszövetkezet tagjai. Az idei nagy vendégjárás megkezdődött. Kondorosról 37-en utaztak Nagysarlóra, Kondorosra viszont ötvenen érkeztek. Egy egy hetet töltenek a testvérszövetkezetek vendégeként, s a gazdasági eredmények, tervfeladatok megbeszélésén kivül kirándulásokon, kulturális programokon vesznek részt. A csehszlovák vendégeket többek között elviszik a kondorosiak Gyulára, hogy megismerkedjenek a város nevezetességeivel.
