Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

1978. augusztus 20., vasárnap o felvonás Az alkotmány ünnepé­nek tiszteletére szombat délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren ün­nepélyesen, katonai tiszte­letadással felvonták a Ma­gyar Népköztársaság álla­mi zászlaját. A Gellérthe­gyen ugyancsak katonai tisz­teletadás közepette vonták fel a magyar nemzeti lobo­gót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. Emlékezés Mód Aladárra Mód Aladár, a magyar munkásmozgalom kiemel­kedő harcosa, a forradal­már, kommunista ideoló­gus, filozófus és történész születésének 70. évforduló­ján, szombaton koszorúzási ünnepséget rendeztek a Me­ző Imre úti munkásmozgal­mi panteonban. ünnepelte Alkotmányunk 29. évfor­dulója alkalmából a békés­csabai Lenin Tsz három év­tizedes fennállását is meg­ünnepelte augusztus 18-án, pénteken délután. Az ünne­pi évfordulón Karakó Imre, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium osz­tályvezetője mondott beszé­det. Emlékeztetett a régmúlt történelmi időkre, majd fel­elevenítette: ahhoz, hogy népünknek alkotmánya le­gyen, a felszabadulás kellett. Mint mondotta ezután: „az alkotmány és a kenyér, szo­cialista viszonyaink között mindennapi létünk természe­tes tartozéka. Ma van ke­nyerünk, mégis az élet szim­bólumát jelenti. Tiszteljük az élet jelképét, a kenyeret, és megünnepeljük a kenye­ret teremtő munkást, pa­rasztot, tiszteljük a dolgozót, az alkotó embert, az élet ér­telmét adó munkát.” Karakó Békésen Épül a 84 lakás, az új óvoda Békésen a közelmúltban összegezték az 1978 első fél­évi tanácsi költségvetés és a fejlesztési alap bevételei­nek és kiadásainak alakulá­sát. Az év első hat hónapjá­ban a mérleg szerint a ter­vezett költségvetési kiadá­sokat 47,5 százalékra telje­sítették. . A fejlesztési alap kiadá­sainak összege együttesen csaknem 51 millió forintot tesz ki. Célcsoportos lakás- beruházásra összesen 10 millió 30 ezer forintot köl­töttek Békésen. A 28 lakásos tömb épül, a második szek­ció lábazatát betonozzák, és ugyancsak elkezdődött a harmadik szekció alaptömb- betonozása is. A csatlakozó elektromos és gázvezeték el­készült. Az eddigiek alapján a 84 lakást jövőre a tervnek megfelelően átadják. A 100 gyermek számára tervezett óvoda módosított terve ugyancsak elkészült, a betonozás a lábazati falakig megtörtént. A kivitelezők tájékoztatása szerint az óvo­dát kazánbeszerzési gondok miatt 1979-re fejezik be. Fotó- és plakátkiállítás 30 év kiemelkedő filmjeiből Imre ezután kitért arra, hogy a mezőgazdaságban el­ért eredmények sikerét a szövetkezeti mozgalom bizto­sította. Sok nehézség árán, de oly sok reménnyel már a negyvenes évek végén meg­kezdték a szövetkezetek ala­kítását Békés megye falvai­nak dolgozói. A Lenin Tsz legelső jogelődje 1948-ban alakult meg. A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztését taglalva Karakó Imre kitért arra, hogy az év vége felé előtérbe kerül a következő esztendőket meg­alapozó munkálatok tervezé­se. A számadások ugyan nap­tári évhez igazodnak, de a földművelés, az állattenyész­tés az évszakok változásá­hoz kapcsolódik. S a követ­kező év termése nagymér­tékben a soron következő mezőgazdasági munkák mi­nőségétől függ. Ez most el­sőrendű feladat a szövetke­zetben. Az ünnepség alka1 mával Karakó Imre a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium adományozta „Ki­váló Munkáért” kitüntetést adott át Kovács Mihályné- nak, ifj. Such Jánosnak és Hankó Andrásnak. Hankó Mihály tsz-elnök „Kiváló Tsz-Tag” kitüntetést öt dol­gozónak, tíznek pedig a szövetkezetben 25—30 évig végzett becsületes munkáért emlékplakettet és pénzjutal­mat adott át. Ugyancsak az' ünnepség alkalmával vette • át hetvenhét tsz-dolgozó a törzsgárdajelvényt. —ei Békéscsabán, a Kossuth téren, az augusztus 19-i, délelőtti rendezvénysorozat részeként dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács mű­velődésügyi osztályvezetője nyitotta meg a Békés megyei Moziüzemi Vállalat által rendezett fotó- és plakátki­állítást. Dr. Becsei József megnyi­tó beszédében rövid törté­nelmi áttekintést adott a magyar filmgyártás fejlődé­séről, főbb fordulópontjai­ról. Megemlékezett a fel- szabadulás után született nagy filmalkotásokról. Rész­letesen kitért a 60-as évek nagy fesztiválsikereire, a ma már egymás mellett al­kotó filmrendező generá­ciók közös és egyéni ered­ményeire. Végül említést tett a ma problémáiról is: a mai filmgyártás értékei­ről, a közönség fogadtatása és a filmkritikusok közti egyre gyakrabban eltérő szemléletről. A kiállítás a hazai filme­ket figyelemmel kísérő kö­zönség számára sok kedves filmélmény felidézését te­szi lehetővé. Dr. Becsei József megnyitó beszédét mondja Fotó: Veress Erzsi a népfrontmozgalom legjobb aktivistáit Augusztus 19-én, tegnap délelőtt bensőséges ünnepség keretében Nagy János, a megyei tanács elnökhelyette­se Békéscsabán, a Hazafias Népfront megyei titkárságán — az elnökség megbízásából — kitüntetéseket adott át a szocialista építőmunka tár­sadalmi segítésében kima­gasló eredményt elért nép­frontaktivistáknak. A HNF Országos Elnöksé­gének kitüntető jelvényét kapta: Csaba János, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője; Pocsai Sándorné, a HNF Országos Tanácsának tagja, a békési Egyetértés Tsz dolgozója; Nánási Má­tyásáé, a békéscsabai FÉ- KON meósa és Barta Bálint mezőkovácsházi HNF-elnök. (Nyári Sándor, a megyei ta­nács oktatási intézetének ve­zetője, valamint Nagy Jó­zsef, a Szarvasi Állami Gaz­daság igazgatója Budapesten vette át a kitüntetést.) Kivá­ló Társadalmi Munkás jel­vényt kapott Dávid László, az orosházi járási TIT titká­ra, aki egyben a kitüntetet­tek nevében mondott köszö­netét. Ezután Mokrán János, a megyei pártbizottság mun­katársa gratulál a ma­gas elismerésben részesített aktivistáknak és további si­kereket kívánt munkájuk­hoz. Az ünnepség kötetlen beszélgetéssel folytatódott, majd Csaba János kubai él­ménybeszámolójával ért vé­get. Nánási Mátyásné átveszi a Hazafias Népfront Országos El­nökségének kitüntető jelvényét Fotó: Martin Gábor Töretés, daraőrlés, derceőrlés Hz „élet” útján... — Apám csuvár volt a gádorosi malomban. O hordta be az őrletnivalót, és szállította el a lisztet. Egy-két kiló járt neki egy-egy fuvarért, ez volt a csuvárbér — mond­ja a szikár, szemüveges, nemcsak a liszt finom porától deresedő hajú molnár: Gugolya Lajos. — Vonzódtam a szakmához, állandóan ott ténferegtem a malomban ... — Az én apám főgépész volt a debreceni István-ma- lomban. — Mindig azt mondta: csak a malmot kerüljem el nagy ívben, mégis molnár lettem — így Vékony Sán­dor, az üzemvezető. — Két fiam van — toldja meg az első —, mind a ket­ten villamosipari szakmában dolgoznak ... — Nem divatos a szakmánk: három műszakban dolgo­zunk, kicsit lemaradtunk a technikával, meg aztán ott­hon, tusiban nem lehet malmozni... azaz csak malmoz­ni lehet — teszi hozzá a második. Verőfényes augusztusi nap. Az orosházi malomban va­gyunk. A kapunál. — Itt jön be a búza, a másik oldalon megy ki a liszt. A meós rögtön min­tát vesz, viszi a laborba. A félelmetes magasságú gabonasilók aljában hosszú, ráccsal fedett árok. — Ide öntik a búzát a kocsiról... Az „élet” útját követjük Gugolya Lajossal, a Petőfi őrlőbrigád — szo­cialista brigád — vezetőjé­vel. Felnézek a roppant mé­retű gabonasilóra, s csak­nem máris szédülök. „Tér­iszony ... te jó ég ...” De ragaszkodom hozzá, hogy fölmenjünk. „Fölmegyek, föl én!...” — A bejövő búzát először tisztítják, megrostálják; ez az előtisztítás. Ez odafönt történik. Ezután a búza visszakerül - a földszintre, majd újból fölmegy, és a ga­bonasilók celláiba kerül. Hetven vagon búza fér el egy betoncellában, és 36 ilyen cella van összesen. Felfelé négyszögletes do­bozba zárt szállítószalagon vándorol a mag, lefelé csö­vön jut, a szabadesés törvé­nye szerint. Felérünk: Orosháza leg­magasabb pontján vagyunk. Az autók: játékszerek; az emberek: apró, mozgó pon­tok. A messzeségben sárga és zöld négyszögek a föl­dek, a mezők. — Az ott Pusztaföldvár. Az ott Tótkomlós. Mindig, mindenütt zaj, dobogás, sivítás, nyikorgás; ez a nem szűnő kattogás pedig a szállítószalag úgy­nevezett visszaforgásgátló­ja. A molnár elhúz egy ap­ró ajtót az egyik folytono­san surrogó dobozon: — Nyúljon be! Benyúlok: gabonaeső... A molnár kivesz egy szemet, megrágja. Szép, telt, göm­bölyű szemek. — Nagyon príma — mondja. — Ke­mény. — Miből látszik, ha jó a búza? — Abból, hogy milyen a színe, hogy meny­nyire kemény, hogy milyen acélos, vagyis, hogy fogra milyen... — Ennyi az egész? — Nem. A többit a labor dönti el. Egy szinttel lejjebb, de még mindig a siló tetején, egy sok padlástérnyi te­remben legalább 20—30 kék, ferde cső; ezeken át jut a mag a silócellákba. Itt is, ott is' fogantyúk: ezzel irá­nyítják a búza menetét. Mellettünk, az egyik csőben a surrogás egyszercsak meg­szűnik. — Vége, elfogyott az adag... — Honnan tudják, mi­kor telik meg a cella? — Először is: tudjuk, hogy körülbelül hány mázsa jön bele. Másodszor: a biztonság kedvéért kinyitjuk a követ­kezőt is. Harmadszor: van egy zsinórunk, leengedjük a búza tetejéig, s ebből lát­juk, mennyi fér még. — Ennek a hatalmas tároló­monstrumnak a munkáját mindössze három munkás irányítja. Az udvaron az Űj Élet Termelőszövetkezet pótko­csis teherautója éppen le­rakta a búzát, üresen áll. Kovács János a gépkocsivezető. — Honnan hozta? — A téesz tárolójából, a toronyból. — Mennyit? — 114 mázsát. Két ko­csival, nyolcszáz mázsát hordunk be egy nap. A mag a tárolóból az üzemnek abba a részébe jut, ahol őrölnek, tehát a tulaj­donképpeni malomba. Itt most karbantartás folyik, s ez nemcsak afféle portala­nítás, cseszetelés, hanem alapos munka. Mondhat­nánk úgy is: fenekestől fel­forgatják a malmot, azért, hogy ha pár hét múlva a már begyűjtött tengernyi szem őrlése megkezdődik, az zökkenőmentes legyen. Az üzemrész egyik, nem éppen világos részében há­rom asszony tesz-vesz. — Mit csinálnak? — Zacskó­zunk. — Vagyis: azokat a hosszú, kabátujjszerű vá­szondarabokat fordítják ki és javítják, amelyekben a rendes üzemmenetben a liszt halad. — Különben — mondja egyikük — lezsáko­lók vagyunk. Fölcsatolom a zsákot a gépre, teleenge­dem liszttel, van egy ráza- tója, megrázatom, elzárom, lekapcsolom a zsákot, ráteszem egy kis­kocsira, rátolom a mérlegre, kimérem, lekötöm, lekár­tyázom, eltolom a sorba ... Jutka?... ö pedig szitaőr, ő ellenőrzi a . gépeket. Jó szeműnek, jó fülűnek kell lennie, hogy észrevegye, ha hiba van... A koptatóban, az őrlést közvetlenül megelőző üzem­részben a mosás az egyik legfontosabb művelet. A hosszúkás kádakban — fé­lig rajtuk, félig bennük — egy köpcös, szőke munkás ténykedik. — Mi jót csi­nál? — Kaparom a rozsdát. — Megtudhatnám a nevét? — Tenkes Géza. Molnár va­gyok. — Látta azt a filmet: A Tenkes kapitánya? — Hogyne! Az ősi nagybá­tyámról szólt,' ő volt az öt­venedik ősöm... A gépteremben a jókora, mégis finom műszerekre emlékeztető őrlőgépek csak­nem mind szétszedve. — ötfajta őrlet van: leg­durvább a „gorombaátme­net”, a sor végén van a derce, majd pedig a liszt. — A közönséges kenyér­liszt min megy át? — öt töretésen, öt dara­őrlésen, hét derceőrlésen ... Az udvar egy árnyékos sarkában műhelykocsi : Csa­báról, a központi karban­tartó üzemből vannak itt, naponta járnak át az oros­házi malomba. — A megye egész területén dolgozunk — mondja Gondacs György brigádvezető. — A dévavá- nyai hántolóból jöttünk, a füzesgyarmati keverőbe me­gyünk tovább, később a gyo­mai keverőüzem követke­zik ... » * * Bevallom, eddig azt hit­tem: a búzaőrlés nem sok­kal több annál, hogy van két hengeres kődarab, amelyek forognak egymással szem­ben, fönt beöntik a búzát, alul meg kijön a liszt. Ezzel szemben ... Az az 1600 vagon liszt, amit az orosházi malomban egy évben megőrölnek, Orosházának éppen három évig volna elég. Mégsem csak "Orosháza kenyerét sütik belőle — jut ebből Budapestnek is, évente mintegy 400—500 vagon. Betegtápszer is készül az itteni lisztből, és eljut — többek közt — Angliába, az USÁ-ba, Japánba is. Jó kezekben van az „élet” itt. Varga János A békéscsabai Lenin Tsz megalakulásának 30. évfordulóját Kitüntették

Next

/
Thumbnails
Contents