Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

1978. Július 13., csütörtök o Nőpolitika Mezőhegyesen Az enyém és a miénk Ma este Bemutató a várszínházban Romániai magyar író, Székely János drámáját mutatják be ma este a gyulai vár színpadán, a címe: Caligula hely­tartója. Időszámítás után 46-ban játszódik a dráma, főhőse Róma Szíriái helytartója, Publius Petronius. Az író így jel­lemzi műve előszavában : „Azt akartam, hogy újra éljen és hasson az erkölcsi helytállás példájával, fel akartam tá­masztani őt. Becsvágyam ezúttal nem művészi, hanem csak emberi volt.” A dráma rendezője: Harag György, Kolozsvárról érkezett. Szereplők: Lukács Sándor, Verebes István, Héjjá Sándor, Hegedűs D. Géza, Pataki Károly, öze Lajos és Dégi István. A díszleteket Kölönte Zsolt, a jelmezeket Schaffer Judit ér­demes művész tervezte. Koreográfus: Sik Ferenc érdemes művész. — Képünk az előadás próbáján készült. Caligula, római csá­szár helytartója; Lukács Sándor, Barakias főpap: Öze Lajos Fotó: Martin Gábor Mezőhegyesen a nők fog­lalkoztatását illetően kedve­ző eredmények tapasztalha­tók. 1976-hoz viszonyítva például 200-zal nőtt a mun­kaviszonyban levő nők szá­ma. A tanács, az állami gaz­daság, a cukorgyár és a különböző munkahelyek tö­rekvése az, hogy az egyelő­re még szétszórt települése­ken, majorokban élők lete­lepedését segítsék a nagy­községben, éppen ezért szor­galmazzák a lakásépítést. A majorokban élő munka­képes korú nők jelentős ré­sze még háztartásbeli, vagy állattartással foglalkozik. Gondot fordítanak ezért az újonnan felvettek szakkép­zettségének megszerzésére, megfelelő anyagi ösztönző rendszerrel segítik tanulásu­kat. Sok a bejáró nők száma is. Jelenleg 179. Az összes foglalkoztatott nők 12 szá­zaléka. Többek között Bat- tonyáról, Mezőkovácsházáról, Végegyházáról és Pitvaros­ról járnak Mezőhegyesre, el­sősorban az őszi mezőgazda- sági munkák idején, és a cukorgyári kampány idősza­kában. Minden munkahely meg­felelően tájékoztatja nődol- > gozóit az őket megillető jo­gokról, a szociális juttatá­sokról és kedvezményekről. Az állami gazdaságban pél­dául jogsegélyszolgálat mű­ködik, ezenkívül úgynevezett nőpolitikái fórumot is rend­szeresen tartanak, amelyen a gazdaság vezetői tájékoz­tatják a nődolgozókat a kü­lönböző rendelkezésekről, in­tézkedésekről. Az ÁFÉSZ kismama-találkozókat ren­dez, a MÁV a szakszervezeti gyűléseken ad tájékoztatást nődolgozóinak. Gyermekvédelmi bizottságok Mezőkovácsházán Kannakorszak A gyularemetei gyermek- otthon udvarán büszkén áll egy 1977-ben elkészült új kút, illetve meg ne sértsük, mini vízmű, amely a szépen újjávarázsolt gyermekintéz­ményt lenne hivatott bő víz­áldással szolgálni. A kút azonban nem működik. Illet­ve, a hatóságok nem járul­nak hozzá üzemeltetéséhez mindaddig, míg az újabb rendelkezések értelmében nem látják el megfelelő gáz- talanító és klórozó berende­zéssel. Csakhogy ennek a kútnak a tetején ott díszlik a szép, zöldre festett gázta- lanító berendezés is. Hogy mégsem üzemeltethe­tik, annak az az egyszerű oka, hogy a búvárszivattyút 50 liter/perc teljesítményre állították be, bár az átállítá­sával már próbálkoznak — lévén, hogy ennyi bőven fe­dezi az intézmény vízszük­ségletét —, a fölötte most már inkább csak éktelenkedő berendezés viszont 80—115 liter/perc teljesítmény mel­lett működik biztonságosan. Érthető hát, hogy a szakem­berek ez okból nem járulnak hozzá működtetéséhez. Mit tesz ilyenkor a szorult helyzetben levő gazda? A jó öreg, alaposan kifáradt kútra hagyatkozik. Mert víz azért kell a 90 gyerekre, s az intézmény területén lakó pedagóguscsaládoknak. Az öreg kút pedig, ami egyszer már obsitot kapott, makacs- kodik. Hiába költöttek rá a szép vízmű elkészülte óta majd 100 ezer forintot. Fá­radt is, beteg is. Az utóbbit éppen a KÖJÁL állapította meg. A diagnózis: coli-fertő­zés. Ez ellen nincs apelláta. így hát nincs más, mint be­fogni a lovakat, és fazekak­kal, lábasokkal, régi kiszu- péráit kannákkal megrakod-' va naponta többször szép ko­mótosan bekocogni Gyulára. Eddig a kis történet. A folytatás, hivatali nyelven szólva az intézkedés, még hátra van. Egy biztos: a bizonytalan­ság áldatlan állapot. B. S. E. Mezőkovácsházán az utób­bi években igen jelentős se­gítséget adnak a tanács szak- igazgatási szervének gyám­ügyi tevékenységéhez a tár­sadalmi aktívák, különös­képpen a gyermekvédelmi bizottság tagjai. A különbö­ző munkahelyeken is meg­alakultak a munkabizottsá­gok, melyek képviselői rend­szeresen részt vesznek az al­bizottság ülésein. Ennek eredménye, hogy kevesebb gondot okoz az úgynevezett veszélyeztetett gyermekek el­helyezése, gondozása. Hasznosnak bizonyult a segélyezés is, és annak a rendelkezésnek az érvénye­sítése, mely szerint egyes családoknál, ahol anyagi okok miatt váltak veszélyez­tetetté a gyerekek, állami gondozásba vétel helyett A napokban tárgyalta a Békéscsabai Városi Bíróság Molnár Sándor és négy tár­sa, békési lakosok bűnügyét. Súlyos testi sértés és hamis tanúzás bűntette miatt ke­rültek a vádlottak padjára. A közelmúltban az öt fia­talember Békésen a DübögŐ étteremben szórakozott. Kö­vér Elek Balázs felbújtására Molnár Sándor megütötte M. Istvánt. Az ütés olyan erős volt, hogy a sértett orrcsont­törést szenvedett. Ezt köve­tően Molnár rábírta társait, úgy állítsák be a történteket, hogy a tettlegességet M. Ist­ván kezdeményezte. A nyo­mozati eljárás során a fel­hívásnak megfelelően a vád­lottak hamis tanúvallomást tettek. Azt állították, hogy M. István minden ok nélkül megütötte Molnár Sándort, úgynevezett nevelési össze­get biztosítanak a szülők rendelkezésére. A bizottságok munkájának eredménye az is, hogy az el­múlt évben például csupán két esetben kellett állami gondozást elrendelni, s ez mindössze négy gyermeket érintett. Legnagyobb gondot az úgynevezett láthatási ügyek okozzák. Sajnos, gyakran ta­pasztalható, hogy az elvált szülők egymás bosszúságára nem biztosítják a gyermek láthatását, bár erre törvény van, s az ilyen vitáknak a gyermek látja a kárát. Volt olyan is, hogy semmiféle határozat vagy bírságolás sem tudta jobb belátásra bírni az elvált szülőt, a gyermekláthatási kötelezett­ség megtételére. aki csak ezt követően ütött vissza. A városi bíróság Molnár Sándort súlyos testi sértés és hamis tanúzás bűntette miatt halmazati büntetésül hat hónap börtönbüntetésre ítélte, s egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kö­vér Elek Balázst felbújtó- ként elkövetett súlyos testi sértés miatt négy hónap sza­badságvesztéssel és kétezer forint mellékbüntetéssel súlytotta. A szabadságvesztés végrehajtását két év próba­időre felfüggesztette. Cson­tos László 1800 forint pénz- büntetést kapott. A két fia­talkorút, B. Imrét és Sz. Lászlót a bíróság figyelmez­tetésben részesítette. Az ügyész Molnár Sándor bün­tetésével kapcsolatban sú­lyosbításért fellebbezett. — di — fl tárgyalóteremből Hamis tanúzás örvendetes, hogy egyre többen részesülnek segély­ben, különböző juttatások­ban, SZOT-üdülteitésben. A több gyermekes, illetve a gyermeküket egyedül nevelő anyák előnyben részesülnek, ha SZOT-, vagy vállalati üdülésről van szó. A cukor­gyárban az elmúlt évben például 46 nőnek biztosítot­tak üyen üdülést. Gondot csupán a gyerme­kek óvodai és bölcsődei el­helyezése okoz Mezőhegye­sen. Szükséges lenne példá­ul egy 100 gyermek elhelye­zésére alkalmas óvoda, ezen­kívül új bölcsőde építése is. A tanács elsősorban ezzel a témával foglalkozik az el­következő időszakban, s a lehetőségeket felmérve, a gazdasági egységekkel koo­perálva próbál megoldást ta­lálni erre. K. Volán Híradó A napokban megjelent hatos számú Volán Híradó első oldalain olvashatjuk, hogy a Volán 8-as számú Vállalat vezetőinek és dol­gozóinak mi a véleménye az üzemi demokráciáról. A „Hogy állunk az üzemi de­mokráciával” című cikkben Povázsay Gyula, a pártveze­tőség titkára kifejtette, hogy az elmúlt pártvezetőségi ülé­sen megállapították: a fó­rumrendszerek jól működ­nek, azonban a dolgozóknak bátrabban kellene élniük az üzemi demokrácia adta le­hetőségekkel. „Bemutatkozik a szarvasi főnökség” címmel megjelent írásban megtudjuk, hogy megyénk e városában 280-ai) dolgoznak a Volánnál. Az elmúlt évben csaknepi 2 mil­lió utast szállítottak, s a te­hergépjárművek több mint 720 ezer tonna árut jutattak el rendeltetési helyükre. Egyik írásukban a rendőr­főkapitánysággal kötött szo­cialista szerződésről tájékoz­tatnak, amely szerint a vál­lalat forgalombiztonsági cso­portjának önkéntes rendőrei vállalják, hogy havonta há­romszor nyolc órán keresz­tül részt vesznek a rendőr­főkapitányság közúti balese­ti helyszíneléseiben. A vállalat szakszervezeti bizottsága és a nőbizottsága közelmúltban kismama-talál­kozót rendezett — olvastuk a továbbiakban —, ahol csaknem 100 gyes-en levő anyuka vett részt. A megje­lentek között mintegy 50 ezer forint segélyt fizetett ki a szakszervezet. gy tetszik, nincs olyan honpolgár széles e ha­zában, aki ne lepődne meg, ne háborodna föl, ha este lakását feldúlva találná. A felhasogatott fotelek, a kettétört állólámpák, a sző­nyegbe beletaposott üvegcse­repek láttán feltehetően el­vesztené egy kissé a fejét, s rendőr után fútkosna azon­mód. Nem kizárt ugyanak­kor, hogy ugyanez az ember közönyösen, egyetlen váll­rándítás nélkül konstatálja a tényt: már megint megron­gálták utcájában az ostor- nyeles lámpákat, ismét el­tűnt egy szerszám az üzem­ből — és a sor tetszés sze­rint folytatható. Az „enyém” és a „mienk” közötti feltételezett csatában egyelőre az előbbi van ked­vezőbb helyzetben. Az okot, vagy inkább az okokat, igencsak nehéz meghatároz­ni. Annyi bizonyos csupán, hogy ez esetben is folyamat­ról van szó. A szemlélet, a gondolkodásmód változásáról vagy torzulásáról. A ,,mienk”-et hivatalosan társadalmi tulajdonnak ne­vezik. És meglehetősen gyak­ran elhangzó kívánság hogy óvjuk, védjük a közöset — ne legyünk passzív szemlélői megkárosításának. Mert sik­kasztásról, apróbb lopásokról meglehetősen gyakran hal­lunk ismerőseinktől, baráta­inktól. Megvonjuk a vállun­kat, széttárjuk a kezünket — mint mindig, ha olyat hal­lunk, ami tulajdonképpen nem meglepő számunkra. A témát elemző statisztikai adatok csak megtámogathat­ják az előbbieket. Esztendő­ről esztendőre a vagyon el­leni bűncselekmények veze­tik az elkövetett büntetőjogi törvénysértések listáját, s bennünk igencsak magas a százaléka a társadalomét ká­rosító tetteknek. Változatla­nul. Csak kisegítő, kiegészítő intézkedéseket javasolhat az, aki megpróbálja féken tarta­ni, féken tartatni a társada­lomét rongáló ösztönöket. Javasolhatja például az el­lenőrzés szigorítását, követ­kezetessé tételét. Jogosan. Az időszakonként visszatérő kontroll manapság, amikora tudat még nem tart ott, ahol tartania kellene, eredményre vezető megoldás lehet. Meg­győződésem ugyanis, hogy azon a munkahelyen, ahol például figyelnek rá, mit tesznek táskájukba a dolgo­zók hazafelé indulva, (nem kifejezetten a portai ellenőr­zésekre gondolok e helyütt), bizonyos idő elteltével sen­kinek sem jut eszébe, hogy elvigyen akármit is a szer­számok, a munkaeszközök közül. Szándékosan említet­tem kisebb értékű tételt, mert van abban valami igaz­ság, hogy mindenki, aki „megkívánja” a társadalo­mét, filléres apróságokkal kezdi. És ha visszatérően „sima” az ügy, nekibátoro­dik. Aztán eljut odáig, hogy tíz—húszezer forintos „zsák­mánnyal” sem elégszik meg. Ahol következetes az ellen­őrzés, ott nem érheti el az előbbi végállomást a közére utazó állampolgár. Egyszerű­en megszokja azt, hogy csak kára lehet belőle, ha kizáró­lagosan a sajátjának tekinti a társadalomét. Nem nyúl a közöshöz, függetlenül attól, hogy mi a véleménye az „enyémről” és a „mienk”-ről — a kettő viszonyáról. Az ideális természetesen az lenne, ha mindenki tu­datosan, meggyőződésből ügyelne rá, ami közös. Am amíg messze ez a megálmo­dott helyzet, csupán az ellen­őrzés, a szigorú kontroll kí­nálkozik eszközül a társadal­mi tulajdon védelmére. Ha ez megvalósul, mindig és mindenütt valóságosabb alap­ról indítható meg a harc a szemlélet átalakításáért. A gondolkodásmód formálásá­ban a különféle előadások, a követelmények ismertetése azonban csak az első lépés lehet. Ügy is mondhatnám, itt annyira felvilágosító, mint inkább pedagógiai munkára van szükség. A szó legszoro­sabb .értelmében. A jó tanár ugyanis nem arra törekszik, hogy a diákok bebiflázzák az anyagot, inkább azt szereti, ha értik a lényeget, s adott esetben maguk jönnek rá a megoldásra. Tudásuk, a fel­dolgozott és megértett isme­retek alapján. Magyarán : ha képesek rá, hogy ne csak megtanulják, hanem hasz­nálják is a tankönyvekbe foglaltakat. ehát létezik az ellen­őrzés és a nevelés, mint egymásból kö­vetkező, egymást kiegészítő eszközök arra, hogy a társa­dalmi tulajdon valóban a társadalomé legyen. Az ál­lampolgároké, akik legalább annyira a sajátjuknak érzik a közös javakat, mint a sze­mélyi tulajdonuk tárgyait. Az ideális megoldás nem le­het más: a két eszköznek — az ellenőrzésnek és a neve­lésnek — együtt és egyszer­re kell hatnia. Folyamatosan és mindenhol. Malonyi Péter Úszúverseny ovis mádra

Next

/
Thumbnails
Contents