Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

1978. július XI.. kedd Boltokat ellenőriztek Nyári délután Orosházán Fotó: Gál Edit A rehabilitáció helyzete megyénkben A csökkent munkaképes­ségű dolgozók foglalkoztatása nemcsak az egyén, hanem a társadalom fejlődése szem­pontjából is fontos feladatok elé állítja a munkaerőgaz­dálkodással foglalkozó szer­veket, gyárak és üzemek re­habilitációs bizottságait. A megyei tanácsnál Ba- gyinka Mihály osztályvezető­helyettest kérdeztük meg: mik a csökkent munkaképes­ségűek foglalkoztatásával kapcsolatos tapasztalatok? A vállalatoknak — szerin­te — jobban ki kellene hasz­nálni a munkahelyek kijelö­lésének lehetőségeit, s itt el­sősorban azok a,munkakörök jöhetnek számításba, melyek szakképzettséget igényelnek. Például a portási állás az ilyen végzettséggel rendelke­ző dolgozóknak nem éppen a legmegfelelőbb munkaalka­lom. Sajnos, a csökkent mun­kaképességűek rehabilitáció­ját szabályozó rendelet vég­rehajtása még nem minde­nütt folyamatos, és a szín­vonal is több kívánnivalót hagy maga után. Ennek ellenére már az is jelentős előrelépésnek szá­mít, hogy megyénk legtöbb termelőegységében — felis­merve az ilyen irányú tevé­kenység szükségességét —el­készítették a csökkent mun­kaképességűek foglalkoztatá­sára alkalmas munkahelyek jegyzékét. Az osztályvezető­helyettes az általa írt hely­zetjelentésben felsorolja azo­kat az üzemeket, gyárakat és szövetkezeteket, amelyekben a rehabilitációs bizottságok eredményesen működnek. Ilyenek például: a Békéscsa­bai Konzervgyár, a MEZŐ­GÉP Vállalat gyáregységei, a Sarkadi Cukorgyár, a Körös­vidéki Cipész Szövetkezet és így tovább. Azokon a helyeken viszont, ahol a tanácsi munkaügyi szakigazgatási szervek hiá­nyosságokat tapasztaltak, fel­hívták a munkáltatók figyel­mét a szükséges intézkedé­sek megtételére. Eszerint újabb és újabb lehetőségeket kell teremteni azért, hogy a szakképzett, de csökkent munkaképességű dolgozókat ne kisegítő (például portás, őr, takarító, udvaros ...), ha­nem a termelő tevékenységet közvetlenül előmozdító (gép­kezelő, szövő, varró, csoma­goló, cipész, árumérlege­lő...) munkakörökbe helyez­ték. Sajnos, az előbbiekből van több, ugyanis a kijelölt munkahelyeknek mintegy 90 százaléka kisegítő jellegű. A csökkent munkaképessé­gűek átképzését több egyéb tényezőn kívül az előrehala­dott életkor, az új szakmától való idegenkedés is akadá­lyozza. Mint pozitív pé'dát említhetjük meg a MEZŐ­GÉP békési gyárát. (A reha­bilitációs lakatosműhelyben dolgozók életéről, munkakö­rülményeiről készült ripor­tunkat lapunk korábbi szá­mában már közöltük). A kimutatás szerint Békés megyében csaknem 100 üzem­ben gondoskodnak — több­nyire másodállásban vagy mellékfoglalkozásban — or­vosok a betegellátásról. Ahol bevezették az üzemorvosi rendelést, ott természetesen magasabb színvonalú a reha­bilitációval kapcsolatos tevé­kenység. Hátráltatják a feladatok megoldását azok a bizottsá­gok, amelyek csak a munka­ügyi szakigazgatási szervek felszólítására „hajlandók” el­készíteni a jegyzéket aköny- nyített munkakörökről. Ne­gatív jelenségre hívja fel a figyelmet a következő szám­adat is. Noha 1977-ben az 5115 kijelölt munkahely kö­zül 4806-ot betöltötték, de ebből 1828 dolgozó mégsem számított csökkent munka- képességűnek. A jelentés beszámol egy másik területen végzett mun­káról is. Idézzünk a szöveg­ből: „Az elmúlt időszakban fokozottabb feladatként je­lentkezik a kisegítő és gyógy­pedagógiai iskolákból kike­rülők elhelyezése, munkába állítása. A megyei művelő­désügyi osztály közreműkö­désével, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet bevonásá­val megszerveztük a kisegítő iskolát végzett tanulók to­vábbképzését Békéscsabán, a kisegítő iskolában. Az iskola igazgatója, és a gyakorlati foglalkozást biztosító válla­latok nagy gondot fordítanak a továbbképző tagozaton ta­nulók betanított munkássá való képzésére.” Mivel a jövőben a kisegítő továbbképzésre egyre több fiatalt vontak be, szükséges, hogy az elméleti és a gyakor­lati oktatást a különböző in­tézmények és gazdasági egy­ségek összehangolják. Az osztályvezető-helyettes befejezésül utalt arra, hogy a rehabilitációs tevékenység a vállalatoknál javult, és „a csökkent munkaképességűek részére kijelölt munkahelyek általában megfelelnek a cél­kitűzéseknek, de a lehetősé­gek feltárása körül akad még tennivaló...” A megyei népi ellenőrzési bizottság februárban utóvizs­gálatot tartott és arra a kér­désre kereste a választ: mi­lyen hatásosak voltak a me­gyei tanács munkaügyi osz­tályának intézkedései ; vala­mint : milyen eredmények születtek? Az elkészült jegy­zőkönyv alapján a munka­ügyi osztály illetékesei felke­resték a Gyulai Háziipari Szövetkezetét. Megállapítot­ták, hogy ott is több olyan munkakör van, amelyeket bedolgozókkal töltenek be, vagyis a csökkent munkaké­pességűek foglalkoztatásával kapcsolatos feladatokat igye­keznek helyben megoldani. Bukovinszky István A békéscsabai városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot tartott a békéscsabai ÁFÉSZ 8 és a mezőberényi ÁFÉSZ 4 boltjában. A népi ellen­őrök többek között arra kerestek választ, hogy a kiskereskedelemben miként tartják be a szavatossági időhöz kötött élelmiszerek forgalmazására vonatkozó előírásokat. Helyesen alkal- mazzák-e a fogyasztói ára­kat. Megfelelően intézik-e a vásárlók reklamációit. A próbavásárlások során két bolt kivételével min­denhol pontatlan számlá­lást tapasztaltak a népi ellenőrök. Az összegző je­lentés megállapítja, hogy a fogyasztók megkárosítása egyaránt előfordul mérés­ből, számolásból és árdrá­gításból. Baj van a mérle­gek hitelesítésével is. Az áruk szavatossági idejét sem tartják be. Ebből a szempontból összesen 327 ezer forint értékű árut vizsgáltak meg, s elkülöní­tés nélkül a raktárakban és az eladótérben 22 ezer fo­rint értékű lejárt szava­tossági idejű árut találtak. A városi Népi Ellenőrzési Bizottság a hibák és a sza­bálytalanságok megszünte­tésére javaslatot tett az ÁFÉSZ-eknek, s 15 boltve­zető és eladó ellen szabály­sértési eljárást indítványo­zott. Ugyanebben az időben a szeghalmi Népi Ellenőrzési Bizottság is megvizsgálta a fogyasztói érdekvédelem helyzetét a dévaványai és a szeghalmi ÁFÉSZ 6 boltjá­Önkéntes rendörök Bucsán Bucsán egy legutóbbi fel­mérés szerint az elmúlt másfél esztendő alatt 16 bűnügy történt. Ebből leg­több — hat — személyi tu­lajdon sérelmére elkövetett lopás volt. Bár a nyomozá­sok során megállapították, hogy ezek megelőzéséhez a sértettek egy kicsivel na­gyobb gondossága elegen­dő lett volna. A községben működő KMB rendőr-fő­törzsőrmester a lopások és más bűncselekmények meg­előzése érdekében 12 esetben küldött szignalizációt — magyarul figyelmeztető le­velet —, amelyben felhívta a különböző gazdasági és társadalmi szervek vezetői figyelmét azokra a hiányos­ságokra, amelyek bűncse­lekmények elkövetését tet­ték volna lehetővé. A fi­gyelmeztető • leveleknek eredménye volt, hiszen az észrevételezett hibákat mindenütt megszüntették. Nemcsak levélben, szóban is töhb tájékoztatást adott a bűncselekmények megelő­zésére. Jól és hatékonyan segíti a rendőri munkát az önkén­tes rendőri csoport. Nagy­ban hozzájárulnak ahhoz, hogy Bucsán is szilárd a közrend és közbiztonság. Jelentős segítséget nyújta­nak a bűntettek megelőzés sében és felderítésében. Ez annál inkább dicséretre méltó, hiszen a szolgálatot mindennapi munkájuk mellett ellenszolgáltatás nélkül végzik társadalmi munkában. Tevékenységü­ket nemcsak a delegáló szervek kísérik figyelem­mel, a rendőrség is elisme­ri munkájukat. Az elmúlt .évben többen részesültek dicséretben és jutalomban. Egyöntetű a megállapítás, hogy a községben végzett rendőri é6 önkéntes rendőri munka jól elősegítette a község gazdasági és politikai céljainak megvalósulását. B. O. ban. Megállapították, hogy az utóbi két évben sok javulás történt. Noha most is előfordult súlycsonkítás és árdrágítás is, de az ke­vesebb és kisebb értékű volt, mint az előző évek­ben. A fogyasztói árakat általában helyesen alkal­mazzák. Azok megegyez­nek az árjelző cédulán, az árutasításban, az árjegyzé­ken szereplő árral és az árkalkulációval. A fogyasz­tók reklamációjának inté­zése is megfelelően törté­nik. Legtöbb hiányosság az árjelzéseknél fordult elő. Egyes élelmiszereknél sem az árat, sem a minőséget nem tüntetik fel megfelelő­en. Súlyhiányt két esetben, többletszámolást pedig egy esetben állapítottak meg. A vizsgált 6 bolt közül négy­ben találtak összesen 12- féle lejárt szavatossági idejű élelmiszert. Elgon­dolkoztató a népi ellenőrök­nek az az észrevétele is, hogy az ÁFÉSZ-ek hálózati ellenőrei ritkán vizsgál­ják a fogyasztói érdekvé­delmet. —dl Helyreállítják Szabolcs-Szatmár megye egyetlen ipari műemlékét, az 1800 körül épült turist- vándi vízimalmot. Az Országos Műemléki Felügyelőség és a gabonafelvásárló vállalat egy­millió forint költséggel ismét működőképessé teszi a festői környezetben elhelyezkedő vízimalmot (MTI-fotó — Paái László felvétele — KS) Segít az X? „Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön!” Na­ponta hallom a rádióban, a televízióban a frappáns hirdetést. Ilyenkor mindig a pepita X jut az eszem­be, amely az iparcikk-kölcsönző és szolgáltató válla­latot jelképezi. Az emblémát azonban hiába keresem Békés megyében, mint ahogy hosszas nyomozás szük­séges ahhoz is, hogy Békéscsabán ráakadjanak az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat kölcsönzőboltjára, a Kinizsi utcában. Az embernek az az érzése, mintha eltitkolnák ennek az üzletnek a létezését. Egyetlen útbaigazító tábla, figyelemfelkeltő reklám sincs a kö­zelben. Ami volt, azt is leszedték és elfelejtették visz- szarakni. Egyébként csupán a jó hangzás kedvéért neveztem a félereszes, szűk, egészségtelen helyiséget üzletnek. Aki járt már itt, tanúsíthatja: ennél mostohább körül­mények között aligha üzemel kereskedelmi egység a megyében. Ennek ellenére előlegezett bizalommal ad­tam elő óhajomat a félhomályban üldögélő asszony­nak, miszerint két- vagy négyszemélyes sátrat szeret­nék kölcsönözni. A finom mosolyt az eladó arcán először merő udvariasságnak, kedvességnek véltem, mígnem kiderült: a fellegekben járok, hiszen egyetlen darabbal sem tudnak szolgálni. Sőt! Július hónapra már előjegyzésre sincs lehetőség. Fellapozom a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak legfrissebb jelentését a kereskedelmi szolgáltatá­sokról. Ebből idézek: „A vállalat (Univerzál) kölcsön­zőboltot tart fenn a megyeszékhelyen, ahol gyermek- kocsik, edények, üdülőfelszerelések, kempingcikkek, varrógép, írógép áll a lakosság rendelkezésére.” A felsorolt cikkek közül néhány valóban megtalálható a polcokon, a legfontosabbak azonban hiányoznák. Több­féle olyan áru szerepel a listán, amely évek óta kö- zületeknek van kiadva, tartós használatra. A lakosság meg hiába keresi a nagy értékű iparcikkeket. Egy biztos: a jelentésekbe, felmérésekbe belekerülnek a számok, az adatok. Azzal, hogy létezik kölcsönzőbolt, az ügy el van intézve, ki lehet pipálni. Mintha Pa- tyomkin herceg egykori cári hadvezér falvait látnám, aki az uralkodónő elkápráztatása végett színházi dísz­letekből ácsoltatott össze mutatós parasztházakat. Ad­dig minden rendben volt a lakásokkal, míg valaki közelről meg nem nézte, ki nem próbálta. Kár lenne tagadni: átmeneti időre szükséges dolgok­nál a kölcsönzés célszerűbb, mint a vásárlás. Ma már világjelenség, hogy az iparcikkek mind nagyobb hányada a kölcsönző szolgálatok révén jut el a fo­gyasztókhoz. Csak egyetlen számadat: Angliában az évente gyártott televízióknak mintegy 60 százalékát bérlik. Egyszerűen elfogadhatatlan az a szemlélet, ame­lyek szerint nálunk nincs igény a parkettacsiszoló, a barkácsgép, de akár az automata mosógép, színes te­levízió kölcsönvételére. Elég, ha arra utalok: a kis­pénzű dolgozók, a fiatalok, akik lakás- és bűtorrészle- tet fizetnek, nem tudják azonnal megvenni a híradás- technikai, háztartási gépeket. Tudom, az iparcikk-kölcsönzés a kereskedelmi vál­lalatoknál nem túlságosan jövedelmező és kétségtele­nül kockázatos vállalkozás. Különösen az idényjellegű cikkek kölcsönzésére fizetnek rá, hiszen az év túl­nyomó részében a raktárakban hevernek ezek az áruk. Azonban rugalmas üzletpolitikával, a választék bővítésével elkerülhető a veszteség. Annál is inkább, mivel a díjbevétel nagyjából azt jelenti, amit a keres­kedelemben az árrés, amely a tíz százalékot is elér­heti. Ügy gondolom, az évente több mint egymilliárd forintot forgalmazó Univerzál Kiskereskedelmi Válla­latnak nem lehet gond egy korszerű kölcsönzőbolt létrehozása, fenntartása. Inkább arról lehet szó, hogy valamiféle szükséges rossznak tekintik ezt a szolgál­tatást. Nagy kár, mert ez a vállalat már eddig is na­gyon sokat tett a megye városaiban a kereskedelmi munka jobbá tételéért, az üzlethálózat korszerűsítésé­ért. E tevékenység mögött nem szabad, hogy eltörpül­jön a kereskedelmi szolgáltatásnak ez az ága sem. Fontos dolog ez, hiszen a bérlőjelölt, aki a pult másik oldalán áll, nem biztos, hogy mindig felmentést ad, ha üres kézzel távozik. Magyarázkodni, kifogáso­kat keresni lehet ugyan, de nem kétséges, hogy a vitá­ban kinek van igaza. Es az sem, hogy ezen változtatni nem a pepita X feladata. (seres)

Next

/
Thumbnails
Contents