Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
O 1978. július 9., vasárnap KUiUMTd Előzzük meg a vízi baleseteket! Egy nap harckészültség Békési helyzetkép földrengés után A fürdési idény kezdetekor, de még azután is szinte évről évre visszatérő téma a sajtóban, a rádióban és a televízióban a vízrendészeti szabályok meg nem tartásából eredő balesetek vizsgálata. Miért van erre szükség? Elsősorban azért, mert a sokszori figyelmeztetés, a szomorú példák ellenére sem vonják le egyesek a megfelelő következtetést, és a legfontosabb tanulságot. A korábbi tapasztalatokról, intézkedésekről Jároli György rendőr százados, a megyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági osztályának főelőadója tájékoztatott. Mint mondotta, megyénkben körülbelül 20-an fulladnak vízbe évente. Különösen a tizenévesek között akadnak olyanok, akik nem veszik figyelembe a fürdőzést, a vízbe ugrálást tiltó feliratokat. A rendőri szervek pedig nem lehetnek ott minden pillanatban, a veszélyes helyeken. Nemcsak az ilyen táblák felállításával, hanem gyakori ellenőrzéssel is igyekeznek elejét venni a vízi baleseteknek. Tavaly például 96 személyt bírságoltak meg a helyszínen különféle vétkek miatt: tiltott helyen való fürdés, a köz- tisztasággal, a vízi járművekkel kapcsolatos szabályok megszegése, és így tovább. Huszonöt esetben kellett orvhalászatért büntetést kiszabni. Nem egyszer előfordult, hogy az úszni nem tudó fiatalok csónakból horgásztak, és itt természetesen fokozott felelősség hárul a szülőkre is. Az ő feladatuk figyelmeztetni gyermekeiket erre a veszélyes műveletre. Különösen a kiskorúakat nem szabad felügyelet nélkül hagyni a vízparton. Jó, ha a felnőttek tisztában vanak azzal is, hogy a 250 köbcentin aluli csónakmotorokhoz nem kell vizsgát tenni. Ha többen is ülnek a csónakban, ki kell jelölni a vezetőt olyan valaki személyében, aki 14 éven felüli, aki jól tud úszni, és megbízhatóan ismeri az adott vízterület veszélyes részeit. A 250 köbcentinél nagyobb motorral felszerelt csónakok vezetéséhez szükséges vizsgát Budapesten, a KPM hajózási főosztályán lehet letenni. Az illetékes hatóságok mindig és mindenütt igyekeznek felhívni a figyelmet a bányagödrökben való fürdőzés veszélyeire. A meredek part, a tízméteres mélység is közrejátszott abban, hogy több fürdőző vízbe fulladt. A vízügyi igazgatóság éppen ezért felszólította az érdekelt gazdaságok vezetőit — akár használják, akár nem használják a bányagödröt —, alakítsanak ki padkás részeket; ijt- sák ki a gazt; helyezzenek el tiltó táblákat; s ahol lehetőség van, kerítsék körül a veszélyes gödröket. A gyulai, valamint a szarvasi városi és járási rendőr-főkapitányság egy- egy szolgálati vízi járművel a nyári idényben járőrszolgálatot teljesít. Ennek fő célja: az ellenőrzés, a megelőzés. A vízrendészeti szabályok megtartásában jelentős feladatot vállalnak azok az önkéntes rendőrök is, akik úgynevezett vízi járőrszolgálatra jelentkeznek. Befejezésül a rendőri szervek még egyszer felhívják a fürdőzők, a csónaká- zók figyelmét arra, hogy saját testi épségük megóvása végett tartsák meg az ide vonatkozó rendelkezéseket, tartózkodjanak attól, hogy tiltott helyen fürödjenek. Az életüket veszélyeztetők megfékezése azonban már nem egyéni, hanem társadalmi ügy. —y—n — Mi volt az első gondolata, amikor a földrengésre felriadt, a város polgári védelmi parancsnokának? Még most is, hetekkel a természeti csapás után sem mondható teljesen nyugodt- nak Makoviczki János, Békés város tanácsának elnöke. Most már normális mederben folyik az élet a városban, de az aládúcolt épületek, a kémény nélküli házak még mindig emlékeztetnek a rettenetes hajnalra. — Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nyugodt voltam. Az ember, különösen az itt élők életükben először voltak ilyen helyzetben. Azt sem tudtam az első percekben, hogy mi van. Szerencsére hamar elmúlt a pánikhangulat. Körülnéztem a lakásban, felöltöztem és siettem a tanácsházára. Tudtam, inkáb éreztem, hogy súlyos a helyzet, és azzal is tisztában voltam, hogy legelső teendőm tájékozódni, megtudni, milyen pusztítást végzett a földrengés, de gondolni kellett az életmentésre, az életveszély elhárítására. Képet kapni arról, hogy mi a legsürgősebb tennivaló. Mindezekhez a tanácsi apparátus létszáma kevésnek látszott, ezért riasztottuk a polgári védelem egyik műszaki mentesítő alakulatát. Hiszen, mint a polgári védelem IBUSZ-szal Spanyolországban O Az egyik fiatal magyar idegenvezetőnő ily módon vélekedett: „Én nem mennék hozzá egyik spanyol férfihoz sem.” Rögtön meg is indokolta, miért. Szerinte az egyenjogúság még csak szóba sem jöhet. A lányok számára, miután férjhez mennek, megszűnik az önállóság és alárendeltségi viszonyba kerülnek férjükkel. Nem ritka az olyan család, amely 6—7 gyereket nevel. Az asszonyok élete teljesen az otthonhoz kötődik, a férfiak viszont esténként eljárnak hazulról és szabad idejüket leginkább presszókban, mulatókban töltik ... Lloret de Mar A fakultatív programok változatosabbá és színesebbé tették spanyolországi tartózkodásunkat. Lloret de Marban a Rosemari Bár ezer személyt befogadó termében megtekintettük a kitűnő Flamenco műsort. A kabarészerű jelenetek csak egy részét alkották annak a rendezvénynek, amelyben a nagyszerű együttes szebbnél szebb spanyol népi táncokkal, fülbemászó dalokkal gyönyörködtette a közönséget. Az egyik férfi táncosénekes több nyelven üdvözölte a különböző országokból érkezett vendégeket, köztük a magyarokat is. Pezsgőből mindenki annyit ihatott, amennyit csak bírt. Ha már az italnál tartunk, hadd mondjam el. hogy Spanyolországban bűnnek számít a részegség. Ebédhez is, és vacsorához is mindig bort szolgáltak fel. Dülöngélő emberekkel azonban egyszer sem találkoztunk. A magyar származású idegenvezetőnk, aki korábban a barcelonai egyetemen tanított, elmondta, ha valaki lerészegedik, a hatóságok elviszik a kijózanítóba, három napig bent tartják, majd ötcsillagos szállodai árakat (luxus kategória) fizettetnek ki vele a „vendéglátásért”. Lloret de Mar a Costa Brava egyik legkedveltebb fürdőhelye. Pálmafákkal szegélyezett tengerparti sétányok, ragyogó szállodasorok, árukkal zsúfolt üzletek ejtik bámulatba a turistákat. Bármilyen melegen sütött a nap, fürdésre csak kevesen vállalkoztak, mert a tenger vizét elég hidegnek éreztük. Barcelona A barcelóniai és a mont- serrati kirándulásunkkor is jó időt fogtunk ki. A katalán főváros műemlékeinek, a különböző korok stílusjegyeit magán viselő épületeinek leírására nem vállalkozom. Mindössze csak néhány nevezetességet szeretnék megemlíteni. A Szent Család-templomnak (Sagrada Família), ennek a torzóra emlékeztető gótikus szerkezetű, hatalmas építménynek az alapkövét 1882-ben helyezték el. Három évvel később a kor nagy építésze. Antonio Gaudí átvette az irányítást, és megkezdte fantasztikusnak és bizarrnak tűnő elképzelésének valóra váltását. A csipkeszerű tornyokat alkotó faragott köveket precíz statikai számítások alapján — vasszerkezetek felhasználása nélkül — helyezték egymásra. A munkálatokat Gaudí halála után (1931) közadakozásból tovább folytatták. Ottjártunkkor hatalmas toronydaru „éktelenkedett”, a már meglévő tornyok között. Ez az épülő műemlék az optimisták szerint 300 év múlva, a pesszimisták szerint soha sem készül el. Ellátogattunk a „spanyol faluba” is, a Pueblo Espa- nolba. Ez tulajdonképpen nem is falu, hanem egy kisváros, melyet az 1929-es világkiállítás alkalmával alapítottak, s ahol Andalúzia, Aragónia, Galicia, Kasztilia, Katalónia és Spanyolország más tartományainak egy-egy jellegzetes épületét, utcáját, terét „varázsolták” oda. S ami még érdekes, az építőanyagot is azokból a provinciákból szállították, amelyeket az adott háztípus „képvisel”. A három kikötőváros: Genova, Marseilles és Barcelona közül az utóbbit, találtuk a legszebbnek. Kis hajóval bejártuk a kikötőt is. A Ko- lombusz-emlékmű, a kated- rális, a több sávos sugárutak a királypálmákkal, az arénák, a csodálatosnál csodálatosabb műemlékek ezernyi Tengerparti sétány Lloret de Mar-ban látványosággal lepik meg a turistákat. Montserrat A montserrati kolostorhoz szervezett kirándulásunk csaknem egy egész napot vett igénybe. Az ezer méter magasságban, egy sziklahasadék peremére épült kolostor már messziről is lenyűgöző, s ugyanakkor félelmetes látványt nyújt az utazónak. A világhírű Biblia Múzeum, a képtár, a műkincsek, az emberiség egy-egy nagy történelmi korszakáról tanúskodnak. Itt őrzik évszázadok óta azt a Szűz Mária szobrot is. amelyet a legenda szerint Szent Lukács készített Jeruzsálemben. Montserrat búcsújáróhely. Mondják, előfordul, hogy egy-egy kórház összes járni tudó betegét is felviszik a kolostorba, hogy imádkozzanak és gyógyulásukhoz kérjék a „csodatevő madonna” segítségét. Az egyik kis helyiségben kiállították azokat a személyi tárgyakat; mankókat, hálaadásról tanúskodó leveleket, slusszkulcsot, stb. amelyeket tulajdonosaik küldtek gyógyulás után. Ebben a kolostorban alapította Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rendet. Magyar származású, spanyol idegen- vezetőnk tudományos alapossággal beszélt azokról a történelmi eseményekről, amelyek Montserrathoz fűződnek. A meredek sziklák között kanyargó szerpentin és a veszélyes kanyarog szinte félelemmel töltötték el az utasakat. Ekkor hallottam a következő viccet. A mennyország kapujában egy pap és egy sofőr bebocsátást kér. Az Űr csak a sofőrt engedi be. Erre a pap méltatlankodni kezd, majd megkérdezi: miért nem őt engedte be az Úr. Azért — hangzott a válasz —, mert mialatt te imádkoztál, a hívők aludtak. Viszont: amíg -a sofőr vezetett, valamennyi utas imádkozott, Útközben még egy pillantást vetettünk arra a hídra, melyen Hannibál is áthaladt. Alellában felkerestünk egy borászati szövetkezetei is, ahol mindössze csak 20 ember dolgozik. Az 1907-es budapesti világkiállításon ez a szövetkezet — a falon levő oklevél szerint — aranyérmet kapott. Megtudtuk, valamennyi idelátogató magyar csoportot igazi spanyol udvariassággal és nagy vendég- szeretettel fogadnak. Ezt tapasztaltuk mi is. *** összefoglalásul elmondhatjuk, hogy az IBUSZ jól szervezte meg az utat. A látottak, a gazdag élmények bőven kárpótolták a részvevőket a fárasztó programokért. Minden propagálási szándék nélkül írom le, hogy az ellátás arányban állt a befizetett összeggel. Hiába bizonygatták egyesek, hajlandók lettek volna otthon többet is fizetni azért, hogy elegendő mennyiségű ennivalót kapjanak Spanyolországban. A megoldás nem ez. Ugyanis a magyar állam csak meghatározott ( !) összegű valutakeretet tud biztosítani a tőkés országokba irányuló utazások költségeinek fedezésére. Ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, ha ilyen útra vállalkozik. Ha a költőpénzt ésszerűen használjuk fel, és ha elegendő élelmet viszünk magunkkal, akkor ez a kérdés is lekerül a napirendről. Kép, szöveg: \ Bukovinszky István I városi parancsnokának nemcsak jogom, kötelességem is mozgósítást elrendelni — a riasztási terv alapján — természeti csapás esetén. Dicséretükre legyen mondva, az emberek a normaidőn belül beérkeztek. Közben felosztottuk a várost negyven körzetre és mindenhová két-két embert küldtünk ki a helyzet felmérésére. Feladatuk volt megtudni, milyen károk történtek, nincs-e valahol életveszélyesen megsérült épület, személyi sérülés. Egy másik alakulatot is riasztottunk a közvetlen veszélyelhárítására, az operatív beavatkozásra. Nekik köszönhető, hogy a város párt-, állami vezetői szinte azonnal áttekintették a helyzetet és intézkedtek. Szerencsére a készenlétben álló egészség- ügyi egységet nem kellett riasztani, nem volt rá szükség. Az egynapos harckészültség alatt bebizonyosodott,hogy eredményes volt a sokévi gyakorlatozás, elméleti felkészítés, mindenki legjobb tudása szerint teljesítette feladatát. A helyzet semmit sem enyhült az eltelt két hét alatt, sőt annyival súlyosbodott, hogy nagy mennyiségű csapadék hullott a városra, ez aztán még tetézte a bajt. A legfrissebb adatok szerint az életveszélyessé váló házak lakói közül a hatóság hetet iskolába, 21-et ideiglenesen felállított sátrakba és 3-at rokonoknál helyezett el. Rajtuk kívül becslések szerint 60—70 család oldotta meg lakásgondját rokonoknál, ismerősöknél. A pénteki nappal a város vezetői elrendelték a hármas számú iskola lebontását. Elrendelték azt is, hogy az Epreskertben telkeket kell kiosztani az új házat építeni szándékozóknak. A tanács vezetői ezúton is felhívják azoknak a családoknak a figyelmét, akiknek a földrengés következtében életveszélyessé vált a házuk, hogy számukra kedden délután fél 2-kor a moziban adnak tájékoztatást az építéssel kapcsolatos tennivalókról. Fülöp Béláné meggyet tisztit a ház tornácán. — Nézze meg ezt a szobát — vezet be a házba, ahol karvastagságú repedések, lehullott vakolatok, megtámasztott falak emlékeztetnek arra a csütörtöki hajnalra. Sírással birkózik. — A férjem beteg ember. Egy éve vettük ezt a házat, a Folyáséri szivattyútelepen laktunk. öregségünkre, gondoltuk, könnyebb lesz a városban. De nem tudom mi lesz most már — csuklik el a hangja. — Nem volt biztosítva a ház, minden pénzünket beleöltük, ki fog rajtunk segíteni? Az udvarban térdig ér a sár, két ideiglenes sátorban laknak. Az egyiket maguk eszkábálták össze kátránypapírból, ponyvából, a másikat a vízügytől kapták. Nem sokkal beljebb hasonlóan helyezkedett el Tűri Gábor családjával. Egy katonai sátor áll az udvaron, benne a legszükségesebb fel- szerelési tárgyak: ágy, asztal, szék. — Az SZTK-nál vagyok fűtő. Azon a hajnalon három órakor keltán, szokás szerint. Megéleztem a kaszát, hogy vágjak egy kis füvet az állatoknak. Felkeltettem az asszonyt, mondom készítsd el a menázsit. Kiemegyek az udvarra, mély dübörgés támad, mozog a ház felemelkedett majd nagy robajjal ledőlt a kémény. Az asszony húzza ki az ágyból a kislányt, hullik a vakolat, recsegnek a gerendák, rohanunk ki az udvarra, a ház előtt a villanydrótok összeérnek, szikráznak. Azt hittük, itt a világ vége. Mondja uram, segít rajunk valaki? Csak adnának pénzt, hogy hozzá tudnánk kezdeni egy új ház építéséhez. Három kőműves van a családban, azt mondták, apám, ne izgassa magát, amire bejön a rossz idő, tetőt húzunk a feje fölé. A férfikönnyek még szfv- szorongatóbbak az asszonyi elérzékenyülésnél. Nem szé- gyelli magát, könnycseppeket töröl ki a szeme sarkából, nem fiatalember már, s kezdheti újra az életet. — Csak tudjunk elindulni — hajtogatja egyre-másra. Az Állami Biztosító helyi fiókjának vezetője, Horváth Péter nem látszik ki a munkából. — Naponta százan, kétszázan is felkeresik a fiókot Most, mintha már valamit csökkent volna a számuk. Eddig — péntek — 3525 bejelentés érkezett, ebből 1639 esetet rendeztünk, 1087 kárra 4,-2 millió forintot fizettünk ki eddig. Huszonhat kárszakértő dolgozik, naponta 150—160 helyre tudnak eljutni. Folyamatosan végezzük a felmérést és kifizetést, a kárszakértők szombaton és vasárnap is dolgoznak tízórás munkaidőben. Esténként már szól a muzsika zenés szórakozóhelyeken, az emberek teszik mindennapos munkájukat, túlvannak a nehezén. A város vezetői és a többi illetékes szakember is mindent megtesznek, hogy minél előbb fátyol boruljon a rettenetes természeti csapás emlékére is. A hangulat nem rossz. És ebben nagy része van annak, hogy az emberek látják a társadalom segítőkészségét, azt, hogy nem maradnak magukra ezekben a nehéz időkben. Fotó, szöveg: Béla Ottó Túri Gábor: három kőműves van a családban
