Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

1978. július 30., vasárnap (y Fllatéliai hírek l/aAcj+MOLtU AUthK Üzenetek Előttünk a nyár második fele, a júliusból is egy bő napunk van még; sok boldog óra várhat ránk. Talán ironikusnak tűnik, hogy egyetlen nyári nap miatt lel­kendezek, pedig nem árt megbecsülni a percek érté­két, különben úgy elszalad mellettünk az élet, hogy észre se vesszük, s máris tovaszállt az idő. Meg aztán néhány sóhajtásnyi pillanatban is összesűrűsödhet hosszú előzmények kínja, öröme, tapasztalata. Amikor munkája végeztével a kombájnos leszáll gépéről, az egész napi aratás fáradságát viszi csontjaiban, a szám­vetéskor pedig a hektárokról betakarított tonnákkal és a családi pénztárcát gazdagító forintokkal mérheti ön­magát. Nyugdíjast, ha búcsúztatnak, az ünnepélyes pillanatokban ott rezeg a munkapad, az eladói pult, vagy a tanári katedra mellett töltött hosszú évtizedek emléke, munkájának értékelése. Jó volna, ha nemcsak kivételes alkalmakkor mérnénk fel az utat, amelyen járunk, hanem menet közben is tudatunkba ivódna, hogy honnan indult és merre visz az ösvény. Viselhe- tőbb lenne a fáradság, örömtelibb az eredmény, ha a jól megfontolt össznépi tervek mellett az egyéneknek is okos értelem vezetné a hétköznapok tetteit. Ha mind többen elgondolkodnának azon, hogy hány hét à világ, s mivégre valók a sokszor méltatlan, kisszerű elfáradásaink, időt, életet emésztő csörtetéseink a gyor­san bomló örömök után. Leltárt, ha készítenék az idei nyárról, se az elvég­zett munkára, se az átélt élményekre nem lehetne ! ! panaszom. Sokfelé jártam, sok emberrel megismer- ! kedtem, legmélyebben mégis azok a pillanatok ivódtak ' belém, amikor magányosan hallgattam a csillagok üzenetét. Persze nem volt az igazi magány, hiszen a távoli hunyorgások fényhullámain át téphetetlen szá- - lakkal kötődtem régvolt, ma élő és csak ezután születő em bermilliárdokhoz. Frissen kaszált széna illata hódított, eldőltem egy púpos kis boglya mellett, s hagytam, hogy átfolyjanak rajtam az emlékek. A régen elfelejtett és a soha meg nem ismert emberek szavai, gondolatai, tettei eleve­nedtek meg a messzi ragyogásban. Û, milyen balgák vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy velünk kezdődik, s általunk van csupán a dal, a szép­ség, a költészet. Tessék csak felnézni a csillagos égre, s elgondolni, hogy a különböző népek mennyi alakza­tot formáltak a távoli égitestek fényemlékeiből. Es milyen sok szép történetet kerekítettek — s hitték is a mesét — az egek hunyorgó vándorairól. Ezeket a moz­dulatlannak tetsző, rohanó fényességeket látták hazát kereső, s azt védő és továbbőrző elődeink, ezek a csil­lagok mutattak utat tengereken hajózó bátraknak, távoli vizekről haza vágyakozó szerelmeseknek. S ha a csillagokat egyáltalán érdekelné, hogy mi történik ezen a számukra parányi kis földünkön, akkor ők is láthattak szépséget és mocskot, vágyat és reményte­lenséget, s egy minden hibája ellenére jobbra törekvő lényt, az embert. Embert, aki történelemnek nevezi azt a sokszor gyötrelmes időt, amikor vérrel és könnyel igazítják a jövő nemzedékek sorsát. Embereket, akik a csillagokhoz mérten csupán egy-egy hunyorításnyi időre fel-feltünedeznek. Élik a röpke pillanatokat, amikor egymást szeretve és pusztítva, féltve és irigyel­ve viszik egyre tovább elődeik sokszor lefitymált örök­ségét. Es néha még arra is jut idejük, hogy a csillagokkal mérjék saját parányi, mégis csodaszép, meg nem ismé­telhető életét. Andódy Tibor MMMMMtIMHIMMMWMMIMMHHmWHHMMMHI Kert — háztáji A mandulacserje A mandula az első, tömeg­ben virágzó tavaszi cserje. Nemcsak mint gyümölcsfá­nak, hanem mint kerti dísz­fának is jelentősége van. A valódi őshazáját nem lehet biztosan megállapítani. Valószínűleg Turkesztán, Szíria és Perzsia, ahonnan keletre Kínáig, nyugatra a Földközi-tenger medencéjéig terjedt el, ahol magját el­szórva elszaporodott. A termesztése is valószínű­leg az ősidőkbe vezethető vissza. Talán az első kul­túrnövények közé tartozik. Az első írásos feljegyzések is az ültetett mandulafáról és nem a vad manduláról szól­nak. Már a Biblia ótesta­mentuma is említi. A föní­ciaiaknál a mandulafát Amygdale istennőnek szen­telték, akitől a nevét is kap­ta. A görögöknél i. e 510-ben Phrynicos említi a mandulát, de már a föníciai szóval amygdalusznak. Theophrasz- tosz (i. e. 372—287) is említi mint fát és mint gyümölcsöt egyaránt. Ezzel szemben Di- oskurides (i. e. 1. sz.) a fát amygdalenak, a gyümölcsöt amygdalonnak írja le. A rómaiaknál elsőként id. Cato Marcus (i. e. 234—149) „De agricultura” című mun­kájában írja le az amygdala nevén. A gyümölcsöt „görög mogyorónak” nevezi. Plinius a „História naturálisában már megkülönbözteti a ke­serű és édes mandulát (i. u. 1. sz.). A rómaiak már a szaporí­tását is ismerték. Columella, az ismert mezőgazdasági szakíró (i. u. 1. sz.) mint ho­nos növényt említi. A pom- peji romok között talált fal­festményeken is fel lehet is­merni a mandulát. A rómaiak először csak az A Magyar Posta szeptem­ber hó 1-én adja ki a Béke és szocializmus című elméle­ti folyóirat alapításának ju­bileumát köszöntő „Évfordu­lók — Események” elnevezé­sű sorozat keretében 1 fo­rint névértékű bélyegét. A bélyeg 2134 000 fogazott és 4000 darab vágott példány­ban jelenik meg és tervezője Kass János grafikusművész. A bélyeg mérete 31,65 x 40 mm, s színe szürke, fekete és vörös. Szeptember 7-én 3 forint névértékű szelvényes bélyeggel — amely hármas kisívben jelenik meg — kö­szöntik a Prága 78. kiállí­tást. A bélyegképen és a szelvényen látható a kiállí­tás emblémája, prágai vá­rosrészlet, a Szojuz 28. cseh­szlovák pilótájának, Vladi­mir Remeknek arcképe is. A bélyegképet legközelebb be­mutatjuk. Szeptember 16-án a bélyegnapi sor és blokk je­lenik meg, melyet Zombory Éva grafikusművész terve­zett, és a bélyeg névértéke egyenként 2—2 forint, míg a blokk 10 forint. Szeptember 25-én 1 forint névértékű bé­lyeggel köszönti a posta a szocialista országok postai és távközlési együttműködési szervezet létrehozásának 20 éves évfordulóját. Október elején jelenik meg a Thö- köly-féle Habsburg-ellenes mozgalom 300 éves évfordu­lójára emlékeztető 1 forint névértékű bélyeg. A bélyeg­képen Thököly Imre fejede­lem látható lóháton, kora­beli metszet alapján. A bé­lyeget legközelebb bemutat­juk. A Tanácsköztársaság bé­lyegei és tábori postája ki­adásainak története jelent meg Surányi László írásában. A mű ismerteti a tanácsköz­társasági sorozat kiadásainak történetét és bemutatja a ko­rabeli dokumentumokat. A sorozat egyes értékein Marx, Petőfi, Dózsa, Martinovics és Engels arcképe látható. A könyvben szerepel az Arató —Parlament sorozat felül­nyomott értékeinek adata is. Gazdagon illusztrálva mutat­ja be a tábori postákat, s közli, mely hadtesteknek hol és mikor volt tábori postája. A monográfia hetedik köte­tére előjegyzést még elfogad a MABÉOSZ. A hetedik kö­tet 1965—75 között megje­lent bélyegkiadásokat foglal­ja magában. Vas Tibor Alpok déli, később az északi oldalán is ültetik. Az ez­redforduló környékén a né­met kolostorkertek féltett növénye lett. A mandula azokban az or­szágokban termeszthető eredményesen, ahol a szőlő is megterem. Mivel korán virágzik, nagy az elfagyás ve­szélye. Így van ez nálunk is. A mandulát mint dísznö­vényt azonban az elmúlt szá­zadokban tovább nemesítet­ték és különböző változato­kat állítottak elő. A követ­kező változatok ismertek: oszlopos növekedésű; csüngő forma; keserű mandula; édes mandula ; keskeny levelű mandula; tarka levelű man­dula; piros virágú; rózsaszín, telt virágú, fehér, telt vi­rágú mandula stb. Nálunk is szívesen ültetik a mandulát, hiszen kettős haszna van: korán tavasszal virágzik, és ha nem voltak késői fagyok, akkor még ter­mést is hoz. Magról könnyen szaporítható. Napos, védett fekvést igényeL Ilyen helye­ken hosszú ideig megmarad. (dr. Fodor Béla) Hagya« átázik a zsiráf ás a kis víziló? A budapesti állatkert bejárata Egy centiméter óriáskígyó — egy dollár A Fővárosi Állat- és Nö- vénykertrői — nevének hi­vatalos magyar rövidítése kissé groteszken humoros : FÁNK —, a budapesti Zoo- ról több adat általában is­mert. Az, hogy 1866-ban Xantus János igazgatásával nyüt meg, hogy területe 11 hektár, a látogatók mintegy ötszáz állatfajjal és 12 ezer növénnyel ismerkedhetnek. De a pihenési, szórakozási és művelődési intézmény ku­lisszái mögött mennyi érde­kességet találhatunk. arról már kevesebben tudnak. Fiatalok Baráti Here Évente mintegy 1,7 millió érdeklődő keresi fel az ál­latkertet. Nagy részük alkal­mi programként, egy-egy né­zelődésre, sétára. De — kü­lönösen a fiatalok körében — állandó látogatói is van­nak. A biológia, a természet iránt érdeklődők néhány fo­rintos tagdíj fejében belép­hetnek a Baráti Körbe. A tagok ingyenesen látogathat­ják az állatkertet, és rend­szeresen megkapják az in­tézmény hivatalos lapját, az Állatbarátok Híradóját. Külön Zoo-pedagógiai osz­tály intézi, szervezi az állat­kerti oktatást, a bemutató­kat A Zoo-iskolába rendsze­resen hozzák el a pedagógu­sok a tanulókat, a biológiai tankönyvek anyagát itt szó szerint, „élőben” láthatják a gyerekek. Tréfás, játékos rendezés­sel — de nagyon is komoly tartalommal —, vetélkedők­kel, pályázatokkal serkenti a Zoo-pedagógiai osztály a fia­talokat a természet még jobb, alaposabb megismeré­sére. A kategóriák — általá­nos iskolások, gimnazisták, az idén először a szakközép- iskolások — legjobbjai okle­veleket, jutalmakat kapnak. Például egy autóbuszkirán­dulást a Vas megyei arboré­tumba. Csere, vétel, ajánlati listák Az új állatok megszerzése, az állomány bővítése bonyo­lult nemzetközi tárgyalások sora. Az alap az állatkert saját szaporulata a kapós magyar állatfajok — gólyák, szürke marhák, mangalicák, magyar juhok —. s az itt jól szaporodó „idegen” állatok, mint a szibériai tigris, a gnú, s például a víziló. Az állat­kert ismeretes jó vízilósza­porulatát egyébként a szak­emberek a Széchenyi fürdő gyógyvizének hatásával ma­gyarázzák. Több mint egy évszázada ezzel töltik a ví­ziló medencéjét. Rendszere­sen kiadott listáikon ezeket ajánlják fel a nagy nemzet­közi állatkereskedőknek és a külföldi állatkerteknek. Az általános gyakorlat szerint a kevésbé értékes fajtákat cserélik, a különle­gességeket csak pénzért le­het megkapni. Az állam (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) évenként megszabott valuta­keretet ad erre. Tavaly például vásárol­tunk egy vadszamarat 50 ezer belga frankért, vörös flamingót ezer holland fo­rintért. Kellene afrikai ele­fánt is, ez 50 ezer svéd ko­ronába került volna, erre már nem jutott pénz. Furcsa mértékegysége van az óriás­kígyónak : centiméterje egy dollárba kerül. Tavaly különböző kereske­dőknek, állatkerteknek küldtünk szibériai tigrist — ezt 1500 dollárral számolják —, sörényes juhot, dám­szarvast, őzeket, gazellát, dí- bovszky szarvast, gnút és négy fehér gólyát. Kaptunk 62 különféle állatot. Idén új lakóként érkezett már zöld laguán gyík, sziklaugró ping­vin, az említett vadszamár, vörös flamingó, s a legdrá­Az örökké éhes víziló gább prémű állat, a csin­csilla —, ilyenből készül pél­dául az angol királynő ko­ronázási palástja. Nagyon jó a kapcsolat, gyakori a csere a szocialista országok testvérintézmé­nyeivel, s természetesen a hazai — pécsi, veszprémi, győri, debreceni — kertek­kel. Valamennyi állat szállítá­sát szigorú nemzetközi elő­írások szabályozzák. Vonalon, hajón, repülőn, autón A halakat például vízzel félig töltött nylon zsákba kell rakni, ezt fel kell fújni, hogy kellő oxigénmennyiség maradjon benne. Végül az egészet ládába csomagolva teszik a vasúti kocsiba, re­pülőgépre. Afrikából, Tanzániából, Dar es Salamból az állatok általában hajón utaznak Tri­esztig, onnan teherautókon Budapestre. A zsiráfok szállítása előtt alapos előtanulmányokat kell végezni. Az állat a sö­tétet nem bírja, fejét szaba­don kell hagyni. A vasúti szállítás — a kisebb, két és fél méternél alacsonyabb, fiatal zsiráfok kivételével — megoldhatatlan, az alagutak, a villamos felsővezetékek miatt. Csak a kamion jöhet számításba. Olyan útvonala­kon, ahol nincs szintbeli ke­resztezés, felső útpálya. A szállítókocsi elején ablakot vágnak, ahol kedve szerint nézegethet ki az „utas”. A vízilószállítás azért bo­nyolult, mert ha az állat bőre kiszárad, felrepedezik, el­pusztul, tehát csak „nedve­sen” utaztatható. Nagy ér­tékről van szó: egy nílusi vízilóbébi ára 6—8 ezer nyu­gatnémet márka, a törpe ví­zilóé ennek kétszerese. A látogató nem is sejti, hogy az állatok tartása, .egészségvédelme, táplálása mennyi gonddal, fáradsággal jár. De valahányszor a FÁNK-ba visz az útja, prog­ramja, örömmel fedezi fel, hogy újra gyarapodik az ál­lomány, olyan különlegessé­geket nézhet meg, amilyenek legutóbb még nem voltak a budapesti Zooban. Falud! András

Next

/
Thumbnails
Contents