Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
1978. július 30„ vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK A megye és az ország kapuja Közismert, hogy Mezőhegyes nagyközségben található az ország legrégibb állami gazdasága. Borbás Lajos, a „Mezőhegyesi Közkatonák” című könyvében számos figyelemreméltó adatot, hiteles epizódot írt le annak az egykori mintabirtoknak a történetéről, amely több mint másfél évszázadon át Ausztria egyik „éléskamrája” volt. Az 1785-ben létrehozott és Európa-hírűvé vált ménes pedig ugyancsak az ményeiről; vagyis azokról a változásokról, amelyeket már a szocialista társadalmi rendszerünk eredményeként tartunk számon. * * * Mezőhegyes történetével kapcsolatos dokumentumok rávilágítanak a bajokra, amelyek az adott kor ellentmondásaiból eredtek. A tömegeket sújtó nincstelenség, a végső elkeseredés késztette a Viharsarok agrárproletariátusát arra, hogy harcot A nagy hírű állami gazdaság díszes kapuja osztrák hadseregnek szállította a lovakat. Érdekes fejezetek szólnak a felszabadulás előtti korok „közkatonáiról”; az egykori cselédek, kubikosok, napszámosok, iparosok életkörülményeiről, a megélhetésért vívott küzdelemről, majd az 1945-től 1973-ig terjedő időszak eseindítson a földbirtokos, s később a tőkés kizsákmányolás ellen, és emberibb követelményeket követeljen a maga számára. Ady „A mezőhegyesi háború” című szimbolista versében szinte előre megjósolta a forradalmi változást: „Ideges urak s ideges pariNégyesfogat a gazdaságból, amely Csehszlovákiában a nemzetközi versenyen képviseli a magyar színeket Nem ritka az ilyen munka sem pák, / Ma az övék a lel- künk-testünk, minden, / De veri a dobos az új riadót, / Szívről szívre adva a szíveinkben, / Titkon zúg már tán Mezőhegyesen.” Csupán egyetlen olyan momentumot emelünk ki Borbás Lajos könyvéből, amelyik érzékelteti: mekkora „érvágást” jelentett a Tanácsköztársaság bukását követő idegen megszállás a községnek. „A románok által Mezőhegyesről hadizsákmányként elszállított állatok, termények, gépek, stb. értékét 1920-ban 76 milliárd koronára becsülték. Mindezeken túl Mezőhegyesről 11 hónapon-át ingyenesen élelmezték az erdélyi ínséges vidékek lakosságát, bányáit, és szakiskoláit.” A Horthy-korszakot egyrészt a főúri vadászatok, féÜj silótornyok nyes lakomák, másrészt a mértéktelen kizsákmányolás, az oktatás, a szociális körülmények elhanyagolása jellemezte. A felszabadulás utár a földreform, majd az államosítás, a gazdasági, poétikai és társadalmi élet vérkeringésének megindítása, a Felvetődhet a kérdés: mi indokolja ezt a nagyarányú építkezést? Elsősotban az, hogy a lakosság 40 százaléka még mindig külterületeken él. A 25 major lélekszá- ma 10 és 500 között mozog, s mindössze csak 6 nagyobb helységet érintenek a buszMOdern könyvtár termelés modernizálása, . az addig soha nem tapasztalt fejlődés kedvező élet- és munkakörülményeket teremtett a mezőhegyesieknek is. Erre két példát említünk meg : a nagyarányú lakásépítés, valamint a nagyközség és a környező települések legszélesebb rétegeinek művelődését, oktatását szolgáló nevelőközpont létesítése. Tavaly például 30 lakást adtak át a tulajdonosoknak, az idén pedig 120-ba költözhetnek be a lakók. A jövő évben elkezdik 160 lakás alapozási munkáit... járatok. A nagyközség vezetői oly módon kívánják megszüntetni a kisebb ma.jpro- kat, hogy a fiataloknak lakást és munkalehetőséget biztosítanak Mezőhegyesen, az idősebb embereket viszont átköltöztetnék a nagyobb településekre. Végezetül Kassai Béla tanácselnöknek a jövőre vonatkozó szavait idézzük: „A Mezőhegyesi Állami Gazdaság 1985-ben 200 éves lesz. Azt szeretnénk elérni, hogy erre az időre a nagyközségünk vonzó képet mutasson.” Bukovinszky István Űj házsorok Fotó: Martin Gábor Kossuth Lajos Mezőhegyesen Kossuth Lajos kormányelnöki irataiból tudjuk, hogy 1849. augusztus 1-én és 2-án, Szegedről Aradra utazván két napot Mezőhegyesen töltött. Ezt megelőzően is tudunk arról, hogy levelezéseiben többször említi Mezőhegyest, intézkedik Mezőhegyessel kapcsolatosan. E helyről három levelet továbbít, melyek a szabadságharc végső, de még nem vesztes fázisával kapcsolatosak. Mielőtt ezek vázlatos ismertetésére rátérnék, röviden ismertetem a megelőző levelezéseket időrendben. Pest, 1848. április 29. Kossuth átiratban fordul Batthyány Lajos miniszterelnökhöz a bábolnai és a mezőhegyesi javak kincstári kezelésbe vétele ügyében. Pest, 1848. június 1. Kossuth levelet küld Mészáros Lázár hadügyminiszterhez a nemzetőrség lóval való ellátásáról. Ebben többek között felveti azt is, hogy .......a mezőhegyesi kincstári puszták f ödmívelésileg kezeltetnének, évenként legalább 200 000 pengőforintnyi tiszta jövedelmet hoznának az álládalomnak.” Debrecen, 1849. május 17. Kossuth levelet intéz a hadügyminisztériumhoz Boxberg osztrák ezredesnek Mezőhegyesről történő kiutasításáról. Ebben többek között ezeket írja: „ ... néki hazájába vonulás azon feltétel alatt, hogy soha magyar hon ellen küzdeni nem fog — a kormánytól megengedtetett... felszólítom a hadügyminisztériumot, intézkedjék haladék nélkül... a nevezett osztrák ezeredes a rendelet vette után legfeljebb 48 óra után Mezőhegyest elhagyja és hazájába, Bécsbe visszamenjen ... semmi szín alatt meg nem engedhető, hogy valamelly várba vonuljon, — hanem egyenesen Bécs- nek utasítandó.” Pest, 1849. június 29. Kossuth rendelkezik a hadügyminisztérium felé, hogy Somogyból a Czindrei ménest telepítsék Mezőhegyesre. Arad, 1849. július 18. Kossuth Lajos nyílt rendeletben utasítja Lukács Sándor felszerelési kormánybiztost, hogy a Ruhabizottmányt Mezőhegyesre telepítse át, úgy, hogy „ ... az álladalmi lótenyésztési intézet hátramaradást ne szenvedjen.” Makó, 1849. augusztus 1. Kossuth levelet küld Len- key ezredesnek, melyben ezt írja: „...a Tiszát védeni kell, különben fel leend áldozva Szentes és Vásárhely, veszve van Mezőhegyes, veszve van Gyulán munitionk, s veszélyeztetve minden... ... a nép áldása követendi önt, ha mint védője és mentője lé- pend fel, — ellenben ha feláldozza Ezredes Űr a derék népet és vele az álla- dalomnak annyi temérdek kincsét a haza végvesztére, a magyar nép átka követendi önnek minden lépteit.” Kossuth Lajos 1849. augusztus 1-én érkezik Mezőhegyesre. Érkezése után azonnal levelet küld Aulich hadügyminiszterhez, melyben felhívja figyelmét, hogy a Tisza—Maros-szögletben összezsúfolt államjavak miatt is szükséges, hogy a hadsereg feltétlenül tartsa a Tisza vonalát. (A levél eredetije német nyelven van írva.) Még aznap, tehát 1849. augusztus 1-én Szemere Bertalan miniszterelnökhöz és Batthyány Kázmér külügyminiszterhez írt levelében többek között ezeket írja : „Tudósítom Önöket, hogy a vezérek nem véltek csatát elfogadhatni Szegednél ... A kormány tehát Aradra költözött, s nem lévén kilátás Szegednél csatára, magam is útban vagyok Aradra, hova holnap este érkezem... Görgey siessen lefelé mindenáron, különben kórházainkkal, tartalék lovas századainkkal, depo-inkkal, élelmiszereinkkel, mezőhegyesi ménesünkkel (5000 darab marha) olly szűk térre szorulunk, hogy lehetetlen lesz mozdulnunk. Míg ha Görgey siet, mintegy 70 000 főnyi seregünk biztosíthatja a tiszai vonalat, s hihetőleg a győzelmet is...................Erdélyben a dolgok jóra fordulnak. — Tudósításukat Aradra várom.” 1849. augusztus 2-án a hadügyminisztériumhoz küld részletes levelet Kossuth Mezőhegyesről. Ebben a kialakult hadihelyzetet ismerteti. ' Kossuth Lajos mezőhegyesi tartózkodásának ez év augusztus 1-én és 2-án lesz 130. évfordulója. A járási helytörténeti és honismereti bázis munkaközösség javaslatára a mezőhegyesi Nagyközségi Tanács és a Hazafias Népfront-bizottság tervezi, hogy emléktáblán örökíti meg az évforduló alkalmával Kossuth Lajosnak, a szabadságharc lánglelkű vezérének, az ország kormányzójának Mezőhegyesen tartózkodása emlékét, a jelen és az utókor számára egyaránt. Balogh György Dr. Szeder Pálra emlékezünk. a közgazdaságtudományok doktorára Rémlik, mintha látnánk, vállas középtermetű alakját, pirospozsgás arcát, barátságos meleg tekintetét. Szájában a megszokott csibukpi- pájával, örökmozgó természetével... Így emlékezhetnek vissza Mezőkovácsházán, Kunágotán, Makón és Szek- szárdon, Nagyberéken termelőszövetkezeti tagok, mezőgazdászók és népművelők az ismert, tisztelt Szeder Pálra. Hogy ez a melegszívű, mindig tanulni és tanítani akaró ember ki is volt tulajdonképpen, azt nagyon kevesen tudják. Hiszen a nagy tudása, megnyerő modora mögött volt benne egy roppant nagyfokú szerénység. Ismerte nagy elődei, Tessedik Sámuel, Baross László életét, tevékenységét. Munkájuk eredményét népszerűsítette, továbbfejlesztette, azokról szívesen — önmagáról szinte soha nem beszélt. Budapesten született 75 évvel ezelőtt, 1903-ban. A Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után a mezökovácsházi járás területén Kunágotán, a Ráth-féle gazdaságban helyezkedik el gazdasági intézőként. Munkája mellett állandóan tanul, ismerkedik a mezőgazdasággal, kísérletezik. Mikor Mezőkovácsházán 1933 őszén megalakították a Tiszántúli Ciroktermelők Egyesületét, őt hívták meg titkárnak. Közben a Rádió Gazdasági Előadások sorozatában rendszeres előadásokat tart állattenyésztési, üzemi és tenyésztési kérdésekről. 1933- ban megírja és saját költségén kiadatja a „Kunágota község agrárpolitikája” című 306 oldalas könyvét. Nyugdíjba vonulása után Mezőkovácsházán telepszik le. Foglalkozik' Kunágota történetével. Megírja és publikálja „A mezőkovácsházi seprőcirok története 1856— 1964” című tanulmányt. Születésének 75. évfordulója alkalmából úgy emlékezünk rá, mint akitől mindig emberséget, munka- és szakmaszeretetét lehetett tanulni.
