Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

1978. július 30., vasárnap

o

EmnsEF

Varga András, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője az Orosházi Üveggyárban méretre vágott és vasállványra rakott üveget darus gépkocsin közvetlenül a felhasználás helyére szállítja. Ezzel az újításával jelentős megtakarítást ér el. A képen: a daru 1—2 perc alatt leemeli a gépkocsiról a több mint két tonna súlyú rakományt

Fotó: Martin Gábor

Katonakombájnosok

Már két hete eljöttek a laktanyából, de még mindig a katonaébresztő hangjaira riadnak fel hajnalonként.

Jó reggelt, elvtársak! Ébresztő!

Felpattannák. A laktanya hálóterme helyett azonban egy kis szobában ébrednek. Ecsegfalván. Ilyenkor előfordul, hogy a korábban ébredő megtréfálja három társát. Azután az órájukra pillantanak, és ha 5 óráig ván még idő, újra magúikra húzzák a takarót.

'De öt órakor azután akármilyen fáradtak is, felkászálódnak. Hat órakor kint kell lenniük a munkahelyen. Segítenek előkészíteni a kombájnokat az aratás kezdetére.

Békés megyében a mező- gazdasági üzemekben ezen a nyáron huszonkilenc kom- bájnos képzettségű katona vesz részt a betakarításban. A katonákat a szakember- hiánnyal küzdő gazdaságokba irányították.

— Négy kombájnost küldtek a honvédségtől szövetkezetünkbe. Igaz, többre lett volna szükségünk, de ez is nagy segítséget jelent most, az aratás idején. Nélkülük néhány gépet aligha tudtunk volna üzemeltetni — hallottuk Matuska Sándortól, az ecsegfalvi Egyetértés Termelőszövetkezet főagro- nómusától.

A szövetkezetben kevés a szakember. Az idén három új kombájnt vásároltak, nagy teljesítményű traktort, szárítót helyeztek üzembe. Ezek működtetéséhez pedig a korábbinál több szakemberre van.szükség. Különösen fontos, hogy a berendezések működjenek, ilyenkor az aratás idején, amikor minden óra, nap számít.

— A katonakombájnosok július 10-én érkeztek. Eredetileg augusztus 5-ig szólt küldetésük. Az aratás elhúzódása miatt kértük, hosz- szabbítsák meg ezt az időpontot egy héttel. Várhatóan addig végzünk a betakarítással. A katonáknak teljes ellátást, szállást biztosítunk, — mondja a főagronómus.

A katonák Marcaliból jöttek. Néhány hétig nem a laktanya napirendje szerint élnek. Más rend uralkodik itt az aratók között. Távol a parancsnokoktól nagyobb önfegyelemre van szükség. Reggel hattól este hét óráig csak az evés idejére van megállás.

— Azt mondta parancsnokunk mielőtt elindultunk, viselkedjünk katonákhoz méltóan, hiszen nemcsak a

magunk hírnevére kell vigyáznunk — hallottuk Gál Józseftől, aki egyébként Ba- latonszentgyörgyön már kilenc nyáron kombájnolt.

Mester János a Tolna megyei Alsótengericiről vonult be katonának:

— Az első napok után

megkérdeztük; elégedettek-e munkánkkal? Miben tehetnénk még többet? Eddig még rosszat ránk nem

mondtak.

Július 25-én, amikor mi is a helyszínen jártunk, Juhász István és Mester János a reggeli órákban a szövetkezet javító műhelye előtt egy meghibásodott kombájn javításában segédkeztek. Tóth József lánctalpas kombájnnal mélyebb fekvésű, vizes területen vágta a gabonát.

Munkájukról a tsz vezetőinek, dolgozóinak egyformán meggyőző a véleménye: Fü- leki Elek mondja:

— „Csak a legjobbakat mondhatom róluk. Bár mindennel úgy meg lennénk elégedve, mint velük...

További megjegyzését már a főagronómusnak szánja.

— A bérezéssel elégedetlenek vagyunk, de hát erről már vitatkoztunk...

— Az elnökkel döntöttünk, az eddigi béren felül tonnánként 1 kilogramm ocsút kapnak és célprémiumot a legjobb aratók. Ezzel a környéken itt a legjobb a bérezés ... — nyugtatja a kombájnost Matuska Sándor.

Szarka István a katonákról eddig hallottakat egészíti ki:

— Többen mondták az elején, nem kell ide katona, mert csak baj lesz velük. Néhány nap múlva azután mindenkinek megváltozott a véleménye. Ezekre a katonákra minden feladatot rá lehet bízni. Nem vesztegetnek egy percet sem tétlenül. Ha éppen nem dolgoznak valamelyik gépen, akkor ott vannak, ahol megakadtak az aratócséplők. Segítenek.

— Megkapták a KISZ- klub kulcsát. Ott esténként televíziót nézhetnek, rádiót hallgathatnak, — tájékoztat még Jakab Gyula KISZ- titkár.

A termelőszövetkezet tizenegy kombájnjára így a katonákkal 14 szakember jut. Egymást váltva, segítve végzik az aratást. Nemegyszer előfordult már, amikor egy-egy kombájn javítása a késő estébe nyúlt, hazaküld- ték a kombájnost.

— Majd mi befejezzük. Menjen csak, reggel készen lesz. Kepenyes János

Miért vannak, miért ismétlődnek, meddig lesznek még

földrengések?

Ha az egész kicsiny, már csak műszerekkel észlelhető rengéseket is számításba vesszük, akkor évente több millió földrengés pattan ki a világon. Ezek között mintegy 10—15 ezerre tehetjük azoknak a számát, amelyek olyan erősek, mint amilyen a júniusi békési rengés fő lökése volt, vagy pedig jóval erősebbek is annál. Ezek szerint a földrengés korántsem megy ritkaságszámba bolygónkon; mintegy hozzátartozik a föld „életjelenségeihez”. Magyarország azonban, szerencsénkre, világviszonylatban értve csak az aránylag igen gyengén veszélyeztetett területek közé tartozik. Réthly Antal professzor földrengéskatalógusa szerint i. sz. 455-től 1918-ig az egész Kárpát-medencében összesen 815 érezhető, erős, néha pedig romboló hatású rengés pattant ki, de ezek közül csak nagyon kevés jutott a hazánk határain belüli területre, s gzeknek is csupán kicsiny hányada keltett komolyabb károkat. Szeizmikus (azaz földrengési) szempontból tehát hazánkat nem hasonlíthatjuk össze például Dél-Olaszországgal, Görögországgal, Dél-Jugoszláviával, Bulgáriával és Albániával, amelyeken áthúzódik Európa fő szeizmikus övezete, s ahol a rengési katasztrófák sokkal gyakoribbak és erőteljesebbek, mint nálunk. Még sokkal súlyosabb a helyzet a tőlünk igen távoli vidékeken, főként a Csendes-óceán peremvidéke mentén, például Japánban, Kínában, Kamcsatkában, Kaliforniában, Mexikóban, Peruban és Chilében, végül pedig Új-Zé- land északi szigetén.

ÉS MI VAN NÁLUNK?

A Magyarországon is előforduló földrengések az úgynevezett ' tektonikus, vagyis szerkezeti rengések csoportjába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a földkéreg szerkezetében történik valamilyen változás, s ez vezet a rengés kipattanásához. A Kárpátok övezete még jelenleg is fejlődőben, lassan emelkedőben van, ugyanakkor azonban a belső medencék, főként a Kis- és a Nagy-Alföld területei süllyedő mozgást végeznek. Ezeknek az ellentétes irányú elmozdulásoknak a hatására a magyarországi, mintegy 25 küométer vastag, szilárd földkéregben mechanikai feszültségek képződnek, énnúgy, mintha egy meghajlított acéllemezzel volna dol-_ gunk. Minél erősebben _haj- lanak, torzulnak az egyes kőzetrétegek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek a kőzetek valahol váratlanul eltörnék. Ilyenkor a bennük felhalmozódott rugalmas energia hirtelen, mintegy robbanásszerűen felszabadul. Ez rázza meg a felszínt — így keletkezik a

szerkezeti eredetű rengés. A földrengések fészke nálunk általában egészen sekély mélységben található. Rendszerint alig 5—15, kivételesen 20—25 kilométerrel a felszín alatt. Ebből a fészekből terjednek szét a különböző rugalmas hullámok, más néven földrengéshullámok.

Az összes eddigi hazai tapasztalat azt mutatta, hogy a lekötött energia túlnyomóan nagy része már a legelső, legerősebb földlökés alkalmával felszabadul. Az ezt követő hetekben, hónapókban csak viszonylag gyengébb, úgynevezett utórengésekre kell számítanunk. Amint telik az idő, ezeknek az utórengéseknek száma és ereje is mindjobban csökken. Békés környékének lakói most, ebben az időszakban élnek. Az általuk tapasztalt kisebb-nagyobb utórengések épp azt jelzik, hogy a földkéregben már nincs sok felhalmozott feszültség, s a még meglevő is ezekben az utórengésekben oldódik ki. Az utórengések tehát amolyan „biztonsági szelep”-félét képviselnek: levezetik a kőzetekben mért, tárolt energiát. Amikor az utórengések sorozata elcsitul, utána remélhetőleg több évtized is eltelik majd teljes nvugalomban, mert ahhoz, hogy egy-egy újabb, erősebb földrengéshez szükséges feszültségek' felhalmozódjanak, a magyarországi tapasztalatok szerint több évtized, esetleg néhány évszázad kell.

DUNAHARASZTI,

1956. JANUAR 12.

1956. január 12-én, a kora reggeli órákban a. békésinél jóval erősebb földrengés rázta meg Dél-Budapest környékét. A rengés középpontja a Dunaharaszti—Taksony —Szigetszentmiklós háromszög területére esett. Ez a földrengés hazai viszonylatban a legjelentősebbek közé tartozott. Erőssége a 12 fokos skála szerint 8 fok volt az említett háromszög területén. Vagyis legalább másfél fokkal magasabb, mintáz 1978 júniusi békési rengés ereje. Dunaharaszti környezetében csaknem egy éven keresztül folytatódtak a földrengések. de minden egyes ilyen utólökés sokkalta gyengébb volt. mint a fő lökés, amelyre január 12-én került sor. Mellékelt rajzunkon feltüntettük az utórengések eloszlását. A január 12-től március—28-ig terjedő—idősszakban az utórengések meg- lehetősen sűrűn követték egymást. Ábránk az egyes napokon észlelt legerősebb földlökéseket mutatja; minél magasabb volt a vonal, annál nagyobb volt a lökés ereje. Március 28-tól május 9-ig az utórengések száma és ereje szemmel láthatóan csökkent, május 9. után pedig a rengések már csak nagyon gyéren követték egymást Hasonló eloszlásra kell számítanunk Békés környékén is, azzal a különbséggel azonban, hogy ezen a vidéken az utórezgés-sorozatnak valószínűleg hamarább vége lesz, feltehetően egy fél éven belül, minthogy ez a rengés gyengébb volt a Dunaharaszti környezetében 1956- ban kipattantnál. Az utórengés-sorozat Dunaharasztiban 1956 decemberében fejeződött be, vagyis körülbelül 11 hónappal a legelső földlökés fellépése után.

BÉKÉS, 1978. JONIUS 22.

Békés területén az elmúlt évszázadokban több ízben is éreztek földlökéseket, de

ezeknek túlnyomóan nagy többsége másutt, a várostól messze pattant ki. (Ugyanúgy, mint ahogy a mostani békési rengést még Nagyváradon is érezték — többen felriadtak a talaj ingó jellegű mozgásaira) A Réthy- féle földrengéskatalógusból kitűnik, hogy Békés közvetlen közelében i. sz. 455-től 1918-ig csupán három alkalommal pattant ki rengés. Az első 1824-ben (a hónap és a nap nem ismeretes, úgy hogy ez nyilván nagyon gyenge földmozgással járt csupán) ; a második 1852. február 15- én (ez 4,5 fok erősségű volt, és csupán néhány ház és templom falának kismérvű megrepedését eredményezte): végül a harmadik 1866. március 16-án. Ez utóbbi csak egy másodpercig tartott és este 10 órakor lépett fel. Károkat nem keltett. Egy másik földrengéskatalógusból pedig azt is megtudjuk, hogy 1866-tól egészen az 1978. június 22-i rengés idejéig, tehát több mint egy évszázadon át teljes nyugalom honolt ezen a területen.

Minthogy a földrengések a világ számos államában súlyos veszélyt jelentenék, érthető, hogy nagyon sok helyütt foglalkoznak azzal, hogy a rengéseket előre jelezzék. A feladat korántsem könnyű, de nem is reménytelen. Kínában már négy alkalommal sikerült órányi pontossággal előre jelezni egy-egv nagy rengést, s mivel a lakosságot időben riasztották és elszállították a veszélyeztetett városokból, több tízezer ember életét tudták megmenteni! Hasonló 'kutatásokat végeznek Japánban, az Egyesült Államokban, Oj- Zélandon és a Szovjetunióban is. Kamcsatkában — kí- sérletí jelleggel — nem ke- vesebb mint 18 rengést—jeleztek előre. *

KÜLÖNÖS ELŐJELEK

Vannak olyan előjelek, amelyeket bárki megfigyelhet, mindenféle különleges műszer nélkül is. A keletázsiai államokban, főként Japánban, Kínában és Kamcsatkában például már évszázadok óta ismert, hogy:

1. A kutak vize gyakran felkeveredik, a vízszint megváltozik, a víz iszapossá válik egy-egy rengés előtt;

2. Nemegyszer különös (ma még jórészt ismeretlen természetű) fényjelenségek láthatók a levegőben, az óceán fölött, a talajon, a hegyoldalakon, sőt még a bányákban is órákkal, néha azonban már napokkal a földrengés előtt;

3. Az állatok rendkívül nyugtalanul viselkednek, mintha felfognának olyan geofizikai előjeleket, amelyek a nagy rengések előtt néha hónapokkal, máskor hetekkel vagy napokkal előbb jelentkeznek. Például: a kutyák, lovak, disznók, szarvas- marhák megvadulnak, fé- kezhetetlenekké válnak; a patkányok és egerek százszámra bújnak elő és elhagyják régi otthonukat; a halak, főként a harcsafélék, kiugranak a vízből; a madarak riadtan röpködnek, a csirkék nem hajlandók bemenni az óljaikba; a kígyók felébrednek téli álmukból ; a hangyák elhagyják bolyaikat és magúkkal viszik bábjaikat is; a földi giliszták előbújnák a talajból és tízezerszámra lepik el a kerteket; a méhek -megzavarodnak; az állatkerti állatok, például a tigrisek, majmok, elefántok, medvék vagy depresszióba esnek, vagy éppen ellenkezőleg, túlzott élénkségükkel és nyugtalanságukkal jelzik a közelgő veszélyt. A múlt évi romániai földrengés alkalmával még a rengés középpontjától 200 kilométer távolságban is észleltek ilyen jelenségeket. Meg kell jegyeznünk, hogy a földrengésfényekkel és az állatok rendellenes viselkedésével ma már komoly tudományos intézmények foglalkoznak világszerte, s az ilyen jelenségekről több ezer év óta vannak feljegyzések Indiából, Egyiptomból, Kínából és Japánból.

Ezek a tünemények tehát rendkívül fontosak a földrengések előre jelzésének szempontjából és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ha az emberek idejében felfigyelnek rájuk, megmenthessék az életüket, amikor bekövetkezik a fényjelenségek vagy az állatok szokatlan magatartása által előre jelzett földrengés. Ezért kérjük kedves Olvasóinkat, ha bármelyiküknek volt valamilyen saját megfigyelése a mostani békési rengéssel kapcsolatban, főként a háziállatok és a rovarfélék szokatlan magatartását illetően, szíveskedjen azt lapunknak megírni. Ha kellő mennyiségű és tudományosan értékelhető adat gyűlik össze, akkor az újságban ennek eredményeire a későbbiekben visszatérünk majd.

Dr. Hédervári Péter

Az 1956. január 12-i Dunaharaszti környéki földrengést követő utórengések időbeli eloszlásának grafikonja. Minden egyes függőleges vonal egy-egy utórengést szemléltet. Minél alacsonyabb a vonal, annál gyengébb volt a rengés. Láthatjuk, hogy az utórengések száma egyre csökkent az idő haladtával. Hasonló eloszlásra kell számítani a békési földrengés utómozgásait illetően is, de valószínű, hogy a sorozat ezúttal rövidebb ideig tart majd, mint az 1956-os rengés után. A békési rengés ugyanis gyengébb volt, mint a dunaharaszti.