Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
1978. július 25., kedd o Mivel töltjük a munkaidőt?. ■ „A fegyelmezett munka követelménye, hogy a munkaidő valóban a munka ideje legyen” — mondta Németh Károly, az MSZMP KB titkára, az országgyűlés nyári ülésszakán. A munkaidőt — finoman fogalmazva — nem használjuk ki eléggé. Pedig az idő pénz, s a munkaidőre különösen áll ez a megállapítás. 1976-ban az engedélyezett, de nem fizetett, valamint az igazolatlan hiányzások következtében 4 millió 217 ezer munkanappal Ősökként a népgazdaság munkaidőalapja, ami pénzben kifejezve nyolc- milliárd forint veszteséget jelentett — mindannyiunknak. (Egy évvel korábban még „csak” 3 millió 774 ezer munkanap esett ki.) n válasz nem egyszerű Mivel töltjük a munkaidőt? A válasz nem is olyan egyszerű. A törvényes munkaidő általában heti 44 óra, az egészségre veszélyes helyeken ennél kevesebb. Ezt csökkentik az egész napos hiányzások szabadság, betegség, igazolt és igazolatlan, indokolt és indokolatlan távollétek, valamint az úgynevezett törtnapi hiányzások. Ami ezután fennmarad, az a munkahelyen eltöltött idő, ebből még le kell vonnunk a vállalat, illetve a dolgozó .hibájából keletkező állásidőket, hogy megkapjuk a tényleges munkaidőt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság két évvel ezelőtt megvizsgálta a munkaidőalap kihasználását az iparban, az építőiparban és a szállítás-hírközlés területén. Megállapították, hogy a munkaidőalap kihasználása 1973 és 1975 között csökkent. (1973-ban 85,7, 1975ben 85 százalék volt.) Egy másik — 26, az átlagosnál jobban szervezett fővárosig nagyvállalatnál végzett — felmérés adatai szerint az egész napos távollétek a törvényes munkaidő kihasználását 13,8 százalékkal csökkentik. Az évi rendes szabadság mellett még a betegségek, tanulmányi szabadságok és a különféle fizetett távollétek miatt kieső idő is jelentős. Ez utóbbiak legjellemzőbb esete, amikor a dolgozót különböző társadalmi szervezetek — okkal vagy ok nélkül — kikérik. A „kikérők” közül a KISZ áll az első helyen, de szerepel a listán a munkásőrség, a Vöröskereszt, a honvédség, az MHSZ, a Hazafias Népfront, a népi ellenőrzés. I szerelőt várják Sokan azért maradnak otthon, mert a szerelőt várják, mások hivatalos — például tanácsi — ügyeiket intézik munkaidőben. A vállalati tapasztalatok azt mutatják, hogy a hivatalos ügyeiket intézők száma különösen megnövekszik a szabad szombat előtti pénteken. S, bár a tanácstörvény módosította a hivatalos félfogadási idejét, ennek hatása még kevéssé érződik a gyakorlatban. Az emberek szívesebben keresik fel a hivatalokat munkaidőben, mint munkaidő után. A vállalatoknál az igazolt, de nem fizetett és az igazolatlan mulasztások egy része a mezőgazdasághoz való kötődésre vezethető vissza. Mezőgazdasági munkák idején sokkal többen vesznek ki fizetés nélküli szabadságot, vagy lesznek betegek, mint az év egyéb szakában. A munkahelyi vezetők pedig többnyire elnézőek a hiányzókkal szemben — mi mást is tehetnének. Üj munkahelyet könnyű találni, új munkást már kevésbé .., 35 nap munka nélkül Tovább csökkentik a munkahelyen eltöltött időt a törtnapi hiányzások. A népi ellenőrzés már említett vizsgálata szerint e néhány órás eltávozások időtartama az utóbbi években tovább növekedett, az építőiparban például 1970 és 1975 között megkétszereződött. 1975-ben az egy főre eső törtnapi hiányzások 70 munkaórát tettek ki. Egyesek szerint ezek az adatok túlzottan optimisták, a veszteségek valódi mértéke ennél jóval nagyobb. E veszteségeket tovább növelik a — jórészt szervezési, műszaki hiányosságokból adódó — állásidők. Nincs anyag, szerszám, technológiai előírás; ^z előző munkafolyamat elhúzódása szűk keresztmetszetet okoz stb. Ezek többnyire a munkástól független, pontosabban fogalmazva : nem a munkást terhelő veszteségek. S ehhez jönnek még a fegyelemsértések különböző faj- tási, a késések és a munkaidő vége előtti távozások. A Magyar Hajó- és Darugyárban a villamosenergiafelhasználás vizsgálata érdekes tanulságokkal szolgált. Eszerint az áramfogyasztás csak a hivatalos munkaidő megkezdése után háromnegyed órával érte el a teljes üzemeléshez szükséges mértéket, s a munkaidő vége előtti háromnegyed órában ismét rohamosan visszaesett. A vízfogyasztás az öltözőkben a munkaidő vége előtti fél órában érte el a csúcsot, a munkaidő végeztével a minimumra csökkent — ekkorra már mindenki megmosakodott. Jelentős veszteségeket okoz a munkaerő-vándorlás is. Felmérések bizonyítják, hogy egy új dolgozó belépésekor az orvosi vizsgálat és egyéb adminisztrációs ügyek — például a formálissá vált tűz- és balesetvédelmi oktatás — átlagosan újabb három napot vonnak el a munkával töltött időből. Ráadásul kezdetben az új dolgozó többnyire nem képes teljes „kapacitással” termelni. Nehezen számszerűsíthetők azok a veszteségek, melyek abból adódnak, hogy a kilépést nem követi azonnal az új helyre történő belépés. Egy budapesti vállalat felmérése szerint az újonnan belépő dolgozók előző munkahelyről való kilépése óta átlagosan 35 nap telt el! Ez egyfelől a munkaerő-közvetítés nem kielégítő voltát mutatja, valamint azt, hogy a munkaügyi szabályozás nem fékezi kellően a munkaviszony ilyen mértékű megszakítását. Sok vállalatnál a munkaerőhiányra hivatkozva kritika nélkül alkalmaznak mindenkit, ez pedig azt eredményezi, hogy a kilépők 2/3-ad része azokból tevődik össze, akik a belépést követő egy éven belül változtatnak munkahelyet. Némiképp leegyszerűsítve: a hiány újabb hiányt szül. Föld S. Péter (Folytatjuk) Mezttgazdasági szakmákról fiataloknak Állattenyésztő Ugye nagyon sokat veszítettetek volna gyermekkorotok szépséges eseményeiből, ha nem fűződött volna rö- videbb-hosszabb ideig valamilyen szívet melengető kedves barátság egy-egy állatkához? Biztosan jóleső érzéssel emlékeztek vissza arra, ahogyan gondoztátok, etettétek, itattátok, simogattátok, netán idomítottátok is őket. Micsoda játékos öröm volt, amikor a gondozott állat naponta megismert benneteket, hálásan odadör- gölődzött a kapott elemózsiáért. vagy éppen pajkos kötekedéssel incselkedett veletek. Azt is bizo' nyára megfigyeltétek, hogy az állatok goromba bánásmód esetén félénken elhúzódtak, sőt a durvaságra esetleg durvasággal, rúgással, harapással, ökleléssel válaszoltak. Az állatokkal való foglalkozásra nem is kevés alappal mondta az egyik állattenyésztő bácsi: „Ebben a munkában talán az a legszebb, hogy folytonosan két ,értelmes lelki világot’ kell összekapcsolnunk.” (A dolgozó emberét az állatéval.) Az állatok eredményes ápolásának és gondozásának alapvető feltétele: a tevékeny állatszeretet. Az állat- szeretetből táplálkozó türelemre és áldozatvállalásra nagy szükségük van e szakma művelőinek. Egy favagy fémtárgyat a sikertelen munkaművelet után esetleg földhöz lehet csapni, de mondjuk egy hibát elkövető jószágon súlyos dolog lenne a mérgünket kitölteni. A párhuzamot tovább folytatva: nemcsak az iparban, de az állattenyésztésben is széles körű ma már a gépesítettség. Azonban gondoljatok bele, hogy milyen óriási különbség van a kétféle gépi munka között! Menynyire más lemezt vágni, és mennyire más az állatok körmét vágni! Minden mástól tehát alapjaiban különbözik az állattenyésztő munkája. Megint egészen más géppel füvet nyírni mint a juhok gyapját lenyírni. A szarvasmarha-tenyésztőnek például soha nem szabad elfelejteni, hogy azon a fejőgépen egy tehén is „lóg”. Az állattenyésztő szakmunkástanulók az egységes alapképzés után a következő szakmákat választhatják élethivatásul : Lehetnek megbecsült sertéstenyésztők, a mezőgazda- sági nagyüzemek sertéstenyésztő telepein. A nagylétszámú állatállományban is szemmel tartják minden sertés egyenletes, egészséges fejlődését. A kicsiket megkülönböztetett „atyai” gondoskodásban részesítik, a nagyokat nemcsak a gazda szemével, hanem — igaz főként gépi úton — rendszeres, pontos, kiadós takarmányozással is. Az állatoknak és lakóhelyüknek a tisztítása, fertőtlenítése, s az egészség- ügyi ellátás mind-mind gondos hozzájárulás az állomány növekedéséhez és gyarapításához. A szarvasmarha-tenyésztő szakmában végzett fiatalok a nagyüzemek tehenészetében, hízómarha-előállító telepeken, borjúnevelőben, mesterséges termékenyítő központokban, sőt tejipari vál- latoknál is elhelyezkedhetnek. A jelentős, részben fehér köpenyes munkák a napjainkra megnövekedett tisztasági, higiéniai igények következtében alakultak ki. A juhtenyésztő szakmunkásokat nagyon kedvező elhelyezkedési lehetőségek várják megyénk mezőgazdasági nagyüzemei nek juhtenyésztő telepem. A szakmáját szerető juhásznak napjainkban is „jól megy dolga”. A juhász a téli időszak kivételével ma is legelteti nyáját, s elvégzi a gondozási, egészségügyi, napi és idényjellegű teendőket. Idényjellegű munka a körmözés és a gyapjak nyírása. A szakmunkás alkalmanként mesterséges megtermékenyítést végez és ellátja az elléssel kapcsolatos teendőket is. Bőke Gyula Megyénk a szegedi vásáron Két évvel ezelőtt ünnepelte centenáriumát a szegedi ipari vásár. Rekordókat azonban a mostani kiállítás is produkál. Az évről évre fokozódó érdeklődést nemcsak a látogatók növekvő száma igazolja, hanem az is, hogy a mostani száz jugo-, szláv cég mellett két és fél száz hazai vállalat, üzem és szövetkezet is. megjelent portékáival. Az egykor dél-alföldi ipari seregszemleként meghirdetett vásár jelentőségében régen túlnőtt a délalföldi .megyéken. Jó néhány fővárosi és az ország távolabbi vidékein termelő kiállító is helyet kért ez alkalommal. Újdonság Turkunak, Szeged finnországi testvér- városának jelenléte is. A szegedi ipari vásár igazgatósága jól látta, hogy ez a seregszemle csak akkor lesz teljes* ha a látogatók nem- csak megtekinthetik, hanem meg is vásárolhatják — részben — a kiállított termékeket. A vásár területén az igazgatóság éppen ezért lehetőséget adott a kiállítóknak termékeik értékesítésére. A tapasztalatok szerint viszonylag nagyobb időre lesz ahhoz szükség, hogy a vállalatok tudatosan fölkészüljenek e lehetőség kiaknázására. Ennél jobban hasznosítják viszont a bemutatkozók a kiállítást üzletkötésekre. A vitrinek mögött szerényen megbújó kis irodákban az üzletemberek egymásnak adják át a székeket. A vásár hangosbemondója pedig folyamatosan tájékoztatja a nagyközönséget a nap legjelentősebb üzleti tárgyalásaira. Ott jártunkkor éppen a szarvasi Plastolusnak sikerült újabb megbízásokat szereznie. A Plastolusról jut eszünkbe, hogy eddigi vásári tudósításainkban még nem ismertettük teljes körűen a Békés megyei kiállítók névsorát. Ezt igyekszünk most nagyon gyorsan pótolni: Első helyen említenénk megyénk állami gazdaságait — ez egyszer valamennyit név szerint — tehát a békéscsabait, a biharugrait, a hidashátit, a gyomait, az orosházit, a mezőhegyesit, a szarvasit és a szeghalmit. Már csak azért is, mert ezek közös kiállítása elnyerte a vásár nagydíját. Azután a vásárdíjasok: a BÉKÖT, a szikvíz- és szeszipari vállalat, a vetőmagtermeltető vállalat orosházi területi központja. Mellettük a Kiváló Áruk Fórumának védjegyét elhódító tégla- és cserépipari vállalat, valamint az Orosházi Üveggyár, a MEZŐGÉP és a vegyesipari vállalat. A sort ipari szövetkezeteink zárják: a már említett Plastoluson kívül a Gyomai Háziipari Szövetkezet és két cipészszövekeze- tünk, a Körösvidéki, illetve az ENCI. Valamennyiüknek gratulálunk! K. E. P. Ettől az évtől kezdve a szarvasi Plastolus gyártja az itt látható labdákat Hőszigetelő üvegek Orosházáról 8888 A színfalak mögött üzleti tárgyalások folynak sasa A Békés megyei Vegyesipari Vállalat ETI-gázkazáncsaládja a szegedi vásáron is kivívta az érdeklődők elismerését Fotó: Martin Gábor
