Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

1978. július 25., kedd Jelentés a jelentésekről Nem is olyan régen tör­tént, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság mun­katervében szerepelt a beru­házások előkészítésének vizs­gálata. A tervezetet — mint mindig — nyilvánosságra hozták, minden főhatóság­nak ideje-módja lett volna tanulmányozni: Ám amikor a népi ellenőrök felkeresték az érintett vállalatokat — nem kis csodálkozással ta­pasztalták, hogy ugyanabban a témában más hatóság is elindította a maga vizsgála­tát. Kabaréba illő Jelenet: a ka­puban búcsúzkodó ellenőrö­ket szívélyesen (és nemegy­szer megkönnyebbült sóhaj­jal) engedik útjukra a meg­vizsgált vállalattól — s még a kilincsen van a kezük, amikor megérkezik a másik ellenőri csoport. Ezúttal egy másik főhatóság, felügyeleti szerv megbízásából, de ugyanazokat az iratokat né­zik át, amelyeken még me­leg az előzőleg ott járt el­lenőrök keze nyoma. A jelenet mosolyt fakaszt­hat — a jelenség viszont na­gyon is komoly. Nem egyet­len eset volt a fenti, más­kor is előfordulhat — mi több: mai napig is előfordul —, hogy ugyanabban az ügy­ben két vagy több szerv pár­huzamosan működik, ellen­őriz vagy tervez, kutat vagy adminisztrál. Nem a jószán­dék hiányzik: az egyik főha­tóság is, a másik is látja, hogy a továbblépéshez, a fej­lődéshez vagy egyszerűen a tények biztos és szilárd meg­állapításához az adott idő­szakban milyen terület meg­vizsgálására, ellenőrzésére, beszámoltatására van szük­ség. Mégis az eredmény ren­geteg párhuzamos munka, sok-sok jelentés, feljegyzés, jegyzőkönyv és értekezlet, ki­mutatás és összesítés lesz. Szinte bizonyos, hogy ahol Indokolatlanul sok a papír­munka — ott kevés az érde­mi cselekvés, s ott nemcsak munkát, hanem munkaerőt is lehetne megtakarítani, fontosabb területekre irányí­tani. A most felállított Ál­lamigazgatási Főiskola szer­vezési intézete elsőrendő fel­adatként kapta: azt kutassa, hogy hogyan lehet egyszerű­síteni a tanácsi ügyintézést, kevesebb papírmunkával, az állam és az állampolgárok érdekeinek fokozottabb szem előtt tartásával, gyorsan és bürokráciamentesen igazgat­ni. Ha valahol, hát itt meg­engedhető a párhuzamosság: kutassák más intézmények, főhatóságok is annak a lehe­tőségeit, hogy kevesebb ad­minisztrációval többet, ered­ményesebben intézzenek az íróasztalok mellett ülők. Van már rendelkezés az ellenőrzések párhuzamossá­gának kiküszöböléséről: a múlt év végén alkotott mi­nisztertanácsi rendelet pon­tosan elhatárolta az egyes el­lenőrző szervek feladatait és céljait, s külön kimondja azt is: ahol a közelmúltban tartottak ellenőrzést, ott ne ismételjék meg azt fölösle­gesen. Ezt az intézkedést egészíti ki a kormány legutóbbi ülé­sén elfogadott rendelkezés a vállalatok felügyeleti és bel­ső ellenőrzésének továbbfej­lesztéséről. Ennek egyik lé­nyeges eleme: a felügyeleti szervek az eddiginél jóval ritkábban — általában öt­évenként — tartsanak ellen­őrzést vállalataiknál, de ak­kor legyen alapos, mindenre kiterjedő vizsgálódás. Ez erő­síti a vállalatok önállóságát és felelősségét, elejét veszi sok felesleges ellenőrizgetés- nek, s ugyanakkor növeli a központi irányítás hatékony­ságát, a felügyeleti ellenőr­zések eredményességét. Várkonyi Endre Penzai gyerekek Szarvason Szabadságunk történelmének I magyar népi demokrácia története 1944—1962 A szarvasi Krecsmarik Endre úttörőtábor az isko­lai szünidőben a legforgal­masabb. Nemcsak szarvasi úttörők lakják — sőt talán ők a legkevésbé —, hanem a járás és a megye más településeiről jönnek ide gyerekek, hogy gazdag programú, vidám üdülésen vegyenek részt. Érkeznek az ország távoli megyéiből is, sőt külföldről. Nemrég például a szovjetunió­beli Penza megyéből 20 pionír jött Szarvasra, s je­lenleg is itt üdül. A szarvasi pajtások szor­galmasan leveleznek szov­jet úttörőkkel, természete­sen Penza megyeiekkel is, s az idén nyárra meghívták kis barátaikat. A festői kör­nyezetben levő úttörőtá­borban töltenek közel két hetet a szovjet pajtások. S hogy a barátság tovább szö­vődjön, közös programokon vesznek részt a szarvasi napközisekkel. Például na­ponta együtt járnak az uszodába, s ha jó az idő, vidám hancúrozásuktól han­gos a környék. A szovjet pajtásokat Roczkó Milán, a mezőko­vácsházi járási úttörőelnök kalauzolja. A pajtások ugyanis nemcsak Szarvas nevezetességeivel ismer­kednek, hanem innen jár­nak el kirándulni a kör­nyék különböző tájaira. Gyula a virágok és a fák városa. Bármerre jár is az ember, az utcák, terek, par­kok mindenütt virítanak. És ez nemcsak a lakosság mun­káját, hanem a tanácsét is dicséri, s hogy már 6zinte évtizedek óta megszokott látvány, abbán Mészár Jó­zsef nyugdíjas tanácselnök­helyettesnek is része van. Mint még sok minden más­ban. S a városért, a gyulaia­kért végzett tevékenységet nyugdíjba vonulásával sem hagyta abba. Pedig annak már hét éve, mégis a napot azóta is úgy kezdi, hogy reg­gel bemegy a városi tanács­ba. — Nincs ebben semmi kü­lönös, hiszen a fél életemet itt töltöttem el. A testület megalakulásával tanács- és végrehajtó bizottsági tag let­tem. Majd harminc eszten­deje. Közben 1952-ben me­zőgazdasági csoportvezető­nek neveztek ki, rá pár hó­napra pedig tanácselnöknek választottak meg. Három év múltán termelőszövetkezeti elnökség váltotta fel a köz- igazgatási munkát, egészen addig, míg újból visszajöt­tem a városhoz. Ekkor már elnökhelyettesnek. A mező- gazdaság azonban továbbra is hozzám tartozott, az egészségüggyel, kereskede­lemmel és munkaüggyel együtt. ' Már voltak Gyulán, ahol megtekintették a várat, a Várfürdőt és Gyula egyéb nevezetességeivel ismer­kedtek. Július 24-én, teg­nap Biharugrán jártak. Sza­bó Pál szülőfalujában, és megismerkedtek a halgazda­sággal is. 28-án Mezőko- vácsházára látogatnak, 27­Később sem vált meg ettől a területtől, mert nyugdíja­zása óta is főleg ebben te­vékenykedik. A zöldségter­melés fejlesztése, a háztáji gazdaságok támogatása és a parlagterületek felszámolása az a feladat, amivel a vég­rehajtó bizottság megbízta. — Lényegében az 1006-os kormányrendelet végrehaj­tása. A parlag és a nagy­üzemi gazdálkodásra alkal­matlan közösségi földekből hétvégi kerteket alakítottunk ki. Nem nagyok ezek, csak 100 szögölesek, de arra ép­pen jók, hogy azok, akiknek nincs kertes házuk, ellássák magukat, talán még a roko­nokat is zöldségfélével. Munkások, bérből és fizetés­ből élők és nyugdíjasok jut­hattak hozzá bérletben na­gyon olcsón : négyzetméte­renként 30 fillérért egy évre. 1973 óta 1200 személy ka­pott. A munka lebonyolítása az üzemek szakszervezeti bizottságával közösen folyt, ők döntötték el, kinek ad­junk, s a művelésért is vál­lalták a felelősséget. A város ellátási gondjai­ból jelentős részt lehetett ezáltal levenni. Sőt a he­lyes gazdálkodással — szak­csoportban — azt is elérték, hogy még fölösleg is akad, amit az ÁFÉSZ értékesít. Ennek az akciónak a szer­vesését, . és a vele való ügyes-bajos dolgot most is Fotó: Gál Edit én pedig Békés nevezetessé­geivel ismerkednek. A kis vendégekkel együtt jött Valentyina Molosnyikova és Tatjana Zeezsely szov­jet tanárok, akik a pajtáso­kat idekísérték. Képünkön: a szovjet pionírok a szarvasi fürdő uszodájában. Mészár József intézi. És természetesen a tanács- és vb-tagságból eredő egyéb feladatokat. — Ugyanabban a körzet­ben már 24 éve egyfolytá­ban megválasztottak, de problémákkal nemcsak in­nen fordulnak hozzám, hi­szen ismer az egész város, így aztán mások is fölkeres­nek. Elsősorban tanácsot kérnek, mit hogyan kell és lehet elintézni? Elég sok jogszabály van, minden egyes állampolgár nem lehet minddel tisztában. Legin­kább a nyugdíj és szociális ügyekben kémek útbaigazí­tást. Ma már lakásügyben nemigen, mert tudják, hogy bizottsági formában történik a döntés. Állandó téma vi­szont a közművesítés, abból is a csapadékvíz-elvezetés, a gázbevezetés, no meg a jár­daépítés és javítás. Sok se­gítséget nyújtanak hozzá a lakóbizottságok, főleg a tár­sadalmi munka szervezésé­ben. Az ÁFÉSZ munkáiban is sokat tevékenykedik. Régóta igazgatósági tagja a Gyula és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szövetkezetnek, részt vesz az irányításban és a boltok el­lenőrzésében. S ha összeszá­moljuk mindezt a munkát, tetemes időt tesz ki. — Vagyunk egypáran olyan közigazgatási nyugdí­jasok, akik „nem nyugha­tunk.” De komolyra fordít­va a szót: hét éve, hogy az aktív munkát abbahagy­tam, a tennivalóktól viszont nem váltam meg. Nem is tudom másképpen elképzel­ni sem az életet. Még akkor se, ha az öt unokámat bele­számolom, akikre minden­nap szakítok időt. Mészár József minden reggel a tanácsnál kezdi a napot, aztán az unokáinál folytatja, majd jár egyet a városban. Itt is, ott is meg­áll beszélgetni. Az emberek elmondják gondjukat, ba­jukat, örömüket. És véle­ményüket, mit, hogyan lát­nak és azt is, hogy szerin­tük jól van-e így, vagy eset­leg jobb megoldást tudnak. És ő figyelmesen meghall­gatja, hogy aztán a tanácsi munkában hasznosíthassák. Vass Márta A felszabadulás óta leg­alább egy nemzedék nőtt fel hazánkban, amelynek a sorsdöntő időszak — majd két évtized — már történe­lem, elsajátítandó tananyag. Az idősebb nemzedékelűiek személyes élményei, kiala­kult véleménye van negy­venöt utáni fejlődésünkről. A dolog természete folytán azonban vélekedéseik egyik része szubjektív benyomá­sokból. hallomásokból tevő­dik össze; esetleg a megszé­pítő messzeség, az „akkor voltunk fiatalok", a hőskor tevékenység, és feladatözö- ne akadályozza kissé a rálá­tást. Egy szó, mint száz, régóta tudjuk, érezzük, hogy nagy az igény a 40-es, 50-es évek korszerű marxista fel­dolgozására. Népszerű for­mában, közérthetően, infor­málva és eligazítva; nem he­lyettesítve az eljövendő tíz­kötetes Magyarország törté­nete kilencedik kötetét. # A könyvhétre megjelent kötet szerzői és szerkesztői természetesen nem teljesen járatlan útra kényszerültek. Komoly, szolid részfeldolgo­zások — monográfiák, tanul­mányok cikkek, visszaemlé­kezés- és dokumentum- gyűjtemények — eddig is megjelentek. A kutatás in­tenzíven folyt és folyik a tudományos intézetekben, egyetemi tanszékeken és ok­tatási igazgatóságokon. Kü­lönösen az 1944—48 és az 1956—62 közötti periódusok­ra találhattak kellő, publi­kált ismeretanyagot. (Már nehezebb munkát jelentett népi demokráciánk „közbül­ső”, 1948—1956-ig terjedő korszakának feldolgozása és értékelése.) A kötet írói fel­használták a hazai levéltá­rak anyagának hozzáférhető részét és — különösen ami a sikerült és eligazító külpoli­tikai fejezeteket illeti — a szovjet és amerikai kiadvá­nyok erre vonatkozó részeit is. * Utaltam rá: jól átgondolt politikai érdekünk is közel­múltunk történeti és tudo­mányos ismerete, a helyes arányok betartása. Ezt a célt szolgálhatta az a lát­szólag külsődleges és formá­lis tény, hogy a szerzők, a szerkesztők, de még a lek­torok között is fele-fele arányban találunk tudóso­kat és politikusokat, vagy másként fogalmazva: okta­tókat és pártmunkásokat. (A két szerkesztő: Balogh Sándor egyetemi tanár és Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője.) össze­hangolt munkájuk biztosí­totta ezt az ajándék- és meglepetésszámba menő kö­tetet. Ez eredményezte az őszinte, nem szépítő és nem lakkozó kiadványt, amely­nek mértéktartó, szellemé­ben és nem szavakban pár­tos történetírói módszere a hitelesség bizonyságát adja az olvasónak. Üssük is fel a könyvet. Az első figyelemreméltó érdekességre már az indí­tásnál rábukkanunk: a szer­zők alapos vizsgálatokra tá­maszkodó megállapítása sze­rint nem Battonya, hanem Újnagylak volt az első (vég­legesen) felszabadult ma­gyarországi helység. Ez a beidegződést szüntető indí­tás megadja azt az alaphan­got, amely a. kötetet végig jellemzi. Történeti igazság­ra törekszik akkor is. ha kisebb vagv nagyobb kérdé­sekben esetleg illúziókat is rombol. Ebből a szempont­ból is jelentős, hogy a kiin­duló korszakhatár kérdésé­ben is világosan állást fog­lal: „...az Ideiglenes Nem­zetgyűlés és ,az Ideiglenes Nemzeti • Kormány megala­kulása (1944. december 21— 22.) egyben a népi demokra­tikus Magyarország születé­sének a napja is volt, nem­zeti történelmünk valóságos sorsfordulója, korszakhatá­ra”. Ekkor teremtődtek meg a fasiszta szövetséggel és a háborúval való következetes, antifasiszta, demokratikus és népi szakítás, és a további fejlődés feltételei. Ezt a demokratikus és né­pi szakítást a múlttal a ka­landregények izgalmával tudják megjeleníteni a kö­tet írói. amikor a hatalo­mért folytatott majd négy­éves küzdelmet ábrázolják. A szívós és következetes harc a hatalomért, a lehe­tőségek megragadása, és az egyértelműségek vállalása egyébként napjainkban is tanulságokkal szolgálhat. #­Az 1948—56-ig terjedő időszak eredményeit és a súlyos torzulásokat is őszin­tén bemutatva és magyaráz­va értékeli a tanulmány. Az időszak alapvető problémá­ját a szerzők a szövetségi politika jelentőségének tra­gikus alábecslésében látják: „A Magyar Dolgozók Pártja, miközben megnyerte a csa­tát a nyílt reakció utolsó maradványaival szemben, továbbá „rákényszerítette” az egyházakat az együttmű­ködésre, fokozatosan elvesz­tette harci szövetségeseit és lojális útitársait. Elveszítet­te, mert önmagán kívül nem is tartott igényt semmilyen más erő közreműködésére a politikai küzdőtéren”. Ez a politika nemcsak a volt koa­líciós partnereket zárta ka­ranténba, és nemcsak a fő szövetséges, a parasztság ér­dekeit sértette, amikor a mezőgazdaság szocialista át­szervezését tulajdonképpen „antikapitalista” küzdelem­nek, és nem a fejlett nagy­üzemi mezőgazdaság megte­remtése objektív szükségle­tekből fakadó követelményé­nek tekintette. Ez a politika egyben egy sajátos mun­káskérdést is teremtett : a termelésben maradt munká­sokat kívülrekesztette a po­litikaalakítás sáncain, és a bürokrácia alá rendelte őket. Ugyanakkor a mun­kásság életszínvonalában túl­zott hadigazdálkodási orien­tációjával — bár ezt a hi­degháború sokban magya­rázta — visszaesést egyes esetekben a régi rendszer­ben elértnél alacsonyabb színvonalat eredményezett, így állhatott elő az a hely­zet, hogy „ténylegesen eme sajátos munkáskérdés vált az ország legfontosabb tár­sadalmi problémájává, anél­kül, hogy az agrárkérdés megoldása, mint feladat, le­került volna a napirendről”. S ez az antidemokratikus és szubjektív politika volt egyik fő okozója, az ellenfor­radalomnak is, a tragikus 1956-os zavaroknak kint az utcán és bent a fejekben. * Az 1956 után újjáalakuló pártnak, az MSZMP-nek te­hát nem csekély örökséget — dicsőségest és súlyosat egyaránt — kellett átvennie. Következetes, politikailag egyértelmű és helyes irány­vonalával 1962-re azonban nemcsak konszolidálta az országot, begyógyította a se­beket, hanem irányításával a szocializmus alapjait is si­került leraknunk. Az MSZMP politikája abban az időben, és ma is azt bizo­nyítja, hogy akkor töretlen fejlődésünk, akkor haladunk előre, ha a párt és a mun­kásosztály, a párt és az egész dolgozó nép között megvan a bizalom. (Kossuth Könyvkiadó, 1978.) Dérer Miklós Kü IdSttközgyfí lést tartott a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége A 170 ezer tagot tömörítő Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetsége vasárnap tartotta országos küldött- közgyűlését a szövetség szék­házában. A mind nagyobb tömeget vonzó filatelista mozgalom­ban jelenleg 3300 bélyegkör tevékenykedik az országban, munkájukat, gyűjtési, rend­szerezési tevékenységük fej­lesztését széles körű propa­gandamunkával, szakmai előadásokkal segíti a szövet­ség. Azért is szükséges ez, mert egyetlen év alatt meg­közelítőleg 7000 bélyeg jele­nik meg a világ postáinál, s mind nehezebb az eligazo­dás a bélyegek dzsungeljé- ben. Emiatt egyre többen a téma szerinti gyűjtésre tér­nek át: ennek továbbfej­lesztési lehetőségeiről is szót ejtettek a közgyűlésen. A küldöttközgyűlésen — amelyen részt vett Pullai Ár­pád közlekedés- és postaügyi miniszter is, a szövetség el­nökévé Horn Dezső minisz­terhelyettest, a Magyar Pos­ta vezérigazgatóját válasz­tották meg. Myiiailllasait sem lehet abbahagyni Ma is tanácsi tennivalókkal kezdi a napot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents