Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
NÉPÚJSÁG 1978. július 23., vasárnap O Hz alkohol közellenség az utakon Három deci borért börtön Kánikularuhák A közúti közlekedés biztonságára az alkoholfogyasztás ártalmai közül — a reflexek lassúbbodása és a látás zavarai 'után — a legnagyobb veszély az ittas ember jellemének megváltozása. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell tisztázni : tud-e vezetni az ittas ember? Sajnos, igen. A begyakorlott, a beidegződött mozdulatokat még súlyosan ittas állapotban is végre tudja hajtani. Ha viszont ez így van, akkor miért tartják világszerte — joggal — a közlekedés első számú közellenségének az ittas járművezetőt? Azért, mert az alkohol a fiziológiai károsodásokon kívül az egyéniségnek, a jellemnek is árt. Az ittasság fokától függően csökken a koordinációskészség, a magasabbrendű asszociációs agyi tevékenység, fokozódik a bátorság, az önbizalom, amelyet egyébként csak az ittas ember érzékel bátorságnak, önbizalomnak, pedig bizonyos határon túl már egészen más: felelőtlenség, kritikátlanság, hősködés, gátlástalanság. Ha például több jelzőtáblát lát, legfeljebb egy-két táblára emlékszik, mert az ilyen jellegű emlékezetromlás jellegzetessége, hogy az ittas ember elsősorban a közvetlen élményre képtelen visszaemlékezni. Az elmondottak után nyilván nem szükséges részletezni, milyen esélye van egy ittas járművezetőnek — aki már semmitől sem tart — végrehajtani az egyik leggyakoribb, ugyanakkor legveszélyesebb közlekedési manővert, az előzést, amelynek öt feltétele van. És pillanatok alatt kell cselekedni is ... Sokan úgy vélik, hogy az ittasság hatása csökkenthető, például feketekávéval. Ez tévedés. A kávéban levő koffein tulajdonképpen gyógyszer, idegrendszeri izgatószer. A koffeinnel ideig-óráig működésben tarthatunk olyan mechanizmusokat, amelyek már kimerültek és regenerációra szorulnak. A kávé azonban nem pótolja a szükséges pihenést, az alvást, hatására csupán csökken a fáradtságérzés, az álmosság. Okkal, ok nélkül kávéznia senkinek sem egészséges, feleslegsen zavarjuk, űzzük szervezetünket, aminek aztán egyik következménye a fokozott kimerülés, a kiszámíthatatlan válaszreakció. Az ésszerűtlenül sok kávéfogyasztás után a koffein hatása mind erőtlenebb, rövidebb, a kizsákmányolt szervezet energiaraktárai végül kimerülnek. Egyik pillanatról a másikra bekövetkezik az „ólmos” fáradtság, a bágyadtságérzet. S ha ez kritikus helyzetben történik — például autóvezetés közben, autópályán, sötétben, monoton egyhangúságban — bekövetkezhet a hirtelen, ájulásszerű elalvás. Miképpen büntethető az ittas vezetés? Ha a járművezető vérében bármilyen kis mennyiségű alkohol található, a jelenlegi törvények szerint büntetést von maga után. Van azonban egy határeset, amely felett súlyosabb a büntetés, s nem a rendőrség, hanem a bíróság szabja ki. Ez a határ a 0,8 ezrelék véralkohol tartalom. Hasznos megjegyezni, hogy már három deci bor, vagy kétszer három centiliter pálinka is 0,8 ezreléket meghaladó értéket ad. Akinek vérében 0,8 ezrelék feletti értéket mutat a vizsgálat, az vétséget követ el, amit a törvény egy évig terjedő szabadságvesztéssel, ezenkívül pénzbüntetéssel és a gépjárművezetéstől való eltiltással büntethet. Amennyiben a véralkoholvizsgálat 0,8 ezrelék alatti értéket állapít meg, ez szabálysértésnek minősül; az illetőt 5000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel bírságolják, valamint a jogosítványát rö- videbb-hosszabb időre bevonhatják. — B — Hol vagyunk már azoktól a századelejei zárt öltözködési formáktól, finom, nőies, hosszú szoknyáktól (fürdőruháktól), amilyeneket az akkori hölgyek viseltek. Feltűnő és izgalmas látvány volt, ha a boka kivillant, midőn viselője kecsesen megemelte szoknyáját, mielőtt a konflisba vagy az automobilba lépett. Pedig kánikula akkor is volt, de napernyőt tartattak a fejük fölé, hogy a nap meg ne barnítsa arcukat. A mai ember más szemléletű, másképpen él, másképpen viselkedik, mint dédanyáink. Felszabadultabb, lezserebb lett az öltözködés. Mások lettek az életkörülmények, s ma már a nők nagy része is dolgozik. Nem szégyen a napsütötte barna bőr, mint elődeinknél. Az új életkörülmények új divatot, új és változó női szépséget hoztak létre. A ma élő embernek is el kell viselnie az időjárás szeGyerekeknek Szegényből gazdag, gazdagból szegény Egyszer volt egy szegény ember, aki hiába küszködött, nem vitte semmire, pedig a házával szemben levő szomszédja ugyancsak tehetős volt. Egy alkalommal mint két jó szomszéd beszélgettek, amikor a gazdag azt javallottá: — Kedves szomszéd — bár ez egy kicsit gúnyosan hangzott —, ha mindenképpen gazdag akarsz lenni, mint én, akkor adjál el mindent, és menj el a fővárosba, ott rövid idő alatt meggazdagodhatsz. A paraszt megfogadta a tanácsot, és úgy is cselekedett, mindenen túladott, a házat bezárta és elment Bukarestbe. A fővárosban találkozott egy igen gazdag bojárral, aki megkérdezte, mi járatba érkezett. Az emberünk elmesélte, hogy milyen tanácsot kapott szomszédjától. — Csak egy jó lehetőség kellene, ugyanis mindenhez értek — mondta még. A bojár alaposan megmustrálta, s gondolta próbára teszi. — Mennyi pénzed van? — kérdezte. — Ezer lejem — felelte az ember. — Tudod mit? Lássuk mit tudsz, mennyire vagy találékony; én is adok ezret, te adod a tiedet és felelj két kérdésre. Ha tudod, mind a tied, ha nem akkor az enyém lesz. — Jól van — mondta a paraszt. — Halljam a kérdést. — Hol van a föld köldöke? — Itt van a sarkam alatt! — volt a válasz. — De ha nem hiszed, utána lehet járni. — Nyertél! De most még kérdezek egyet, s ha erre is jól felelsz, tied újabb kétezer. — Jól van, halljam a kérdést! — Mennyire van a Feketetenger a Vörös-tengertől? Tudod-e? — Tudom! — felelte gyorsan. — Amennyire a Vöröstenger a Fekete-tengertől. Sem több, sem kevesebb, s ha megméred, meg is győződhetsz róla. — Ezt is megnyerted! Itt a pénz... négyezer. f — Most már van négyezrem, de kérdeznék kettőt én is, s ha jól felelsz, tied a pénz, ha nem te adsz négyet. — Jól van — felelte a bojár. — Mondd meg, hogy hívják a szomszédomat, aki tanácsolta, hogy ide jöjjek? — Nem tudom. Megint nyertél — s adta a pénzt, s igy már nyolc lett. — Hát, hogy is tudhatnád, mikor én sem jegyeztem meg a nevét. De most a második kérdés: Hogy hívják a pópát, aki megkeresztelt? — Erre sem tudok felelni. Megint nyertél. Itt a pénz. — Az igazat megvallva, én sem tudom. Az emberünk ezután ingébe rakta a pénzt, s hazaindult, mivel ilyen könnyen megszabadult a szegénységtől. Hazaérve lovat, tehenet, juhokat és disznókat vett, no és meg is házasodott, egy jómódú ember leányát vette el jó hozománnyal. így aztán valóban meggazdagodott. De a szomszéd sem bírta tovább visszatartani kíváncsiságát, elment és megkérdezte: — Kedves szomszéd, hadd lássalak, mondd, hogyan gyűjtöttél néhány nap alatt ennyi pénzt, hiszen én csak tréfáltam veled, amikor olyan tanácsot adtam. De a tréfa gazdaggá tett. — Drága szomszéd! Köszönöm a jótéteményt, így már én is tehetős ember lettem. De te is szerencsét próbálhatsz. A gazdag hazament, mindent eladott és elment a fővárosba, azt gondolván, hogy ott a kutyák farka kifliből van, a kerítéseken meg kolbász, az utcán meg sült disznók sétálnak, csak szelni kell annak, aki éhes. A fővárosban aztán úgy élt mint eegy bojár, fényűzően és várta, hogy a szerencse az ölébe pottyan. De egyszerre csak arra ébredt, hogy üres a zsebe, így hát hazatért, mindenét elherdálta a falubeliek nagy nevetségére. Ha a két szomszéd nem halt meg, akkor még ma is él. Románból fordította: Fülöp Béla szélyeit, kényelmetlenségeit, például nyáron a kánikulát. A tikkadt, fülledt nagy bérházak, a forgalmas utcák és a zsúfolt járművek ontják a meleget. Fizikailag és lelkileg is nehéz elviselni ezt az időszakot. Az európai ember legszívesebben kellemes, hüs környezetben, üdítő italokkal felfrissítve töltené napjait. De kevesen vannak, akik ebben a nagy száraz melegben tudják szabadságukat eltölteni. A dolgozó nők nagy része munkahelyén tölti ezeket a nehezen elviselhető napokat. Ebben az időszakban a legmegfelelőbb a könnyű, szel- lős öltözék -y— amely a városi viseletnek megfelelő — és nem téveszthető össze a nyaraló, strandruhákkal. Szerencsére letűnt a műszálas anyagok divatja és helyettük a természetes anyagok kerültek előtérbe: a különböző pamut és len anyagok, kreppek, szádák, pamutjerseyk, neccek. Egy öltözéken belül keverednek a különböző mintázatok; a kockás és virágmintás, valamint az egy- színűek. A bő, kényelmes ingruha, kötényruha, kom- binéruha formák népi és romantikus hatásúak. így a mai divat kedvez ennek a forró időszaknak és kellemesebbé teszi a nők öltözködését. A kereskedelemben a hazai kínálat mellett igen kedveltek a szellős indiai pamut ruhák és ingek. Rajzomon egy-egy jellegzetes formát ajánlok. Lendvay Hona V. Szmehov: Igazságos osztozkodás A fiúnak világoskék szeme volt, amelyben visszatükröződött az egész világ. A lány vele egykorú, de amikor felhúzta a vastag talpú hegymászó cipőjét, majdnem ugyanolyan magas lett, mint ö. A Delfin-hegy csúcsán szerettek egymásba. Amikor keletről átszúrödött az első fénysugár, a kelő nap futára, ők arccal napkelet felé fordultak, és ünnepélyesen esküvői ajándékokat nyújtottak át egymásnak. — Neked adom a reggeli napot! — szólt a fiú. — Neked adom a világoskék eget! — szólt a lány. — Neked adom az északi fényt! — Neked adom a Niagaravizesést! — A drezdai képtárat, a Louvre-t, meg a Tretyakov- képtárat! — A Riviérát, Masszand- rát és Champagne-t! — À párizsi Notre-Dame székesegyházat! — A Cheops-piramist! .. .Amikor a hozomány dolgát nyélbe ütötték, a vőlegény és a menyasszony leszállt a földre, s kissé tá- molygott az ajándékok meg a benyomások túláradó bő- ségétől. Egy év múlva mindketten elvégezték a főiskolát, és ha nem is fényes állásban, de ’Moszkvában helyezkedtek el. Azután a férfi megvédte a disszertációját, az asszony pedig feliratkozott egy ritka, különleges garnitúravárók hosszú sorába. A gyermekáldást egyre halogatták. így életük nem volt nagyon vidám — viszont igen kényelmes. Azután a férfi derékzsábá- ra tett szert — az asszony pedig házi masszőrre. Néhány nappal válásuk előtt ott álltak egymással szemben a férfi dolgozószobájában. — Nekem kell a fehérne- műs szekrény! — mondta az asszony. — Nekem az íróasztalom! — mondta a férfi. — Nekem a pamlag meg anya karosszéke! — Nekem a dívány, meg az összecsukható ágy! — A lengyel konyhabútor! — A Hemingway-arckép! — A fehér szekrény! — A nászajándékul kapott szekrény! — Rendben van, akkor legyen enyém a szekrény fele meg a hűtőszekrény! — A borjúbörkoffer és a hokedli! — A szappantartó! — Nem, a szappantartó nekem kell! — Megmondtam: a szappantartó az enyém! — Akkor én a fürdőszobai üvegpolcot viszem! .. .Amikor a bútordarabokat és a holmit elszállító munkások becsapták maguk mögöft az ajtót, a konyhában panaszos csattanás hallatszott. Két hátizsák pléh- csatja koccant egymáshoz — ezeket a nagy osztozkodásban véletlenül ottfelejtették. Fordította: Gellért György Lev Tolsztoj: Allatmesék Vannak egerek, melyek a városban élnek és vannak, melyek a mezőn. Egyszeregy mezőn élő egér megunta a kinti szabad életet, a csendet, nyugalmat és besurrant a zajos városba, mert úgy vélte, ott szebben, jobban élhet. Találkozott egy városi egérrel. Ez azt mondta néki, hogy kövesse, meg fogja mutatni, hogyan élnek igazán a városi egerek, ha már a mezei egér ide vágyott. Beléptek egy terembe, ahol hatalmas asztalon ebédmaradékok voltak. — Egyél! — mondta neki a városi egér. A mezei egér nekifogott, de nem tudta, hogyan is A „kukás” szerelmes... — És tudod, így öleltem magamhoz... kezdjen a sülthús-, tortamaradékokhoz. ö a természetben termő nyers ételekhez volt szokva, melyeket nem emberek készítenek. Mégis nekikezdett egy jókora zsíros húsdarab rágcsálásához. De csak nyalogatni bírta, így is csupa fagyos zsír lett a bajusza. Egyszer csak meg- csikordult az ajtóban a zár, csörrent a kulcs. Nagyon távolról közeledhet egy szekér a határban — gondolta. Társa, a városi egér meg azonnal eltűnt, de mire ő felfogta, hogy veszély fenyegeti, nem tudta követni, nem ismerte az utat. Megfogták és agyonütötték. A mezei egér megunta a csendet, nyugalmat, bement a városba, de nem sokáig élt ott. Pedig igen rendes, jóravaló kis mezei egér volt. Bizony, ilyenek az egerek. A farkas elmesélte egyszer a következő történetet: Lementem a patakhoz vizet inni. Némi távolságra tőlem egy bárányt láttam, aki szintén inni akart. Odakiáltottam neki, hogy mer az én vizemből -inni. Azt -hiszitek, hogy megijedt? Még volt pofája visszafeleselni, hogy húsz lépéssel lejjebbb iszik, és így nem az én vizemet issza. Erre, hogy én eltereljem a figyelmét, azt kiáltottam neki, hogy úgy hiszem, ő beszélt rólam rosszat a múlt hónapban. No lám, erre is mért felelni a gyenge bárány, azt mondta a szemtelen, hogy ne higgyem ezt, ő a múlt hónapban még meg sem született. Végül mégis engedett a vitából. El is ment volna, de mert azt mondta, hogy a múlt hónapban még meg sem született, hát ilyen gyenge bárányhúst nem hagyhattam ki: megkaptam és felfaltam. A fiatal, gyenge kisbárány még nem tudta, hogy sokszor jobb hallgatni. Dénes Géza fordítása
