Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1878. Július 23, vas árnap J3biHJt.Ti.Tc1 Kísérlet, amelyet követni kell Táborélet Geszten Négytől hatig egy fiókkönyvtárban itt és 2135 kötetet olvasott el. Szűkén számítva is, a könyvtár teljes anyaga két­szer fordult meg egy eszten­dő alatt. — A statisztika szerint, meg ha a számszerűséget vesszük, tökéletesen igaz, ám ezen belül eltérések vannak. De ez már a könyvek sorsá­hoz tartozik és bizonyos ol­vasói színvonalat is mutat. Nézze meg ezt a könyvet, s meg fog lepődni — szól és leemeli a polcról James Joyce Ulysses-ét, — hogy egy ilyen nehéz olvasmányt másfél év alatt heten vittek haza. A karton tanúsítja. Vagy Sartre drámái. Látszik a köteten, hogy agyonolvas­ták, akárcsak Móra, Moldo­va, Passuth vagy Sarkadi könyveit. Persze a legna­gyobb forgalmat a gyermek- és ifjúsági könyvekből bo­nyolítjuk le. A folyóiratok is nagyon kedveltek: a Delta,a Búvár, a Természet Világa, no meg a Pajtás és a Kisdo­bos. Külön polcon sorakoz­nak az iskolai kötelező és ajánlott olvasmányok, mega kézikönyvek. Szóval minden megtalálható nálunk?'& ha mégis olyat keres valaki, ami nincs, azt kihozom a nagy könyvtárból. Ez utóbbi megjegyzés a fiókkönyvtárak szerepéhez vezet. Közel vinni a könyvet az olvasóhoz, hogy minél könnyebben és gyorsabban elérhesse. Gyulán erre nem lehet panasz, úgy behálóz­ták a várost, s ha egy-egy kis könyvtár nem is vete­kedhet a naggyal, a könyv­táros fürge készsége sokat pótol: örömmel tesz eleget á kívánságnak. Soós Róza két helyen, mert ezenkívül ő lát­ja el a Kálvin utcai könyv­tár olvasóinak a kiszolgálá­sát is. Mindkét egységben csak kölcsönzés folyik, bár próbálkoztak már író-olvasó találkozóval, de ezt, akár­csak a tanulóknak tartott irodalom-, történelem-, föld­rajz vagy más órákat, a Mo­gyorósi Könyvtár .tudja job­ban lebonyolítani. Már csak az itteni helyszűke miatt is. De ez semmit sem von le a munka értékéből, amely, ha nem is látványos, de min­denképpen szolgálat. Vass Márta Növekszik a szakmunkástanulók száma Békésen Második esztendeje an­nak, hogy kísérleti tábor üti fel sátrait Geszten, a csodálatos szépségű park­ban. Tavaly a hátrányos helyzetű gyerekek táborá­ban az 50 meghívott paj­tásból csupán 30 érkezett meg. Az idén viszont csak 10-en nem jöttek el, így július 17-én 50 lakóval nyílt meg a tábor. A gyulai járás sokgyermekes és cigány családjainak gyermekeit jelölték a jutalomra: utaz­zanak kéthetes sátortáboro­zásra Gesztre. A pingpongütőt V kész­séggel nyújtja másnak M. Karcsi dobozi cigánygyerek. Megsimítom kékesfeketén csillogó sűrű haját, kérem, meséljen magáról. Gátlás­nak, zavarnak nyoma sincs az arcán, amikor mellém telepedve beszélni kezd: — Nemigen szívesen jöt­tem el otthonról, mert a testvéreimhez húzok én iga­zán. Az apám búcsúzáskor elmondta vagy ötször, hogy vigyázzak magamra a táborban. Tavaly el sem engedtek anyuék, sokallták a távollétemet otthonról. Az idén mégis beleegyeztek: „Menj csak Karcsi, szóra­kozzál !” Hárman vagyunk testvé­rek, a húgom 3 éves, a bá­tyám 17, én most végeztem a hatodik osztályt. Félévkor 3,8 lett a tanulmányi ered­ményem, az év végén kike­rekítettem négyesre. Ebbe a geszti táborba is jutalom­ból küldött el az úttörőcsa­pat. Az édesapám segéd­munkás, anyukám meg ott­hon vigyáz a húgomra, de hamarosan ő is dolgozni megy, kell a kereset. Csak a nevét tudja leírni az apu­kám, azért biztat engem a tanulásra, nehogy arra a sorsa jussak, mint ő. Akkor is kint kell dolgoznia, ami­kor majd odafagy ; a föld­höz, vagy a nap olvasztja a hátát. Este, ha hazajön, a kezét, lábát fájlalja, fázik, mindig nagyon fáradt. Én szobafestő vagy pincér sze­retnék lenni. Tetszik a fog­lalkozásuk, keresni is lehet. Állandóan melegben dol­goznak, nem kell nekik fáz­ni és mindig van munká­juk. Apukámmal bizony elő­fordult, hogy innen is, on­nan is elküldték, mert el­fogyott a munka. Beosztással, de azért jól élünk otthon. Anyukám aprózza szét a fizetést, ki­számolja, hogy egy-egy nap­ra mennyit költhetünk. Ko­cát is tartunk, hét kis ma­laccal. Ha látná, hogy mi­lyen szépek, hathetesek, de nyolcnak látszanak. Kettőt mi vágunk majd le, a többit meg eladjuk. Nyaranta el­járok dolgozni, paradicso­mot, paprikát szedek. A pénzt anyukámnak adom, ruhát, cipőt veszünk belő­le. Itt a táborban megszok­tam már négy nap alatt a rendet. Főleg a foglalkozá­sokat szeretem, amikor az életünkről beszélgetünk. Tegnap egy író bácsi, Csoór István járt nálunk. Olyan érdekes dolgokat mesélt magáról és a geszti múltról, Tisza Istvánról, Arany Já­nosról, hogy mindenre em­lékszem, amit mondott. Bábszínházát még csak a té­vében láttam eddig, ma dél­előtt aztán irtó jókat nevet­tem a Vitéz Lászlón. Egy budapesti bábos játszott ne­künk. Eleinte furcsa volt, hogy csendben kell ebédelni, rendbe kell tenni a sátra­kat, de már megszoktuk. Az első nap választhattunk magunknak egy könyvet, amit haza is vihetünk. Én a Tanár úr kéremet válasz­tottam Karinthytól. Jö­vőre újra jönnék, ha hív­nának. Tanfolyam művelődési bizottságok titkárainak Egyre több Békés megyei vállalatnál, üzemnél alakul­nak művelődési bizottságok a dolgozók és vezetők sorai­ból. Feladatuk a munkások üzemi művelődési lehetősé­geinek biztosítása, az okta­tási feltételek megteremtése, s az összehangolt tervkészí­tés és megvalósítás a köz­művelődési intézményekkel. A megalakult bizottságok azonban még nem ismerik eléggé feladataikat, ezért a megyei tanács művelődés­ügyi osztálya tanfolyamot szervezett számukra. Július *24-én, hétfőn kez­dődik a tanfolyam Békéscsa­bán a 611. Ipari Szakmun­kásképző Intézetben. A há­romnapos képzés során meg­ismerkednek a résztvevők a művelődési munka tervezé­sével, a párt- és szakszer­vezeti irányítás szempontjai­val, a munkahelyi kulturális tevékenység anyagi lehetősé­geivel. Találkoznak majd a megyei közművelődési intéz­mények vezetőivel, elláto­gatnak a Munkácsy Múze­umba, s megnézik a gyulai Várszínház egyik előadását is. A sarkadi gimnázium ifivezetői irányítják a Fi- cánka, a Mókus, a Pinokkió és a Nyomkereső őrs fog­lalkozásait. Balázs Erzsiké harmadikos volt az elmúlt évben, de a többi ifi vezető­höz hasonlóan gyakran járt már táborokban, gondos­kodott a kisebb gyerekek tábori életéről. A hátrányos helyzetű gyerekek geszti tá­borában először segít a tá­borvezetőknek. „Mire hazamegyünk, kifa­ragjuk az ajándékot!” — Előzőleg az őrsvezető­képző táborban dolgoztunk itt Geszten, azután jöttek ezek az új táborlakók — mondja Erzsiké. — Elsír­tam magam az örömtől, amikor megtudtam, hogy ide is jöhetek. Ilyen táborban még sohasem jártam és na­gyon izgatott az új feladat. Eleinte nem éreztük, hogy ki mennyire bízhat a má­sikban, de most már meg­értjük egymást a gyerekek­kel. Az apró titkaikat is megosztják velem, szívesen beszélgetnek, játszanak, minden érdekli őket. Csak tartson bennük ez a szufla évek múlva is, ha a geszti táborozás már csak emlék marad. „Ha társadalmi összefo­gásnak egy cél értelmet ad, lehet-e annál fontosabb, mint hátrányos helyzetű gyermekeket megtanítani az életmód helyes szokásai­ra, soha nem látott élmé­nyekhez juttatni őket?” — kérdezik a tábor megálmo­dói és szervezői. Az igaz választ pedig nemcsak a gyulai járásban kellene ke­resni, mert gyerekek me­gyénk más tájain is élnek, s a gyulai példa követhető. Bede Zsóka Diákutaztatás IBUSZ-szal Először az IBUSZ évente megjelenő programfüzetében olvashattunk „Csak fiatalok­nak” címmel olyan utakról, amelyeket diákok részére szerveztek. Az érdeklődés nem volt kielégítő, ezért a Békés megyei Tanács műve­lődésügyi osztályával meg­egyezésben, önálló program­füzet készült arról, milyen lehetőségeket biztosít az uta­zási iroda a diák-társasuta­záshoz. A programfüzetet ez év tavaszán minden isko­lába eljuttatták, így a fiata­lok bő választékát kapták az 1—2—3 és négynapos túrák­nak, amelyeket úgy válogat­tak össze, hogy az útba eső történelmi és irodalmi neve­zetességek kapcsolódjanak a tananyaghoz. A vonzó útvonalak, ha­zánk szebbnél szebb tájaira, megtették hatásukat. A tan­év befejeztéig összesen 788 diák vett részt az IBUSZ ál­tal szervezett társasutazáso­kon. Legnépszerűbbnek a Budapestre, valamint a Mis­kolcra, Pécsre, illetve a Sá­rospatakra indított kirándu- . lások bizonyultak. Most, a nyári szünet ide­je alatt inkább egyedül vagy családjukkal utaznak a fia­talok. A tanév beindulásá­tól újabb diák-társasutazá­sokat szervez az IBUSZ, hogy megismerjék az utazás, a kirándulás szépségeit, s a jövőben is kedvet kapjanak ! az országjáráshoz. Kirándult a brigád A Közalkalmazottak Szak- szervezete szeghalmi nagy- S községi bizottságának Má­jus 1. Szocialista Brigádja a i közelmúltban kirándulást rendezett a várhelyi úttörő­táborba. A brigádtagok és hozzátartozóik a kirándulás során részt vettek tollaslab­da és kispályás labdarúgó­mérkőzésen. A nap folya­mán gyalogtúra-versenyt is rendeztek. Elhatározták, hogy a jól sikerült találko­zót máskor is megismétlik. Két óra, az mindig két óra, akár négytől hatig, akár héttől kilencig telik el, s az is mindegynek látszik, me­lyik évszakban, hiszen té­len, nyáron egyaránt száz­húsz percet jelent. És még- . sem így igaz — állapítjuk meg Soós Rózával, a gyulai Budrió-lakótelep könyvtáro­sával, ahogy telik az idő, és még mindig csak magunk ülünk, és senki sem „zavar­ja” beszélgetésünket az if­júsági házban. Egyetlen szo­ba, nem is valami nagy, de a 2300 kötet kényelmesen el­fér benne, s körös-körül a polcokról elérhető magas­ságban kínálják magukat a könyvek az olvasóknak. Akik most nem jönnek. — Nyár van. Ez nem ki­fogás, hanem helyzetmegha­tározó itt, a gyulai kilenc fi­ókkönyvtár egyikében. Ilyen­kor tényleg lelassul a forga­lom. Nem azért, mintha nyá­ron nem olvasnának az em­I berek, hanem mert a terüle­ti feladat mellett főleg a házba járó általános iskolás gyerekek igényeit elégítjük ki. ök pedig most, a nagy szünetben szétröppentek. Táboroznak, kirándulnak, strandolnak, játszanak, ha csak tehetik a szabadban vannak. Persze azért be-be- néznek ide is, a nagy könyv­tárba is, de nem annyit, mint az iskolaév tíz hónap­jában, amikor szinte napon­ta megfordulnak az ifjúsági házban. A Budrió-lakótelep lélek- száma 3000 körüli, a beirat­kozott tag pedig 300, ebből 14 éven aluli 90, a 14—19 év közötti 45, aztán korcsopor­tonként csökken, majd a nyugdíjasoknál megemelke­dik. Háromszáz olvasó nem sok, akárcsak a 2300 kötet. De... A könyvek állandóan cserélődnek, a régiek helyett újakat kapnak minden hó­napban, van úgy, hogy száznál többel frissül az állomány. Aztán itt a sta­tisztika a forgalomról, s ha ezt nézzük, mindjárt más képet kapunk a kicsiny szo­bában zajló életről. A tava,- lyi évben például 1303 ti­zennégy éven aluli látogató- ; juk volt, akik összesen 2463 könyvet vittek ki. A tagság többi része 914 esetben járt Az elmúlt évekhez képest jelentősen nőtt a szakmun­kástanulók száma és a fel­nőtt-szakmunkásképzés szín­vonala Békésen. Növekszik a szakmunkásgárda, amely az üzemi dolgozók összlétszá- mának jelenleg 37 százalé­kát teszi ki. Az elmúlt két évben mintegy 300 felnőtt dolgozó vett részt szakmun­kásképző, illetve átképző tanfolyamokon. A jövő szakmunkás-gene­rációjának kinevelésére szorgalmazni kell a pálya- választási munka hatékony­ságát. Ezért a városi akció- csoport programtervezetet dolgozott ki. A következő tanévben a békési és város környéki általános iskolák végzős tanulói részére üzem- látogatásokat szerveznek a környékbeli üzemekbe. Erre már az elmúlt tanévben is sor került. Részben az ehhez hasonló pályaválasztási ak­cióknak köszönhető, hogy ja­vult a szakmunkások 1978/ 79. évi beiskolázási aránya. ’ Az elmúlt tanévben végzett 312 nyolcadikosból a szak­munkásképző intézetekbe 141-en, a szakközépiskolákba pedig 52-en jelentkeztek. A Szegedi Kiss István Gimná­zium gépiforgácsoló szakán \ ez évben 26 szakmunkás je­lölt kezdi meg tanulmányait. A gyulai Várszínház harmadik drámai bemutatója az idén Gobby-Fehér Gyula: A budaiak szabadsága című műve, amelyet Szabó István rendezett. Képünkön Márton szerepé­ben Blaskó Péter, Csák: Szoboszlay Sándor, Werner: Fülöp Zsigmond Fotó: Demény Gyula — így táncolom majd az esti Ki-mit-tudon a cigánytán­cot — mondja az újkígyós! Horváth Misi Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents