Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-21 / 170. szám
1978. július 21., péntek « új háló- és büfékocsik Hiányt pótló okos döntésekkel... tágas, kényelmes bisztrókocsi A hét elején Budapest és Szolnok között mozgó sajtó- tájékoztatót tartott az Utasellátó Vállalat, ahol bemutatta az új típusú háló- és bisztrókocsikat. A sajtótájékoztatón részt vettek az NDK görlitzi vagongyárának munkatársai is, mert tőlük vásárolja az Utasellátó Vállalat a hálókocsikat. A bisztrókocsi a MÁV Dunakeszi Járműjavító Vállalat üzemében készül. A hazai hálókocsipark túlnyomórészt elhasználódott, felújítása szükségessé vált. Az NDK-beli vagongyárral kötött megállapodás értelmében még az idén húsz hálókocsit kap az Utasellátó Vállalat, amiből három már megérkezett. Ezek forgalomba állítására augusztus első napjaiban kerül sor. Ezenkívül a Dunakeszi Járműjavító a 12 régi, olajfűtésű hálókocsi műszaki felülvizsgálását, átalakítását is elvégzi. Fejlesztik a vendéglátóipaAz új hálókocsi egy fülkéje Nyugati útlevéllel — Parancsol netán egy szép magyar pontyot? — kérdezhetik a hét Végén a bevásárlást végző nyugatnémet, vagy olasz háziasz- szonytól. Nem, nem tréfa! Hétfőn kezdődött meg a gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet körös- tarcsai tógazdaságában a szokásos nyári lehalászás, aminek érdekessége, hogy a kiló, másfél kiló körüli pontyokat élve szállítják el a nyugati fogyasztókhoz. Szerdán érkezett meg az első speciális, a víz oxigéntartalmát állandó szinten tartó kamion, a HTSZ-szel két éve üzleti kapcsolatban álló NSZK-beli Maier cégtől, hogy a berakodás után azonnal induljon is vissza a mintegy 80 mázsányi ponty- tyal. Az olasz partner — aki először idén jelentkezett igényeivel — csütörtökön töltötte fel szállítótartályait. A szezon végéig 550—600 mázsa hal kerül tőkés piacra, kilónként 42 forintért, ami jelentős devizabevételt jelent az országnak. Plavecz Pál Tréfásan úgy fogalmaznak az Orosházi Faipari Vállalatnál, hogy: „Teljesítettük a kormányzat nyereséglecsa- polási tervét”. Az első félév után ugyanis nyereségük a tervezett szint alatt maradt, a kitűzött hatmillióval szemben csak 5,5 milliós nyereséget értek el. A többi „elvo- nódott”, 400 ezer forint az energiaköltség megnövekedésére „ment el”, a többi pedig elsősorban a gőzölt bükk árnövekedésére, melyet januártól visszamenőleg érvényesítettek. Egyedül a székgyártásban próbáltak árkorrekciót „kicsikarni” a vállalat vezetői, de ebbe az Anyag- és Árhivatal nem egyezett bele. Summa summárum: félmillió forintnyi kiesés származott a fenti okok miatt a nyereségtervből, ugyanakkor az árbevételi előirányzatokat 53,5 millió forint értékben teljesíteni tudták. Ez éppen a fele az éves tervüknek. A félmilliónyi nyereséghiány azonban nem okoz különösebb gondot, hiszen év végéig még „tengernyi” idő van, bőven pótolhatják — mint ahogy célul is tűzték — az elmaradást. A helyzetükről, perspektíváikról beszélgettünk Sülé József igazgatóval, Brlázs Mihály főmérnökkel és Tóth Imre párttitkárral. Termékbemutató sikerrel ri szolgáltatásokat is az új hálókocsikban. Bevezetik többek közt a komplett reggelit, s a jövő évtől kezdve a magyar utazóközönség is megismerkedhet az eddig csak külföldön látott és használt kuset-fekvőhelyes kocsikkal. Az 54 személyes kocsikat szintén az NDK-ból, a bautzeni gyárból szerzik be. A MÁV és az Utasellátó Vállalat 13, a nemzetközi forgalomban is használható új bisztrókocsit, továbbá 40. csak a belföldi járatokra alkalmas büfékocsit helyezett üzembe a közelmúltban. Üj színfolt, hogy a hat külföldre közlekedő étkezőkocsi-járat mellett két vonalon bisztrókocsi szolgálja ki az utasokat, például a Báthori- expresszen Budapest és Varsó között. Így lényegesen olcsóbb az étkezési szolgáltatás a vasúton. Jelenleg több mint 60 belföldi gyors- és távolsági személyvonathoz csatolnak bisztrókocsit. Azt mondják: sokat jelent a „tálalás”. Ha az étteremben a pincér gusztusosán szervíroz, megnő a vendég étvágya. Hasonló a helyzet az iparban is, ahol a gyártó vállalatok „tálalják” a kereskedelemnek a termékeiket, melyek, ha elnyerik a tetszést akkor megrendelés követi a termékbemutatót. Nos, tavaly ősszel rendezett az orosházi vállalat termék- bemutatót, és új gyártmányaik sikert arattak az érdeklődők körében. — A második negyedévtől már folyamatosan gyártjuk a kereskedelemnek a magasított szekrénysoros lakószobát. valamint az új kétszemélyes rekamiét. — És az újszerű dohányzóasztalt is — egészíti ki az igazgató szavait a főmérnök. .. — Ezek a termékek a bemutatón arattak sikert, s már szériatermelésben készülnek — az igazgató a bútoripar régi gondját ismétli a következő szavakkal: — Sajnos az igényt nem tudjuk kielégíteni. Ebben az évben 1000 magasított szekrénysoros lakószobabútor kelne el, de csak nyolcszázat vagyunk képesek gyártani. Nincs elégendő munkaerőnk, kicsi a kapacitásunk. .. — Ezért vagyunk kénytelenek abbahagyni a munka- igényes, összecsukható gyermekszékek gyártását is — mondja Brlázs Mihály. Pedig volna rájuk továbbra is igény. De hát... a rendelkezésünkre álló munkaerővel értékesebb termékek gyártása a kifizetődőbb... Finom a fogalmazás, de lényegében azt jelenti, hogy az összecsukható gyermekszékek gyártása — legalábbis ennél a vállalatnál — zsákutcába jutott... B kooperáció haszna önkéntelenül merül fel a kérdés: tehát abból lesz hi- ányeikk, aminek a gyártása nem kifizetődő egy vállalatnál? Nem feltétlenül. Jó munkaszervezéssel, a hiányokat pótló okos döntésekkel, az együttműködés okos megszervezésével ugyanis gazdaságossá lehet tenni egy-egy ilyen termék gyártását. Sőt, pótolni lehet a hiányzó munkaerőt is. Hogyan? Valamikor nagy exportőr volt az orosházi vállalat a cirokseprű-készítésben. A munkaigényes terméket azonban évről évre kisebb mennyiségben tudták elkészíteni a fenti okok miatt, úgy, hogy ma már csak 250 ezer seprűt gyártanak belföldi megrendelőknek. Hogy gépeik mégse maradjanak kihasználatlanul, úgy döntöttek, hogy a Szegedi Ecset- és Seprűgyár export- termelésébe besegítenek: évente ugyancsak 250 ezer seprű megkötését vállalták el. Kettős haszna is van ennek a kooperációnak. Egy részt ki tudják használni gépeik kapacitását, másrészt saját forgóalapjukat kímélik. Más oldalról is haszonnal jár a kooperáció. Az újkí- gyósi Aranykalász Tsz segédüzemét a Budapesti Fűrészlemez és Hordóipari Vállalat foglalkoztatja. Ez a segédüzem bedolgozást vállalt az orosházi fások tervteljesítésébe is, méghozzá nem lebecsülendő mértékben. Évente mintegy 250 ezer négyzetméter fumérle- mezt szab ki az Orosházától kapott méretekre, melyeket aztán ráhelyeznek a bútorlapokra. Ez az úgynevezett fumérteríték házilag 8—10 ember munkáját kötné le, de az a baj, hogy nincs munkaerő. Így hát az újkígyósi- ak pótolják ezt a hiányt, és ezzel évente nem kevesebb, mint hét és fél millió forintnyi értéket biztosítanak a faipari vállalatnak. Dübörögnek a kombájnok A harminchárom kombájnt soha nem látott vihar kergette le a búzatáblákról. Emberemlékezet óta nem tomboltak így az elemek Mezőhegyesen. Szokai József, az állami gazdaság él- kombájnosa jónéhány aratást ért már meg, küzdött végig, de ilyet, mint ez a mostani! Rossz álom. Elsötétült az ég. Szél tombolt, eső vert. Még a lándzsaként álló kukoricák is a földre ájultak. Pedig már belendült a gépezet. Vasárnap több mint 240 hektár életet nyertek, vagy másként: 120 vagon szemet. Már ott tartottak, hogy leállíthatták a szárítót. Most megint el lehet indítani. Tizedik napja aratnak, ahogy mondani szokták : apait, anyait beleadva. Itt van például az ómezőhegyesi brigád, hat kombájnnal kilenc nap alatt 370 vagon búzát hordtak szérűre, olyan jó 600 hektár termését. Nem kis dolog, mert az a hatszáz hektár éppen egyötöd része az összes vágni valónak. Nem mintha a többiek nem tartanák a tempót. Napi 330—340 hektárt kell a 33 kombájnnak megjárnia, s ez most nem is olyan egyszerű dolog. Rendes körülmények között a gép oda- vissza gyűjtheti a magot, most meg jó, ha egyfelől fel tudja kapni a motolla a kalászokat. Betyár világ jár a kombájnosokra. Az már biztos, hogy nem lesz itt vasárnap, ünnepnap, míg a kenyérnekvaló a magtárakba nem kerül. Ha nem jön ez a fránya vihar, már ma délben túl lettek volna az aratás felin. Így képzelték legalábbis. Több mint 2600 vagonnyi termésre lehet számítani, és napi 1770 tonnás teljesítménnyel talán már 2600 le— A kooperáció nélkül nem lennénk képesek teljesíteni azt, amit a népgazdaság minden évben elvár tőlünk — mondja Sülé József igazgató. Made in Orosháza Fentebb arról szóltunk, hogy van olyan termék, amelynek gyártását gazdasá-’ gi megfontolásból megszünteti a vállalat. Vannak azonban olyan termékeik is, amelyek egyedül és kizárólag Orosházán készülnek, zsugorítva ezzel azt a listát, amelyen a hiánycikkek megnevezése szerepel. A fatömegcikkek közül ilyen például a partfisnyél. Ez valahogyan, mint „gazdaságtalan termék” kiesett a nagyobb faipari üzemek gyártási profiljából, ettől függetlenül partfis- és meszelőnyélre azért szükség van. Nos, az országban csak- itt készíiik ezt a cikket, valamennyi, nagykereskedelmi vállalat Orosházáról fedezi ~a szükségletét. A különböző méretű nyelekből évente félmilliót szállítanak el a vállalattól a nagykereskedelmi szervek. Hasonló monopolhelyzetük van az ágyneműtartók gyártásában is. Mindent egybevetve: az új termékeik sikere, a hasznot hajtó okos kooperáció, nem utolsósorban pedig az egyes fatömegcikkek gyártásában élvezett monopolhelyzet a biztosítéka annak, hogy a féléves nyereségtervben mutatkozó elmaradást év végéig pótolni fogják. Varga Dezső Szellemi importtal gyorsítják a könnyűipari gyártmányfejlesztést A minisztérium 200 millió forintos pályadíjat tűzött ki, ebből mindazok a könnyűipari vállalatok, szövetkezetek és alkotócsoportok kaphatnak, amelyek korszerű, import szellemi termékek — licencek, know how-k — átvételével már a közeli jövőben növelni képesek gazdasági hatékonyságukat, piacképesebbé tudják tenni gyártmányszerkezetüket. A Könnyűipari Minisztériumban elmondották: a gazdasági vezetők körében megkezdte térhódítását az a nézet, hogy amit másutt már feltaláltak, azt szükségtelen külön szellemi és anyagi erőfeszítéssel idehaza kigondolni. Az ágazatban jelenleg mégis csupán 40-re tehető a termékben is mérhető licencek száma. Szellemi importból a legtöbbet eddig a Győri Graboplast vett igénybe és gyü- mölcsöztetett. Haszonnal alkalmaztak több külföldi gyártás-, illetve gyártmány- fejlesztési, termelésszervezési eljárást a textilruházati és a papíriparban is. A kínálkozó lehetőségek azonban még korántsem kiaknázottak, pedig népgazdasági érdek, hogy ne maradjanak parlagon. A gazdaságossági számításokkal is alátámasztott pályázatokat 1979. július 30-ig lehet eljuttatni a Könnyűipari Minisztérium ipari politikai főosztályához. Miről ír a Valóság? A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat lapjának júliusi számában négy tanulmány foglalkozik a gazdasági reform tíz esztendejével. Friss István, a párt politikájának tükrében vizsgálja a reform céljait, elveit, feladatait; a tervezés és tervszerű irányítás új módszerét; a vállalatok önállóságát és egymás közötti versenyét, valamint a beruházások, az árak, a munka termelékenysége és az anyagi ösztönzés terén beállott változásokat. Elemzését azzal zárja, hogy a kísérlet sikerült, mert „tíz éven keresztül a magyar népgazdaság fejlődése a - korábbinál kiegyensúlyozottabb volt, s részben meggyorsult”. S ami ugyánilyen lényeges, megalapozta és elősegíti a további fejlődést. Berend T. Iván „Tíz év után — mérleg helyett” címmel a gazdasági reform évfordulóján töprengéseit közli a következő alcímek alatt. Miért hiányoznak és milyenek lehetnének az ünnepi mérlegek? A mérlegmódszert elvető történeti tarolt hektár kellene, hogy mögöttük legyen. Mostmár mindegy, hét végén a fele így is meglesz. Rádobnak még egy lapáttal. Mást nem lehet tenni. Egyetlen vigasz, hogy a táblák ötven mázsán felül adnak hektáronként. V Hogy nem éppen normális az időjárás, az a szalmán is meglátszik. Nyers. Majd egy hetet várt a 22 bálázó aratáskezdéstől, mire elindulhatott. Hatszáz hektárról göngyölítették föl eddig az alomnak, papíralapanyagnak — s mióta Nagybánhe- gyesen kipróbálták —, a takarmánynak egyaránt jól hasznosítható búzaszárat. Mezőhegyes határában kombájnok dübörögnek. Harminchárom gép kínlódta túl magát két és fél ezer hektáron. Az aratni való felén. Nyomukban megindultak a dörgő traktorok is — pajzsnyi ekékekkel, tárcsákkal. Ezeknek sem lesz könnyebb dolguk ... Kőváry E. Péter elemzés. A reform folyamata — a folyamat reformja. Megtorpanás az elmúlt évtized közepén; félreértések és érdekek, belső társadalmi és világgazdasági hatások. Gazdaságfejlesztési célok és tervezési-irányítási rendszer egysége a maximális rugalmasság szolgálatában. Balassa Béla elsősorban a számok arányát vizsgálja az export, a nyereség területén és a beruházások hatékonyságában, két részre — 1968 —73, 1973—76 — bontva az időszakot. Következtetései egyben javaslatok is. Leglényegesebb meglátása az, hogy az export gyors ütemű növeléséhez a vállalatok nagyobb önállósága szükséges. „A vállalat önálló intézkedéseinek előtérbe helyezése a népgazdaság érdekeit fogja szolgálni, ha nagyobb hangsúlyt kap a nyereség mind a jobb teljesítmény ösztön- zőjeként, mind a beruházások finanszírozási forrásaként. Ugyanakkor ahhoz, hogy a nyereség betölthesse orientáló szerepét, meg kell reformálni a termék- és termelési tényezőárak jelenlegi rendszerét és szűkíteni kell a központi beavatkozás hatókörét.” Negyedikként Simái Mihály ír a témáról, mégpedig egy Amerikában, megjelent tanulmánykötethez — melyben két írás foglalkozik a magyar gazdasági reformmal — fűz kritikai megjegyzéseket: részletezve a sok fontos területen megmutatkozó kedvező hatást, de nem elhallgatva a problémákat, amiket még nem sikerült megoldani. A pozitív hatáshoz sorolja az irányítás rugalmasabbá és hatékonyabbá válását; a vállalatok javuló teljesítményét az exportpiacon; az új, reális árrendszer felé haladást egészen a világpiacon bekövetkezett árrobbanásig; s ezután pedig azt, hogy nálunk ez utóbbi dacára sem emelkedtek robbanásszerűen az árak, sőt a lakosság életszínvonala javult. Kedvező jelenségnek tartja végezetül, hogy az emberek érdeklődése megnőtt a gazdasági kérdések iránt. Vass Márta