Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
1978. július 19„ szerda A vasárnapot Gyulán töltötték a Békéscsabai Állami Gazdaságban üzemi gyakorlaton levő szovjet egyetemisták. A fiatalok Csomós István, a gazdaság igazgatójának első helyettese kalauzolásával ellátogatta^ a Lenin-szoborhoz és felkeresték Erkel szülőházát, a művelődési központot, a Dürer termet, a várat, délután pedig a Várfürdőben pihentek, strandoltak Fotó: Béla Ottó Nyaralás, iskolatatarozás a gyulai járásban A gyulai járás 13 községében a szülők segítségét is igénybe veszik az iskolák tatarozásánál. A felújítási munkák csaknem egymillió forintba kerülnek. S hogy a munkák időre befejeződjenek, a művelődésügyi osztály munkatársai augusztus elején ellenőrző körúton vizsgálják meg a tatarozás helyzetét. Tanács vh-tilésekről jelentjük Több községben azonban szükség lenne komolyabb beruházásra is. Például Sarkadon, Kétegyházán, ahol a szétszórtan elhelyezkedő iskolai osztályok már nem tudják kielégíteni — a korszerű oktatáshoz szükséges — igényeket. A járásban igaz, nincs napközis tábor, de az iskolák, ahol szükség van rá, tartanak napközis ügyeletet. Ez több községben igény hiányában elmaradt. Az iskolák, úttörőcsapatok, mint a korábbi években, az idén is sok egyéni kirándulást Százhatvannyolcezer forint szociális otthonra A békési Hungaronek- tár brigádjainak felhívására, bár kissé mérsékeltebben, de még érkeznek felajánlások a megye különböző munkahelyeiről. A brigádok, kollektívák egy napi keresetüket ajánlják fel szociális otthon építésére. Elküldte felajánlását a megyei tanács egészségügyi osztályára a nagyszénási Október 6. Tsz Martos Flóra brigádja, a ZÖLDÉRT Vállalat, a Békéscsabai Forgácsoló és Szerszámgyár, az Állami Építőipari Vállalat, a harisnyagyár dobozi üzeme, az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai papírboltja, és a tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet 11 szocialista brigádja. Üjabb befizetések is érkeztek, így például a Kosárfonó Vállalat békési 1-es és 3-as telephelyéről 9489 forint, az Építőipari Vállalat Vásárhelyi brigádjától 3650 forint, egy másik kollektívától pedig 1350 forint. Nagyszénásról 2375 forint, ezenkívül a beruházási vállalattól, a békési városi művelődési központtól, a vésztői Körösmenti Tsz-ből, a kamuti Béke Tsz Május 8. brigádjától, a Volán 8-as számú Vállalat békési főnökségéről, a békéscsabai Magyar—Szovjet Baráti Társaság Tsz-től és így tovább. Az eddigi befizetések végösszege jelenleg 168 ezer 281 forint. szerveztek. A méhkeréki álSarkad Sarkadon 197 cigánycsalád 800 tagját tartják nyilván. A nagyközségi tanács évente egyszer testületi ülésen tárgyalja meg a cigánylakosság élet- és munkakörülményeit, s megfelelő határozatokat hoz a sokoldalú segítségnyújtásról. A végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén többek között azt vizsgálták, hogy az elmúlt egy esztendőben milyen eredmények születtek, s melyek a legsürgősebb tennivalók. A beszámolóból és a hozzászólásokból kiderült: a vizsgált időszakban sokat javultak a cigánylakosság élet- és munkakörülményei Sarkadon. Annak idején úgy értékelte a testület, hogy egyik legfontosabb fórum a munkára nevelésben, a köz- művelődésben és más téren a cigányklub. Ezért a klub vezetését Tóth Imrére, a művelődési ház igazgatójára bízták, aki nagy szakmai hozzáértéssel, jó szervező munkával segíti a klub munkáját. A cigányklubban 145 tagot számlálnak. Havi program alapján, igen élénk a klubélet. Jó testvéri együttműködés alakult ki a békési Dankó Pista Klubbal, ahova kölcsönösen eljárnak tapasztalatcserére. A klubnak 500 kötetes kihelyezett könyvtára van. A rendszeres könyvolvasó felnőttek és gyermekek száma megkétszereződött, 43 család járat újságot, ami szintén a klub jó munkájának az eredménye. Szeretnek filmet nézni, szívesen vesznek részt vetélkedőkön, kiránduláson. A klubfoglalkozásokon időnként megjelenik egy-egy üzem, vagy intézmény vezetője, hogy a munkáról, az ezzel járó jogokról, kötelezettségekről adjon tájékoztatást. Javulás mutatkozik a rendszeres munkavállalásban, de még mindig bőven akad tennivaló. A keresőképes 297 cigánylakosból mindössze 143- nak van állandó, illetve ideiglenes munkaviszonya. Idénymunkára négy brigád kötött szerződést, jelentkeznek alkalmi munkára is, de legalább 30-án egyáltalán nem dolgoznak sehol. Pedig az előítéletből sokat engedtek, az üzemek, intézmények vezetői felveszik munkára a cigánylakosokat is. A nagyközségi tanács pedig messzemenően gondoskodik arról, hogy a munka- viszonnyal rendelkező édesanyák gyermekei bejussanak az óvodába. Általános iskolába csaknem 170 cigány- gyermek iratkozott, többen mennek középiskolába, őszszel megindul a felnőttek képzése is. Örömmel számolt be a vb-titkár arról, hogy a cigánytelepet sikerült felszámolni, mindössze három család él putriban. A tanács vb-ülés határozata értelmében továbbra is első helyen szerepel a cigányklub programjában a munkára nevelés, a közoktatás, a közművelődés. Ehhez a tanács megadja a szükséges támogatást. Az a cél, hogy valamennyi felnőtt cigánylakos állandó munkát vállaljon, s emberibb körülmények közé költöztessék az említett három családot is. Gyula A gyámhatóság legalapvetőbb feladatai közé tartozik a veszélyeztetett kiskorúak felderítése, a veszélyeztetés megszüntetése, illetve a veszélyokok kialakulásának megelőzése. Gyulán sajnos évről évre nő a veszélyeztetett kiskorúak száma. Három évvel ezelőtt közülük 77-et tartottak nyilván, ez a szám az elmúlt év végén már megközelítette a százat. Ha ehhez számításba vesszük, hogy a felderített és nyilvántartott veszélyeztetettek száma feltehetően jóval kevesebb, mint amennyi valóban van, még rosszabb a helyzet. — állapította meg többek között dr. Tóth Ferenc, a gyulai Városi Tanács V. B. igazgatási osztályvezetőjének írásos beszámolója a tegnapi, keddi végrehajtó bizottsági ülésen. Részletesen ismertette a beszámoló jelentés, hogy a gyámhatóság milyen fontosabb intézkedéseket tett a veszélyeztetett kiskorúak védelmében. A vizsgált időszakban — az utóbbi három esztendőben — több mint 200 védő- és óvóintézkedést kezdeményeztek. Harminc esetben fordult elő, hogy alkoholelvonó kezelést rendeltek el alkoholista szülőkkel szemben. Huszonegy utógondozással foglalkoztak és a gyámhatóság meghatározott célra rendkívüli segélyt folyósított az arra rászorulóknak. Erre évenként átlagosan 50 ezer forintot fordítanak. Sajnos, ez az összeg kevésnek bizonyult. Jelenleg 52 kiskorú részesül rendszeres nevelési segélyben. Gondoskodnak a kiskorúak intézeti elhelyezéséről is. A védő-, valamint óvóintézkedések legvégsőbb esetekben alkalmazott módja az állami gondozásba vétel. Szerencsére a városban a vizsgált időszakban csökkenés állapítható meg az állami gondozásba vételnél. Nem úgy ebben az évben, amikor már emelkedik ez a szám. Legtöbben környezeti okok miatt kerülnek állami gondozásba, de vannak olyanok is, akik egészségügyi, magatartási okok, illetve szülők hiánya miatt. A gyámhatóság három év alatt hét örökbefogadási üggyel is foglalkozott, közülük három volt állami gondozott. talános iskola úttörői az idén a tanítási év végeztével visszaadták az Arad megyei Uteni község úttörőinek látogatását. A négynapos úton a méhkeréki úttörők néptánccsoportja több helyen is fellépett. A cigányügyi koordinációs bizottság az idén 33 ezer forintot biztosított a gyulai járásnak, egyéni üdültetések szervezéséhez. így 60 diák — ebből 24 hátrányos helyzetű cigánytanuló — kaphatott üdülési hozzájárulást. Az ÁIB-utalványokra a járás 11 községéből 13 iskola adta be igényét. így az 1200 általános iskolásból, akik az ország különböző részein üdülnek, 500-an ré- szesülhette]j ebben a kedvezményben. Tegnap, az eleki gyermek- otthonban, a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács felmérést készített a gyermekek közlekedési ismereteiről. A 3—6 éves állami gondozottak már hosszabb ideje ismerkednek a KRESZ-táb- lákkal és az alapvető közlekedési szabályokkal. Az óvónők és gondozónők lelkiismeretes munkáját dicsérte az az ügyesség, amelyet a játékos verseny elméleti és a saját udvari KRESZ-pá- lyán végzett gyakorlati részénél tanúsítottak az apróságok. A legügyesebbek értékes játékokat és taneszközöket kaptak az Állami Biztosító megyei igazgatósága és a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács ajándékaként Fotó: Martin Gábor Az ügyet szolgálva I [ljött a nyár. A szabadságok zömét most I élvezik üzemekben, közhivatalokban. Párttagok, pártonkívüliek jórészt most töltik megérdemelt pihenőidejük egyrészét. Így van ez rendjén. Igaz, hogy a kommunistáknak is az öröm, a jókedv, a pihenés és az élet minden más joga éppen úgy kijár, mint mindenki másnak. De miért is íródtak e sorok tulajdonképpen? Nos, azért, mert a kommunisták életében ez a pihenés soha sem sutba tett fegyvert jelent. A mai élet a kommunistáktól nem mártíromságot követel, de az ügy szolgálatában vállalt önkéntes készenlétet a gondokra, az emberi, a társadalmi bajokra való állandó reagálást és a pédamutatást igen is lépten- nyomon megköveteli. A napokban a panaszkodó segédmunkást nyilvánvaló sérelem érte. Rosszul számolták ki a munkabérét, hiába futott azonban fűhöz- fához, a hiba kijavítása elmaradt. Igaza keresése közben a vállalat kapujában összetalálkozott a szabadságát töltő munkavezetővel, és megkérte, ha már úgyis itt van, legyen a segítségére. A válasz tömör volt, és elgondolkodtató. A munkavezető ugyanis értésére adta, hogy most szolgálaton kívül, szabadságon van, és nem avat* kozik a dologba. Senki sem vitatja, hogy a megérdemelt pihenés mindenkinek kijár, a munkavezető is, mint szorgalmas ember, megszolgálta a nyugalmat, a kikapcsolódást. A szabadság pe- lig azért van, hogy pihenten tudjunk nekikezdeni az újabbnál újabb feladatoknak. Ez így igaz.' Mégis el kell azonban gondolkodnunk. Igaz, hogy a munkavezető szabadságát tölti, de mint kommunista, lelkiismeretben szolgálatban van, abban kell hogy legyen. S mondhatja-e egy kommunista, hogy szolgálaton. kívül Van, amikor valaki bizalommal fordul hozzá, vagy amikor fontos és kényes ügyben kell intézkedni? Nem. Még akkor sem, ha némelyek ezt fontoskodásnak tartják. A „nem az én asztalom” kifogások hangoztatása méltatlan is a kommunistához, és méltatlan az is, hogy szemet hunyjon, ha valami nyugtalanító jelenséget tapasztal. Ennek az igénynek ilyen megfogalmazása természetesen nem valami örökös sürgés-forgást jelent, ■inkább talán azt, hogy a kommunista meggyőződés nem egyeztethető össze a közömbösséggel. Egy kommunista nem fordíthatja el a fejét, ha valaki tőle vár segítséget, nem mehet el közömbösen, behunyt szemmel orvoslásért kiáltó egyéni és társadalmi bajok mellett. S ha ilyen értelemben vizsgálódunk, sajnos, az az igazság, hogy akadnak szolgálaton kívüli kommunisták. Szerencsére, nem sokan, de találkozunk velük, még egyébként derék, jól dolgozó emberek között is. Közöttük, olyanok között, akik egy-egy megbízatás, egy-egy feladat során kitűnően helyt állnak, de amint a megbízatás, a meghatározott „szolgálat” letelik, úgy vélik, nyugodtan ülhetnek a babérokon, hiszen a lazítás, a kikapcsolódás joga őket is megilleti, mint másokat, akik túl vannak a munkára kiszabott napi nyolc óra terhein. Akad olyan elvtársunk, aki szavakban pompás dolgokat mond az elvi szilárdságról, de elfordul, és szó nélkül tűri autóbuszon, vonaton vagy a strandon, hogy a „jól értesült” fecsegő, nyakatekert politikai szósszal traktálja környezetét, a társaságot. Néhány esetben az is előfordul, hogy visszautasítás helyett — a pihenés és a nyugalom zavartalan biztosítása végett — fejbólintással nyugtázza a hallottakat. Nem lelkiismeretlen, nem méltatlan emberekről van itt szó, mint inkább emberi gyarlóságról. Egyikük-má- sikuk talán elfáradt egy kicsit, és ez az élet sodrában érthető. De a „szolgálaton” kívüli szabadságos kommunisták .zömét talán mégiscsak a közömbösség, a kényelem, vagy a túlzott elégedettség szüli. Ezeket az embereket szinte önteltséggel töltik el eddigi erőfeszítéseink, és zavartalanul, nagy nyugalommal akarják hirdetni a maguk körül kialakított gondtalan élet örömeit. S. ezek az emberek sajátos elnéző gyengédséggel, önmaguk iránt érzett humanizmussal nyugtatgatják néha belülről háborgó lelkiismeretüket. Mindenki végezze a maga napi munkáját, és akkor nyugodt lehet a lelkiismerete. Ezt gyakran elmondjuk, és általában így igaz. Az pihenhet nyugodtan, aki a jól végzett napi munka tudatában tér nyugovóra. Igen ám, csak az a kérdés, hogy mi, és mennyi egy kommunista dolga a mai változó világban, a napról napra változó emberek társadalmában? S mennyit vállalt a változás, a fejlődés tengernyi gondjából ő, amikor a párttagsági könyvet először a kezébe vette? A forradalmi tettek, feladatok állandó feszességét vállalta-e, vagy csupán a napi nyolcórás szolgálatot? Követi-e a többit, azokat, akik az új világ minden terhét vállalták? Vállalták az emberek gondjait, örömeit és kétségeit, a nekibuzdulásokat és a megtorpanásokat, a meredek kap- tatókat és veszélyes buktatókat. S meddig jutottunk el már vállalt és remélt dolgainkban? Hosszú utat tettünk-e meg rövid három évtized alatt. A fejlett szocialista társadalom építésén serénykedünk, munkálkodunk. Zárt ciklusú ez a munka, olyan, hogy nem lóghat ki senki a sorból, mert amit elértünk, ez még nem a beteljesedés, hanem csak biztató kezdet, és nem jött még el a teljes pihenés ideje, hiszen még csak az elején járunk örömmel, önként vállalt szép szolgálatunknak. Párttagságunk zömét nem kell a vállalt kötelezettségekre figyelmeztetni. Hiszen tagságunk színe-java jól tudja, hogy a párt a mi világunkban felelősséget vállalt az ország, az emberek boldogulásáért. S a tagság jó munkája, embersége, fáradságot nem ismerő szolgálata emeli a pártot hivatása magaslatára. Világos tehát, milyen nagy egy-egy kommunistának a közös feladat sikeréért vállalt felelőssége, s aki mélyen átérzi ezt az egyéni és közös felelősséget, az soha sem lazítja a szolgálatot. Mindenki végezze el a maga dolgát, és akkor minden jól megy, mindenki pihenhet. Így talán a kényelmesebb utat kereső, önmagukat a szolgálat alól szabadságoló, meggyőződésüket itt—ott szüneteltető kommunistákban is felbuzdulna a felelősségtudat. O int mondottuk, a mai élet nem mártíromságot követel a kommunistáktól, de az ügy szolgálatában vállalt önkéntes készenlétet, a gondokra, az emberi, társadalmi, gazdasági bajokra való állandó reagálást és a „példamutatást igenis lépten-nyomon megköveteli. Deák Gyula