Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
1978. július 19., szerda Mezőhegyes nagy vállalkozása Bizonyára néhányan megkérdőjelezik a következő megállapítás igazságát: nincs jobb befektetés annál, ha egy város vagy egy község oktatási, művelődési intézmények létesítésére, illetve a meglevők korszerűsítésére költi el a pénzét. A vita legtöbbször a sorrend meghatározása körül támadhat. Nevezetesen: mi épüljön meg előbb: vízmű vagy iskola; kövesút vagy orvosi lakás; üzlet vagy óvoda és így tovább. A kérdés megoldása nem könnyű feladat, hiszen az érvek és ellenérvek leggondosabb mérlegelése, a pénzügyi fedezet nagysága, az objektív és szubjektív okok, valamint a helyi körülmények egyaránt alapvetően befolyásolhatják a döntések előtt állók gondolkodásmódját. Ami a kulturális célokat szolgáló intézmények létrehozása ellen hadakozókat illeti — meglehet —, hogy rövid távon igen, de hosszú távon nincs igazuk. Nem érthetünk velük egyet még akkor sem, ha tudjuk, hogy a közművelődést szolgáló létesítmények nem sok anyagi „hasznot hoznak, és a szellemi kapacitást, valamint az ebből származó majdani többletet nem lehet pénzben kifejezni. Állításunk igazolására csak egyetlen példát említünk meg: memé-e egyedül vállalni a felelősséget az, aki a nagy értékű gépek, berendezések kezelésére, és a bonyolult termelési folyamatok irányítására alacsony képzettségű, csekély műszaki ismeretekkel bíró embereket alkalmaz? A mezőhegyes! vezetőknek, Kassai Béla tanácselnök szerint, éppen az sára kapott 17 millió forint nem elegendő. Miután ez bebizonyosodott, a vasipari szövetkezet Kulich Gyula ifjúsági brigádja azzal a felhívással fordult más gazdasági egységek szocialista kollektíváihoz, hogy munkájukkal, pénzfelajánlásaikkal támogassák a nevelési központ építését. A különböző szervek, üzemek és A nevelési központ makettjét a Budapesti Általános Épülettervező Vállalat KlSZ-tagjai készítették Fotó: Martin Gábor MSZMP KB 1974. márciusi határozata adta az ötletet ahhoz, hogy az általános iskolai tantermek bővítésének problémáját a művelődési ház létesítésével együtt oldják meg. A jelenlegi tervidőszakban építendő nyolcosztályos oktatási intézmény beruházáFelejthetetlen élmény húsz kisdiáknak Amióta a TÜSZSZI —Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda — Békéscsabán megalakult, azóta kapcsolatot tart a város valamennyi általános iskolájával, ahonnan az úttörőktől, pedagógusoktól igen komoly segítséget kap munkájához. Aki már volt névadó ünnepségen, láthatta, tapasztalhatta, hogy mennyire kedves az ott szereplő úttörők műsora. Dalokkal, versekkel köszöntik a kicsinyeket, szülőket, a névadó ünnepség minden részvevőjét. Teszik ezt jókedvűen, áldozatkészen, szabad idejüket, vasárnapjukat sem sajnálva. A TÜSZSZI viszonzásul évente egyszer jutalomkirándulásra viszi a legjobbakat, a legaktívabbakat. Tavaly Romániában volt egy ilyen kis csoport, az idén július 13—16-ig Csehszlovákiába vitték a kis társadalmi segítőket. A békéscsabai Városi Tanács rendelkezésre bocsátotta saját autóbuszát, így bejárhatták a kiszemelt terület legszebb tájait. Húsz úttörőt, a legjobb pajtásokat vitték el erre az útra, s elkísérte őket Szemenkár Mátyás, a TÜSZSZI igazgatója és több vezetője is. Az első állomás Miskolc volt, majd a határon átlépve Dobsina. Itt várta őket a .CEDOK — Csehszlovák Utazási Iroda — képviselője, kedves idegenvezetőjük, Gruftová Erzsébet, aki ragyogó felkészültséggel mutatta be a környék nevezetességeit. A pajtások a „Jégbarlang” nevű túristaszálló- ban kaptak helyet, s onnan látogattak el a különböző helyekre. Különleges élmény volt a dobsinai jégbarlang megtekintése, ahol nem ritka a 10—12 méter magas, három—négy méter átmérőjű jégoszlop. Ezután a Magas-Tátra gyönyörű fenyvesekkel, tölgyesekkel gazdag tájain mentek Poprádra. Ezen az úton nagy élmény volt mókust látni. Ezek a kis állatok olyan szelídek, hogy nem szaladnak el a kirándulók elől. Nagyszerű élmény volt a Csorba-tó megtekintése is, valamint az, hogy a tátra- lominci csúcsra lanovkán mentek fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyekre. A sízők paradicsoma, a világbajnokságok színhelye, Ó-Tátrafüred nagy idegenforgalma, szép szállodái ismét szép élményt nyújtottak a pajtásoknak. Besztercebányán múzeumokat, történelmi nevezetességeket ismerhettek meg. Szép élmény volt, van mit mesélni itthon a szülőknek. A jövőben pedig még bizonyára szívesebben, nagyobb lelkesedéssel vesznek részt az így jutalmazott kispajtások a TÜSZSZI rendezvényein. K. J. Mezőhegyes lakossága ösz- szefogott az ügy érdekében, és segítségnyújtásuk révén ez év második felében elkezdődhetnek a munkálatok. A napközistermekkel, a könyvtárral, a szakköri és klubhelyiségekkel is rendelkező kétszintes iskolaépületet a kapacitáshiánnyal küszködő DÉLÉP előreláthatóan 1980-ban adja át a tanulóifjúságnak. A szakipari munkák elvégzését — a tanács felkérésére — a ME- GYEVILL, és más gazdasági üzemek dolgozói vállalták. A diákotthont, a műhelyeket, a nyílt és a zárt összekötő folyosókat, a játszóparkokat a Budapesti Általános Épülettervező Vállalat tervezte. A 350 személyt befogadó előadóteremhez kétszintes kiszolgálóhelyiségek csatlakoznak. Maga az aula is sóik rendezvény megtartását teszi majd lehetővé. A tanácselnök vaskos dossziét tett elém az asztalra. Ez azokat a leveleket tartalmazza, melyek e sok millió forint értékű beruházás előkészítésével, a szállítások megszervezésével, és ki tudja hány apró-cseprő üggyel foglalkoznak. Most már csak egy kérdés vetődik fel: vajon mekkorára duzzad ez az akta, mire ez a hasznos kezdeményezés valósággá válik? Ismerve a helyi vezetők lokálpatriotizmusát és elszántságát, reméljük, ha nagy küzdelem árán is, de meg fogják oldani azokat a feladatokat, amelyeket a nagyközség és a környék lakosságának kulturálódása, valamint a fiatal nemzedékek korszerű oktatása céljából magukra vállaltak. Ehhez természetesen további társadalmi segítségre, anyagi és erkölcsi támogatásra, s nem utolsó sorban az érdekelt vállalatok, intézmények, társadalmi szervezetek vezetőinek megértésére is szükségük van. Bukovinszky István Kiterjesztik a balatoni iidUlökörzet határait Jóváhagyta a balatoni üdülőkörzet regionális rendezési tervének koncepciótervezetét a Balatonfejlesz- tési Tárcaközi Bizottság. Az új irányelvek szerint korszerűsítik a 20 évvel .ezelőtt kidolgozott Balaton környéki regionális tervet, az ország első üdülő-területfejlesztési tervét. Érvényesítik tehát azt a fontos követelményt, miszerint időközönként felülvizsgálják, az élet újabb feltételeihez igazítják a területi terveket. Az újabb koncepciók szerint a szakemberek ez év végére készítik el a balatoni üdülőkörzet új regionális rendezési tervét, s az ÉVM a jövő évben terjeszti azt a Minisztertanács elé. Az új koncepcióban fontos alapelvként fogalmazták meg, hogy ki kell terjeszteni a balatoni üdülőkörzet határait. Az első terv még csak közvetlenül a partmenti sávval számolt, de az autós turizmus kibontakozásával értékes üdülőterületté vált a part mögötti háttér, a Bala- ton-felvidék tapolcai medencéje, a keszthelyi hegység, a Kis-Balaton és a külső-somogyi üdülőterület is, amelyről gépkocsival néhány perc alatt elérhető a Balaton. A koncepció szerint ez a háttérterület a második üdülőterületi övezet, amely az első övezethez, a vízparti üdülőtelepülésekhez csatlakozik. A három övezet területe 340 000 hektár, amelyen 154 település fejlesztéséről és védelméről gondoskodnak. Különösen nagy figyelmet szentelnek a környezetvédelemnek, s ezen belül elsősorban a vízminőség javításának. A regionális terv kiterjed újabb üdülőterületek kialakítására, a közlekedési hálózat fejlesztésére, a műemlékvédelemre, a kereskedelmi hálózat bővítésére, s a településeknek az üdülésben betöltött szerepük szerinti, tehát szelektív fejlesztésére is. A Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére a balatoni vendégek jobb ellátása érdekében gyorsított fejlesztési programra kerül sor. Nem hagyják cserben egymást Gépkocsivezetőkből, kocsikísérőkből, rakodómunkásokból áll a VIDIA Kereskedelmi Vállalat békéscsabai kirendeltségének a Dózsa György 24 tagú ötszörös aranykoszorús szocialista szállító brigádja. Van köztük importügyintéző is, a brigádvezető ■ pedig Ottlakán György, a szállítási csoport vezetője. Az a feladatuk, hogy a boltokba juttassák el a sokféle árut, egyebek közt a tv-t, a mosógépet, a motor- kerékpárt, a tűzhelyet, a kéziszerszámot, a kulcszárat, a sokféle csavart, szeget és egyebet. Mindezekkel ők látják el a megyei kiskereskedelmet, néha azonban távolabbi vidékre is szállítanak. Amikor 1965-ben célul tűzték a szocialista cím elnyerését, egy ideig még kísértett a múlt. Az áruval a boltokhoz érkezve egyik-másik helyen szokás szerint továbbra is az volt az első kérdés: — Mit isztok? Nem mindenki tudott ellenállni és elfogadta a kínálást. Egyeseket csak lassan sikerült leszoktatni arról, hogy szolgálatban igyon. Különösen azt a szeszrajongót, akit Törköly úrnak „kereszteltek” el, és tréfából ma is így szólítanak. De hol van már az az idő, amikor ez az elnevezés igaz volt? Azóta nem is igen fordult elő üzemi baleset, bár elég veszélyes munka a rakodás. Azt is megtanulták, hogy összefogásban, szervezettségben van az erő. A szállítást alaposan elő kell készíteni, hogy egy-egy túrajárat időben indulhasson és az utolsó helyre is akkor érkezzen, amikor a bolt még nyitva van. Ha azonban például közlekedési akadály miatt késnek, az árut lehetőleg akkor sem szabad visszahozni. — Nálunk a visszaszállított áru szégyennek számítana. Nemigen fordul elő, mert záA csabai gyerekek a Magas-Tátra lábainál Fotó: Papp József Első eszméléseimből csak a nyarakra emlékszem, s különös élességgel a júliusi aratásokra szüleim nadrágszíj- parcelláin, a nagy betakarításokra, cséplésekre házunk udvarán, a frissen rakott szalmakazlak eget festő magaslataira. Aratáskor egész napokat a tarlón töltöttünk, de jól emlékszem az előkészületekre is, apám kalász- morzsolgatásaira, amelyek nyomán eldöntötte az őszi árpa, a rozs, a búza, a tavaszi árpa és a zab levágásának időpontját, a kaszakalapálásokra, amelyek ezt közvetlenül megelőzték. Másnap indult aratni a család. Lovas kocsin, „zö- työgős” dűlőutakon mentünk, s nekünk, legkisebbeknek anyánk karja jelentette a biztonságot. A parcellához érkezés után mienk lett a tágas mező, „kereshettük a fürjtojásokat”. Ebéd, majd a szokásos alvás; ilyenkor egy terebélyes fa árnyéka, vagy az akácliget füves, naptól védett tisztása volt az elsötétített szoba, amíg bent a földön teljes erővel, hőségtűréssel folyt a felnőttek munkája. A tarlón való első ismer- » kedő utamra kora délutáni * ébredésem után egy ilyen > tisztásról indultam el. Mel- I lettem, a durva lópokrócon . továbbra is jóízűen, pihegve > aludt a kishúgom, engem rás után is megkeressük a boltvezetőt. Ha jó a kapcsolat, nem kell kétszer kérni, hogy vegye át az árut. Mi pedig törekszünk a jó kapcsolat fenntartására — magyarázza Labos Mihály gépkocsivezető. Tóth Ferencné, a brigádvezető helyettese a jő együttműködésnek tulajdonítja, hogy az első félévi tervet 114,2 százalékra teljesítették. Ebben elsődleges a hibátlan szállítás volt. Súgy véli, a brigád előző évi munkája nem kis mértékben járult ahhoz, hogy a kirendeltség a Kiváló címet elnyerte. Frank Ferenc a szakszervezeti bizalmi. Neki az a véleménye, hogy a jó közérzet az eredményes munka egyik legfontosabb feltétele. A brigád tagjai nagyrészt törzs- gárdatagok, akik között a sok élmény és siker barátságot alakított ki. Élményt jelent például a békéscsabai 4-es és 8-as számú általános iskola patronálása. Szívesen megy mindenki takarítani, vagy éppenséggel a tantermet átrendezni, ha kéri az igazgató. A kirendeltség telepén a parkosítást vállalják. Legyen szép a környezet, ahol dolgoznak. S a barátság jegyében segítenek majd két békési brigádtársuknak is, id. Hegyesi Lászlónak és ifj. Hegyesi Lászlónak, hogy a földrengés miatt részben lakhatatlanná vált házukat mielőbb rendbe hozzák. Nem hagyhatják cserben őket. Szerencsére kőműves is van a brigádban. Nagyon megnyugtató ez a két károsultnak, amiről ifj. Hegyesi László így beszél: — Nem kell kőműves után járni és hamar elkészülünk. Persze kevesebbe is kerül. Vagy pontosabban semmibe. Legalábbis a munkadíj. Pásztor Béla valószínűleg a fák és egy frissebb szellősuhanás kísér- tetjátéka riasztott fel. s egyszeriben félelmetessé vált köröttem a csend. A pár métert a fűben a torsrengeteghez tüskebaj nélkül megtettem. De amint kiléptem a nyúlánk akácok oltalmából, elvakított felülről a nap, s tűzcsóvát vetett meztelen vállamra. Hunyorogtam, szememet könny és verejték lepte el, különös prizmát képezve előtte, melyen keresztül épp csak sejteni véltem a parcella túlsó végén hajlongó enyéimet. A susogó lomboktól való vak félelem, s a magányt tagadó ösztön hajtott feléjük, s én vérző talpakkal, mind hangosabb sírással engedelmeskedtem a belső parancsnak. Miközben a fájdalom lassúbb menetütemre intett, hozzászoktam a vállamon futkosó lángokhoz, észre sem vettem őket, de minden tapodtat külön megfontolva raktam egymás elé a lábaimat. Már a túlnaniak is felfedeztek. Fel-felnéztek a munkából, néha mosollyal figyelték keserves küzdelmemet az ágaskodó szalmacsonkokkal. E látszólagos közömbösséget tapasztalva felbugyborékolt torkomon a düh. Ordítottam; vegyen már valaki a nyakába. De apám kaszája, négyfogú, fából készült terelővillájával tovább döntögette az utolsó rendeket, balról jobbra, a még állva maradt kalászokhoz, anyám tovább szedte a markot, bátyám és nővérem tovább fonták és terítették a szalmaköteleket. Megálltam, és hangszálaimat a rekedtségig feszítettem; hiába, látnom kellett, hogy egyedül kényszerülök tovább menni. Lassan csúsztatni kezdtem a lábam; aztán a meglepetéstől elhallgattam. A másikat is elcsúsztattam mellette, s ekkor a felfedezés öröme hatalmas szakadékot nyitott bennem minden kellemetlenségnek, amely az előző percekben történt velem. Mind gyorsabban, ahogy a gőzösök szoktak indulni, nyomultam előre, éreztem, hogy barátaimmá váltak a megcsonkolt búzaszálak. Szinte futva, kacagva érkeztem meg a munka színhelyére, épp akkor, amikor anyám az utolsó markot tette a leterített kötélre. Látva, hogy most már baj nélkül szaladok a tarlón, lelkesedni kezdett, s hívott, én is segítsek. Apám a kévéket kezdte kötözni, mi pedig hordtuk kepébe. Ez volt a munka utolsó fázisa; két kéve egymással szemben kalászukkal egymáson, másik kettő ugyanígy, de keresztezve az előbbieket. Ezt háromszor kell ismételni, hogy összeálljon egy fél kereszt. A fél felet hasonlóképpen kell melléje Az a régi aratás
