Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

1978. július 18., kedd o Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat kilenc üzemében hatvanhét, idén végzett szakmunkás állt munkába, közülük huszonegyen vájárok. A fiatal bányászok első munkanapjukon le­endő munkahelyükkel ismerkedtek. A képen: A fiatal szakmunkások egy csoportja a XXII-es akna szállítószalagja mellett (MTI-fotó, Tóth Gyula felvétele — KS) nmwvvtwwwwMvwwiMtwvwvMwmwwwwwtwwwwwww Legszívesebben estig maradnék ' Színhely: Erdő-, Fűz- és Nádgazdaság Ko­sáripari Vállalat Békési Kosárgyárának III. te­lepe. A tágas teremben a szorgalmáról híres Vörös Csillag Szocialista Brigádot találtuk. Bá­mulatos, hogyan engedelmeskednek az erős vesszőszálak a gyenge női kezeknek, s a fürge ujjak milyen gyorsan „varázsolnak” belőle ko­sarat. A brigádtagok csendesen beszélgetnek, a sarokban néma rádió, a kőpadlón vízzel töltött befőttesüveg: — Ez a „Richter-skála” — magyarázza keserű hangon Kovács Árpádné. — A föld­rengés óta még nem tudtunk egészen megnyugodni. Min­den erősebb zajra összerez­zenünk. Félünk... Most, ha gyanús hangot hallunk, azon­nal az üveget nézzük. Ha a vízszint nyugodt, dolgozunk tovább. — Ne féljetek, nem lesz több földrengés — veszi át a szót a brigád legidősebb tag­ja. Bereczki Imréné. — Zsuzsa néni honnan tudja? — Nem tudja azt senki sem — magyarázza bölcs nyugalommal —, de örökös félelemben nem lehet élni. Az élet megy tovább, dol­goznunk kell. Miért ne él­hetnénk úgy, mint azelőtt. Én azért is szeretem nagyon a brigádot, mert fiatalok, jókedvűek a tagok. Azelőtt mindig szólt a zene, most pe­dig csak a híreket hallgatjuk meg a rádióból. Beszélges­sünk munka közben, mint azelőtt a szerelemről, az idő­járásról, süssünk-főzzünk, vitassuk meg a világ sorát. Ügy hamarabb telik az idő... — Zsuzsa néninek igaza van — mondják restelkedve a fiatal asszonyok —. de hát hogy tudnánk elfeledni azt az ijedtséget, amikor világgá akartunk futni a kisgyerme­kekkel. Amikor a termelőmunkára terelődik a beszélgetés, megnyugszanak a kedélyek, oldódnak a nyelvek. Előkerül a gondosan vezetett brigád­napló is, amely szerint hó­napról hónapra teljesítik a tervet, a minőség pedig 100 százalékos. — Pedig nem könnyű a munkánk — magyarázza a fiatal brigádvezető. — Az éves terv a brigád össztagjá- ra épül, nekünk pedig három kismamánk van. Bizony, a gyermekekkel gyakran oda­haza maradnak napokra, he­tekre. Ha visszajönnek, alig győzik pótolni. Mi pedig, akik itt vagyunk, alaposan ráhajtunk, hogy szégyent ne valljunk, no meg a kereset sem mindegy. — Nekem ebben az évben bőven kijutott — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Kovács Árpádné. — Két kisgyerme­kem van, a lábtöréstől a tü­dőgyulladásig minden elő­fordult. De nem panaszkod­hatott!, a brigád mindig se­gít, jól is érzem magam a munkahelyen, szeretek itt dolgozni. Hat évig voltam gyesen. A kezeim nagyon el­szoktak az erős munkától. Vesszőt kézbe sem fogtam. nemhogy kosarat fontam vol­na. Az első napokban meg­dagadtak a kezeim, lassan ment a kosárfonás. De a munkatársak átsegítettek a nehezén. őszintén elmondották a kosárfonó asszonyok azt is, hogy legszívesebben a fran­cia kenyerest készítik. Csú­nya, nagy darab, dagad tő­le a kéz, igaz, dagad a pénz­tárca is... Lehet vele keres­ni. Elégedettek a keresettel, havonta három—három és fél ezer az átlag, de az ügye- sebbje ennél is többet visz haza. — Most már bánom, hogy oly soká maradtam bedolgo­zó — sóhajt Zsuzsa néni. — De hát nehéz máról holnap­ra munkásasszonnyá válni, nyolc órát egyfolytában le­dolgozni. Azelőtt részesarató, cséplőgépmunkás, napszá­mos voltam. Bedolgozó ko­romban leginkább éjjel fon­tam a kosarakat, nappal csak elmentem egy kicsit a piac­ra, a szomszédba, a boltba, az artézi kútra. El sem tud­tam képzelni, hogy milyen a brigádélet. Ma már nem tud­nék nélkülük élni, 53 éves vagyok, közeledik a nyugdíj ideje. Fáradt vagyok, resz­ketnek a kezeim, örülök, hogy abbahagyhatom a munkát. De ez csak féligaz­ság. Félek, nem tudok majd otthon maradni. Ha két-há- rom nap szabadságon va­gyok, már jöhetnékem van. Azt hiszem, ha a brigád is úgy akarja, én még sokáig velük maradok ... A fiatalok is szeretik Zsu­zsa nénit, így hát a búcsúz­kodásra még soká kell vár­ni, ha az egészség megenge­di. Hegedűs Istvánné nevet­ve mondja: — Legszívesebben estig maradnék. A kollektívában gyorsan telik az idő, kényel­mesen eldolgozunk, beszélge­tünk. Odahaza pedig vár a második műszak rengeteg tennivalója. Nagyon nehéz egyeztetni az időt, de a bri­gád megtalálja a módját, hogy néha összejönnek sza­lonnasütésre, halászlére, ki­rándulnak, filmet néznek együtt. Patronálnak egy ál­talános iskolai osztályt, a gyerekekkel jó kapcsolat ala­kult ki. Ott vannak az évzá­rókon, az évnyitókon, a kis­pajtások pedig nőnapon, anyák napján köszöntik a patronálókat, akiknek társa­dalmi munkára, iskolaépítés­re, városépítésre is jut ide­jük. Hogy mikor? Szervezés dolga ___ • A. R. Megkezdődött a nagykarbantartás az Egyesült Izzában Hétfőn az Egyesült Izzó fővárosi és vidéki gyáregy­ségeiben megkezdődött az évi nagykarbantartás. Első­sorban a gáz-, a víz- és az elektromos áramszolgáltató egységeket újítják fel, s a nagyvállalat több száz főt számláló tmk-munkabrigád- jai hozzálátnak az egész év­ben két-három műszakban dolgozó nagy teljesítményű, nagy értékű automata gépek, gépsorok átvizsgálásához, az elhasznált alkatrészeket ki­cserélik, majd néhány na­pos műszaki próbákat tarta- nak. A nyári nagykarbantar­tás sajátossága az Egyesült Izzóban, hogy elsősorban a tömegcikkeket előállító üze­mekre terjed ki a munka, a gépgyártó üzemekben nem teljes a leállás. A vállalat 38 ezer dolgozója közül így is legalább 25 ezren mentek kéthetes szabadságra. Az Egyesült Izzóban több mint 10 éve vezették be a karbantartási munkáknál a gyár leállítását. Ez ugyanis jóval gazdaságosabb megol­dás, mintha folyamatos ter­melés mellett egy időben csak néhány helyen, de sokkal hosszabb ideig tartanak a felújító-javító munka. Minden ágazat „édes gyermek” Látogatóban a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-ben A 3655 hektáron gazdálko­dó nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz jó híre messze túl jutott az ország határain. Hagyományai vannak itt egyebek között a jól jövedel­mező aprómagtermelésnek. Az állattenyésztés évek óta jó eredményeket hoz. Az egy tehénre jutó évi tejhozam jóval meghaladja a négyezer litert, nagyüzemi tojásterme­lésre, pecsenyecsirke-neve- lésre rendezkedtek be. Gabo­naszalmából az országban el­sőnek itt készül a melasz- szal, fehérjével, karbamiddal dúsított préselvény takar­mány céljára. A tejüzemben naponta 35 ezer liter tejből készül Zalka-tej, tejföl, pa- ranyica sajt, kakaó és egyéb tejtermék. A szövetkezet évi árbevétele meghaladja a 355 millió forintot. A központi irodában Hor­váth Endre elnököt és. La­kuké Pál főkönyvelőt faggat­juk: mi a sikerek titka, me­lyik a legkedvesebb ágazat, mi hoz legtöbbet a konyhá­ra? — Nincsenek titkok és nincs kiemelt ágazat — vall­ják mindketten. — Nálunk legfőbb tényező az ember. A nagybánhegyesi lakosok szorgalma messze földön hí­res, mi erre alapoztunk. Tud­juk, hogy a közösben és a háztájiban egyaránt szívesen dolgoznak, ha értelmét lát­ják. Nálunk is szeretnek jól élni, szépen öltözködni. Nagy a lakáskultusz: sok az épít­kezés és a felújítás. Drága bútorokat, szőnyegeket ta­lálni minden házban, a ház­tartási gépek szerves részei a berendezésnek. Csaknem kétszáz személygépkocsi, ren­geteg motorkerékpár találha­tó a faluban. Ehhez pedig pénz, másodszor is pénz kell ! Községünk városoktól mesz- sze fekszik, nekünk itt, hely­ben kell megteremteni a jó kereset feltételeit. A termő­földet nem növelhetjük, így hát más úton kell keresnünk a kereset forrását. A beszélgetésből kiderül : a Zalka Tsz-ben húsz szocia­lista brigád versenyez a ma­gasabb hozamokért, a költ­ségek csökkentéséért. Az ak­tívan dolgozó tagság zöme nő, és fiatal. Rájuk minden­kor számítha|t a vezetőség. A káderutánpótlásról is maguk gondoskodnak, jelenleg hét ösztöndíjasuk tanul egyete­men és főiskolán. A gépesí­tés foka igen magas. A leg­korszerűbb gépekkel, tech­nológiai berendezésekkel dol­goznak. Ha a szükség úgy kívánja, kisegítik egymást a különböző munkahelyen dol­gozók. Az idei rendkívül esős időjárás miatt például nem hatottak minden táblán egyformán a vegyszerek, a nehéz gépek nem mehettek akkor a talajra, amikor idő­szerű lett volna, a gyamok viszont gyorsan nőttek. így előfordult, hogy egyik-másik cukorrépa-, kukoricatáblá­ban kézzel kellett irtani a gyomot. Ott volt a szövetke­zet minden tagja, élén az elnökkel, a párttitkárral, a főkönyvelővel. — Nincs ebben semmi kü­lönös — magyarázza az el­nök. — A szövetkezet min­denkié. A tagság magáénak vallja a közöst csakúgy, mint ahogyan a szövetkezet szerves részeként kezeljük a háztájit. Ha szétnéz a köz­ségben, szinte minden por­tán lát fóliasátrat. Nagy ri­zikóval és rendkívül sok munkával termelik a pri­mőr paprikát, uborkát. A szö­vetkezeten keresztül értéke­síti a tagság a zöldségfélét, csakúgy, mint a tejet, a hí­zott sertést, az aprómagot és más terméket. Háztájiból évente több mint 30 millió forint értékű árut forgalma­zunk. Nagy a kockázatválla­lásuk is, hiszen az idén is­mét feltört a talajvíz és sok portán kárt okozott a papri­kában, az uborkában. A ter­melési kedv azonban meg­maradt. Amikor a szövetkezet jö­vőjére terelődik a beszélge­tés, az elnök és a főkönyve­lő szinte egymás szavába vágva adja a tájékoztatást: — A baromfitelepen jelen­leg 20 ezer tojóhibridet tar­tunk. Az elkövetkező két esztendőben 50 millió fo­rintos beruházással bővítjük és korszerűsítjük a telepet A fejlesztési program után 40 ezer tyúk termeli majd itt a tenyésztői ást és évente több százezer pecsenyecsirkét adunk a népgazdaságnak. A tejfeldolgozó üzemet 25 mil­lió forintos beruházással bő­vítjük. A napi tejfeldolgozás 50 ezer liter fölé emelkedik majd és a tervek szerint pa- ranyica .sajtból és sonkasajt­ból mi gyártjuk az ország ellátásához szükséges meny- nyiséget. Régi vágyunkat kí­vánjuk megvalósítani a ker­tészeti telep megépítésével. A tervek szerint hat hektá­ron épül majd üvegház, bő­vül a fóliatelep. A meglevő termálkút mellé újabb kutat fúratunk, s zöldségtermesz­tésre hasznosítjuk a termé­szet nagy kincsét, a meleg vizet. A földgázt a baromfi- telep fűtésére hasznosítjuk. Nyár lévén, nem marad­hatott ki a beszélgetésből az aratás. A Zalka Máté Tsz határában 920 hektár búza és 67 hektár repce vár be­takarításra. Minden kom­bájnra és szállító gépjármű­re két-két vezetőt biztosítot­tak, hogy ameddig lehet, dolgozzanak a földeken. A terményszárító éjjel-nappal üzemel. Ha kell, a kézi mun­kától sem riadnak vissza, csakhogy a terven felüli ho­zamot adó búzatáblák ter­mését — a rendkívüli időjá­rás ellenére — minél keve­sebb szemveszteséggel taka­rítsák be. A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz az elmúlt évi ki­magasló jó eredményeivel negyedszerre nyerte el a Ki­váló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet. A fenti be­szélgetésből kiderült: ebben a szövetkezet minden tagjá­nak egyformán nagy a sze­repe. Ary Róza Vasárnap is arattak (Folytatás az 1. oldalról) Az aratással párhuzamosan megkezdődött a szalma beta­karítása. Ezt a munkát négy szalmabehúzó és három bá­lázó végzi. A 350 hektár le­aratott területből 150 hektá­ron már elkészült a tarló­hántás. az orosházi dözsa termelőszövetkezet­ben vasárnap 9 órakor kezdték el az aratást. A szö­vetkezet hat kombájntól 40 vagon búzát szállított a szárítóba. A 860 hektár ke­nyérgabonából eddig 200 hektárt arattak le. Az ara­tásnak határt szab, hogy a szárító 24 óra alatt mindösz- sze 30 vagon búza szárításá­ra képes. A szövetkezet ebben az évben mintegy 1200 vagon búza bértárolását látja el. A szalma betakarításában öt bálázógép vesz részt, az aratással egyidejűleg folynak a lucerna betakarítási mun­kálatai. Az aratás a Dózsa Tsz-ben jó idő esetén 12-13 napot vesz igénybe. A .beta­karításban a vártnál na­gyobb a veszteség. Az aratás, amely próbára tesz embert, gépet egyaránt. A dőlt, összekuszált búzában csak lassan haladhatnak az okányi Haladás Termelőszövetkezet kombájnjai Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents