Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
1978. július 2., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK II kovácsmíívész műhelyében Szerencsi Kálmán egri kovácsművész húsz éve foglalkozik különféle kovácsolt dísztárgyak készítésével. Alkotásai itthon és külföldön egyaránt elismerést és hírnevet szereztek számára. Mezökovácsháza város volt vagy város Napjainkban egyre többet beszélnek az emberek arról, hogy községünk város lesz. Vannak akik elhiszik, vannak, akik nem. A helytörténeti kutató szemével nézve e beszélgetéseknek két oka lehet. Az egyik a község történetének az ismerete. Sokan és sokat hallottak már arról, hogy Kovácsháza valamikor város volt. A másik ok, a jelenlegi élő valóság. Községünk állandó, folyamatos fejlődése, mely minden okot megad a bizakodásra. Nézzük hát. mi ,a valóság arra vonatkozóan, hogy Kovácsháza város volt? A 'Régiségtudományi Intézet és a Csanád vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat 1938-ban, 40 évvel ezelőtt ásatást végeztetett Me- zőkovácsiházán, a volt Nágel Henrik-féle birtok mellett, a Száraz-ér partján. Egymásra épült két templomromot, több ház maradványát és 127 sírt tártak fel. Az ásatás részletes eredményét közölni hely- és időhiány miatt nem áll módomban. Annak végleges eredményéről azonban hadd idézek az ásatási jegyzőkönyvből. „A sírleletek egy része ,azt bizonyítja, hogy Mezőko- vácsháza a XI. században lakott volt. Állításunkat az első templom téglaméretei is bizonyítják. Az 1241. évi ta- tárdúlás a területet egyidőre valószínűleg lakatlanná tet„És kicsoda Tóth Wanda? Csakugyan nő ez a férfi? Ha csakugyan nő, akkor ugyancsak elüt a magyar írónők jércehadától. (Kaffka Margitot kivéve, aki a múltkor szintén gyönyörűt írt a Nyugatba.)...” Ezeket a sorokat Biró Lajos, a jónevű író és publicista írta Fenyő Miksának, a Nyugat szerkesztőbizottsági tagjának Berlinből, 1909. március 21-én. Len- gyely Menyhért 1909. április 8-án szintén Berlinben írt levelében a Nyugat átolvasása után ezt írja: „Tóth Wanda kitűnő.”... Ki is hát ez a Tóth Wanda? Tudjuk, és mégsem tudjuk. Dombiratoson született 1888-ban. Neve — Tóth Wanda — nem igazi név, írói álneve. Első leveleit a Nyugathoz Bemdt Anna néven írta alá. Fenyő Miksa közlése szerint ez sem az igazi neve. Az írónő a Ráth- Végh dzsentricsaládból származik, és mint leveleiből kiderül, családja előtt szégyelte, hogy ír, hogy írásaiért pénzt kap, és nyilván azt is, hogy progresszív lapba ír. A Nyugat köré csoportosult első írónemzedék tagja. Tehetséges írónő, aki jól beszél és fordít németből és franciából is. Elbeszélései a Nyugat hasábjain jelennek meg. 1910-ben önálló elbeszéléskötetet jelent meg „A csodálatos köntös” címmel. Budapesten halt meg 1926- ban. önmagáról Fenyő Miksához írott levelében így ír: „ ... Talán van némi érdeke annak, amit a nők teljes őszinteséggel elmondanak magukról, s főleg világukról, világuknak egy részéről, melyről csak kevesen alkotnak igazi képet.” Egy másik levélben ezt írja magáról: „...Ha az Önök írói és művészi világában, mivel sajnos keveset érintkezem. s hol családomat stb. nem ö'merik. igazi nevemen neveznének is, ha Ugvnn elváltaién neveznek, az még nem lenne baj. Nate, s csak a XIV—XV. század fordulóján, az általános gazdasági fellendülés alkalmával népesedett be ismét. Lakóházakat, s az első templom megmaradt alapjainak felhasználásával új templomot építettek. A lakosság száma eben az időben erősen megnövekedett, s letelepedve fölműveléssel foglalkoztak. Búzát, árpát termesztettek, sarlóval arattak, s a konyhakerti növények közül a borsót és a sóskát is ismerték. Edényeik a kor ízlésének megfelelőek, s a XVI. században mázas edényeik, tányérjuk is volt. Kanócos mécsessel világítottak. Egyik elszántott ház beomlott tapaszdarabjai között üvegpalack darabot is találtunk. Mező- kovácsházának csak a XIX. század eleji újabb települése óta hívják. Azelőtt Kovács- házának hívták, s nevével — Borovszky megállapítása szerint — először a XV. század második felében találkozunk. Az akkori Kowachaza falut földesura, Bessenyei Benedek kérésére, Mátyás király mezővárosi rangra emelte, s nem sokkal később egy zálogosítá- si üggyel kapcsolatosan, már városként szerepel. ... A török pusztítást Kovácsháza sem kerülhette el, s a Gyulai vár eleste után 1596-ban, arra a «orsra jutott, mint a szomszédos falvak: helyükön pusztaság maradt...” A jegyzőkönyvidézetből, s más gyón bántana azonban, ha személyes ösmerőseim közül bárki megtudná, hogy ezt és ezt éppen én írtam. Mert jól, tudom, hogy dolgaim egyedüli erénye őszinteségük — engedje meg, hogy magamagamat citáljam —, egy nő sohasem mondhatja ki egészen, mit gondol, mert az körülbelül az, mit érez, legalább azt hiszik róla. Szóval sohasem írnék egy szót sem, ha tudnám, hogy olyanok is olvassák, akik engem mint nőt ösmernek... Ezek után ugye nem is kell kérnem, hogy ha véletlenül mégis megtudná nevemet, azt ne említse senki előtt, mert a végén mégis kitudódik valahogy. És Önöknek mindegy lehet, voltaképpen kicsoda az, aki időről időre valami rossz (!) írást küldött be és azután egy hétig boldog, hogyha kinyomtatták. Hiszen éppen ez a tiszta érdeklődésük a szellemi dolgok iránt, ami az én körömben oly szokatlan, lepett meg kellemesen ...” Életének jelentős részét vidéki magányában Dombiratoson írással, olvasással és fordítással töltötte. Erről így ír: „ ... Valószínűleg nem nagyon kedélyes őszt leszek kénytelen falun tölteni és már előre félek a hosszú estéktől, mikor senki és semmi a már 3 órakor bezárt ajtón be nem jöhet, és muszáj jó előre gondoskodnom valamiről, ami elszórakoztatna.” Ez évben, születésének^ 90. évfordulója alkalmából emlékezzünk rá, dombiratosi- ak és nem dombiratosiak egyaránt. Befejezésül még egyszer a kérdés: ki is volt Tóth Wanda? Tartsuk tiszteletben az írónő kívánságát, ne kutassuk az igazi nevét. Fogadjuk el válaszul a Nyugat szerkesztőbizottsági tagjának, Fenyő Miksának a visszaemlékezését. Ö ugyanis azt mondotta: .......volt e gy nagyon tehetséges írónőnk. Tóth Wanda ... ” B. Gy. írásos dokumentumokból kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy községünk város volt. Város lesz-e Mezökovácsháza belátható időn belül? A helytörténeti kutatónak nem feladata, sőt tartózkodnia kell attól, hogy jóslásokba bocsátkozzék. A tények azonban tények, s a jelen fejlődést is figyelembe kell venni a múlt kutatása mellett. Az 1006/1971. (III. 16.) Kormányhatározat szerint, mely a területfejlesztési irányelveket tartalmazza, Mezőko- váosházát várossá kell fejleszteni. Ezt erősíti meg az 1007/1971. (III. 6.) sz. Kormányhatározat az országos területfejlesztési koncepcióval kapcsolatban, valamint a megyei tanács vb távlati fejlesztési tervei és a helyi tanács jövőbeni elképzelései is. Békés megye településim- lózat fejlesztési terve (Bp. 1971. c. kiadvány Mezőko- vácsháza fejlesztéséről így ír: „Mezökovácsháza az I. ütemben részleges középfokú központ, a II. ütemben középfokú központ, a megye déli területeinek már jelenleg is szervezőközpontja. A távlatban igazgatási, munkahelyi, mezőgazdasági, kereskedelmi, oktatási, kulturális, -egészségügyi, üdülési központ, igén nagy mértékű fejlesztést igényel ahhoz, hogy Aki csak Miskolcon jár látogatóban vagy kiránduláson, megpróbálja felkeresni a görögkeleti templomot, hogy megtekintse annak nagyhírű i'konosztázát, önálló ikonjait, világhírű műkincseit. Ezek a kincsek azonban elsősorban liturgiái célokat szolgálnák, megtekintésük az esetek többségében nehézségekbe ütközik. Az érdéklődés viszont egyre növekszik az ortodox egyház műkincsei iránt. Ezt lesz hivatva kielégíteni a Miskolcon most létesítendő Magyar Ortodox Egyházi Gyűjtemény, amelyben helyet kap majd a miskolci ortodox (görögkeleti) templom több kincse is. A Magyar Ortodox Egyház — amely elválasztandó a másik két görögkeleti egyháztól, a szerbtől és a romántól — az ország területén levő kilenc templomából háromszáznál több műkincset válogatott össze, hogy egy Miskolcon létesítendő gyűjteményt megalapozzon. A moszkvai pátriárka felügyelete alatt funkcionáló Magyar Ortodox Egyház központja Budapesten van. A műkincsek egyházi tulajdonban maradnak, de kezelőjük a Borsod megyei Múzeumi Szervezet lesz. Az anyagok begyűjtése és az ahhoz kapcsolódó egyéb munkálatok rövidesen befejeződnek. Ez az új gyűjtemény gyakorlatilag egyházművészeti gyűjtemény lesz, amely a bizánci kereszténységtől napjainkig mutatja be a Magyar Ortodox Egyház történetét és tükrözi az ahhoz - kapcsolódó egyetemes magyar történelmi szakaszokat. A Kulturális Minisztérium vállalta a kiállítás elkészítését, valamint a műtárgyak szükséges restaurálását. A létesítendő gvűjte- ménv a miskolci görögkeleti tenijjlommal egy telken kerti! elhelyezésre, s már hozzákezdtek annak a lehetőségnek a megteremtéséhez, is, hogy a gyűjteményt felTóth Wanda, a dombiratosi születésű írónő lesz? szerepkörét maradéktalanul be tudja tölteni.” E tervekkel szemben mit mutatnak Mezőkovácsházán a tények? Községünkben jelenleg több mint 20 ipari vagy szolgáltatóipari üzem működik. A község 7000 lakójából több mint 2100-an az iparban vagy a szolgáltatások területén dolgoznak. Folyamatban van a községben a „nagyipar” kialakulása a most épülő és települő —. de már dolgozó — EVIG-üzem- mel. Községünkben középiskola épült, melynek bővítése tornateremmel folyamatban van. Épül az új korszerű általános iskola. Korszerű SZTK rendelőintézete van, orvosi lakásokkal. Strandfürdő, minden igényt kielégítő Szövetkezeti Áruház. Több száz családi ház épült és épül folyamatosan. Országos hírű termelőszövetkezetünk és földművesszövetkezetünk van, melyek beruházásaikkal, termelési eredményeikkel méltán vívták ki maguknak és községünknek jó hírnevet. Vannak igényeink és vannak lehetőségeink! És a becsületesen és aktívan dolgozó mezőkovácsházi lakosok, akik a nagyközség vezetőivel mindent elkövetnek, hogy egyéni és családi jólétükön, boldogságukon túlmenően Me- zőkovácsháza tovább épüljön, szépüljön és mielőbb várossá fejlődjön. Balogh György Új országos múzeum Miskolcon kereső érdeklődők a templom műkincseit — egyházi funkciójának tiszteletben tartása mellett — megtekinthessék. Az országos és a régi miskolci gyűjtemény tematikailag szervesen egybetartozik, s hihetőleg 1979 első felében már fogadhatja is látogatóit. (benedek) Szerencsi Kálmán Nagybánhegyes tudósai Nagybánhegyes — régi nevén Tótbánhegyes kisközség Békés megyében, a mezőkovácsházi járásban. Lakóinak létszáma nem egészen 2000. Kevesen tudják, hogy e kisközség, két kiváló tudóst is adott az országnak. Petőfi Sándor „Palota és kunyhó” című versében 1847-ben ezt írja: „.. .Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát...” A Szülőföldünk hasábjain emlékezzünk most e kis község két nagy tudósáról, a kiváló botanikus mezőgazdászról és a Kossuth-díjas pedagógus történészről: Thaisz Lajosról és Hanzó Lajosról.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------3-----------------T haisz Lajos (Tótbánhegyes, 1867 — Pestszentlőrinc 1937.) Tanulmányait Budapesten végezte. Az egyetem befejezése után 1888-ban a Budapesti Vetőmagvizsgáló Állomás munkatársa, majd 1907-ben a kassai állomás vezetője lett. 1910-től 1922-ig — nyugdíjazásáig a Földművelésügyi Minisztériumban a rét- és iegelőgaz.dál- kodási ügyek vezetője volt. Mint mezőgazdász 1892-től elsősorban rétjeink és legelőink javításával és növényzetük szakszerű kezelésével foglalkozott. A Magyarországon őshonos, valamint a sziki füvek és gyepesítés kérdéseit tanulmányozta. Kidolgozta a vetőmagvi/sgálat több technikai és e!v: kérdéséi. Botanikusként, főleg a Budapest környékén, az Alföldön, a Bánságban és az ÉK-i Kárpátokban található növényfajták tanulmányozásával foglalkozott. Igen jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Tanulmányai a korabeli szaklapokban és önálló kötetekben jelentek meg. Többek között: A vetőmagok hamisításának meggátlásáról (Bp. 1895.), Amerikai lucerna (Bp. 1896.), A íolyamtöltések begyepesí- lése (Magyaróvár, 1897) stb. Igen jelentős szakirodalmi tevékenysége mellett 1902- ben Degen Árpáddal együtt megindította a Magyar Botanikai Lapokat, és főmunkatársa volt a Magyar Füvek Gyűjteménye című kiadványnak. Hanzó Lajos (Nagybánhegyes, 1915 — Szarvas, 1964.) Szegeden végezte egyetemi tanulmányait, ahol 1941-ben történelem—földrajz szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori, 1942-ben pedig pedagógiai—filozófiai szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1942—43- ban a szarvasi tanítóképző tanára. 1943-tól 1960-ig Szarvason, a gimnáziumban, majd 1960-tól haláláig a felsőfokú óvónőképző intézetben intézetvezető tanár. Tanárkodása mellett jelentős tudományos munkát végez. Történelemmel, helytörténettel, agrártörténettel, nevelés- történettel, neveléstörténeti módszertani kérdésekkel foglalkozott. Művei szakfolyóiratokban és önálló kötetekben egyaránt megjelentek. Jelentősebb művének címe és kiadási helye: Az erdélyi szász önkormányzat kialakulása (Szeged, 1941), Vajda Péter (Békéscsaba, lf)58), Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (Gyula. 1959). Tessedik Sámuel kisebb írásai (Szarvas. 1960). A Magyarországi Óvónőképző Intézetek Tudományos Közleményeinek 1963 és 1964-es számait^ ő szerkesztette. Pedagógiai és tudományos munkássága elismeréseként államunk 1955-ben Kossuth- díjjal tüntette ki. B. Gy. A mester alkotása: utcai lámpa (MTI-fotó, Manek Attila felvétele — KS)
