Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

1978. július 18., kedd o Még egyszer a SEU-rál Az eszperantó nyári egyetem búcsúestje Július 9. és 15-e között tizenhatodik alkalommal rendezték meg Gyulán az eszperantó nyári egyetem kulturális napjait. A színvo­nalas előadások, a kirándu­lások és a változatos kultu­rális program egyaránt nagy sikert aratott a SEU rész­vevőinek ikerében. Erről győ­ződhettünk meg a búcsúva­csorán, amelyet a gyulai mű­velődési központban rendez­tek meg. Dr. Herjeczki János hat éve vesz részt 'a SEU szer­vezésében. Az ő tolmácsolá­sával beszélgettünk Hugo Kraus úrral, a bécsi népi egyetem docensével, aki a SEU megbízott előadójaként a flandriai festészetről tar­tott előadást. — Jövőre, mert akkor is szeretnék eljönni, tizedik al­kalommal veszek részt a SEU-n. Nemcsak az isme­retterjesztés miatt szeretek itt lenni, hanem azért, mert békeszerető emberekkel is­merkedhetek meg, s köthe­tek barátságot. Ez az őszinte baráti hang, amely körül­vesz itt mindenkit, legyen az mexikói, madagaszkári, oszt­rák. ez az én legnagyobb él­ményem. Ponori Thewrewk Aurél, az Urániái Csillagvizsgáló és Planetárium igazgatója a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közponja képvisele­tében vett részt a SEU ren­dezvényein. — Aki az eszperantót szív­ügyének tekinti, az a világ­békét is szívügyének tekinti. Ennek tudata a SEU egész ideje alatt érződött, hatott. Nem ez az első nyári egye­tem, amelyen részt veszek, s állítom, hogy formai és tar­talmi szempontból egyaránt magasabb színvonal jellemzi az idei rendezvénysorozatot, mint a korábbiakat. Évek hosszú során egy olyan szi­lárd törzs gárda alakult, amely lehetővé tette az ol­dottabb, eredményesbeb együttlétet Székely Tibort, aki Sza­badkáról érkezett, mint az idei SEU egyik legérdeke­sebb egyéniségét mutatták be. Hazájában mint etnoló­gus-muzeológus tevékenyke­dik, igazi világutazó. Ahogy ő mondja, „csak” 83 ország­ban járt eddig, s megtanult „egy-két maréknyi” nyelvet. — Több országban folytat­tam néprajzi tanulmányokat, amelyekről már több mint tíz kötetem jelent meg. Jár­tam az Amazonas vidékén, kutattam Ázsia és Afrika or­szágaiban. Brazíliában négy hónapig éltem egy emberevő törzs körében. Megfigyelhet­tem életmódjukat, szokásai­kat. Két hete érkeztem haza Dél-Amerikából, ahol két és fér hónapot töltöttem. A ju­goszláv televízió forgatócso­portjával dokumentumfilmet készítettünk. Az eszperantó nyári egyetem kellemes pi­henés számomra. Legköze­lebb decemberben készülök újabb útra. Indiában egy etnográfiai kongresszuson ve­szek részt. Székely Tibor „Eszperan­tóval a világon át” címmel tartott nagy sikerű előadást a SEU résztvevőinek. A búcsúvacsorán többször felcsendült az idei nyári egyetem slágere. A vendég­ségbe érkezett bolgár kórus hozta, maguk szerezték a gyulai vendéglátók köszönté­sére, s már minden résztve­vő jól ismeri a szövegét és a dallamát. Magyarul, vala­hogy így hangzana: „Üdvöz­let Gyula, te napsugaras, ré­gi, de mégis ifjú város, Te szelíd, virágos...” Ezzel bú­csúztak a 16. nyári egyetem részvevői. N. A. Morzsák Két közlekedési hír. Az egyik jó, a másik... ? Többek között eddig az nem tette egészen közked­veltté Pósteleket a kirándulók előtt, hogy szinte „meg­közelíthetetlen” volt, legalábbis a keréken közlekedők számára. A rendkívül rosszá vált bekötő útjának ki- sebb-nagyobb dombjain fennakadtak a gépkocsik, s az útviszonyok különösen az elmúlt télen váltak szinte minősíthetetlenné. Egyszóval a pósteleki szabadtéri tornapálya kulturált használatát, megközelítését, az „il­letékes” szervek nyilván anyagi megfontolásból nem el­sődleges feladatuknak tartották. Annál nagyobb az öröm, hogy megkezdték a bekötő út korszerűsítését, a kirándulóhely gépkocsiparkolójának, s általában kör­nyékének felújítását. Kár, hogy lassan kifelé tartunk a nyárból, ha ugyan volt ilyen az idén. Reméljük azonban, hamarosan jól járható út, s korszerű parkolóhely várja Pósteleken a kirándulókat. Sőt, talán a tornaszereket, hintákat, stb. is felújítja „valaki”... * * # Parkolóhely. Igazán szemet gyönyörködtető ilyesva- lami készült Békéscsaba központjában, a Csaba Hotel előtt, a Szabadság tér felújítása során. Azért mondjuk, hogy „ilyesvalami”, mert gépkocsik térülnek-for dúlnak benne, gondosan kikerülve az álláshelyeket elválasztó (de minek?!) zöld sávokat. Ám, aki huzamosabban fi­gyeli az ottani ballanszírozásokat, egy pillanatra azt is gondolhatja: a KPM gyakorlópályája ez. Ha ugyanis a járdaszegéllyel párhuzamosan is parkíroznak gépko­csik, „pilóta” legyen a keréken az, aki ütközésmentesen képes kikanyarodni a „zöldövezetből”. Akadt már olyan nyugatnémet gépkocsi, amelyiknek tulajdonosa egy órán át várakozott, hogy egy másik gépkocsi vezetője előkerüljön valahonnan és ő tovább mehessen. A taxisok oldalán sem vidámabb a helyzet, ök azt mondják: a parkolóhely betonjába kellett volna vésni annak a nevét, aki tervezte ezt a parkolót. (Ám lehet, hogy félreértettem és a neve helyett „fejét” mondtak.) Eddig két taxit „nyomtak meg" azok a gépkocsik, ame­lyék helyhiányában hátrafelé tolatva (hogy kimehesse­nek a parkolóból), kissé benyomultak a taxisok helyé­re. Csak azért — mondják a taxisok —, mert ennek a parkolóhelynek csak bejárata van. Kijárata nincs. Ha az állomásról jövet be akarnak állni, előbb meg kell kerülniük a fél várost, hogy jobb oldalról érkezhesse­nek a taxiállomáshoz. Egyszóval szemet gyönyörködtető a központban levő parkolóhely, csak éppen nem praktikus. A taxisolt, gépkocsivezetők, azt javasolják: nyitni kellene egy ki­járatot is, hogy kis ívben a Tanácsköztársaság útjára lehessen fordulni. Vagy a taxifordulót kellene az útra nyitni. Így, ahogy van — akárki is tervezte —, elfuse­rált ez a szemet gyönyörködtető parkoló... V. D. Nemzetközi néptánctanfolyam Békéscsabán Francia, holland, belga néptáncrendezők és nép­táncérdeklődők negyvenkét részvevőjével hétfőn, Békés­csabán amatőr táncosok tan­folyamát nyitották meg. A Békés megyei „Balassi tánc- együttes” nemzetközi elisme­rése indítéka a három nyu­gati ország néptáncosainak magyarországi „továbbkép­zésére”. Pfeiffer Christian, a pári­zsi Inter Folklores Egyesület elnöke elmondta, hogy a magyarországi ' találkozókon a nemzetiségi néptánccal, a magyar történelemmel kí­vánnak Ismerkedni. Az egye­sület elnöke — mint az együttes vezetője — a prog­ramjukat ismertetve tájé­koztatott arról is, hogy a július 28-ig tartó Békés me­gyei tartózkodásuk prog­ramjában magyar néptánco­kat tekintenek meg, ezenkí­vül előadásokat kértek nép- művészeti művekről. A nemzetközi „amatőr” társaság a tanfolyam után Hortobágyra látogat, majd Romániába, Marosvásárhely­re utazik. H legkiválóbban vezetők A Magyar Honvédelmi Szövetség Békés megyei Gépjárművezető-képző Is­kolája július 16-án rendezte meg a „Vezess kiválóan!” verseny megyei döntőjét. A motorkerékpárosok között Machán János (Békéscsaba II. csapat) lett a győztes, megelőzve Izsák Józsefet (Mezőkovácsháza) és Szaba­dos Józsefet (Gyula). A személygépkocsi-vezetés­ben Horváth Gyula (Oros­háza) győzött Makos János (Szarvas) és Kun János (Mezőkovácsháza) előtt. A tehergépkocsi-vezetést Berki László (Békéscsaba I. csapat) nyerte, míg a máso­dik helyre Mázán Gyula (Békéscsaba II. csapat), a harmadikra pedig Répa Já­nos (szarvasi járás) került. A csapatverseny eredmé­nye: 1. mezőkovácsházi já­rás, 2. Szarvas, 3. Orosháza. Megnyílt a balatoni nyári egyetem Egyetlen évben sem volt annyi érdeklődő mint idén a a balatoni nyári egyetem iránt, amelyet vasárnap nyi­tottak meg Veszprémben. A tartalmasnak ígérkező prog­ramra 15 országból több mint kétszázan látogattak el. A nyári egyetem hallgatói szemléletes előadásokon és kirándulásokon ismerhetik meg a Balaton-vidék termé­szeti értékeit, műemlékeit, néprajzát, történelmi és kul­turális hagyományait, vala­mint a tó élővilágát. Külön foglalkoznak a környezetvé­delem szerepével, fontossá­gával. Ízelítőt kapnak a ma­gyar konyha specialitásai­ról. A nyári egyetemen — má­sodik tagozatként — meg­nyitották a 2. nemzetközi restaurátor szemináriumot. Gyulai képek Sólyom Katalin és a Szélkiáltó Együttes verses-zenés mű­sorral szórakoztatja a gyerekeket Gyulán, az Erkel Műve­lődési Központban és a város különböző pontjain Kemény Henrik bábművész a gyulai strandon állította fel színpadát. Vitéz László és az ördögök viaskodásának min­dig sok lelkes gyermeknézője akad Fotó: Fábián Ferenc A bizalom ajánlúlevele ég jól emlékszem azokra a házakra, amelyekre az építő­mester szerény kis már­ványtáblát helyezett el. Föltüntette rá, hogy mikor, ki emelte az épületet. Szü­lővárosomban még ma is ta­lálni ilyen egy-kétemeletes épületeket, homlokzatukat, gerendáikat, tetőzetüket ugyan javítani kelett — hi­szen az idő telik — ám a házak becsülettel szolgálnak. Egyszer megkérdeztem az iparost, akinek névjegye sok ház kapuján ott van, mire volt jó a jelzés? „Nem gondolja, hogy lemondok ar­ról, hogy a házak kérve-ké- retlenül dicsérjék a munká­mat?” Manapság nemigen látni az egyszerű lakóépületeken ilyen névjegyeket. Igaz, kü­lönleges alkotásokon azért fölfedezhetjük őket — ám ez nem általános. Pedig a jó hírnév aligha csak a reputáció miatt fon­tos. Jól tudta ezt a régi kő­műves is: a szép ház, a jó munka dicsérete pénzben kifejezhető érték. Aki meg­ismeri a jó minőséget, az hajlandó áldozni érte. Még inkább így áll ez a mai vi­lágunkra, ahol a jó hírnév áralakító tényező itthon — még inkább külföldön. Mondhatjuk tehát bízvást: érzékeny közgazdasági ka­tegória ez, s nem romanti­kus jelző. S hogy mennyire nem az, arról leginkább egy-egy versenytárgyalásról hazatérő külkereskedőnk tudna beszélni... Apropó, külkereskedelem és jó hírnév. Nem hiszem, hogy különösebb magyará­zatra szorul az a tény: bár piaci részesedése világvi­szonylatban nem jelentős, a győri Rába Vagon- és Gép­gyár hátsóhídjai. MAN-li- cenc alapján gyártott mo­torjai tisztességes áron kel­nek el itthon, külföldön. Ha­sonló példának kínálkozik a Taurus több gyártmánya — a kempingcikk, a mélyfúró­tömlő, a gumiabroncs, vagy a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Tetra fajtája és több termesztési rendszere stb. E termékek esetében rangot adó jelző a Made in Hungary. Tehát a vevők megismerték, megkedvelték e gyártmányokat, terméke­ket, bizalom ébredt bennük, s ez nem csak azt jelenti, hogy szívesen adják rájuk a megrendelést, hanem azt is: valamilyen mértékben az árban is ott van megbecsü­lésük anyagi bizonyítéka. A bizalom, a jó hírnév azért is fontos manapság, mert a kemény piaci küz­delmek, az éles konkurren- ciaharc időszakát éljük. Mind több termék lesz nem egyszerűen kereskedelmi cikk, hanem bizalmi cikk. Kiváltképp jó példa erre az élelmiszeripar, amely iránt mindig is fokozott volt az igény. Napjainkban viszont ez odáig jutott, hogy a ve­vő nem csupán a kész ter­méket veszi alapos vizsgálat alá, mielőtt döntene a na­gyobb tétel megrendelésé­ről, hanem igényt támaszt a termelés rendszeres ellenőr­zésére, a higiéniai feltételek vizsgálatára. Ma még kevesen ismerik nálunk az USA-ban érvény­ben levő kereskedelmi szo­kásokat, előírásokat. Így azt, hogy egy-egy termék eladásánál a gyártónak, ex­portőrnek termékbiztosítást is kötni kell. Azaz, előre anyagi felelősséget szüksé­ges azért vállalni, hogy a termék pontosan teljesíteni fogja mindazt, amit vele az eladó ígér. Ez a termékbiz­tosítás bizony nem olcsó, s annál drágább, minél isme­retlenebb, „bevezetetlenebb” a termék az illető piacon. Íme a jó hírnévvel össze­függésbe hozható, kézzel fogható anyagi tényező, amellyel mindazok a válla­latok megismerkednek, amelyek az USA-ba kíván­nak eladni. Igen, ma még e távoli piacra jellemző ez a szokatlan feltétel, ám vár­ható (néhány esetben már megtörtént!), hogy Európá­ban is elterjed hamarosan. Elsősorban a Közös Piac or­szágaiban. S ha már a külföldnél tartunk, érdemes elmonda­ni, hogy olyan világcégek, mint a Coca Cola, a Ford, a Mitsubisi, az Unilever, horribilis összegeket fordít — bevételének 1—6 százalé­kát — a jó hírnév megszer­zésére, fokozására. Ez olyan fokot ér el, amelyre a Cola egyik aranyszabálya világít rá: a Coca Cola teherautói­nak a közutakon szigorúan tilos megijeszteni a járóke­lőket, s bármi módon ag­resszíven viselkedni a köz­lekedő pamerekkel. Indok: minden járókelőben egy le- heséges újabb fogyasztó rej­lik. Vagy: egy fogyasztó, akit nem szabad elveszíte­ni... Persze, nem csupán ilyes- ' min múlik elsősorban a jó hírnév megszerzése. Sokkal inkább a munkán, a minő­ségen, a szállítás pontossá­gán, az üzletben tanúsított megbízhatóságon. O névjeggyel jelzett ház példájától messzire jutottunk, ám úgy gondolom — mégsem annyi­ra távol, hogy a lényegre ne világítana rá e régi „jó szo­kás” emléke. Arra, hogy ke­zünk munkáját csak úgy szabad kiadni kezünkből, hogy mellé — ha csak kép­zeletben is — odaírhassuk teljes nevünket. Érte ne csak felelősséget vállalhas­sunk, hanem — hogy tegna­pi munkánk a holnapi aján­lólevele is lehessen. Matkó István -• Lakáskulcsátadás Szeghalmon A tanyás gazdaságok kö­zött emlegetik a Szeghalmi Állami Gazdaságot. Az V. ötéves terv elején a gazda­ság vezetői célul tűzték: az arra érdemes tanyákat fel­újítják. emberibb körülmé­nyeket teremtenek az ott élő dolgozóknak, a szociális körülményeknek meg nem felelő, volt cselédlakásokat és kistanyákat azonban 1980- ra lebontják. A lakókat a nagyközségbe telepítik új la­kásokba. A nagyszerű elkép­zelés folyamatosan megvaló­sul. Eddig a lebontásra ítélt házak háromnegyed 'részé­ből költöztek ki a munkás­családok. A napokban nyolc új lakás kulcsát adták át a gazdaság dolgozóinak. A bol­dog tulajdonosok minden igényt kielégítő társasházban kaptak lakást. Ebben az esztendőben egyébként 14 gazdasági dol­gozó épít vagy vásárol új lakást, vállalati segítséggel. A gazdaság lakásépítés meg­segítésére félmillió forintot ad dolgozóinak. A tanyák felszámolása, az új lakás megszerzése azonban sok ügyintézést von maga után. Ezt az időt rabló tevékeny­séget a gazdaság jogsegély- szolgálata vállalta magára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents