Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

1978. július 16., vasárnap © SZÜLŐFÖLDÜNK Aztán menet közben tisz­tázódnak a fogalmak, a le­felé és a felfelé való menet. A motorcsónak vezetőjétől, Bakucz Jánostól sok min­denre kapunk felvilágosítást is, a vízi közlekedésről, a vízügyi műszaki szakkifeje­zésekről. Először Mezőberény hatá­rában, a hosszúfoki gátőr­háznál kötünk ki. Az udva­ron Kiss László gátőr szor­goskodik, kapálja a virágo­kat. — A munkánkhoz tartozik a rend is, a kertészkedés is — mondja, miközben cso­dáljuk nyíló rózsáit. — Per­sze nem ezért alkalmaznak bennünket. Munkaidőnk kö­tetlen, de feladataink ál­landóak: árvíz idején a fi­gyelőszolgálatot szervezzük, naponta ellenőrizzük a töl­tések állagát, figyeljük a vízszennyeződést, a halak pusztulását. — Ügy hírlik, a Körösök hazánk legtisztább folyói... — Valóban azok, de már nem a régiek. Olykor szeny- nyezett a víz. Emlékszem gyerekkoromra, ugyanis itt nőttem fel, csak a túlparton, amikor nyáron szinte kris­tálytiszta volt a víz — majd a múzeumba invitál, vagyis hazánk egyetlen vízügyi mű­emlékébe, a szivattyúházba. A bejárattól jobbra, a falon a névadó, Bodoki Károly fényképe függ. A régi szi­vattyútelep múzeummá ala­kított termeiben helyt kap­tak a vízügyi munkák során feltárt emlékek, dokumen­tumok, berendezések. A lá­togatók megismerkedhetnek a régi kubikos- és gátőr­élettel, munkaeszközeivel, a körösi halászok életével, szerszámaival, a folyó ma­dárvilágával. A szivattyúte­lep berendezései fényesre su- vickolva ma már múzeumi tárgyak. — Sokan látogatják a mú­zeumot — teszi elém bi­zonyságul a gátőr az emlék­könyvet. Búcsúzáskor lekí­sér a folyóig, közben elma­gyarázza a töltésen való já­rás különleges technikáját is. A jó időben a horgászok szinte egymást érik a par­ton. Köröstarcsa után fiatal halásszal találkozunk, egy három kilónyi harcsa akadt a varsába. A parton gépkocsik, sátrak tűnnek fel, kiértünk a dzsungelból. — Látja ott azt a „ma­darat”? — mutat az egyikre a hajó vezetője. — Három­napi hideg élelemmel pihen most — mondja tréfásan, majd hozzáteszi: — A leg­közelebbi tanya innen 12 kilométernyire van. Aztán megtudjuk azt is, hogy a motorcsónak 30 kilométeres sebességgel szeli a vizet, ve­zetője 15 éve hajózik a Kö­rösökön, szállítja vontató­hajóval, uszállyal a partbiz­tosítási munkákhoz a külön­féle anyagokat. Ebédidőben kötünk ki Gyomán, a Hármas Körösön üzemelő vízkivételi műnél. Az úszó szivattyútelepen hat Diesel-motoros szivattyú per­cenként 6—700 köbméter vi­zet juttat az öntözőcsatomá- ba. A két gépész — Klein János és Gémes István — a fák alatt ebédel : bogrács­ban készült a betyáros és sült a hal. Tankolás a Hármas-Körösön — Messze Van az étterem, aztán az ember egy idő után megúnja a szalonnát. Felváltva főzőcskézünk — A Tiszántúl déli részén ka­nyargó hat folyó — a Fehér-, a Fekete-, a Sebes-, a Ket­tős-, a Hármas-Körös és a Berettyó — rendszere alkotja a Körösöket. A Romániában fakadó, s a hegyvidékekről lezúduló patakok folyókká duzzadnak. Nevüket folyá­sukról kapták: a Fehér-Kö­rös vizét a fehér agyag szí­nezi, a Fekete-Körös színét a réti agyag határozza meg, míg a Sebes-Köröst gyors folyása jellemzi. A Fehér- Körös eredete és a Hármas­Körös torkolata között 370 kilométer a távolság. A folyók az Alföldre érve középszakasz jellegűek, erő­sen kanyargósak. Az első szabályozási munkák a 17. század végén kezdődtek, na­gyobb munkálatokra csak 1856 után került sor. Koráb­ban a folyók bebarangolták az Alföldnek ezen vidékét. A szabályozást követően a ka­nyarok átvágásával több holtág is kialakult. Ezek és az élő folyók partjai napja­inkban igen jó pihenési le­A Bodoki Károly Vízügyi Múzeum őrzi az elmúlt évszáza­dok Körös-völgyi emlékeinek egy töredékét hetőséget kínálnak, a folyók ogy-egy szakasza, a holtágak igazi horgászparadicsom. De mit is látni a vízről egyetlen nap? A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság békési kikötője kora reggel ködfátyolba bur­kolódzik. A hatalmas nyár­fák árnyékában a mederben ringnak a kikötött vontató­hajók, az uszályok, a motor­csónakok. A Lepke névre keresztelt motorcsónak köny- nyedén siklik a vízen, s szinte pillanatok alatt ki­érünk az élő folyóra, vagy­is a Kettős-Körösre. A szik­rázó napsütésben hátunk mögött a híd, azon túl a vá­ros, előttünk a gabonaraktár, és még jó néhány kilométer. A kanyargó szakaszokat ki­sebb egyenesek váltogatják. A partifecskék hada ver­senyre kél a csónakkal. „Csak ekkora hal került a — A Kösök egyik jellem­zője, a meredek partfal jó fészkelési lehetőséget kínál a partifecskéknek — mutat az apró lyukakra kísérőnk, Kádár Imre, a KÖVIZIG mondja Klein János, a fiata­labbik gépész. — Betyárost főztem — folytatja Gémes István. — Kell hozzá száraz tésza, krumpli, tojás, zsír és pap­rika. Üljön közelebb, kós­tolja meg — invitál. — Eh­hez az ételhez jó a hal is. Egy kétkilós harcsát sütöt­tünk... Ebéd után aztán ismét a fülsiketítő zajjal működő gépek között serénykednek. A villanyenergiával üze­melő szivattyútelepek kor­szerűbbek, ott könnyebb a munka is. Az elkövetkező években ezeket a gépeket is villanymotorok váltják fel. Endrődnél, a híd után las­sú pöfögéssel leáll a csónak Klein János Gyománál, az úszó vízkivételi műnél dol­gozik A békésszentandrási duzzasztó öntözésben, a hajózásban, helye is motorja. Kifogyott az üzem­anyag. — Semmi vész, van tarta­lék üzemanyagunk — lép hátra Bakucz János. — Itt nincs benzinkút, hogy az ember megálljon tankolni. A rövid kényszerpihenő után folytatjuk utunkat. A parton egymás után hagy­juk el a horgászokat, kem­pingezőket. Néhol bogrács­ban fő az ebéd, a Berettyó torkolatánál halászlé illata terjeng. A távolban, a horizonton építmény körvonalai tűnnek elő. A békésszentandrási duzzasztóhoz közeledünk. A hajózsilipnél lépünk partra. fontos szerepet tölt be az ugyanakkor a horgászok kedvelt Átkelve a duzzasztó kezelő- hídján, csodálatos panoráma tárul elénk: a felvíz lomhán kúszik, a duzzasztó alatt va­dul kavarog, szinte őrjöng a víz. Hatalmas erőt tartanak a pillérek. Az alvíznél a par­ton horgászok villantóznak, több-kevesebb sikerrel. Rövid pihenő után vissza­felé vezet útunk. A parton reggel óta megszaporodtak a sátrak, a horgászok, a na­pozni vágyók. Ügy tűnik, egyre többen fedezik fel a festői környezetet, a hor­gászvizet. Mert nemcsak az ország más vidékén és kül­földön van látnivaló, sző­kébb hazánkban, a Körösök mentén is van mit felfedezni. Szekeres András Délutáni csend és nyugalom a békési kikötőben varsába” műszaki titkára. Egyre többen töltik szabad idejüket a Körösök partján Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents