Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
1978.‘július 16- vasárnap Képűnk a Békéscsabai Konzervgyár pósteleki gyáregységének most felújított KISZ-klubjában készült. A fiatalok társadalmi munkában segítették a klubhelyiség újjáalakítását Fotó: Gál Edit Úttörőtábor a geszti parkban Tavaly a gyulai cigányügyi koordinációs bizottság javaslata és a KISZ, valamint az úttörőszövetség támogatása alapján jelentős rendeltetésű tábor nyílt a geszti parkban, ahol olyan hátrányos helyzetű sok gyermekes és cigánycsaládok gyermekeit üdültették, akik még nem vettek részt táborozáson. Az elmúlt év sikeres tapasztalatai alapján az idén a tavalyinál hosz- szabb időre és több pajtás részvételével újra megnyitja kapuit a tábor. Július 17-én, hétfőn 65 felső tagozatos korú gyermeket várnak a tábornyitásra, főként a gyulai járásban élők közül. A Sarkadi Cukorgyár autóbusza lakóhelyükön keresi meg a gyerekeket és együtt szállítja őket Gesztre. A programot összeállítók, a táborvezető Jánki József, valamint a táboréletet irányító pedagógusok és ifivezetők arra törekednek, hogy a Geszten töltött tíz nap során a pajtások elsajátítsák az úttörőélet, a közlekedési ismeretek, az egészségügyi szokások legfontosabb tudnivalóit. Sokat beszélgetnek majd hazánk közelgő politikai évfordulóiról; a KMP és a Tanácsköztársaság megalakulásáról, a tábor helyének múltjáról, a Tisza..család történetéről. Már az első napon egy ajándékkönyv fogadja a sátorban a pajtásokat, hogy olvashassanak szabad, idejükben. Mozgalmas sport- versenyeket rendeznek számukra. Tábori forgószínpadi foglalkozásokon ismerkednek az úttörőélet formaságaival, a sátorverés,' tűzrakás és elsősegélynyújtás technikájával, tréfás ki mit tudón adnak számot képességeikről. A Békés megyei Moziüzemi Vállalat gondoskodik arról, hogy a gyerekek filmvetítéseket is lássanak, például: A csillagszemű és a Puskák és galambok című alkotásokat. Meghívták Gyuláról Csoór István írót, aki Arany Jánosról, az irodalomról, az olvasás örömeiről beszél a pajtásoknak. A tábori élet színesítéséhez hozzájárulnak a MENCS munkatársai is egészségnevelő játékokkal, a Pályaválasztási Tanácsadó különböző vetélkedőkel, s az Előre Spartacus labdarúgói, csel- gáncsozói és tornászai is ellátogatnak a gyerekekhez. A TIT természetvédelmi filmeket vetít majd, s ez a téma egy biharugrai kirándulás élményeit gazdagítja. A Biharugra környékén élő védett madarakról és a természetvédelmi vidékről látnak filmet. Kemény Henrik bábművészt is meghívták a geszti ifjúsági táborba, hogy közérthető és nemes művészetével szórakoztassa a gyerekeket, július 26-án, szerdán pedig ünnepélyes táborzárás után utaznak haza a pajtások. B. Zs. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 65. Gyerekeim meg ahogy nőttek, ebben a nagy határú reformer világban, messzire kerülték a méneseket, énge- met is. Hogy tud ilyen távol puffanni alma a fájától, hisz apjuk, anyjuk bolondja a lónak ? Legénykedő gyerekeim meg a masinákat buzerálják. Jóska a szeszgyár főzőmesterévé serkent, Misa az aratógépek fő mindentudójává lett, Bandi odaszolgált Galíciában öt évre, de ő maradt patkolókovácsi mivoltában legközelebb a lóhoz. Sebit vadőrnek tették, mivel olyan derekas gyerek volt. az urak szerettek a társaságában cserkészkedni. Végezetül ott volt két lányom, hát azok hogy keveredjenek szépen árvuló szakmámba?! Tudták szomorúságomat, kedveskedtek Széchenyi lovakról szóló könyveivel. Abból is csak a keserűséget kanalaztam. Minden tudalmas- ságom hiábavaló. Kit érdekel, kire hagyományozzam? Minek tudom, idegeneknek, kiknek se szíve, se mozdulata a lóhoz. S jött vidáman egy szomorú kör eleje. 1848. Teli vagyunk idegen bárói, grófi parancsnokokkal, akik fogják ,a gyöplűt, duplázzák a fegyveres őrséget. Egy idegen kutya be nem jöhet a fasoros árkokkal, mint börtönrácsokkal teli rajzolt 99 major közé, hogy arról odabent ne tudnának. Azért Kossuth üzenetet 49-ben a szél is behord'a hozzánk. Majdnem száz fiatal, százhetven lóval Szegednél beáll a seregébe. De itt marad hétezer ló! Kossuth lókormánybiztosa jön, Buxbinder fölesküszik. De elüzen az uralkodónak, hogy hű előbbi esküjéhez, csak a kényszer hatására cselekedett, viszont a lovak maradnak. Kossuth katona kutyái járjanak csak gyalog! Szavát megtartja. Rá éppen egy évre, amikor őt adott szavának megtartásáért a budai várban érdemrenddel cicomázzák föl, agyonlövetik a mezőh egyesi papot ugyanott, amiért fölolvasta a szószékről Kossuth valamelyik kiáltványát. Azután a győzelem fület süketítő tizenkét éves csöndje következik. Lócsapatok keletkeznek, vesznek el idegen országok katonái alatt. Mi van a hármas jelszó mögött? TARTALMASÁN, SZÉPEN Hárman beszélgetnek. A negyedik az újságíró, aki kérdez, gondolatokat terel, érdeklődik. Mind a hárman ott voltak az orosházi művelődési központ szocialista brigádklubjának születésénél, koronatanúk, ha az eltelt 10 év eseményeiről kell felsorakoztatni igaz dolgokat. Hárman, akik beszélgetnek: Feldmann József, a központ igazgatója, Kovács Józsefné, a klub vezetőségi tagja, a BOV orosházi gyárának brigádvezetője, és Baranyai József vezetőségi tag, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat' orosházi üzemének brigádvezetője. A téma, ahonnan elindulunk, a klub alakulása, a kezdetek. Az az idő, amikor először határozták el, hogy a szocialista brigádok vezetőit kéthetenként találkozóra hívják. Azzal a ki is mondott céllal, hogy sajátos eszközeikkel hozzá adjanak valamit a brigádok művelődéséhez, a sokat hangoztatott hármas jelszó : „szocialista módon élni, dolgozni, tanulni” alakulásához, megvalósulásához. Feldmann: A helyzet nem volt éppen a legegyszerűbb. Amikor kezdtük, csak annyit tudtunk, hogy valami mást szeretnénk, mint ami addig volt. Hogy a nehézkesen formálódó közösségek életébe a művelődés is beleszólhasson. Zana János, akkori főelőadónkkal meghívattuk magunkat brigádgyűlésekre, ismerkedtünk, tapasztalatokat gyűitöttünk. Később szót is kértünk, és tereltük a figyelmet a művelődés felé. Ezek a brigádgyűlések tíz percig sem tartottak, a legteljesebb formalitás jegyében. Aki ott részt vett, magával vitt egy csomó számot, adatot, és öt perc múlva nem emlékezett semmire. Tudtuk, hogy a brigád vezetők a kulcsemberek. és ha tanulásra, életmódváltásra, művelődésre szeretnénk szoktatni őket. velük kell szót értenünk, őket kell megnyerni együttműködésre. Baranyai: Így alakítottuk meg a szocialista brigádvezetők klubját, tíz éve. Az ötlet bevált, hamarosan bázisfeladattá emelkedett, és büszVén bolond fejjel még nekitérdepeltem Linussal, hogy hagyományfogó gyerekem legyen. Hatvannégy éves voltam. Linus 48. Az elsőnek sem örültem annyira, mint ennek, amit most ösz- szeteremtettünk. Delenként bekocogtam a lakásunkra Linust nézni. Mit érzel? Centiztem úgy hathónapos korától a derekát, állítottam a mázsára, hány lat a gyarapodás. Olyan voltam, akár egy bolondos kezdő kamasz, aki most lát először harisnyát. azt is csak úgy, száradásra kivetve. Terebélyesedett a Linusom olyan erősen, nyolcadik hónapjában azt vélelmeztem, nemcsak hogy fiúgyerekünk lesz, de egyenesen csizmástól, lajbis- túl, ostorostól jelentkezik, amikor eljön az ideje. No, eljött. Nem kellett volna. Linus nyolc napig vajúdott. A lippai kenőasszonytól a komlósi csudadoktorig mindenkit fölkajtattam, mert a halálos ellenségemnek sem kívánom én azt a nyolc napot, amit megértem, meg az utánavalókat. Nagy gyereket révészeitek partra a bábák. Hanem az én Linusom a szemét se tudta többet fölnyitni. Rá másnap elment, ahogy megíródott néki az úti levele. Bár én mentem volna. Hát mit kezdek a kiskölökkel nélküle? Kaptam a tanácsokat. Szoptassam meg halott anyjáról, vele együtt temethetem. Ez a legokosabb! De hát akármilyen okos, tehet ilyet az apa? A kölök meg milyen, kiabál az életéért. Nem tudja, kén soroljuk a brigádklubokat, amelyek azóta, és a mi ösztönzésünkre alakultak. Szarvas, Mezőkovácsháza, Battonya, Nagyszénás. Sarkad vette át jó tapasztalatainkat, és tartjuk egymással azóta is a kapcsolatot. Kovácsié: A klubnak én is azonnal tagja lettem. Hogy mit adott? Sokat. Rengeteget! Nem túlzók, ha azt mondom, hogy megváltoztatta az életünket. A brigádon belül is, meg otthon is. Ma már szinte mosolyogni való, de tíz éve drámai valóság volt, hogyan küszködtünk a naplóvezetéssel. Nem akartuk elárulni egymásnak, ki hogyan csinálja, hogy szebb és jobb legyen? Aztán egyszer az volt a klübtalálkozó programja, hogy mindenki klubkeretekhez, ahhoz jó, de sokkal több brigádhoz szeretnénk eljutni. Orosházán körülbelül 500 brigád van. Csak az üveggyárban 120. És tavaly óta megváltoztattuk a klub nevét is, nem csak a brigádvezetők klubja már, hanem a szocialista brigádok klubja. Az a tervünk, hogy mindenki jöjjön, akit érdekel. Jönnek is, főként 'a kisebb üzemekből. Egyszóval aránytalan a részvétel, a nagyobbakból — például az üveggyárból — viszonylag sokkal kevesebb a klubtag, mint máshonnan. Ez nem jó, tudjuk. A változtatás azonban nemcsak a mi kezünkben van. Baranyai: Az a lényeg, úgy hiszem, hogy a klub megtanított minket: mit tehetünk behozta a naplót, és egymás után végiglapoztuk azokat. Szenzációszámba ment ! A klub döntötte meg a régi tabut: a naplóba másik brigád nem nézhet bele... Feldmann: Ha a tíz évet sorra vennénk, napokig beszélgethetnénk. Egy bizonyos : a klub bevált, 45—50 a törzstagok száma, de nem ritka, amikor százan vagyunk. És mindez mégis kevés! Nem a . a hogy megölte az anyját. Hát ; annak, ahogy a világba ki- « lép, követelése van. Adjatok ; enni! . De abban a tetű tá-| jékban ekkor egy kisgyere- • kés anya nem akadt. Nagy bajomban odaállít ; egyik kancacsikós barátom, j hogy mai kiscsikós kancája ; van, nem hagyta szopni még ; a kicsit, ő idevezeti a kan- • cát. Hát vezesd, persze hogy j vezesd. A csikó majd oszto- ■ zik egy másik lóanya tején, S aztán meglesznek baj nél- : kül, ménesben úgyis megesik ; az, hogy elszomszédolnak a falánkabb kicsik a másik ; anyához. Jön aztán a segítség, egy ; szelíd, előhasi kanca képé- • ben. nekimosdatjuk a tőgyét, • ahogy emberhez illik, aztán j oda a tejért, életért visítozó : gyereket. Nézi a lóanya, | nagy gyűrűs szemei jóságo- ! san tapintják, mi is történik : vele. Milyen okos a ló. Csi- • kót, a sajátját talpon állva • szoptatja mindig. Hanem a : sárga most lefeküdt, még ,a ; lábát is fölemelte, hogy job- ; ban odaférjen a kölök. Ó, : áldott lóanya, búzavirágból ; való koszorút fonok a nya- » kadra, ha ez a kölök meg- ! marad! ESZES BÉLA, APÁM. ötvenéves vagyok, amikor ; írom. Azonkívül, hogy ilyen bá- • natot és gyászt szakajtottam S szegény apámra velem elő- : deimhez képest alig történt valami. Hogy megmaradtam, lóanya tején neveledve egyéves koromig, hát íme, ez a | firka a bizonyosság, meg hat szép gyermekem. (Folytatjuk) Fotó: Gál Edit azért, hogy szocialista módon éljünk, dolgozzunk, tanuljunk. A jelszavak tartalmában alapigazságok rejlenek. Ebben a jelszóban ugyanúgy. Arra is megtanított, hogy magunk küzdjünk érte: a termelés dolgai mellett — mellett és nem utána, huszadrangúként! — az életmód, a tanulás, művelődés lényegi kérdés. Szándékosan mondom így, mert még mindig kérdés, hogy miért huszadrangú nem kevés helyen? Kovácsné: Azt hiszem, legalábbis a mi példánkból kiindulva, azért is mellékes, mert bonyolultabb, mint a munka. Abban ott az előírás, a követelmény: ennyit kell megcsinálni ennyi idő alatt. A hogyan más lapra tartozik. Arra is megvannak a szokások, előírások, tennivalók. A művelődés, tanulás, életmód: ez nem megy magától. Meg erre nincs előírás, séma, miegyéb. En például a mezőgazdaságból jöttem, lettem ipari munkás. Amikor megbíztak, hogy számoljak be a klubról valahol, azt mondtam, erre képtelen vagyok. Nem, ez nem most történt. Evekkel ezelőtt. Akkor csak hallgattam, és próbáltam megérteni a dolgokat, meg mindent, amiről mások beszélgettek. Most? Nem tudnám magamba fojtani a szót... Feldmann: Ha kiindulunk abból, hogy a brigádok értékelése termeléscentrikusabb, mint kellene, akkor megint eljutunk a brigádklubhoz, ahonnan jó kisugárzások indulnak az üzemek vezetőihez, hogy a „dolgozni” mellett ott van az „élni” és a „tanulni” is, és koránt sem mindegy, ezekben mit ér el a brigád? Baranyai: Osztom és megerősítem ezt a véleményt! Az értékelésnél ne legyen mellékesen kezelt a művelődés! Mert ebből is adódik az a baj, hogy a művelődési vállalások formálisak, esetlegesek, hogy még mindig polgárjoga van a szokásnak : elmegy egy brigádtag az íróolvasó találkozóra, beíratja, és úgy veszik, mintha minÉLNI denki ott lett volna. Nem is kell, hogy ott legyen, nem kell kivonulást csinálni, de az fém erkölcsös azért, ha valaki egy egész brigád nevében „teljesíti a vállalást”... Kovácsné: Szeretnék valami mást mondani! Például a színházba járásról. Mi a brigád pénzéből hat bérletet vettünk. Tizenkilencen vagyunk, és az idén a hat bérlet már kevés volt. Szeretjük a színházat. Volt egy tiszteletbeli klubtagunk, Bics- key Károly színművész, a csabai színházból. Számtalanszor járt nálunk, nagyon megszerettük. Kár, hogy máshová szerződött, Feldmann: Orosházán erős a színházi élet. Ez nagy részben a szocialista brigádok klubjának köszönhető. Ha a brigádklub úgy döntött, pár nap alatt telt házat hozott össze. És nem ingyenje- gyekkel, hanem saját pénzen vásárolt belépőkkel. Baranyai: A brigadélet az érdeklődés erjesztője. Van egy takarékbetétkönyvecskénk, abban gyűjtjük a‘ pénzt. Az anyagi elismerések 50 százalékát, a vetélkedőkön kapott jutalompénzeket, és a többit. Melyik brigád hogyan dönt. Ebből veszünk bérleteket, ebből utazunk kirándulásokra, meg ami jön és fontosnak tartjuk. Évente 3 ezer kilométerig a brigádoké a vállalati autóbusz. Ingyen. Kovácsné: Nálunk is van ilyen kedvezmény, nem ingyen, de olcsó kilométerpénz formájában. így aztán mi is utazhatunk, voltunk is Pesten nemrég 1 napig, megnéztük a koronázási jelvényeket, aztán 2 napra Hajdúszoboszlóra autóztunk. Az volt a jelszó, hogy „fürdés és pihenés”. Bevált! Feldmann: Ügy tűnik, mintha már jó ideje nem a brigádklubról beszélnénk, pedig végig arról van szó. Mert a mozgás, utazni vágyás, érdeklődés: a klubból, a klub vitáiról, előadásairól indult. Olyan estékről, amikor a klub tagsága meghívta vendégségbe egyik üzemünk igazgatóját és az egyik tsz elnökét, aztán itt vitatkoztunk éjjel 11 óráig arról, ki hogyan csinálja, ki mit tart jónak és mit rossznak? Ezt a szándékot, ezt az érdeklődést kell továbbvinnünk ősztől is. Baranyai: Feltétlenül! És ezt szolgálja majd a megye szocialista brigádjainak tájértekezlete ötödik alkalommal. És várjuk a város vezetőit, politikusokat. De mi magunk is újabb és újabb ötleteket gyűjtünk. Kovácsné: Remek volt tavaly a sorozat, amelyen a brigádok műsort adtak „Névadónkhoz méltóap” címmel. Mert, hogy ki volna a brigád névadója, illik tudni.,. És illik róla beszámolni a többieknek. Én magam is elszavaltam egy Ady-verset, a mi műsorunkban. Először furcsa volt. Most már termé- -. szetes. Feldmann: Tovább folytatjuk a megye brigádklubjainak látogatását, és a vendégeskedést. Ezek a találkozók nemcsak jó hangulatúak, hanem nélkülözhetetlenek. Itt cserélnek gazdát a tapasztalatok, ötletek, elgondolások. A brigádok közművelődési vetélkedőjéhez is szervezzük a támogatást, ennek százféle formája lehet. Hogyan tovább? Szeretnénk a klub hatókörét alaposan kitágítani. Kovácsné: Bebizonyítani, hogy a közösség ereje, az összekovácsolódás a sikerek záloga. Hogy jó együtt. Baranyai: Arra szoktatni a fiatalokat: az élet sokoldalú, és szépen, tartalmasán kell élni. Szerintem ebben minden benne van. * * * Hárman beszélgettek. A negyedik, aki figyelmesen hallgatta, és néha-néha tovább ösztönözte a szót, az újságíró volt: Sass Ervin
