Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

1978. július 14., péntek

Országjáró diákok egy csoportja társadalmi munkában vesz részt Pakson, ahol a közművesítéshez, csatornafektetéshez készítik elő a területet. A képen: árkot ásnak a Heves me- gyeiek (MTI-fotó — Fényes Tamás felvétele — KS)

1 Az ifjúság védelmében

A közelmúltban Gyulán, a ; megyei ügyészségen meg■ alakult a gyermek- és if- S júságvédelmi csoport. Ve- ; zetőjét, dr. Árvay József

■ ügyészt megkértük, adjon

• tájékoztatást a csoport fel- ! adatáról, célkitűzéséről, te■ vékenységéről :

— A szocializmus építé- S sének előre haladásával, a : gyermek- és ifjúságvédel- j mi munkát is minden szin- I ten dinamikusan kell fej- ; leszteni, korszerűsíteni,

S hogy az újszerű feladatok ; megoldása biztosított legyen. ; A gyermek- és ifjúságvé• delmi. ügyészi tevékenység ! tartalmi továbbfejlesztése I az e speciális területen folyÍ

* tatandó ügyészi munka színvonalának emelése ér- ; dekében a legfőbb ügyész, : gyermek- és ifjúságvédelmi Î osztályt szervezett, a me- j gyékben pedig gyermek- és ■ ifjúságvédelmi csoportot ; alakítottak ki.

A csoport fontos feladata, S egyebek mellett, a bűnözést ■ elősegítő, vagy kiváltó okok S és körülmények felderítése, ! valamint biztosítani azo- ■ kát a jogpolitikai célokat,

amelyek szerint a büntető eljárás során tett intézkedések is a nevelést szolgálják. Természetesen a csoport egyedül nem képes megoldani a reá váró feladatokat, ezért alapvető célkitűzésünk a megelőzés társadalmasítása, amely szocialista rendszerünk lényegéből fakad. Törvényességi vizsgálatokat is tartunk, amelyek a kiskorúakra vonatkozó jogszabályok megtartását és hatályosulását kívánják elősegíteni. Különös figyelmet fordítunk a gyám- hatósági eljárások törvényességének, valamint az állami gondozott kiskorúak helyzetének rendszeres figyelemmel kísérésére. A rendelkezésünkre álló törvényes eszközökkel támogatjuk a társadalmi szervezetek családvédelmi tevékenységét is.

A korszerű gyermek- és ifjúságvédelem összetett feladatok megoldását igényli, ezért hangsúlyozzuk és szükségesnek tartjuk a társhatóságokkal és társadalmi szervekkel való tervszerű együttműködést. g q

A vásárlók érdekében

A mezőkovácsházi járási népi ellenőrzési bizottság a közelmúltban vizsgálatot tartott a mezőkovácsházi és a battonya—dombegyházi ÁFÉSZ, valamint az Új Alkotmány és a Május 1. Termelőszövetkezet zöldségesboltjaiban. A vizsgálatot 18 népi ellenőr végezte. Noha az előző évekhez képest sokat javult a járásban a fogyasztók érdekvédelmének helyzete, a próbavásárlások során azonban több esetben hiányosságokra, szabálytalanságokra, sőt visszaélésekre is fény derült, melyek elsősorban a pontatlan mérésből, s a vásárlókat megkárosító többletszámolásból adódtak. A népi ellenőrök az ÁFÉSZ-ek hálózati ellenőrzésének hatékonyságát is megvizsgálták. Megállapították, hogy a mezőkovácsházi ÁFÉSZ-nél nagy gondot fordítanak erre a feladatra. Az ÁFÉSZ központjában külön ellenőrzési osztály is működik.

A POSTA! ÉS?

Azt hittem, a postát csak szidni lehet. Anyaggyűjtés közben jöttem rá: tévedtem. Kifelejtettem többek között azt, hogy ennek az intézménynek gazdasági, kulturális életünkben is fontos szerepe van. összeköti az embereket, értékeket, gondolatokat közvetít. Mindezt leírni könnyű, de naponta csinálni... Vizsgálódásom színhelye a 7200 lakosú Nagyszénás.

Az épületen nincs semmi különös. Földszintes, szinte elbújik a liget fái mögött. Talán csak a rácsos ablakok, a tűzfalba vésett betűk különböztetik meg a többitől. Horváth Jánosnak ebben a házban van a munkahelye. Mióta is?

— Pontosan 18 évvel ezelőtt álltam a posta szolgálatába — mondja a barna fiatalember. — Először felvételesként, majd helyettesként dolgoztam. A hivatal vezetését 1971-ben bízták rám.

— Tehát simán ment minden...

— Az túlzás — mosolyog —, hiszen akkoriban nem volt könnyű a postára bejutni. Emlékszem, érettségi után felvételi vizsgát kellett tenni. Persze, időközben belejöttem a munkába, elvégeztem a segédtiszti tanfolyamot, jövőre fejezem be a kétéves felső fokú tisztiiskolát.

Í Számok, adatok

A munkáról beszélgetünk. A teljes létszám 21. Korábban 15-en voltak, de 1975- ben megkapták a IV. osztályú minősítést, ami nagy- hivatali ranggal jár. Valamikor vonaton érkeztek a küldemények, néhány éve közúton. A kilenc kézbesítő reggel 7-kor kezd. Szétválogatás után viszik a pénzküldeményeket, leveleket, hírlapokat a címzettekhez. A távirat kézbesítését külön személyre bízták. Az első negyedévben 1419, a másodikban 1388 távirat érkezett.

— Nagyszénáson 1400-an fizetnek elő napilapra — folytatja Horváth János. — Hetilapot és folyóiratot 4500-an járatnak. A lakosság számához képest úgy gondolom, nem állunk rosszul a megyei lap terjesztésével. Jelenleg 641-en fizetik elő és havonta 700-an veszik meg a Népújságot. A legnagyobb közületi partnerünk a termelőszövetkezet, a tanács. És van 1550 nyugdíjasunk, akik postán kapják a pénzt. De talán az az adat sem érdektelen, hogy a tv-előfize- tők száma 1669, a rádióé pedig 1705.

A számok mögött viszont emberek vannak — elindulok megkeresni őket...

I Előfizetők és olvasók

A posta melletti épület falának dőlve két idősebb ember beszélget. Zsebükből újságok kandikálnak ki. Egyikük kezében görbe bot. Kerekes Ferenc nyugdíjassal a közeli padra telepszünk.

— A Népújságot járatom három éve, most megvettem a Képes Újságot, és a Szabad Földet is.

— Mikor szokott olvasni?

—Én mindig ráérek. Kiülök a ház elé a padra és megkeresem a legjobb írásokat.

— Mi érdekli?

— Az egyszerű emberek élete, sorsa. Elolvasom a folytatásos regényt is, a politikához már nem sokat értek. Annyit, hogy jó most nekünk...

Petőfi utca 16. Takaros, családi ház. Kemók Mihály SZTK-ellenőr a szomszédból kerül elő.

— Miért olvas újságot?

— Egyszerű. Kell a politikai tájékozódás. A Népújságot előfizetem, a Képes Újságot, az Autó-Motort, az Autós Életet megveszem. A többi újság a munkahelyemre jár.

— Nem ugyanazt írja minden napilap?

— A téma lehet egyforma, de az írás mégis különbözik. Szőkébb hazánkról a megyei újság tájékoztat. Ha a világ és az ország dolgairól akarok olvasni, előveszem a Népszabadságot, a Népszavát.

— Mi a véleménye a Népújságról — kérdezem.

— Mióta új eljárással készül, szebb, tetszetősebb. A színes, érdekes rövid írásokat azonban hiányolom.

Godár Mihály, az Október 6. Tsz párttitkára:

— Hogy mit jelent a posta? Például telefon nélkül ekkora gazdaságot nem lehet irányítani. Nemrégen kaptunk egy 25-ös központot, minden egységgel, teleppel összeköttetésünk van, a telexről nem is beszélve.

— Hány levél érkezik egy nap?

— Ezt még nem számoltuk össze. Száz biztosan. Évente százezer forintot költünk kiadványokra. A pánt napilapjain, folyóiratain kívül előfizetünk a szovjet színes lapokra és több szaklapot járatunk.

I Ötven kiló a táskában

A főutca egyik háza előtt találkozom Tamási Mihály és Joós László kézbesítőkkel. Megálltak egy kicsit szusz- szantani.

— Nehéz a táska?

— Ügy 40—50 kiló — kezdi Joós László, a fiatalabbik, a kerékpár szarvára mutatva. — A körzetemben 380 ház van, négy óra is elmúlik, mire végzek.

— Hogyan lett kézbesítő?

— Az általános iskola befejezése után kerültem a postához. A szüleim felelősséget vállaltak, ha elszúrok valamit, fizetnek. Szerencsére erre nem került sor. A 18. évem betöltése után már tudtam: végleg itt maradok.

— Mekkora utat tett meg ma? — kérdezem Tamási Mihálytól, aki 13 éve járja a tanyavilágot.

— Körülbelül 40 kilométert — válaszolja. — Éppen ezért nem mindegy, mikor érkezik meg a postaautó, a küldeményekkel. A pontos ideje 6.55 óra lenne, de ma például fél 8-kor ért ide. Ráadásul nem jött meg az Ország-Világ, gyakran késik a Nők Lapja és a Rádió- Televízió Újság is.

— Elégedetlen?

— Nem. Szeretem a dűlő- utakat, a szabad világot Még egy tanya lesz ezen a vidéken, nem jövök be a községbe...

Indulok vissza Békéscsabára. Trabanttal. Ha én nem is, de ez az írás majd postaautón utazik. Remélem, gyorsan...

Seres Sándor

Bőséges az árukészlet a dévaványai ABC-ben

A jót, a szépet, a kényelmeset nemcsak megszokni, hanem megszeretni is köny- nyű. így vannak a dévavá- nyaiak is a két hónappal ezelőtt megnyílt ABC-áruház- zal.

Az új és korszerű kereskedelmi egység azonban nemcsak szép és kényelmes, hanem áruval is bőségesen ellátott. A mindennapi élelmiszeren túl jó itt az ellátás zöldségből, gyümölcsből, tej- és tejtermékből is. Erre

egyébként az egység hűtőpultjai, hűtővitrinjei terem- tenejç jó lehetőséget. Illetve az a gondos árubeszerzés, ami a kereskedelmi egységben tapasztalható. Az ABC dolgozói az esti zárás után és reggel, nyitás előtt körültekintően pótolják a gondolákról, a hűtővitrinekből hiányzó árukat. A friss zöldség és gyümölcs sem hiányzik az áruházból.

Kép, szöveg: Balkus Imre

Megtelt a zöldséges pult friss áruval

A saroképület neve: Csempe. Székhelye a megyeszékhely. Ha rekken a meleg, ezrek vonulnak el mellette, de sokan kisebb kitérőt téve, beállnak az olykor több méter hosszúságban kígyózó pénztári sorba. Fürge ujjak számolatlanul vágják a pénzt a kasszába, s tépik a regiment pikolós és korsós jegyet. Újabb izzadságos sorban állás után boldogan hörpinthetik fel a habos „szénhidrátot”.

A hosszúnapos törzsvendégek egyik ismert alakja Misó. A Csempe elmaradhatatlan vendége akár piros betűs, akár fekete betűs napot jeleznek a naptárban. Azt is ! mondhatnánk: ahhoz, hogy leírjuk a törzsvendégek sorából, le kellene bontani a kricsmit. De mivel erre a közeljövőben nem kerül sor, Misó marad, s széles skálájú nótarepertoárjával szórakoztatja a kimerülőfélben levő csaposlányokat, a betérő italozókat.

Misó 75 búzaaratást ért már meg. Ismeri a mezőgazdaságot, hiszen élete nagy részét a békési földeken élte le. Hajlott kora ellenére ma is tart tyúkot, disznót...

Találkozásunk alkalmával utólag mérhetetlen mennyiségű nedűt gurított le torkán. A könyöklőt használta támasztékul, s maga elé dör- mögte: „Szőke kislány csitt, csitt, csitt...”

Kísérőm vállon veregeti az öreget, s így szól hozzá: — Misó, azt mondják, egy hete már nem voltál otthon. Mit esznek ilyenkor a disznók?

— Eszik a füvet, a földet, meg a vályút — válaszol vissza vigyorogva Misó.

— De hiszen akkor nem is disznók azok, hanem agarak.

— Azok? — csodálkozik az öreg. — Olyanok, mint a dömper. Hasonlítanak Sz. Janóra.

Utólag megtudtuk, hogy Sz. Janó egy fürdőszobai mérlegen már le se tudna méretkőzni, ugyanis közelebb van a kétmázsához, mint az egyhez.

— S mit csináltál Misó, mikor megindult a föld?

— Rohantam a tyúkólba, úgy kúráltak a szárnyasok. Szegények aznap két tojást is tojtak ijedtükben, sőt még a kakas is tojt. Viszont úgy berezeltek, hogy azóta mindennap csak görbét tojnak — felelte az öreg.

Feneketlen mélységű zsebében kotorászva maga elé dörmögte: — Hol a francban van a spanglim? — Mivel hosszas kutatás ellenére sem talált cigarettát az elnyűtt zakó varrásai között, botladozva megindult a kassza felé. Letett három darab 20 fillérest, kért egy csomag Románcot.

— Misó kapard a filléreket, mert ez kevés — mondta n pénztárosnő.

Misó hosszas vonakodás után letette a fülke tányérjába a két ujja közé dugott ötforintost, majd nehezen egyensúlyozva visszatért a könyöklőhöz. Rágyújtott, s vizenyős tekintetét a semmibe meresztve a régi szép cse- hós életről kezdett beszélni.

— Valaha ott laktunk a gazdaság széliben. Éppen át- ellenben a Hankó-kocsmával. Ha „néha” betértem, egy hangyányit iszogattam. Hazamentem, és az asszony mondja: „Misó, te egy kicsit be vagy rúgva!" De én bizonygattam, nem, nem.... nem kicsit, hanem nagyon. Aztán megszokta az asszony, s mondta, hogy akár oda is ágyazhatna nekem.

A csaposnő lép a könyöklőhöz, s a kétes tisztaságú törlőruhával szétmaszatolja a lapon a már félig száradt alkohol-, cigarettakeveréket. Az ég lassan beszürkül, s hátulról hallatszik: záróra. Nehéz szívvel búcsúznak a törzsvendégek, búcsúzunk mi is. Talán holnap újra benézünk. Misót biztos ott találjuk.

— jávor —