Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
NÉPÚJSÁG! 1978. június 9., péntek Kádár János beszéde Debrecenben (Folytatás az 1. oldalról) got formálni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szocialistának kell lennie! és ha tudnak, alakítsanak ki szebb szocializmust — amiatt nem fogunk irigykedni rájuk. De tudniuk kell, hogy aki a társadalom rendes tagjaként, tisztességes emberként akar élni, annak sokféleképpen fel kell készülnie az életre. Szakmai tudásban is, társadalmi felelősségben és más tekintetben is. A régi társadalom maradványai ma még sokak szemléletében élnek. De a fiatalok ne ezek példáját kövessék, hanem azokét — és ők vannak többen —, akik tudják, hogy az egyén csak a közösséggel együtt boldogulhat igazán, az egyén a szocialista társadalomban bontakozhat ki teljesen. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés állandó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is marad ; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgazdasági méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És mindenütt csak a munka termelékenységének növelésére, vagyis a technika fejlesztésére, a munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szerkezet változtatását, a beruházások ésszerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítását, a határidők és a költségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá. Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szervezésben. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségeit, a szocialista integráció programjának megfelelően bővítsük, gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. Központi Bizottságunk mindig számon tartja, hogyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunkcionáriusok, az aktivisták, a különféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók. Így van ez a mostani áprilisi határozattal is. Ésszerűbb árrendszert ■ Kereken 'kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fogyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismeretes, nagyon nagy mértékben megváltoztak. Az utóbbit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a világpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meglehetős önállósággal dolgoznak, a legkultúráltabb, legképzettebb gazdasági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszer és miegyéb, végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelési szerkezet- változás) sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja: mégpedig az, hogy a rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogatjuk, s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogóAlijuk a szavunkat Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt becsületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restelkednünk kellene. Minden döntésünket úgy kell meghoznunk, hogy három-öt év múlva is emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és akkat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták, a szocializmus mindent kibír alapon. Ezért alakult ki a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy a termelői árakon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy jobban kifejezzék a valódi költségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy valóban ösztönző, a termelést előrevivő termelői árak legyenek. Természetesen lesznek olyan termelői árak, amelyeket emelni fognak, és olyanok is, amelyeket alacsonyabbra kell a jelenleginél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fogyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még akkor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is védtük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogy ha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor azt megfelelő módon, béremeléssel vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyozzuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bizottság, a kormányzati szervek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pártunk ügyel arra, hogy életszí nvo- nal-politikánt céljai csorbítatlanul érvényesüljenek a gyakorlatban. Az eddigiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. tív harcosai, akik szíwel-lé- lekkel képviselik politikáját, és szövetségeseink is, akik velük együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy, mint az életszínvonalpolitikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz. De ehhez az is hozzátartozik, hogy ne hallgassuk el — és nem is hallgathatjuk el —, ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését, népünk boldogulását és jövőjét érintik. Következetes külpolitika Ezután külpolitikai kérdésekre tért át Kádár Jáno6. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom részeként internacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxista— leninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indít bennünket. Külpolitikánkban arra törekszünk — és ennek helyességét a Központi Bizottság áprilisi határozata is megerősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei, a Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagjai vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez tartjuk magunkat és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három — de elválaszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása. Meggyőződésünk. hogy továbbra is csak akkor lehetünk becsületes társai a Szovjetuniónak a közös célokért folytatott harcban, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi viszonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harmadik világ országai is, de kapitalista partnereink is akkor tudhatják, mit várhatnak tőlünk, ha világos a pozíciónk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem tehetjük ki ingadozásnak. Éppen mert számítanak ránk, bíznak bennünk, számolnak velünk, nem tehetjük, hogy egyszer ezt, egyszer azt mondjuk. Ezért maradtunk hűek már több mint két évtizede irányvonalunkhoz, s tartunk ki a jövőben is szilárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar— amerikai kereskedelmi szerződés kérdéseivel foglalkozott. Elmondta, hogy megkötése a két ország viszonyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „A legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelemben”. Rámutatott arra, hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és támogatását, és nemzetközileg is elismert, már akkor formálódott, amikor az USA és a NATO-tagok még boj- kottáltak bennünket. • S mi ezt a politikát folytatjuk a szerződéstől függetlenül is, tehát nem az Egyesült Államoknak tett engedmény vagy szívesség a szerződés megkötése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politikánk része, egyenes következménye. ló kapcsolatokra törekszuok Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve kifejtette: Kína belső helyzetét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint belügyeibe nem is kívánunk beavatkozni — mondotta. A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján, amelyre egykor lépett, s találja meg nemzeti boldogulását. Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hibánkból szakadt meg —, államközi téren azonban rendezett kontaktusokat akarunk Kínával. Diplomáciai kapcsolatot éppúgy, mint kereskedelmi forgalmat, fejlődő állami együttműködést, amennyiben ez a kínaiak szándékával is találkozik. Mi a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, Kuba, Vietnam szövetségesei vagyunk. Álláspontunkat minden fórumon, tárgyaláson becsületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk a vitákat. Ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha csökkennének a feszültségek. Erre törekszünk, s reméljük, hogy együtt járjuk majd a szocializmus útját a Kínai Nép- köztársasággal. De hogy ez mikor, hogyan következik be, nem rajtunk, hanem rajtuk múlik. A haladás erői gyarapodnak. Mély meggyőződésünk, hogy a világimperializmus soha többé nem tudja letéríteni útjukról a szocialista országok népeit. S nem fognak már visszafordulni az úton a gyarmati rendszer ellen felkelt népek sem. Szabadságukért, szuverenitásukért küzdenek, s mi szolidárisak vagyunk harcukkal. És ezek a népek — amikor végre az önrendelkezési jog birtokába jutnak — rendre kijelentik, hogy szocialista társadalmat akarnak építeni. Mert ők is ismerik a kapitalizmust, gyarmati igában ismerték meg. A szocializmus ma már világrendszer, három világrészre terjed ki. Fő ereje, a Szovjetunió nemcsak kiheverte a II. világháború súlyos veszteségeit, hanem olyan hatalmas tényezővé növekedett, amellyel az imperialisták is kénytelenek számolni. Döntően a Szovjetunió és a szocialista országok ereje m:att van reális lehetősége egy új világháború megakadályozásának. Ez új körülmény az emberiség sorsában. Erőnket érezve bizakodva tekinthetünk tehát a jövőbe. De tovább kell dolgoznunk, harcolnunk. összefogást, támogatást, megértést és segítséget kérünk a nép széles tömegeitől, mert mély meggyőződésünk: a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak, a szövetkezeti • parasztságnak, az értelmiségnek, az egész nemzetnek szebb és jobb jövője legyen. Így, tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarunk párton kívüli szövetségeseinkkel is tárgyalni és szót érteni. Lényegében a jövőben is ugyanazt kérjük tőlük, amit saját magunktól követelünk: a felismert, helyes úton haladjunk tovább, az eddigi — s ha lehet, még jobb egyetértésben. Akkor még jobb eredményeket fogunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fogadó hosszan tartó, ütemes tapsot követően Postás Sándor zárszavával ért véget a megyei aktívaülés. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára — kétnapos Hajdú-Bihar megyei látogatását Befejezve — az esti órákban visszaérkezett Budapestre. Nőtt a szakszervezeti munka hatékonysága , (Folytatás az 1. oldalról) A beszámolási időszakban legnagyobb fejlődés az üzemi demokrácia szélesítésében, a szakszervezeti bizalmiak jog- és hatáskörének kiterjesztésében következett be. A szakszervezeti szervek és tisztségviselők nagyon sokat tettek azért, hogy az új lehetőségekkel a szervezett munkások megfelelően élhessenek. Ugyancsak ennek az időszaknak az újdonsága a feladatát egyre jobban ellátó jogsegélyszolgálat is. A politikai,- kulturális és nevelőmunkáról szólva az elnökség jelentése megfogalmazza, hogy e nevelőmunka színtere a munkahely, ezért is Rbll ebben mind nagyobb szerepet vállalnia a vállalati művelődésügyi bizottságoknak. Természetesen tovább kell lépni a szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban is. Nagy István szóbeli kiegészítőjét, illetve Pribolyszki Jánosnak, a számvizsgáló bizottság elnökének jelentését követően nyolcán szólaltak fel a vitában. A szóbeli kiegészítőben elhangzottakhoz csatlakozva Lipcsei Imre, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője, illetve Szosznyák György, a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsának tagja, a Szarvasi Állami Tangazdaság párttdt- kára a munkavérseny-moz- galom továbbfejlesztéséről mondták el véleményüket. Megyénkben az 1977-es teljesítmény alapján 57 vállalat, illetve szövetkezet értei Kiváló címet, kapott oklevelet, a Mezőkovácsházi ÁFÉSZ elnyerte a párt Központi Bizottságának zászlaját, hat szocialista brigád érdemelte ki a Központi Bizottság, öt pedig a megyei pártbizottság oklevelét. A továbbiakban a versenymozgalom folyamatosságát kell a szakszervezeti szerveknek biztosítaniuk, illetve azt kezdeményezniük, hogy a kollektív felajánlásokat a dolgozók egyéni vállalásai is erősítsék. Az üzemi demokrácia ki- teljesedésének jó tapasztalatairól és még meglevő akadályairól adott összefoglalót hozzászólásában Plavecz János, a MEDOSZ Békés megyei bizottságának titkára, hangsúlyozva, hogy a bizalmiak jogkörének kiszélesítése tovább fokozta az aktivitást a mozgalomban. A munka és a közművelődés egységére hívta fel a figyelmet László István, az SZMT kulturális bizottságának‘vezetője, míg a fogyasztói és vásárlói érdekvédelemmel kapcsolatos szak- szervezeti teendőkről ketten is — Vajda János, a Vasutas Szakszervezet területi bizottságának titkárhelyettese, illetve Kovács László kereskedelmi dolgozó, az SZMT tagja — szóltak, elmondva, hogy növelni kell a társadalmi ellenőrzés hatékonyságát. Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság titkára a párt- bizottság nevében, Dobi Ferenc pedig a SZOT elnökségének értékelését tolmácsolva ismerte el a Békés megyei szakszervezeti mozgalom eredményeit, sikereit. K. E. P. Elutazott a Penza megyei műszaki delegáció Tegnap a délutáni órákban élutazott megyénkből — Budapestre — a Penza megyei műszaki delegáció. Mint korábban már hírt adtunk róla, egyhetes tapasztalatcserén. illetve tanulmányúton ismerkedett Anatolij Nyiko- lájevics Szmolenszkijnek, Penza megye főépítészének vezetésével a háromtagú küldöttség megyénk érdekességeivel, építészetével, építkezéseivel. Ismerkedésük alkalmával meglátogatták városainkat, egyes kézségeinket, több vállalatot, mezőgazdasági üzemet. Így többek között felkeresték a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályát, megismerkedtek a megyei tanácsi tervező vállalat munkájával, feladataival. Látogatást téttek az Orosházi Üveggyárban, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Megtekintették épülő lakótelepeinket és az új Univerzál Áruházát. A delegáció tagjait egynapos budapesti városnézés után búcsúztatják a Ferihegyi repülőtéren megyénk vezetői. Pedagógus pályázatok A Békés megyei Tanács Pedagógus Továbbképző Intézetében június 8-án adták át a megyei pedagógiai pályázat díjait. Az ünnepségre meghívottakat Mity- kó János, az intézmény vezetője üdvözölte, majd Tóth Lajos, az intézet munkatársa rövid értékelést adott a pályázatra beérkezett munkákról. Mint megállapította : a pályamunkákban idén nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is javulás tapasztalható a korábbi évekhez viszonyítva. A bizottság tagjaihoz 48 pályamunka érkezett be, amelyekét először egyéni bíFELHÍVÁS! A Volán értesíti az utazó- közönséget, hogy 1978. június 12-től, hétfőtől előreláthatólag 1978. július 15-ig a 4234. sz. Doboz hídfő— Szanazug gátőrház közötti szakaszt — a Kettős-Körös védőtöltés-fejlesztése miatt — minden járműforgalom elöl lezárják. Ezért az autóbuszjáratok Doboz— Gyula között kerülő útvonalon közlekednek. A kerülő útvonal Doboz—Veszely- csárda—Gyula. Az autóbusz- járatok a kerülő útvonalon nem állnak meg. rálók értékeltek írásban, majd a feljegyzések és javaslatok alapján a háromtagú bizottság döntött a 13 kiemelkedő pályamunka rangsorolásáról. A díjakat Deák Ferenc, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályvezető-helyettese nyújtotta át az alkotóknak. Az első helyezettnek járó 4 ezer forintos jutalmat Szabó János, a békéscsabai Sebes György Köz- gazdasági Szakközépiskola tanára nyerte el. Második díjban, s ezzel együtt 3—3 ezer forintos pályadíjban Tenkei Antal, a gyulai Kertészeti Szakközépiskola és Vad Antalné, a Békéscsabai 1-es számú Általános Iskola pedagógusai részesültek pályamunkájuk alapján. Harmadik díjat 8 pedagógus munkája érdemelt ki, közöttük több szerzőpár. A Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozata különdíját Szászfalvi Lászlóné és iskolai közössége, Tarhos, és a mezőhegyesi általános iskola pedagógusa, Tóth Józsefné kapta. Űj vonása volt az idei, megyei pedagógiai pályázatnak, hogy a korábbi évekhez képes sokkal több fiatal első pályamunkás pedagógus vett részt a rangos pályázaton. B. S. E.
