Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
1978. június 9., péntek-IgNíllMTd Morzsák A nagymama szégyenlős szeretettel csüggött unokáján. A kevéske nyugdíjból, az eladott csirkék, tojás árából rendre összegyűjtött egy- egy szép holmira, édességre, ajándékra valót. A kis unoka olykor hetekig is náluk vendégeskedett, így még inkább szívükhöz nőtt a szófogadó, segítőkész fiú. Aztán egy szép napon az immár felnőtté érett unoka Tiősülés- re adta a fejét, majd egy év múlva megszületett a család legifjabb tagja is. A nagymama, aki most már dédike is lett, egyre csak várta unokáját a kicsivel, hiszen a lá- nyáék, a fiú szülei a szomszédos házban laknak, ha oda ellátogatnak, igazán csak pár lépés az ő portájuk. De hiába várt. A kényes- kedő fiatalasszony az anyó- sáékhoz még csak hajlandó volt nagyritkán ellátogatni, de a kicsihez a nagymama sem nyúlhatott, és az apró babaholmit is fanyalogva fogadta. No de, hogy a dédiék, meg a rokonság nézegesse az ő gyerekét!? „Nem szamár az, hogy bámulják!’’ — jelentette ki ellentmondást nem túróén. így adódott, hogy a néni a kerítésen át leste meg a divatos, luxus babakocsiban napozó pár hónapos dédunokáját. A baba hirtelen felsírt — mire ő is elpityere- dett. * * * A barátságos autóbusz az egész lakótelep kedves ismerőse, vezetője a gyerekek jó barátja, aki sok csöppséget birt már személyes példájával arra a sorsdöntő elhatározásra, hogy ő is buszvezető lesz, semmi másról szó nem lehet. Nos, ennek a barátságos járműnek az a szokása, hogy a feléje rohanó utasok orra előtt nem csapja össze két tenyerét, azaz, hogy az ajtó két szárnyát, sőt! Nem átall lépésben eléje gurulni a két kisgyermekkel küszködő, loholó anyukának, a bukdácsoló öregúrnak. Vezetője hangos jó reggelt!-tel fogadja a munkába siető bérleteseit, tréfál a gyerekekkel. Ezen a járaton soha sincs ideges vita, veszekedés, feszült hangulat. Igazuk van a szülőknek, akik örülnek, hogy csemetéjük erről a buszvezetőről vesz példát... • * * — Na, jól kikapunk az olaszoktól! — Aha! Kettő—null? — Annyi. De még csak félidő van. — Ha jaj! — Miért, mit vártál? Talán világbajnokságot? — Na, ne hülyéskedj ! — Tudod mi az oka az egész focibulinak? _ •> — Az, hogy nem játékból csinálják, mint ahogy mi! Csend. A két srác gondterhelten ballag tovább a játszótér felé. A nagyobb lehet vagy nyolcéves. T. I. Mecseki lepkék A Mecsek legnagyobb lepkéi megkezdték rövidre szabott életüket: a meleg esti órákban újra meg újra feltűnnek az éjjeli, nagy pávaszemek. Nevüket a szárnyukon látható színpompás, szem alakú rajzolatról kapták. S valóban nagyok, hiszen a kifeszített szárnyak távolsága a 80 millimétert is eléri. A lepkeóriás fő elterjedési területe Dél-Európa és Kis- Azsia, s viszonylag nagy számban repülnek a déli fekvésű Mecsek hegységben is. Az utóbbi években azonban erősen gyérülnek a pávaszemek, mivel az iskolás gyerekek előszeretettel vadásznak rájuk, holott tanulmányaikhoz nincs szükség lepkegyűjteményre. A hatalmas lepkét rendkívül vonzzák a városi fények. Tanács- és vb-ülésekről jelentjük Orosháza Megkülönböztetett fontosságú témáról ; a városban élő munkásság helyzetéről tárgyalt június 8-i, tegnap délutáni ülésén Orosháza város Tanácsa. Az átfogó beszámoló — melyet Barta Imre tanácselnök-helyettes terjesztett a tanácsülés elé — összefoglalva megállapítja: a városban az utóbbi években jelentősen javultak a munkások élet- és munkakörülményei, számos területen kedvező eredmények születtek. Míg a felszabadulás utáni első években, az elmaradott agrárjellegű városban alig két-háromezer munkás dolgozott, ma Orosháza megyénk második ipari központja, ahol csaknem 13 ezer munkás vesz részt a termelésben. Mint ez az adat is jelzi, létrejött és megerősödött a városban az ipari munkásság, melynek létszáma a város lakosságának egyharmadát teszi ki. Az üzemekben dolgozók kétharmada törzsgárdatag — ők képezik a szervezett munkásság magvát, ők a szocialista brigádmozgalom mozgató rugói. A legjelentősebb társadalompolitikai feladatok egyike a munkásság lakás- helyzetének javítása, megoldása. A városban 1961-től 1975-ig több mint 3200 lakás épült, ám a gyorsabb ütemű építkezés sem tudta kielégíteni a növekvő igényeket, fgy a jövőben is a lakásellátás és a kommunális szolgáltatások terén adódik a legtöbb tennivaló a munkások helyzetének javításában. A várospolitikai és gazdasági feladatok szervezésében, irányításában, megvalósításában fontos szerepet tölt be a munkásfórum. E fórum kezdeményezésére kelt életre az Egy nap a városért mozgalom, melynek eredményeként 4 év alatt több mint 4 millió forint gyűlt össze. Ebből az összegből épül fel az idén egy 150 személyes óvoda. Orosháza város 80 tagú tanácstestületében 27 munkás tevékenykedik, az eredeti foglalkozást tekintve pedig 42. A munkások soraiból került ki a város országgyűlési képviselője is. Tótkomlós Tótkomlós nagyközség Tanácsának június 8-i, tegnap délutáni ülésén többek között a múlt évi költségvetés és zárszámadás, valamint a jelölőgyűléseken és falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon elhangzott közérdekű bejelentések és javaslatok sorsáról számolt be a testületnek a napirend előterjesztője. Az idei tanácstagi beszámolók után összegezték a közérdekű javaslatokat, bejelentéseket, amelyek zömmel a községfejlesztésre vonatkoznak. Mivel pedig az anyagi lehetőségek, vagyis a fejlesztési alap összege korlátozott, valamennyi kérés, javaslat egy időben nem teljesíthető. Néhány példa a fontosabb közérdekű bejelentések, javaslatok közül: a Száraz-ér tisztítása — ez a Vízügyi Igazgatóság feladata —, a szlovák iskola előtt autóbusz- megálló létesítése — erre 1979-ben kerül majd sor. Az öregek napközi otthonát viszont csak 1981—85. között tudja létrehozni a nagyközségi tanács. Több kérést, javaslatot a következő évi költségvetés és fejlesztési tervek összeállításánál vesznek figyelembe. A testület tagjai második napirendként megvitatták - a nagyközségi tanács honvédelmi és polgári védelmi feladatainak ellátásáról szóló tájékozatót, majd bejelentésekre került sor. Mezőhegyes Mezőhegyesen a nők gazdasági és szociális helyzetéről volt szó a tanácsülésen. E téma vizsgálatára ideiglenes bizottság alakult, melynek elnöke Besenyei Ferenc, a tanács vb-titkára volt. A bizottság tagjai olyan nődolgozók, akik a különböző munkahelyeken tevékenykednek. A munka- viszonyban levő nők száma — a bizottság megállapítása szerint — az elmúlt két évben növekedett. Javultak a munkakörülmények, mert a vállalatok ká fokozottabb gépesítésre törekednek, a szociális létesítményeket is bővítik, többek között üzemi orvosi rendelő, öltöző, fürdő, étkezde létesült és így tovább. Az állami gazdaságnál pedig megszüntették az éjszakai műszakot. A kereset alakulásában kifogásolható viszont, hogy nagy a differenciáltság. A besorolást a szakképzettség és a munkahelyen eltöltött idő befolyásolja. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a nők továbbképzésére. Ezt megfelelő anyagi elismerésben is részesítik. Órabéremelést, pénzjutalmat, előléptetést adnak a továbbtanulóknak. Jelenleg 91 nő tanul, többek között gimnáziumban, szakközépiskolában, egyetemen, szakmunkásképzőben és egyéb szinten. Gondot okoz a gyermekintézményben való elhelyezés, ezért a tanács tovább bővíti a központi óvodát. Szükség lenne azonban még egy óvoda építésére, ugyanígy bölcsőde létesítésére is. A tanácsülésen második napirendként tájékoztató jelentést terjesztett be Tapasztó István a társadalmi határőrzés helyzetéről. Mezökovácsháza Mezőkovácsházán ezen a napon tartotta ülését a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. Itt a GEL- KA-szerviz tevékenységéről és a szakigazgatási szerv gyámügyi munkájáról volt szó. Ez utóbbi különösen a gyermek- és ifjúságvédelemre terjedt ki. Hivatása: Vöröskereszt-titkár Ha megkérdeznénk Szarvason valakit, csak úgy találomra, hogy ismeri-e Demeter Andrást — Bandi bácsit — a válasz bizonyára igen lenne. Tősgyökeres szarvasi, és igazi lokálpatrióta. Szívvel lélekkel az. De amiért ismerik, az az egészségügyi és a vöröskeresztes munkája. Ügy is mondhatnánk, hivatása. — A kettő egymástól elválaszthatatlan. 1932 óta vagyok egészségügyis, így hát tulajdonképpen egész életemet ebben éltem le. Nem is tudnék mást csinálni — mondja, amikor a város széli,' takaros, kertes házban beszélgetünk. Igaz, sok időnk nincs erre, mert éppen indulófélben van. A méhekkel megy messzi tájakra. Már ifjú kora óta a méhészkedés a legkedvesebb hobbija. Marika néni, a felesége, aikvel már 41 éve boldog harmóniában él együtt, csendesen figyeli a beszélgetést. Közben, szinte észrevétlenül az asztalra kerül a maga sütötte omlós pogácsa, a frissen főzött feketekávé. Nem szól semmit, csak finom mosoly gyűrűzik az ajka körül. Ö tudja legjobban, hogy mi mindent élt át Bandi bácsi az évtizedek során, amikor szervezte az egészségügyi tanfolyamokat, előadásokat, tartotta a vöröskeresztes üléseket, előkészítette a véradónapokat, és így tovább. Ha későn éjjel tért haza fáradtan, de a sikertől fellelkesedve, Marika néni akkor is ilyen megértőén mosolygott. Soha nem volt köztük szóváltás a pluszként vállalt társadalmi munka miatt. Talán nem is lehetett volna másként, hiszen ő maga is sokat segített és szintén az egészségügyben dolgozott nyugdíjazásáig. így hát érthető, hogy amikor Demeter András a községi — Szarvas akkor még községi volt — Vöröskereszt élére állt, meg kellett értenie neki, a feleségnek is, hogy nem megy minden magától, sok áldozattal jár ez a munka, és segíteni kell. Ekkor 1952-őt írtak. — Hogyan is volt? Bandi bácsi elgondolkodik. Az évek visszapergetése nem is olyan könnyű. Hiszen olyan mozgalmas életű embernek, mint ő, rengeteg emléke, élménye van, s ki tudná pontosan megmondani, mikor volt, hogyan dolgoztak évtizedeken át. Azt is . hiába kérdeztem, hány tanfolyamot szervezett. De nem is ez a legfontosabb, hanem, hogy a felszabadulást követő első években már megalakították a Nemzeti Segélyt. A megyében ez volt az első ilyen csoport, amely arra volt hivatott, hogy segítsen a rászorulókon. Demeter András alapító tagja volt a Vöröskeresztnek is, s minden idegszálával, gondolatával, cselekedetével azon fáradozott, hogy segítsen másokon. 1952-ben már részt vett az első országos Vöröskereszt konferencián. — Ez a munka közel áll az egészségügyhöz, és természetesen az emberhez. — folytatja Bandi bácsi. — Én szeretek az emberekkel foglalkozni,.» nincs annál szebb, mint látni, hogy hogyan derül fel a bánatos arc, hogyan fakad mosoly a mi segítségünk nyomán. De az is jó érzés, hogy felvilágosító munkánk eredményeként az emberek életmódja megváltozik, nagyobbak az igények a higiénia szempontjából, önmagukkal és másokkal szemben. Ezért sokat tesznek. Emlékszem még a nehéz időkre, amikor valóságos közelharcot kellett vívni a ká- tai rizstelepen — ahol 1200— 1300 időszaki munkás dolgozott — egy lavórért, szappanért, vagy más egészség- ügyi felszerelésért. Az emberek sátrakban laktak, elképzelhető, milyen körülmények között. Akkor itt szerveztem meg az első egészségügyi állomást, és tanfolyamot, mert úgy .láttam, erre nagy szükség van. Aztán jött a többi, nem tudnám felsorolni, mennyi volt. Sokszor egész szabad időmet ez a munka kötötte le, nem egyszer volt úgy, hogy éjjel 11 órakor jöttem haza. Az első véradónap is emlékezetes. Akkor még a megyében nem volt térítés. Soksok fáradtságos, szervező- munka után nekünk sikerült. A járásból 114-en jöttek el, óriási eredmény volt ez az ötvenes években. Demeter András ma sem pihen, bár már nyugdíjas, ízig-vérig közéleti ember, most is részt vesz a vöröskeresztes munkában, emellett városi tanácstag, és a Hazafias Népfront vezetőségi tagja. Nemrég megkapta a legmagasabb vöröskeresztes kitüntetést: a Vöröskeresztes Munkáért arany fokozatot. Gratulálunk. Kasnyik Judit Közömbösség Néhány hete M. L. és H. K. körzeti megbízottak áruházi tolvajt fogtak az ABC Tanácsköztársaság úti boltjában, Békéscsabán. A boltvezető jelentette, hogy az akkori szombatig tíz vásárló panaszkodott kézitáskája eltűnéséről, amit a vásárlás ideje alatt az erre a célra kijelölt padokon hagytak. (Meg kell jegyeznünk, nem kötelező ott hagyni az értéket rejtő kézitáskákat a padokon.) A körzeti megbízottak — egyikük szabad idejét áldozta erre — civil ruhában figyelték a sorozatos bűn- elkövetések színhelyét és néhány napi „lesben állás” után sikerült is egy szombati napon, amikor az átlagosnál nagyobb a forgalom, lefülelniük egy áruházi szarkát. Saját szatyrát rátette egy kiszemelt női kézitáskára, s miután cigarettát vásárolt, gyorsan fizetett, és sajátjával együtt elemelte a női kézitáskát is. Ezer forint és különféle dolgok voltak benne, amint ez a szomszédos kapu alatt kiderült, ahová a két körzeti megbízott bekísérte a gyanúsítottat, s az bevallotta: a kézitáska nem az övé. Megvárták: ki jelentkezik az eltűnt női táskáért, s a tulajdonos nem győzött hálálkodni a körzeti megbízottaknak. Arra azonban már nehezebben állt rá, hogy az ügyből kifolyólag a rendőrségre menjen, ahol jegyzőkönyvet vesznek fel az esetről. „Nem érem el a korai vonatot” — mondta. Am a végén belátta: ha kézitáskáját nem találják meg a körzeti megbízottak, akkor pénz hiányában el sem tudott volna utazni... Amíg közvetlenül engem érint valami, addig odafigyelek — más azonban nem érdekel. Ez a nézet a közömbösség álláspontja, s a tudatlanságból táplálkozik elsősoron. Aki ezt a fals nézetet vallja, nem lát túl a saját kerítésén, nem jut el tudatáig — például a fenti esetben —, hogy ha meg is van már a pénztárcám, holnap és holnapután sem mindegy számomra, hogy az ilyen szarkát „kivonják” a forgalomból. Ez saját érdekem is, hát persze, hogy ehhez tevőlegesen is hozzájárulok, ha lehet. A Kék fényben hallott társadalmi segítség rendkívül sok bűnözőt tett ártalmatlanná és tesz a jövőben is a hasonló meggondolások eredményeként. No, de a fenti példát nem akarom élezni, mert végül a megkárosodott asszony elment a rendőrségre. Sokkal meghökkentőbb az az eset, amit az elmúlt vasárnap este tapasztaltam ugyancsak Békéscsabán, a Mednyánszky utca és a Tanácsköztársaság út sarkánál. A Mednyánszky utcai részen Zsiguli gépkocsi állt, s amint áthaladtam az útkereszteződésen, láttam: egy fiatalember éppen „lek- koppantja” annak első kerekéről a dísztárcsát. Megálltam, s elhűlten néztem, mint teszi be sebtiben műanyag táskájába, aztán mikor felkapja a fejét és észrevesz, zavartan magyarázza: most lopták le az enyémről, hát én is... „Csak nem akar így elégtételt szerezni?” — Hát.... jó, visszateszem — mondja. Akkor veszem észre, hogy alig nőtt ki a haja (mintha nemrég jött volna ki a „sittről”), s mikor benyúlt a dísztárcsáért, a csörrené- sekből úgy hallott, mintha sok hasonló, vagy más alkatrész közül emelné ki a tárcsát. Mit tegyek? At kellene adni a rendőrségnek, de hát hiába kérném arra, hogy jöjjön velem — kinevetne. Hopp! Itt van ez a másik sétáló, aki a büfé óta a sarkamban jár, biztosan ő is látta az esetet, megkérhetném: segítsen. Uram, ugye, látta? Láttam, hát aztán? Segítene rendőrt hívni?... (Közben a fiatalembernek alig sikerült feltennie a kerékre a dísztárcsát)... Én? Nem foglalkozom ilyesmivel. Nekem nincs autóm... így aztán gyors léptekkel elsuhan mellettünk a fiatalember, s mikor nagy lendülettel bekanyarít az utca sarkán, hallom tasakjában a fémtárgyak csörrenését... Arra gondolok: az előttem sétáló ember vajon mit szólna, ha összes szomszédjával együtt közömbösen nézném, amikor a háza ég és eszünkbe sem jutna segíteni a tűzoltásban?! Magában biztosan füstölögne: hogy hogyan lehetnek ilyen közömbös emberek? ! Varga Dezső Mizser Pálné Hídvégi Valéria festőművésznőnek — a játszótereket járva — az a gondolata támadt, hogy a gyermekeknek színesebb, fantázianövelőbb játékokra lenne szükségük, így kezdett hozzá játszótéri elemek, valamint összerakható, figurás játékok tervezéséhez és kivitelezéséhez. Képünkön: A művésznő legszigorúbb zsűrije, a család (MTI-fotó — Király Krisztina felvétele — KS)
