Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11., vasárnap Hétvége l/gjcLhuasU flndalgók I 9MI Méz ízű júniusi estéken, amikor virágzó akác illatát lengeti a szél, és bódult bogarak járják körtáncukat a lámpafények mágnesívein, néha el-elnézem a Körös- csatorna partján andalgó fiatal szerelmespárokat. Óriási gesztenyefák lombsátrai alatt kéz a kézben sétálnak, megfeledkezve idő múlásáról, világ bajáról, hétköznapok gondjairól, mindenről, mindenről. Csak egymás közelségét áhítozzák, hisz akkor szép lesz a világ, és minden tervnek sikerülnie kell. Távolból, a körgáton túlról, a szűnni nem akaró békaszerenád elmosódó foszlányai szűrődnek át a pihenni térő város csendesülő zajain. A házak nyitott ablakai friss levegőt lélegeznek, s a lakások mélyéről a tévékészülékek kórusa jelzi, hogy az emberek figyelme, gondolatai immár egészen a műsorzárásig egy csatornára hangolódtak. Valahol, félúton, a kétéltűek brekegése, és az egyél- tűek gépzenéje között, semmire sem figyelve andalog- nak a fiatalok. Meg-megállnak egy-egy szerelmes csókra a cinkos gesztenyefák mellett, s olyankor talán arra gondolnak, hogy milyen jó lenne, ha az idő is megállna, és sohasem múlna el a bódító pillanat. Nemzedékek váltják egymást, új tervek, világot másító gondolatok születnek, ám a szerelmesek mindig változatlanok maradnak. Látszólag csak önmagukkal, saját érzéseikkel vannak elfoglalva, mégis ők a földkerekség legcsodálatosabb teremtményei. Minden akadályt legyőzhetőnek látó fényes vakságukban merszük van új életeket kezdeni, s a szerelmes idők emléke erőt ad majd számukra az élet végigharcolásához is. Mint ásatások idején az egymásra épült korok emlékeit, úgy lehet végiggondolni a régvolt szerelmesek világot formáló csókos öleléseit. Csak egyetlen város épüléséhez mennyi energia kellett! Ifogy elhódítsák a földet a nádas ingoványtól, hogy puha családot teremtsenek, ahol fiaik is andalgón kezdhetik a még szebb életet. Óvjuk fiaink, lányaink szép, tiszta szerelmét. S még az sem baj, ha deresedö fejjel néha mi magunk is nemcsak visszagondolunk a régi andalgásokra, hanem — engedve a nyári este csábításának —, a világ szépségeit felfedezve sétálgatunk a virágillattól terhes, bódító, júniusi éjszakában. Andódy Tibor Terjed a „zajbetegség” A legújabb statisztikai felmérések szerint a Német Szövetségi Köztársaság minden ötödik lakosát beteggé teszi a zaj. Harmincmillió ember, csaknem az ország összlakosságának a fele panaszkodik a hovatovább elviselhetetlen lárma miatt, amelynek jóformán teljesen védtelenül ki van téve mind otthon, mind az utcán és a munkahelyen. A legújabb orvoskutatási eredmények kétségkívül bizonyítják, hogy az állandó zaj az ember szervezetében komoly elváltozásokat okozhat, amelyek súlyos egészségügyi következményekkel járnak. Az orvosok ugyan nem tartanak nyilván kimondott „lármabetegségeket”, de biztosra vehető, hogy az állandó lárma stresszhatást vált ki, ezáltal veszélyes az ember egészségi állapotára. Hatására emelkedik a vérnyomás, gyorsul a pulzus és a légzés, a gyomor működésében zavarok állnak be, és fokozódik bizonyos hormonoknak a termelődése. Egy müncheni professzor szerint a lárma hozzájárul azoknak a vér- edény-megbetegedéseknek a kialakulásához, amelyek az NSZK-ban ma már az elhalálozások felét okozzák. Kert — háztáji H spenót A spenót könnyen emészthető, ásványi anyagokban rendkívül gazdag : mész-, foszfor- és vastartalma jelentős. Sok benne a C vitamin: 100 g-onként mintegy 60 mg, de említésre méltó A, K és B vitamin tartalma is. Általában főzeléket készítenek belőle. A spenót fejlődéséhez a 15—16 C fok körüli hőmérséklet a legkedvezőbb. Mivel erőteljes növekedéséhez nem kíván sok fényt, ezért a házikert árnyékosabb részein is termeszthető. Legszebben frissen trágyázott földben díszük*, a gyengén meszes és a középkötött talajokat kedveli. Gyorsan felásott, simítással előkészített magágyat igényel. Házikertben magját szórva vagy 12, illetve 20 cm-es sortávolságra vethetjük, 2—3 cm mélyre. Négyzetméterenként kb. 2— 2,5 g a mag igénye. A sorba vetett spenótot kelés után nem szabad magára hagyni, legfontosabb ápolási munkája a talajpor- hanyítás és a gyomirtás. A spenót jól fejlett gyökérzettel rendelkezik, így fejlődéséhez egy-kétszeri öntözés elegendő. Szedése korán, 5—6 lombleveles korban kezdhető. Ügy szedjük, hogy szívlevelei megmaradjanak, mert ezzel biztosítani lehet a folyamatos levélsarjadást. Három alkalommal szedhető, addig, amíg magszárai meg nem jelennek. Csapadékos, dunsztos-me- leg időben megtámadhatja a spenótperonoszpóra (Peronospora spinaciae). A gombabetegség vizesen áttetsző foltok formájában mutatkozik a levélben, a levél foná- kán viszont szürkéslilás penész kiverődése könnyen felismerhetővé teszi a kórokozót. A fertőzés terjedését 0,3 százalékos Zinebes permetezéssel állíthatjuk meg. A növényvédelmi munka végzésénél a munka- és baleset- védelmi óvórendszabályokat szigorúan be kell tartani. Széles Filatéliai hírek A Magyar Posta a közelmúltban adta ki az Ajkai Üveggyár 100 éves fennállásának emlékére az itt bemutatott 1 forint névértékű bélyegét, amely Vertei József grafikusművész tervrajza alapján készült. A bélyeg a pénzjegynyomdában készült 4 234 000 fogazott és 4000 vágott példányban. CAPEX ’78. június 2-án jelent meg az itt bemutatott 3 forint névértékű szelvényes bélyeg, amely Kanada első bélyegét reprodukálja, s ezen egy hód és az ország jelképe látható. Abból az alkalomból jelent meg ez a bélyeg, hogy Kanada 100 éve az UPU tagja. A bélyeg három darabot tartalmazó kis- ívben jelent meg. Június 10-én adta ki a posta 1 forint névértékben a „30 éves az Üttörővasút” emlékbélyegét, amely 4 956 ezer fogazott és 4900 drb. vágott példányban jelent meg 50 drb. bélyeget tartalmazó kisívekben. Június 10-én adta ki a Posta a történelmi vitorláshajókat bemutató két kis- ívet, melyet legközelebb fogunk bemutatni. A kubai Világifjúsági Találkozó tiszteletére június 27-én jelenik meg egy bélyegpár, melyen egymás mellett helyezkedik el a két különféle bélyeg. Tervezője Zsitva Szabolcs, s példányszámuk egyenként 3 656 000. Bemutatjuk legközelebb. Vas Tibor Ember a világ tetején B Csomolungma meghódítása Hillary és Tenzing teljes felszerelésben a Lhoce gleccser környékén Huszonöt évvel ezelőtt, pontosabban 1953. május 29-én jutott fel a „világ tetejére”, a Himalája 8848 méter magas Csomolungma csúcsára az ausztrál Hillary és a nepáli Tenzing, akik teljesítményükkel beírták nevüket az alpinizmus történetének aranykönyvébe. Földünk legmagasabb hegycsúcsának megmászása a bátorság, az ügyesség, a kitartás „iskolapéldája” volt. Nepálból indult el 1953. márciusában az az angol hegymászócsoport, amely legyőzte a Csomolungmát. A csúcs meghódításával több expedíció próbálkozott a korábbiakban. ötvenhét évvel korábban nagyszerű alpinisták 300 méternyire megközelítették a csúcsot, de a zord időjárás és a nagy hó visz- szavonulásra kényszerítette őket. 8500 méter magasságban olyan helyre értek a hegymászók, amelyen még a kemény akaratú férfiak sem tudtak áthaladni... A hegymászóknak, akik a legmagasabb csúcsok világába akarnak érni, három tényezőt kell leküzdeniük : a magasságot, az időjárási viszonyokat és a hegymászás nehézségeit. A megritkult levegő megnehezíti a mozgást, az oxigénhiány még az agyműködést is lassúbbá teszi. A nagy hideg, a hatalmas szélvihar, a meredek sziklafalak próbára teszik az alpinista testi erejét. Égbe meredő sziklákon, jégfalakon kell lépésről lépésre kötél, csákány segítségével előrehaladniuk. A Hillary-expedíció tagjai 25 és 40 év közötti életkorú- ak voltak, olyan férfiak, akiknél a kitartás és a türelem megvolt a feladat végrehajtására. . A csoport egyik tagja írja naplójában: „— Az egyre magasodó ormok mind fenségesebb és mind valószínűtlenebb látványt nyújtottak. Néhány nappal később egy hegygerincről megpillantottuk a Csomolungmát. Havas ormok hegylánca mögül emelkedett ki, csúcsán felhő ült, mint valami lobogó.” Ahogy közeledtek a csúcs felé, óriási jégtömbök felettük, alattuk. Mögöttük egyik-másik jégtömb bármely percben lezuhanással fenyegetett. Valamivel távolabb nagy katlan tátongott, 18 méter lehetett a szélessége, s részben jégszilánkok töltötték meg. Az expedíció tagjai nagyon vigyáztak, hogy ne érje őket baleset. Egy alkalommal azonban Hillary és Tenzing hajszál híján szerencsétlenül járt. Tenzingnek köszönhető, hogy nem történt komolyabb baj. A nepáli az ausztrál zuhanását kötéllel remekül megfékezte, feltartóztatta. Rendkívül nehéz mászásról volt szó 6700 métertől 7900 méterig. Ekkor újabb nehézségeket kellett leküzdeniük. Az alpinisták úgy határoztak, hogy a csúcsmászásra Hillarynak és a hegyi vezető Tenzingnek kell mennie, ök ketten büszkén vállalták a feladatot. Így írnak erről: — „Nagyon lassan haladtunk, a jeges hegyoldalak nagy erőfeszítést követeltek. Elkedvetlenedtünk, amikor rájöttünk arra, hogy az elmúlt félóra alatt milyen keveset haladtunk. Talán 40 métert fölfele és 60 méternyi távot előre.” A csúcs felé haladva két órán át megszakítás nélkül lépcsőket vágtak. Tenzing igen lassan mozgott. Az utolsó méterek megtételére így emlékeznek visz- sza: „— Fölfelé néztünk és láttuk, hogy a keskeny, havas gerinc egyenesen egy hófödte tetőhöz ível fel. Még néhány csapás a jégesákány- nyal a szilárd hóban, és fenn álltunk a csúcson. A gerinc megmászása két és fél órába került, de úgy tetszett, mintha élethossziglan tartott volna.” — „Kikapcsoltam az oxigént és levettem a készülékemet — írta Hillary. — Magammal hoztam színes filmmel töltött fényképezőgépemet. Most elővettem gépemet és megörökítettem Tenzinget a csúcson állva, magasra emelve csákányát, amelyről kis zászlók sora lengett. Később figyelmemet az alattunk elterülő hatalmas tájképre fordítottam.” Ezután a két hős felfedező visszaindult a táborba. De a visszatérés sem volt veszélytelen. A leereszkedés a hólejtőn nagy óvatosságot követelt mindkettőjüktől. S vigyázniuk kellett arra is, hogy a hatalmas Kancsung- gleccsernél ne történjen bajuk. Tenzing és Hillary végül is szerencsésen visszatért a táborba, miután meghódította a Csomolungmát. Zelenák Károly Autó — motor Gumijavítás — szükségből A legtöbb „úrvezető” hozzá van szokva, hogy defekt esetén végrehajtja a kerékcserét, majd a legközelebbi gumijavítóval kijavíttatja a hibát. Ám bárkivel előfordulhat — különösen nagyobb autóstúrán —, hogy saját magának kell elvégeznie a defektszerelést és a gumiragasztást. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy legyen a csomagtartóban két szerelővas, egy kalapács, pumpa, feszmérő, valamint hideg vagy meleg gumi javító-készlet. Ha a ragasztásos javításhoz nem is, a kerékszereléshez mindenképpen értenie kell annak, aki csak a tartalék tömlő behelyezését akarja elvégezni. A defektes kereket szereljük le és fektessük magunk elé a földre. A szelepházból csavarjuk iki a tűt és engedjük le a levegőt, majd a köpeny peremét körben és mindkét oldalon nyomjuk a keréktárcsa mélyágyába. A szeleptől jobbra és balra mintegy 15 cm távolságban a kerékpánt és a perem kö- 7.é behelyezett szerelővasakkal a peremet emeljük át a pánton, miközben lábunkkal a szeleppel szembeni köpenyrészt lenyomjuk. Ezután az egyik szerelővasat a kiemelt peremrész alá helyezzük és lábunkkal leszorítjuk. A másik szerelővassal, kisebb fogásokkal a pánt szélén a peremet körben átemeljük. A szeleppel szemközti oldalon a szerelővasat a köpeny mindkét pereme alatt átdugjuk, majd egy feszítő mozdulattal a peremet a kerékpánt másik szélén is átemeljük. A sérült tömlőt a lyuk környékén a salleres doboz fedelével átdörzsöljük. A sallert folttal lefelé fordítva a lyukra helyezzük és leszorítjuk, majd a gyújtófejet a dörzsszalaggal begyújtjuk. A gumifolt felületét védő celofánt természetesen előzőleg el kell távolítani. Mielőtt a megjavított tömlőt visszahelyeznénk, végigsimítjuk a köpeny belső felületét, nem maradt-e benn a defektet okozó szeg vagy egyéb tárgy. A tömlő visszahelyezését a szelepnél kezdjük. A szeleplyukon átdugjuk, s a köpeny alsó prémének a szelep felé eső részét a kerékpánt mélyágyába nyomjuk. Ezáltal az alsó perem másik része könnyedén átcsúszik a kerékpánton. A felső perem átemelését a szeleppel szemben kezdjük meg, és innen kiindulva, a szelep irányába haladva, kisebb fogásokkal segítjük át a peremet (szerelővassal és kalapáccsal) a pánt szélén. Amikor már a szeleppel szemben beugrott a perem, mindkét lábunkkal ráállunk a köpenyre, és kalapáccsal ütögetve, illetve taposással kényszerítjük a köpeny peremét, hogy behúzódjék a mélyágyba. Közben ellenőrizzük, hogy az ütések nyomán jól fekszik-e. Körbe ütögetjü'k az egész köpenyt, hogy a tömlő a helyére találjon. Győződjünk meg arról, hogy a szelepszár függőlegesen áll-e, és csak lassan fújjuk fel a tömlőt Ezután eresszük ki egészen a levegőt, hogy a köpenyben a tömlő megfelelően elhelyezkedhessen, majd véglegesen fújjuk fel ismét, ezúttal már a szükséges légnyomásra. Akkor a szelepsapka hornyába illesztett végződésű szeleptűt gyorsan csavarjuk be. Mielőtt a gumibetétes szelepsapkát a helyére csavarnánk, kissé benyálazott ujjal érdemes ellenőrizni a szelepnyílást : ha buborék képződik, a szeleptűt nem csavartuk be eléggé, esetleg a sérült szeleptűt ki is kell cserélnünk. És ezzel immár befejezettnek is tekinthetjük a gumiszerelést. Ma már egyre több autót látnak el tömlő nélküli gumival. Ezeknél a defekt javítása természetesen másként történik. A kisebb hibákat, szegbefúródásokat bárki könnyen kijavíthatja a szaküzletekben beszerezhető, a tömlő nélküli gumikhoz készített ragasztókészlettel. A használati utasítás, rajzzal is illusztrálva, mindegyik csomagon megtalálható. A tömlő nélküli guminak a keréktárcsáról való levételét senkinek sem ajánljuk, ez a munka még a gumisze- relő-műhelyben is gondot jelent. B. I.
