Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11., vasárnap Barátaink életéből Harc az olajszennyeződéssel Baku tiszta város lett Az APN munkatársa, Veniamin Majorovtól, a bakui városi tanács környezetvédelmi bizottságának elnökétől kért interjút. — Hogyan ítéli meg ön az egyik legrégibb szovjet olajkitermelő város, Baku perspektíváját a környezetvédelem szempontjából? — Az Apseron-félszigeten több mint száz éve bányásznak olajat. Ezzel magyarázható, hogy a bakui agglomeráció területén vannak olaj- erózió sújtotta területek és erősen szennyezett a Bakui- öböl. Határozott intézkedésekkel azonban gátat lehet vetni a további szennyeződéseknek. A Kaszpi-tenger bakui kikötőjében ma már horgásznak és fürdenek, a víz tiszta, áttetsző ... A környezetvédelemmel az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia, a Hidrameteorológiai, valamint a Közegészségügyi és Járványügyi Intézet és számos minisztérium foglalkozik. E fontos munkából jelentős részt vállal a bakui városi tanács is. A tanács fő feladatának azt tekinti, hogy megakadályozza az ökológiai károsodást; szigorúan ellenőrizzük, hogy időben megvalósítsák a környezetvédelmi intézkedéseket. Először arról szeretnék szólni, ami nem függ közvetlenül az olajtól. Tovább parkosítjuk Bakut, máris tízszer akkora a zöld terület a városban, mint a 60-as évek közepén volt. Kiköltöztettünk több, a környezetet szennyező gyárat, köztük több koromfeldolgozó, sav- és aszfaltgyárat, elavult nyomdákat, a malomipari kombinát rizshántoló telepét és így tovább. — A XXV. pártkongresszus az ország legfőbb teendői közé sorolta a környezetvédelmet. Az új szovjet alkotmány nyomán a Szovjetunióban törvényerőre emelkedett a bioszféra védelme. Mik a legfőbb teendők Bakuban? A novobakui olajfeldolgozóban nek — Az olaj és ismét csak az olaj adja a legtöbb feladatot. Pontosabban az olajtermelő és -feldolgozó vállalatok technológiai megújítása, az iparág „megtisztítása”. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy a Szovjetunióban éppen Bakuban tért át az ország egyik legnagyobb finomítója a szennyezésmentes termelésre, egy másik üzemben pedig az elavult lepárlótornyok helyén új, modern berendezés állt munkába. A rekonstrukció célja, hogy áttérjünk a zárt ciklusú termelésre, ahol nincsenek szennyező anyagok, ahol pedig ezt nem lehet elérni, ott teljesen ártalmatlanná kell tenni a hulladékot és a szennyvizeket. Már eredményekről is beszámolhatunk. Sok olajkút és feldolgozó csaknem teljesen zárt vízfelhasználási ciklussal működik, tíz év alatt csaknem húszadéra csökkent a Kaszlevegötisztasági próbát veszpi-tengerbe jutó gyári szennyvíz és sokkal jobb annak tisztítása is. A másik példa, az olajerózió sújtotta földek megújítása. A legrégibb bakui olaj- és földgázlelőhely igazgatóságának területén például a jelenlegi ötéves terv első két esztendejében helyrehozták az olajjal szennyezett földek 40 százalékát és átadták a városi tanács kezelésébe. — A környezetvédelem természetesen nagy beruházásokat igényel? — Kétségtelen. Ebben a tervidőszakban Bakuban csupán az olajkitermelő és -feldolgozó vállalatoknak környezetvédelmi célokra csaknem 45 millió rubelre van szükségük. Ez az összeg rendelkezésükre áll. Ezért nézünk derűlátóan a jövőbe. Valerij Grigorjev (APN—KS) Víztisztító berendezések a Kaszpi-tenger partján (Fotó; APN—KS) 12x12 Játék az egészségért Csehszlovákiában ugyanúgy, mint a világ sok más országában, egyre népszerűbb a tömegsportmozgalom. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség keretében működő testnevelés-fejlesztési tanács 1972-ben indított el egy ilyen mozgalmat „Mozgás az egészség érdekében” címmel. Hatéves fennállása alatt ez a sportakciósorozat rendkívül népszerű lett Csehszlovákiában. Ebben nagy szerepe van szervezőinek is, akik minden évben új, vonzó rendezvényekkel lepik meg a sportolni vágyókat. Az idei év tömegakciója például a 12x12, vagyis játék az egészségért. elnevezést viseli. A játék tulajdonképpen minden ember minimális mozgási napirendmodelljét jelenti. Ezidáig a „Mozgás az egészség érdekében” többnyire egyszeri akció volt, annak ellenére, hogy a közvélemény már érzi, nem elég a havonta, esetleg az évente egyszer megrendezett aktív mozgás. Átfogó testedzési receptre volt tehát szükség, amit most a 12x12 elnevezésű játék testesít meg Csehszlovákiában. Hogy miért éppen 12x12? A válasz egyszerű. Minden hónapra 12 gyakorlatot állítottak össze a szakemberek. Végrehajtásukhoz mindössze 12—12 percre van szükség. 'Aki bekapcsolódik a mozgalomba, tetszése szerint oszthatja be a gyakorlatokat, a lényeg az, hogy az év minden hónapjában elvégezzen egyet közülük. A játék részleteit az érdeklődők az egymillió példányszámban kiadott „12x12” nevű füzetben találhatják meg, amelyhez az iskolában, az üzemekben, a nagy sportrendezvényeken juthatnak hozzá. Az útmutató különböző sportágakat tartalmaz: sízést, korcsolyázást, turisztikát, úszást, labdajátékokat, stb.. tehát van miből válogatni. A kísérlet sikeréért az egyesületek is sokat tehetnek, főleg azzal, hogy az előző évekhez hasonlóan az idén i$ olyan tömeges sportrendezvényekét szerveznek, amelyeken a 12xl2-es játék programját is felhasználhatják a résztvevők. (ORBIS—KS) Társadalomátalakítás Vietnamban „Ázsiában változatlanul tízmilliók fekszenek le esténként üres gyomorral. Az élelmiszerellátás nem javult a hetvenes évtizedben sem, sőt sok országban még romlott is. Ma már bizonyosnak tekinthető, hogy a megoldás nemcsak technikai kérdés. A termelési feltételek javításának alapvető társadalmi, politikai reformokkal kell együtt járnia.’ Az Ázsiai Fejlesztési Bank így összegezte a legnépesebb kontinens kulcsproblémájának, az éhezés elleni harcnak helyzetét. Amit a nem marxista szakértők csak nagyon óvatosan mertek megfogalmazni, és ami lényegében a tőkés tulajdonviszonyok szocialista átalakítását jelenti, nos, ez a program valósul meg most Vietnam déli országrészében. Az egykori Dél-Vietnam gazdasága sok rokon vonást mutat azokkal az országokkal, amelyeket az Ázsiai Fejlesztési Bank megvizsgált. A Dél termelési szerkezetét teljesen eltorzította a háború és a tömeges amerikai jelenlét. Visszaesett a rizstermelés és mértéktelenül felduzzadt a nagyvárosokban a szolgáltató és kereskedelmi hálózat, amely az amerikai hadsereg legkülönbözőbb igényeit elégítette ki. Hogy ez az egészségtelen gazdasági rendszer mégis működött, sőt, viszonylag magas életszínvonalat tudott biztosítani a kiskereskedők millióinak, az kizárólag a bőségesen érkező amerikai segélynek volt köszönhető. A vietnami felszabadító erők 1975-ös győzelme új helyzetet teremtett. Egyszeriben megszűnt a dollármilliók beáramlása, és munkanélkülivé lett másfélmillió ember, akik részben az amerikaiakból éltek, részben pedig a bukott rendszer katonai és államapparátusában dolgoztak. Eközben parlagon hevertek a termékeny rizsföldek. Parancsoló szükségszerűség volt, hogy megkezdjék a városi munkanélküli tömegek vidékre telepítését. Csak így lehet számukra biztosítani a megélhetést, csak így lehet megoldani à jelenlegi legégetőbb problémát, az élelmiszerkérdést. Eddig 700 ezer ember települt vidékre, de még legalább másfél millió vietnaminak kell lakóhelyet változtatnia. Ezek a telepítési tervek nemcsak a déli országrészt érintik. Északon is vannak sűrűn lakott övezetek, ahol a terméshozamok növekedését már nem lehet összhangba hozni a népességnövekedéssel. Vietnamban évente 3 százalékkal nő a lakosság, és attól függően, hogy sikerül-e meghonosítani a családtervezést, az ezredfordulóra 75—100 millió ember élelmezéséről kell gondoskodni. Ez elengedhetetlenné teszi, hogy arányosabbá tegyék a népességelosztást, és művelés alá vonjanak termékeny, de mindeddig kihasználatlan földterületeket. Az élelmiszerellátás javítását az elmúlt három évben elsősorban két tényező gátolta. Egyrészt a súlyos aszály, amelynek következtében tavaly kétmillió tonnával kevesebb rizs termett a tervezettnél. A másik nehézség a déli országrész öröklött társadalmi, gazdasági viszonyaiban rejlett. A vietnami hatóságok — mivel nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan akarták megvalósítani a Dél szocialista átalakítását — sokáig érintetlenül hagyták a rendkívül jelentős kereskedő tőkés réteget. A többnyire kínai származású kereskedők egyre nagyobb hasznot húztak az élelmiszerhiányból. Áruhalmozással és feketézés- sel mesés vagyonokat szereztek. Az állami boltokban hamar elfogyott az olcsó rizs. Akinek nem jutott, az a feketepiacon vásárolt, nyolctízszeres áron. Hogy ennek következtében milyen egyenlőtlenségek alakultak ki, azt jól érzékelteti a Ho Si Minh városi Tin Sang című lap: „Városunkban még ma is tucatjával vannak luxuséttermek, ahol 12 dong egy cápa- uszonyleves és 300 dong egy üveg Martel konyak. És ezeken a helyen estéről estére telt ház van. Vajon kik járnak ilyen drága vendéglőkbe? Egy biztos, olyan emberek nem, akik becsületes munkával keresnek pénzt, mert ma Vietnamban a havi átlagbér hatvan—nyolcvan dong körül van”. A magán- kereskedők zugraktáraiban halmozódtak föl azok a hatalmas árukészletek, amelyek olyannyira hiányoztak az állami boltokból. A feketekereskedelem országos méretű problémává nőtt, és a hatóságoknak meg kellett tenniük a szükséges ellenlépéseket. Márciusban született meg a határozat, hogy egyszer s mindenkorra megszüntetik a kereskedő burzsoázia tevékenységét. A felső „harmincezernek” vagyonával együtt be kell kapcsolódnia az anyagi termelésbe. A kisárusok továbbra is kereskedhetnek azokkal a nem létfontosságú cikkekkel, amelyekre nem terjed ki az állami ellenőrzés. Lényegében hasonló célokat szolgál a májusban bejelentett pénzforma is, amelynek segítségével termelő tőkévé tudják változtatni a magánkézben felhalmozódott vagyonokat. Ha Vietnam nemzeti jövedelmét összevetjük több ázsiai tőkés ország hasonló mutatójával, nem tapasztalunk lényeges különbségeket. Csakhogy ugyanaz az átlag Indonéziában, Thaiföldön vagy Indiában hatalmas egyenlőtlenségeket takar. Az éhező, nem egyszer éhen haló tömegeket áthidalhatatlan szakadék választja el a mesés gazdagságú, maroknyi uralkodó elittől. Ezzel szemben Vietnamban mind az ötvenmillió állampolgárnak biztosítva vannak a létfeltételei. Igaz, ma még szerény színvonalon. A vietnami vezetők gyakran hangsúlyozzák, hogy hosszú időbe telik, mire minden családnak lehet kerékpárja, varrógépe, rádiója, ébresztő órája és hasonló fogyasztási cikke. De az igazságos elosztás és az élelmiszertermelés növelésére tett eddigi lépések így is példaadó jelentőségűek Ázsiában, ahol a hasonló adottságú tőkés országok képtelenek leküzdeni a népesség gyors növekedéséből, a stagnáló élelmiszertermelésből és az igazságtalan elosztási rendszerből fakadó súlyos feszültségeket. Keleti Miklós H Dimitrov Mezőgazdasági Gépgyárban A Duna-partján fekvő Ruszében van Bulgária egyik legrégibb gépgyára, a Georgi Dimit- royról elnevezett mezőgazdasági gépgyár. Termelésének nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja. A gyár 1977-ben 30 000 KIR—1,5 és KIR—1,5 B típusú silókombájnt exportált a Szovjetunióba. A képen: szerelik a KSS—100 típusú silókombájnokat (Fotó: BT A—MTI—KS)
