Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1978. június 11., vasárnap o Daiquiri Elődöntő után A daiquiri, ez a maraschi- nóból, a fehér kubai rumból, citromlével és apró jéggel kevert kubai ital bizonyára nagyon kellemes specialitás, ám a versenyző öt orosházi fiatal számára aligha az íze miatt marad emlékezetes. A VIT-vetélkedő televíziós elődöntőjén ugyanis első fel­adatként ezt az italt kellett volna kitalálni a barkochba- játékon az orosházi csapat­nak. Mindenekelőtt hadd álljon itt a teljes név, miután az adás során egyszer sem hal­lottuk pontosan: tehát OKGT Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár, Orosháza Ifjúsági Klubjának csapata. Amint ar­ról egy héttel ezelőtt a Mi­nimagazin hasábjain már ír­tunk, az öt orosházi fiatal megnyerte ,a városi, megyei, majd Tatán a területi elő­döntőt, és bejutott a televí­zió nyilvánossága előtt ver­sengő legjobb 24 csapat kö­zé. Lelkesen és alaposan ké­szültek az izgalmas verseny­re. melynek helyszíne be­szélgetésünkkor még titok volt, miként az is, vajon si­kerül-e az országos döntőbe kerülni? Nos, június 8-án, csütör­tökön este kiderült, hogy az egyik helyszín, ahol az oros­háziak is versenyeztek, Me­zőtúr, a másik pedig Érd volt (a műsorban ugyan nem sok szerepük volt a helyszí­neknek.) A barkochba után következett a vetélkedősoro­zatban „divatba jött” vita: egy-egy percben mindkét csapat képviselője elmondta a megadott témáról a pozi­tív, illetve negatív vélemé­nyét. majd két percben ki-ki felsorakoztatta érveit, .vitat­kozott partnerével. Faludi Jánosnak, az orosháziak csa­patkapitányának 25 pontot sikerült így „összevitatkoz­ni”; okosan, meggyőzően ér­velt amellett, hogy az Ifjú­sági Törvény végrehajtása eredményesen halad. A ku­bai témájú szellemi totó ki­töltése szintén jól sikerült a csapatnak, annál kevésbé a célbadobás, amivel mindösz- sze három pontot tudtak sze­rezni. A fotóasszociációs fel­adat megoldásáért maximá­lis pontszámot érdemeltek, ám a befejező három kérdés­re a lehetséges hatból mind­össze két pontot sikerült megszerezniük. Ezzel meg is született a végeredmény: 55 ponttal a Prometheus Válla­lat (Budapest) csapata vég­zett az első helyen, 52 pont­tal lett második a Borsodi Ércelőkészítő (Miskolc) vil­lamosüzemének csapata —, és egyetlen ponttal lemarad­va mögöttük a harmadik az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár orosházi Ifjúsági Klubjának csapata. A versenykiírás szerint az elődöntők első és második helyezett csapata — a négy televíziós elődöntőről tehát összesen nyolc csapat — jut tovább az országos döntőre, valamint mind a négy elő­döntőből további egy-egy csapat a közönségszavazatok alapján. így tehát még „nincs minden veszve”, hiszen a kö­zönségszavazatok még bejut­tathatják az orosháziakat a döntőbe, a legjobb 12 csapat közé. S ha nem, azon sem kese­redik el a csapat, hiszen — ahogy mondták — az a ren­geteg új ismeret, amelyet a felkészülés során elsajátítot­tak (s amelyből elég keveset volt alkalmuk felhasználni a tévés elődöntőn) mindenkép­pen az övék. T. I. Orbán Károly Az íratlan Egy illemtankönyvben ol­vasható, hogy a világ legne­hezebb mestersége, amit mégis mindenki egész életé­ben gyakorol : együtt élni embertársainkkal. Hiszen mindnyájan emberek között születünk, élünk, tanulunk, dolgozunk, a közösséghez kapcsolódik titkos becsvá­gyunk és szerelmünk is. Három fiatallal beszélget­tünk erről a témáról. Mögöt­tük nemrégiben záródott be a gyerekvilág, de még a fel­nőtteké sem nyílt meg egé­szen. Kovács Éva, Orbán Ká­roly és Bieltk János első osz­tályosok voltak ebben a tanévben a békéscsabai Ró­zsa Ferenc Gimnázium nyomdaipari tagozatán. Éva: — Semmi különös nem változott a nyolcadik után, csak annyi, hogy most már esténként jobban elen­gednek otthonról, mint ré­gen. Karcsi: — Az volt a fur­csa, hogy a gimiben rögtön magáztak bennünket a taná­rok. Éva: — Mi az illem? Szerintem valami viselkedés- formát jelent társaságban és a felnőttekkel szemben. Jancsi: — Amit én illedel­mes viselkedésnek gondolok, abból egyre kevesebbet lá­tunk most, inkább csak a ré­gi filmeken. Éva: — Az biztos, hogy másként viselkedünk együtt, és másként a felnőttek kö­zött. Ma már nem is várják tőlünk ugyanazt, mint az 50 évvel ezelőtti- fiataloktól. Jancsi: — Mindenki „jó fej” szeretne lenni. Mit je­lent ez? Nincsenek gyerekes dolgai (például az osztályban az egyik srác szidja a mási­kat és bosszúból elveszik egymás ceruzáját), mert ez butaság. Mindenki másként illeszkedik a közösségbe; fel- tűnősködik, csöndes, komoly, vagy éppen veszekedős. Karcsi: — Szerintem egy jó fejnek a szövege is fon­A szarvasi Krecsmarlk Endre Űttörőház az idén is változatos, tartalmas nyári programot állított össze a város úttörői, kisdobosai szá­mára. A címben szereplő jel­mondattal közreadott füzet arról árulkodik, hogy a prog­ram összeállítói nagyszerűen kihasználják a környék ter­mészeti adottságait, jól ösz- szeegyeztetve a fiatalok igé­nyeit a lehetőségekkel. Lás­suk csak, hová mehetnek eb­ben a hónapban a pajtások? Már az elmúlt héten több raj, illetve őrs volt kirán­dulni Kecskemét-Tőserdőn, egv őrs arborétumi sétát, egy raj csónakkirándulást tett, volt horgászverseny is. A hé­Kovács Éva tos: okos és humoros legyen, gyorsan reagáljon mindenre. Jancsi: — Igen, de ne sért­sen meg senkit. Évát sokan (mi is) sokáig hecceltük a pöszesége miatt, aztán ész­hez tértünk. Éva: — Rosszul is esett, de ma már fel sem veszem. Más: az sem erénye senki­nek, ha iszik, cigizik, ezzel tűnik ki a többi közül. Aki ézeket csodálja, az maga sem különb! Jancsi: — Mi nem sokat törődünk az ilyenekkel, rá­juk sem figyelünk. Karcsi: — Persze, reme­kül egymásra találtunk Évá­val, és a barátnőjével, meg Jancsival. Még nem igazán érti meg egymást az egész osztály, de baráti körök már kialakultak az egy év alatt. Éva: — Jó, hogy vegyes osztály a mienk, így jobb társaságok, barátságok szü­letnek, mintha csak lányok, vagy fiúk lennének együtt. Mondják, hogy sokat változ­tak az erkölcsök. Nem értem Karcsi: — Egyelőre ki­ment a divatból az ősszé» bújás, és a beszélgetés tánc közben. Sokan nem is tán­colnak, csak a zenét hallgat­ják. Jancsi: — Én azért meg­nézem, kit kérek fel táncol­ni! Kellemeset a hasznossal kell társítani. Mindegy, hogy szőke, vagy barna, csak he­lyes legyen, és adjon magá­ra a kislány. És még valami, ne viselkedjen feltűnően, és a közönséges szöveget sem szeretem. Ha egy lány ellen­szenves valamiért, hiába vi­lágszép, nem választja senki partnerének. Karcsi: — Ne felejtsd el azt sem, hogy ma már a to­pis farmer és a zsíros haj sem vonz senkit sem. Persze, vannak néhányan, akik nem ilyenek, mégsem találnak ten lesz kerékpáros és gya­logtúra, asztalitenisz-verseny, arborétumi séta, csónakki­rándulás, sportnap. Hasonló lehetőségeket kín­nál a júliusi és az augusztu­si program is. E kirándulá­sok, játékdélelőttök, kerék­páros, gyalogos, vízi túrák mellett „telt ház” lesz az egész szezonban az úttörőház táborában is. Június 5-től 11- ig voltak itt az úttörőház ifi- klubjának és az orosházi testvérklubnak a tagjai, míg az őrsvezetők és rajtitkárok kéthetes tábora e hónap 18- án zárul. Júliusban az úttö­rőház kajakszakkörének tag­jai a vízi telepen edzőtábor­ban vesznek részt. Bielik János Fotó: Gál Edit a sopánkodókat, nekünk így természetes. Nem főbenjáró bűn, egy fiú és egy lány kö­zelebbi barátsága, de csak akkor, ha nem meggondolat­lanok, és igazán szeretik egymást. Azokat például kü­lön tiszteljük, akik hosszú ideje együtt járnak, de ez sem kötelező. Jancsi: — Szerintem nem­csak tőlünk függ, hogy mit várunk el a lányoktól. Elő­ször csak külsőleg tetszik meg valaki, de később igazi barátot szeretnénk találni benne. Olyat, akivel nem kí­nosan töltjük el az órákat, hanem jól érezzük együtt magunkat. Éva: — Nem kell fél óráig „nyomni” a szöveget táncra kérés előtt, de a durvaságot sem szeretjük. Az udvarlást mulatságosnak érezzük, mi inkább „együtt járunk”, ha úgy tetszik. Ja, és a most di­vatos disco ! Oda nem be­szélgetni megyünk, hanem táncolni. Kell a hangerő a jó hangulathoz! párt maguknak. Egyedül na­gyon rossz lehet, ilyenkor társaságot kell keresni! Kü­lönben akár az iskoláról, akár másról van szó, a leg­többször hallgatok a szüléim­re, ha javasolnak valamit. Ti hogy vagytok ezzel? Éva: — Én sokszor azt hi­szem — belátom —, hogy mindig csak nekem van iga­zam. De anyu olyan okos, nem avatkozik a dolgaimba, így most már gyakran én is „ejtem a témát”, apróságok­ban nem vitatkozom. Még­sem vagyunk egymás szava nélkül, és ez a jó. Okos dol­gokról vitatkozni szeretek otthon és a barátnőimmel is. A változatos élethez hozzá tartozik, hogy körülöttünk ne csak nyugalom és bele­egyezés legyen mindenütt. Jancsi: — Nálunk otthon nagyon baráti a viszony. Csak akkor szólunk egymás dolgába, ha feltétlenül szük­séges, de azért törődünk egy­mással. Mi diákok a tanárok közül is azokat tiszteljük igazán, akik megértenek bennünket, beszélnek a nyel­vünkön. Ilyen például Baj­nok Zoltán vagy Kovács Sándor. Karcsi: — Az igazság az, hogy mi hárman mindig készpénznek vehetjük, amit a szüléink mondanak, még soha nem csaptak be ben­nünket. Éva: — Hát igen, ők sok­szor jobban ismernek, mint mi saját magunkat. Én per­sze mindig bízom magam­ban, talán a többiek is, de azért a srácokkal sokszor egymás fejére olvassuk a hi­báinkat. Kell ez az őszinte­ség! ... Bede Zsóka A VIT elüti Kubában Tudósítónk: Plavecz Pál A Zapata-mocsár közepén — alig néhány kilométerre a hírhedt Disznó-öböltől — hozta létre a kubai kormány a világ legnagyobb krokodil­farmját, a természetes kö­rülmények között pusztuló állomány megvédése, vala­mint a bőripar nyersanyag- ellátásának biztosítása ér­dekében. A naphosszat süt­kérező állatokat a turisták Indiánfalu — részlet kőzápora sem tudja mozdu­lásra bírni, napi ételadagju­kat teherautók szállítják szinte szájhoz, nem úgy, mint a vadon élő társaiknak, melyek Laguna del Tesoro- ban még most is veszélyt je­lentenek valamennyi élőlény számára. A krokodilfarm közismert, de pontatlan kife­jezés. mert a hüllők kajmá­nok. Bőrükből cipők, táskák, szíjak, iskolai szemléltető eszközök készülnek, számuk meghaladja a 23 ezret, ami a tervszerű vadbefogással és tenyésztéssel — függetlenül a levadászástól — csak nö­A Zapata-mocsár környékén vekszik, és komoly deviza- bevételt jelent az országnak. A hazai és külföldi turis­ták kedvelt kiránduló- és pi­henőhelye a mesterséges fa­lu — Guama —, ahol a lég­kondicionált bungalókon ki- vül megtalálható a Rita Lon­ga szobrásznő tervei alapján felépített indián falu is. Itt életnagyságú bronzszobrok mutatják be az őslakos sibo- ney indiánok hétköznapi éle­tét, táplálékszerzésüket, gondjaikat, miközben a gondtalan turisták megro­hanják a falu bazárjait, hogy maradandónak hitt emlék­tárgyakat vásároljanak ma­guknak. Ez az édesvízi üdülőköz­pont méltóképpen példázza a kubaiak hagyománytiszte­letét, és azt, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy a széles néptömegek is meg­kaphassák, ami korábban csak a felső tízezer kiváltsá­ga lehetett. A Disznó-öböl egyébként akaratlanul is felidézi az eseményt, melyre már a mi korosztályunk is emlékezhet. 1961. április 17-én itt szállt partra ezerötszáz kubai emigráns, hogy megdöntse a forradalmi kormányt. Gua- ma-tól egy 25 kilométeres betonút vezet keresztül a Zapata-mocsáron az öböl partjaihoz, pontosabban a Playa Giron-ig. A kubaiak az eseményeket inkább eh­hez az utóbbi névhez fűzik. Ezen az egyetlen úton köze­líthető meg a part, és ké­zenfekvőnek látszott, az öt­let; el kell foglalni, és leg­alább 72 órán keresztül bir­tokolni az utat ahhoz, hogy egy emigráns kormányt ala­kítva hivatalos segítséget kérhessenek a támadást tá­mogató országoktól, elsősor­ban az Amerikai Egyesült Államoktól, vagy a kiinduló bázistól, Nicaraguától. (Folytatás a Minimagazin következő számában.) „Otthon ülni kár!” illemtan változásai

Next

/
Thumbnails
Contents