Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11., vasárnap o Daiquiri Elődöntő után A daiquiri, ez a maraschi- nóból, a fehér kubai rumból, citromlével és apró jéggel kevert kubai ital bizonyára nagyon kellemes specialitás, ám a versenyző öt orosházi fiatal számára aligha az íze miatt marad emlékezetes. A VIT-vetélkedő televíziós elődöntőjén ugyanis első feladatként ezt az italt kellett volna kitalálni a barkochba- játékon az orosházi csapatnak. Mindenekelőtt hadd álljon itt a teljes név, miután az adás során egyszer sem hallottuk pontosan: tehát OKGT Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár, Orosháza Ifjúsági Klubjának csapata. Amint arról egy héttel ezelőtt a Minimagazin hasábjain már írtunk, az öt orosházi fiatal megnyerte ,a városi, megyei, majd Tatán a területi elődöntőt, és bejutott a televízió nyilvánossága előtt versengő legjobb 24 csapat közé. Lelkesen és alaposan készültek az izgalmas versenyre. melynek helyszíne beszélgetésünkkor még titok volt, miként az is, vajon sikerül-e az országos döntőbe kerülni? Nos, június 8-án, csütörtökön este kiderült, hogy az egyik helyszín, ahol az orosháziak is versenyeztek, Mezőtúr, a másik pedig Érd volt (a műsorban ugyan nem sok szerepük volt a helyszíneknek.) A barkochba után következett a vetélkedősorozatban „divatba jött” vita: egy-egy percben mindkét csapat képviselője elmondta a megadott témáról a pozitív, illetve negatív véleményét. majd két percben ki-ki felsorakoztatta érveit, .vitatkozott partnerével. Faludi Jánosnak, az orosháziak csapatkapitányának 25 pontot sikerült így „összevitatkozni”; okosan, meggyőzően érvelt amellett, hogy az Ifjúsági Törvény végrehajtása eredményesen halad. A kubai témájú szellemi totó kitöltése szintén jól sikerült a csapatnak, annál kevésbé a célbadobás, amivel mindösz- sze három pontot tudtak szerezni. A fotóasszociációs feladat megoldásáért maximális pontszámot érdemeltek, ám a befejező három kérdésre a lehetséges hatból mindössze két pontot sikerült megszerezniük. Ezzel meg is született a végeredmény: 55 ponttal a Prometheus Vállalat (Budapest) csapata végzett az első helyen, 52 ponttal lett második a Borsodi Ércelőkészítő (Miskolc) villamosüzemének csapata —, és egyetlen ponttal lemaradva mögöttük a harmadik az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár orosházi Ifjúsági Klubjának csapata. A versenykiírás szerint az elődöntők első és második helyezett csapata — a négy televíziós elődöntőről tehát összesen nyolc csapat — jut tovább az országos döntőre, valamint mind a négy elődöntőből további egy-egy csapat a közönségszavazatok alapján. így tehát még „nincs minden veszve”, hiszen a közönségszavazatok még bejuttathatják az orosháziakat a döntőbe, a legjobb 12 csapat közé. S ha nem, azon sem keseredik el a csapat, hiszen — ahogy mondták — az a rengeteg új ismeret, amelyet a felkészülés során elsajátítottak (s amelyből elég keveset volt alkalmuk felhasználni a tévés elődöntőn) mindenképpen az övék. T. I. Orbán Károly Az íratlan Egy illemtankönyvben olvasható, hogy a világ legnehezebb mestersége, amit mégis mindenki egész életében gyakorol : együtt élni embertársainkkal. Hiszen mindnyájan emberek között születünk, élünk, tanulunk, dolgozunk, a közösséghez kapcsolódik titkos becsvágyunk és szerelmünk is. Három fiatallal beszélgettünk erről a témáról. Mögöttük nemrégiben záródott be a gyerekvilág, de még a felnőtteké sem nyílt meg egészen. Kovács Éva, Orbán Károly és Bieltk János első osztályosok voltak ebben a tanévben a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium nyomdaipari tagozatán. Éva: — Semmi különös nem változott a nyolcadik után, csak annyi, hogy most már esténként jobban elengednek otthonról, mint régen. Karcsi: — Az volt a furcsa, hogy a gimiben rögtön magáztak bennünket a tanárok. Éva: — Mi az illem? Szerintem valami viselkedés- formát jelent társaságban és a felnőttekkel szemben. Jancsi: — Amit én illedelmes viselkedésnek gondolok, abból egyre kevesebbet látunk most, inkább csak a régi filmeken. Éva: — Az biztos, hogy másként viselkedünk együtt, és másként a felnőttek között. Ma már nem is várják tőlünk ugyanazt, mint az 50 évvel ezelőtti- fiataloktól. Jancsi: — Mindenki „jó fej” szeretne lenni. Mit jelent ez? Nincsenek gyerekes dolgai (például az osztályban az egyik srác szidja a másikat és bosszúból elveszik egymás ceruzáját), mert ez butaság. Mindenki másként illeszkedik a közösségbe; fel- tűnősködik, csöndes, komoly, vagy éppen veszekedős. Karcsi: — Szerintem egy jó fejnek a szövege is fonA szarvasi Krecsmarlk Endre Űttörőház az idén is változatos, tartalmas nyári programot állított össze a város úttörői, kisdobosai számára. A címben szereplő jelmondattal közreadott füzet arról árulkodik, hogy a program összeállítói nagyszerűen kihasználják a környék természeti adottságait, jól ösz- szeegyeztetve a fiatalok igényeit a lehetőségekkel. Lássuk csak, hová mehetnek ebben a hónapban a pajtások? Már az elmúlt héten több raj, illetve őrs volt kirándulni Kecskemét-Tőserdőn, egv őrs arborétumi sétát, egy raj csónakkirándulást tett, volt horgászverseny is. A héKovács Éva tos: okos és humoros legyen, gyorsan reagáljon mindenre. Jancsi: — Igen, de ne sértsen meg senkit. Évát sokan (mi is) sokáig hecceltük a pöszesége miatt, aztán észhez tértünk. Éva: — Rosszul is esett, de ma már fel sem veszem. Más: az sem erénye senkinek, ha iszik, cigizik, ezzel tűnik ki a többi közül. Aki ézeket csodálja, az maga sem különb! Jancsi: — Mi nem sokat törődünk az ilyenekkel, rájuk sem figyelünk. Karcsi: — Persze, remekül egymásra találtunk Évával, és a barátnőjével, meg Jancsival. Még nem igazán érti meg egymást az egész osztály, de baráti körök már kialakultak az egy év alatt. Éva: — Jó, hogy vegyes osztály a mienk, így jobb társaságok, barátságok születnek, mintha csak lányok, vagy fiúk lennének együtt. Mondják, hogy sokat változtak az erkölcsök. Nem értem Karcsi: — Egyelőre kiment a divatból az ősszé» bújás, és a beszélgetés tánc közben. Sokan nem is táncolnak, csak a zenét hallgatják. Jancsi: — Én azért megnézem, kit kérek fel táncolni! Kellemeset a hasznossal kell társítani. Mindegy, hogy szőke, vagy barna, csak helyes legyen, és adjon magára a kislány. És még valami, ne viselkedjen feltűnően, és a közönséges szöveget sem szeretem. Ha egy lány ellenszenves valamiért, hiába világszép, nem választja senki partnerének. Karcsi: — Ne felejtsd el azt sem, hogy ma már a topis farmer és a zsíros haj sem vonz senkit sem. Persze, vannak néhányan, akik nem ilyenek, mégsem találnak ten lesz kerékpáros és gyalogtúra, asztalitenisz-verseny, arborétumi séta, csónakkirándulás, sportnap. Hasonló lehetőségeket kínnál a júliusi és az augusztusi program is. E kirándulások, játékdélelőttök, kerékpáros, gyalogos, vízi túrák mellett „telt ház” lesz az egész szezonban az úttörőház táborában is. Június 5-től 11- ig voltak itt az úttörőház ifi- klubjának és az orosházi testvérklubnak a tagjai, míg az őrsvezetők és rajtitkárok kéthetes tábora e hónap 18- án zárul. Júliusban az úttörőház kajakszakkörének tagjai a vízi telepen edzőtáborban vesznek részt. Bielik János Fotó: Gál Edit a sopánkodókat, nekünk így természetes. Nem főbenjáró bűn, egy fiú és egy lány közelebbi barátsága, de csak akkor, ha nem meggondolatlanok, és igazán szeretik egymást. Azokat például külön tiszteljük, akik hosszú ideje együtt járnak, de ez sem kötelező. Jancsi: — Szerintem nemcsak tőlünk függ, hogy mit várunk el a lányoktól. Először csak külsőleg tetszik meg valaki, de később igazi barátot szeretnénk találni benne. Olyat, akivel nem kínosan töltjük el az órákat, hanem jól érezzük együtt magunkat. Éva: — Nem kell fél óráig „nyomni” a szöveget táncra kérés előtt, de a durvaságot sem szeretjük. Az udvarlást mulatságosnak érezzük, mi inkább „együtt járunk”, ha úgy tetszik. Ja, és a most divatos disco ! Oda nem beszélgetni megyünk, hanem táncolni. Kell a hangerő a jó hangulathoz! párt maguknak. Egyedül nagyon rossz lehet, ilyenkor társaságot kell keresni! Különben akár az iskoláról, akár másról van szó, a legtöbbször hallgatok a szüléimre, ha javasolnak valamit. Ti hogy vagytok ezzel? Éva: — Én sokszor azt hiszem — belátom —, hogy mindig csak nekem van igazam. De anyu olyan okos, nem avatkozik a dolgaimba, így most már gyakran én is „ejtem a témát”, apróságokban nem vitatkozom. Mégsem vagyunk egymás szava nélkül, és ez a jó. Okos dolgokról vitatkozni szeretek otthon és a barátnőimmel is. A változatos élethez hozzá tartozik, hogy körülöttünk ne csak nyugalom és beleegyezés legyen mindenütt. Jancsi: — Nálunk otthon nagyon baráti a viszony. Csak akkor szólunk egymás dolgába, ha feltétlenül szükséges, de azért törődünk egymással. Mi diákok a tanárok közül is azokat tiszteljük igazán, akik megértenek bennünket, beszélnek a nyelvünkön. Ilyen például Bajnok Zoltán vagy Kovács Sándor. Karcsi: — Az igazság az, hogy mi hárman mindig készpénznek vehetjük, amit a szüléink mondanak, még soha nem csaptak be bennünket. Éva: — Hát igen, ők sokszor jobban ismernek, mint mi saját magunkat. Én persze mindig bízom magamban, talán a többiek is, de azért a srácokkal sokszor egymás fejére olvassuk a hibáinkat. Kell ez az őszinteség! ... Bede Zsóka A VIT elüti Kubában Tudósítónk: Plavecz Pál A Zapata-mocsár közepén — alig néhány kilométerre a hírhedt Disznó-öböltől — hozta létre a kubai kormány a világ legnagyobb krokodilfarmját, a természetes körülmények között pusztuló állomány megvédése, valamint a bőripar nyersanyag- ellátásának biztosítása érdekében. A naphosszat sütkérező állatokat a turisták Indiánfalu — részlet kőzápora sem tudja mozdulásra bírni, napi ételadagjukat teherautók szállítják szinte szájhoz, nem úgy, mint a vadon élő társaiknak, melyek Laguna del Tesoro- ban még most is veszélyt jelentenek valamennyi élőlény számára. A krokodilfarm közismert, de pontatlan kifejezés. mert a hüllők kajmánok. Bőrükből cipők, táskák, szíjak, iskolai szemléltető eszközök készülnek, számuk meghaladja a 23 ezret, ami a tervszerű vadbefogással és tenyésztéssel — függetlenül a levadászástól — csak nöA Zapata-mocsár környékén vekszik, és komoly deviza- bevételt jelent az országnak. A hazai és külföldi turisták kedvelt kiránduló- és pihenőhelye a mesterséges falu — Guama —, ahol a légkondicionált bungalókon ki- vül megtalálható a Rita Longa szobrásznő tervei alapján felépített indián falu is. Itt életnagyságú bronzszobrok mutatják be az őslakos sibo- ney indiánok hétköznapi életét, táplálékszerzésüket, gondjaikat, miközben a gondtalan turisták megrohanják a falu bazárjait, hogy maradandónak hitt emléktárgyakat vásároljanak maguknak. Ez az édesvízi üdülőközpont méltóképpen példázza a kubaiak hagyománytiszteletét, és azt, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy a széles néptömegek is megkaphassák, ami korábban csak a felső tízezer kiváltsága lehetett. A Disznó-öböl egyébként akaratlanul is felidézi az eseményt, melyre már a mi korosztályunk is emlékezhet. 1961. április 17-én itt szállt partra ezerötszáz kubai emigráns, hogy megdöntse a forradalmi kormányt. Gua- ma-tól egy 25 kilométeres betonút vezet keresztül a Zapata-mocsáron az öböl partjaihoz, pontosabban a Playa Giron-ig. A kubaiak az eseményeket inkább ehhez az utóbbi névhez fűzik. Ezen az egyetlen úton közelíthető meg a part, és kézenfekvőnek látszott, az ötlet; el kell foglalni, és legalább 72 órán keresztül birtokolni az utat ahhoz, hogy egy emigráns kormányt alakítva hivatalos segítséget kérhessenek a támadást támogató országoktól, elsősorban az Amerikai Egyesült Államoktól, vagy a kiinduló bázistól, Nicaraguától. (Folytatás a Minimagazin következő számában.) „Otthon ülni kár!” illemtan változásai
