Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11., vasárnap o Egységes, színvonalas tárlat Szegeden Póka György: Mákvirágok lomról. Ott van ezek között Gaburek Károly Karácsonya, Molnár Antal Interieur- je, Cs. Pataj Mihály Kék szuszékja, és Hézső Ferenc Csendélet citerával című, jellegzetesen egyéni megjelenítésű műve, mely — ellentétben a Születésnapomra zavarosságával — hatásában egyértelmű, magas fokon művészi. Ha tovább szemlélődünk ezen az igazán jól sikerült szegedi tárlaton, a grafikák és a szobrok, érmék következnek. Arányuk valósággal elenyésző, és akaratlanul is azt a kérdést sugallja: valóban csak ennyien lennének grafikusok, szobrászok a két megyében, hogy ennyire átengedik a vezérszólamot a festőknek? Mert ugyanakkor, amit a kiállításra hoztak, amit a zsűri elfogadott, azok egytől-egyig színvonalas, egyéniséget sugárzó művek. A grafikusok között megállí- tó-erejű Takács Győző Pá- risban járt az ősz című mo- notípiája az Ady által vágyott és tudott „millió gyökerű” élet konok hitével; szép lappal jelentkezik Voll- muth Frigyes, Póka György, Miklós István és Székelyhídi Attila. A szobrok között fa, bronz, terrakotta és márvány az anyag, mely engedelmesen hordozza a művészek akaratát. Erőteljes és hosszan elgondolkoztató Gera Katalin fából faragott Mártírja, Csepregi Zoltán Anyasága, Mladonyiczky Béla fehér márvány Kuporgó- ja, Kotsis Nagy Margit érdekes terrakottái közül a Rombadőlt világ, és újból csak Mladonyiczky Béla Almavirág című aktja, mely olyan, mint egy könnyű, lírai sóhajtás. Maradnak még az érmek (alig egy-kettő), a kerámiák, textilek. Ezek közül Szabó Judit Szitakötő című gobelinje csodálatosan szép mesevilág, J. Balogh Tünde Nap és Föld című nagyméretű batik-képe pedig mottó is lehetne e tárlathoz: öleljék úgy a művészetek életünket, ahogyan az éltető Nap öleli és termékenyíti meg a Földet. Nagyon egységes, okosan szerkesztett-rendezett kiállítás a Szegeden bemutatott XIII. Délalföldi Tárlat. Külön örömünk, hogy a Körösök vidékén élő művészek egyre inkább meghatározó szerepet játszanak ezen, nem úgy, mint akár fél vagy egy évtizeddel ezelőtt. Ez viszont a továbbgondolást is ösztönzi, és elvezet oda, hogy a vásárhelyiekkel, szegediekkel már nem a felzárkózás korát éljük, hanem annál sokkal többet. Sass Ervin Fotó: Gál Edit képezik, magukévá lényegi- tik és új, művészi valóságban adják vissza a szemlélőnek. A mindig érthetőség, a koncentrált érzelmi-értelmi hatás, egyszerűség és világosság, illő tartózkodás mindenféle formalista látszat-bravúrtól: ez a kiállítás, a kiállítók ars poeticája. Hosszasan lehetne sorolni a példákat, végeredményben a tárlat valamennyi képét fel lehetne sorolni, így aztán igencsak nehéz a kiemelés is. Megkísérelni azonban szükséges ahhoz, hogy némi képet adjunk, vagy inkább segítséget, megtalálni azokat a jelentősek között is még jelentősebb csomópontokat, amelyekkel az egészet megérteni, átfogni könnyebb, és nyilvánvalóbb. Nem szándékolt az, hogy a megyénkbe- liekkel kezdjük, köztudott, hogy nem a műterem földrajzi - helye a meghatározó, mégis Koszta Rozália Férfi- portréja az, amely az én szememben a tárlat egyik fő helyére kívánkozik. Ott is van, gyönyörű bizonyítékaként annak, ahogyan a művész a körülötte élő, munkálkodó embert látja; ahogyan érezteti lehatárolt színtömbjeivel, az egész kompozíció erejével azt a töretlen akarást, sokat vállaló keménységet, mely az alföldi munkásembert jellemzi. Hasonló mélységű Csikós András Kiskunsági ember című képe is, csak a formai kü- löngondolkodás választja el őket. Érdekes, mennyi a tájkép, ez külön is bizonyítéka a tájhoz kötődésnek. Alig van ezekben a tájakban ember, mégis humánusak, ér- tünk-valók, érthetőek. Nem egyszer az emberi lét különböző szakaszaira, állapotaira is emlékeztetnek; mondhat- nók-e mást Fontos Sándor Téli határ, Lipták Pál Ütőn, Mezőn, Pataki Ferenc Vihar. Pintér József Csend vagy Zombori László Betakarítás után című festményeiről? A csendéletek, szobabelsők, műterem-sarkok is eszközök arra, hogy általuk alkotójuk vallomást tegyen valamiről, valami nagyon is ember-arcú dologról, hangulatról, örömről, szorongásról, útkeresésről és megtalált nyugaA figyelmes képzőművészet-barát számára nem meglepetés, hogy az idei, Szegeden megnyitott Délalföldi Tárlaton is a festmények között találjuk a legrangosabb alkotásokat. A tizenharmadik alkalommal összeálló kollekció már hagyományosan a békési és a csongrádi festőművészek bemutatkozása, és egyben jelző alkalma is annak, hogy ezen a vidéken még mindig a festők ütik meg az alaphangot, a meghatározók a képzőművészeti életben. Nyilván az érdeklődők előtt az is ismert, hogy a Délalföldi Tárlat a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél- Magyarországi Területi Szervezetének közönség elé lépése, melyre újabban ama.- tőr-művészek is meghívást kapnak. Jelenlétük különösen a mi szemünkben fontos, hiszen vannak közöttük Békés megyeiek, olyanok is, akik éppen a Békés megyei tárlatokon, például az országosan elismert Alföldi Tárlaton a kirekesztettek sorait bővítették Itvek óta. De térjünk vissza az indító gondolathoz: valóságosan nem meglepetés, hogy a két megye képzőművészeinek tárlatát a festők uralják. Jó művek lépnek elébünk sorra, mi több : kiválóak is, olyan egységbe fogva a kiállítás egész anyagát, amire ritkán van példa. Kétségtelen, hogy az „alföldi iskola” roppant erejű hagyománya munkál az itt élők és alkotók belső világában, az a félreérthetetlen látásmód, ahogyan a valóságot feltér Novák András: Akt Koszta Rozália: Férfi portré Barta Kálmán Legyen ! Legyen a számban keserű íz! Szívemet dárda döfje át! Feszüljek meg hát ezerszer is! Tegyenek főmre bánat-glóriát! Ruhámat tépjék le farkasok! Menjek az úton egyedül, gyalog! Viseljek fényes töviskoszorút! Mardossa lelkem örök mélabú! Szenvedjek, sírjak, szomjan hálják: csak azért, csak azért, hogy megszülessen végre a VERS! Szente Béla r Évának Ahogy a falakon fölfut a tenger fodros üvegbe zárva a szívem, ahogy könyvekből kiszűrt szememmel a tengert magamra terítem, ahogy a földitta zuhogó ércet tűzbe vetve csak dolgozom, ahogy vassal tépve a földet a zuhogó ércet fölhozom,ahogy emberi arcuk maszkra cserélik a háborúk-szülte színészek, ahogy a tükör válasza megbékít ha holnap a szemedbe nézek, úgy írom én érted a verset, s munkára szabott, fiatal kezemnek értelme így lesz. Mucsi József Lágy hangja hozta el Honnan tévedt az idei nyáron kacagó gerle a diófánkra? Láttam, szívének koronás lángja rezdült, ha párja dalolt az ágon. Lágy hangja hozta el azt a nyarat, mikor még lovam nem kért abrakot, mikor a régi gerle kacagott Battonyán, kertünk lombjai alatt. KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Békés megyeiek jelenlétében:
