Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11., vasárnap o BESSES*} SZÜLŐFÖLDÜNK Ki volt Kovács Pál? Békéscsaba, VI. kerület, Kovács Pál utca 10. szám előtti járda. A virágos kertet egy magamkorabeli, öt- v''" feletti nő gyomlálja. Megszólítom. — Tessék mondani, ki volt Kovács Pál? Meg tudná mondani? — Hát persze. Országgyűlési képviselő, meg tanácselnök is. — Nem az a Kovács Pál, hanem amelyikről ezt az utcát nevezték el... — Nem róla nevezték el? — Nem ... Huszonöt éves fiatalember biciklizik a ház előtt. — Egy pillanat. Tudja-e, hogy ki volt Kovács Pál? Rámcsodálkozik. — Híres ember lehetett? Nem tanították az iskolában ... Nem, nem tudom, pedig itt lakom ... Talán a tanácsnál tessék... Tanács. Anyakönyvi adattár. — Kovács Pál? Tessék az édesanyja nevét megmondani, mindjárt kikeressük. Mikor született? — Éppen ezek után kutatunk mi is. Csak azt tudjuk: utcát neveztek el róla a városban. Ki volt, mit csinált? Biztosan elmondták élettörténetét a névadáskor. — Oh, hát úgy nem tudjuk kikeresni, ha nincs meg az anyja neve ... Tessék talán előbb azt megtudakolni... — ...Kovács Pál? Ügy emlékszem agyonverték a Horthy-korszakban, de hogy mikor és miért? Valami Sántha nevű rokona él még, azt hiszem Csorváson. Tőle érdeklődjön. Van egy hasonló nevű ember itt a környéken is, tán szintén rokonságban van vele valamiképen. A Generálnál dolgozott. Nyomozza ki... Megpróbálom. Az MSZMP Békés megyei archívumában őrzött adatok csak nagyon röviden szólnak Kovács Pálról. Se születési, se halálozási dátum, se foglalkozás nincs a neve mellett. Mindössze ennyi a nyilvántartott ösz- szegzett anyag, amelynek alapján elindultam: „A VI. kerületben utca van róla elnevezve. 1937-ben az orosházi csoporttal bukott le. A katonai laktanyában vallatás közben annyira megkínozták, hogy másnap sérüléseibe belehalt. Adatai kutatás alatt vannak.” A Békés megyei Levéltárban semmit sem őriznek Kovács Pál emlékéből. Az egykori harcostársak visszaemlékezései ellentmondóak róla. Egyikük szerint, mint az archívumi anyag is mutatja, 1937-ben halt meg, » mások szerint később. Megkeressük a csorvási rokonokat: Kasuba Istvánná nyugdíjas olajkutast, özv. Sántha Józsefnét, aki együtt nevelkedett Kovács Pállal, valamint Tóth János nyugdíjas kőművest, aki együtt lakott vele. Emlékezésük fényt vet arra is, hogy kikkel volt kapcsolata a két világháború között, milyen volt mint ember, hogyan fogták el, miként halt meg? Akikkel az elmondások szerint kapcsolatot tartott, a megyei pártarchívumban őrzött feljegyzéseik szerint emlékeznek is rá. Most már csak annyi a feladat, hogy összegezzük ezeket az emlékezéseket és megjelenik előttünk Kovács Pál, a munkásmozgalom kevésbé ismert, békéscsabai közkatona-mártírja. Tehát 1886-ban született Békéscsabán, nincstelen földmunkás családból. Anyja neve, Tóth Judit. Hat elemi Iskolai tanulása közben is dolgoznia kellett. Nagygazdáknál szolgált és gyermekéveiből hozta magával a szegényemberek megaláztatásai ellen háborgó érzéseket. Születésénél fogva gyenge látása (triplán erős szemüveget hordott) alkalmatlanná tette a mundérviselésre, de annál bátrabb harcosa az ellenzéknek, agitál a „húsosok fazekát még jobban megtöltő” háború ellen. Véleményét, álláspontját nem rejti véka alá a szülői házban sem. Szülei bigott katolikusok, s fiatal korában ráparancsolnak, hogy otthon is forgassa a bibliát. Unokahúgai mellett forgatta is a könyvet, s mikor énekelni kellett vallásos éneket, rájuk sandított és elkezdte: „Piros a rozmaring ...” Sok verést kapott szófogadatlanságáért a szülői háznál, de egyenes jellemét semmi sem tudta később sem befolyásolni. Jó eszű, humoros emberré vált, egyik kedvelt alakjává a békéscsabai földmunkások szervezetének, amelybe már megalakulásakor belépett. Csengeri utca 6. szám alatti lakásuk attól kezdve élénk viták színhelye volt. Az ellenforradalmi korszak éveiben édesanyja sokszor figyelte az utcát, nehogy valaki meghallja fia megnyilatkozásait a Horthy-terror- ról, a társadalmi rendről, a szegények és az urak viszonyáról. Szókimondó, hangos véleménynyilvánításáért sokszor figyelmeztették társai, hogy az „törvénybe ütköző” cselekedet, amire úgy felelt: az ő törvényeik bennünket semmire sem köteleznek. A földmunkás mozgalom „hangos bemondója” lett a békéscsabai híres „köpködőn”, az igazságtalanságokkal szemben nem tudott megalkudni. Ösztönös forradalmi magatartását a 30-as évek elején kezdi felváltani a marxizmus eszméinek elsajátításával járó öntudatos, a jövőbe néző magatartás. Mint a szociáldemokrata párt tagja, annak baloldali szárnyához csatlakozik. Barto- lák András sejtjének párt- fogoltja lesz, ők adnak neki marxista eszméket tartalmazó könyveket az osztályharc lényegéről, az értékelmélet tanulmányozásáról, a politikai gazdaságtanról. Később kezéhez jut Lenin: Állam és forradalom magyar nyelvű műve is. 1935— 36-ban így kerül kapcsolatba az illegális békéscsabai kommunista sejtekkel. Többször vesz részt Rartolák András lakásán a titkos ösz- szejöveteleken, ahol a mozgalom teendőit beszélik meg, és hallgatják a moszkvai rádió magyar nyelvű adását, vagy hallgatják Bánó Magda budapesti küldött szemináriumait. Meggyőződéséé kommunistává válik. Kedvenc mondása: „Jön a haladás vonata és aki nem kapaszkodik fel rá, annak jaj lesz, az elveszik a süllyesztőben !” A VI. kerületi pártsejt és a földmunkás szakszervezet helyi csoportjának munkájában fejt ki elsősorban agi- tációs, felvilágosító tevékenységet, tanítja az első munkásállam, a Szovjetunió szeretetére társait, terjeszti a marxista eszméket. Az alföldi per kapcsán azonban nem tartóztatják le, sikerül megúsznia a lebukást. Bar-- tolákék elítélése után 6em hagy fel a mozgalmi tevékenységgel, s mikor a fasiszta Németország orvul megtámadja a Szovjetuniót, bátran mondja el véleményét arról, hogy meg vannak számlálva Hitler napjai. Ekkor már Kucsera Pál kőművesnél dolgozik napszámosként. A III. kerületben is megszervezi a moszkvai rádió adásainak hallgatását, Klimentéknél. Hónapokon át rendszeresen körül ülik a sötét kis szoba közepén levő, recsegő-ropogó rádiót legbensőbb ismerősei, hogy minden szót megjegyezzenek és terjeszthessenek annak leszerelésére, amiket Goebbels, a nácik propagandaminisztere hazudozik moszk- va közeli elfoglalásáról. E hírek terjesztésére figyel fel a horthysta rendőrség különleges nyomozóosztaga, a deffenzív osztály és a nyíltan is a fasizmus ellen agitáló Kovács Pál lakásán házkutatást tartanak. Két hónaljra való illegális, kommunista kiadványt találnak. Kovács Pált letartóztatják és a békéscsabai laktanyába kísérik, a moszkvai rádió híreinek terjesztése és kormányzósértés vádjával. Ekkor 1941. decembert írnak. A laktanyában a deffenzív osztály pribékjei kínozzák, hogy árulja el azok nevét, akikkel együtt hallgatta és , terjesztette a „kommunista propagandát”. Karjait lábához kötözik, lábbal a gyomrába ugranak, fejét, veséjét, heréjét verik. Három hétig kínozzák, vért vizel már, de hallgat. Fél- holtan viszik a kémelhárítósok debreceni körletébe. Ekkor azonban már olyan állapotban van, hogy nincs remény a megmaradására. Pribékjei úgy döntenek: ne a kezeik között haljon meg, hazaengedik. Ügy gondolják, a majd őt felkereső ismerősök, mozgalmi társai további nyomra vezetik őket a pártsejtek felgöngyölítésében. De társai óvatosságból nem keresik fel, csak rokonai útján üzennek neki, köszönik, hogy nem árulta el őket. Kovács Pál már nem bír felkelni a betegágyból. Unokahúgának, özv. Sántha József nének mondja : „Ti megéritek a jót. Én, aki vívtam érte, már rövidesen elmegyek. Tartsatok meg jól emlékezetetekben.” Hat héttel Debrecenből való hazatérte után kínzásaiba belehal. A kínzókamrákban tanúsított bátor, koitimunista helytállásának köszönheti sok békéscsabai munkásmozgalmi harcos, hogy nem esik áldozatul Horthy terrorlegényei sza- dizmusának. 1942. májusában rokonain kívül csak kevés ismerőse, harcostársa kíséri őt utolsó útjára a Csengeri utcai temetőbe. Itt fedezzük fel sírját, mely tanúságát adja annak, hogy volt harcostársai megtartották jó emlékezetükben. Az ellenforradalom vérzivatara előtti napokban, 1956. októberében díszsírhelye kövét már tömegek állták körül. Ez áll sírkövén : „E síremléket a mártírhalált halt drága halottunk, Kovács Pál (1889—1942) elvtársunk emlékére állították Békéscsaba dolgozói, 1956. X. hó.” Régi működési körletében utcát neveztek el róla. Ki volt Kovács Pál? A munkásmozgalom közkatona-mártírja. Emlékét kegyelettel őrizzük, de ahol született, élt, ahonnan elhurcolták, és ahol meghalt, a Csengeri utcai ház faláról még hiányzik az emlékeztető. Ezzel még adósai vagyunk ... Varga Dezső n kis földalatti építője Napjaink embere, ha vasúton utazik, táviratot ad fel, villamosra száll, vagy korunk egyik legmodernebb közlekedési eszközét, a földalatti vasutat veszi igénybe — nem gondol arra, hogy mindez nagymértékben a dombegyházi születésű Vörös Lászlónak is köszönhető. Pedig így van. Vörös László, 130 évvel ezelőtt, 1848. június 7-én Dombegyházán született. Iskolai tanulmányai befejeztével a jogi egyetemen szerzett oklevelet, majd 1871-ben a közmunka- és közlekedés- ügyi, illetve a kereskedelemügyi minisztérium szolgálatába lépett. 1895-ben államtitkár és kormánypárti országgyűlési képviselő. 1905. június 18-tól 1906. április 8- ig a Fejérváry-kormány kereskedelemügyi minisztere. Nevéhez fűződő főbb alkotások: A vasúti tisztképző és a posta- és távirda- tanfolyam magyarországi megszervezése. A közúti vasutak kormánybiztosaként nevéhez fűződik a fővárosi lóvasút villamosítása, valamint a földalatti vasút (a kis földalatti) megépítése. Nevéhez fűződik továbbá a Magyar Vasúti Évkönyv megalapítása 1871-től. A Vasúti és Közlekedési Közlöny szerkesztőjeként is tevékenykedett 1887-ig. Budapesten halt meg 1925. október 23-án. Születésének 130. évfordulóján tisztelettel emlékezünk rá, Dombegyház község szülöttére, a magyar vasút és postai hírközlés, a földalatti vasút megépítőjére, a magyar tudományos alkotások egyik kiemelkedő úttörőjére. Balogh György Balás Gyula mezőkovácsházi népköltészeti gyűjtése Múzeum a majorban jelleggel indult, időközben kiszélesedett, és olyan tárgyak is biztonságos helyre kerültek, amelyek nem, vagy csak alig kapcsolódnak a termelőszövetkezet - történetéhez. A nagy mennyiségű és értékes összegyűjtött anyagnak a termelőszövetkezet vezetősége megfelelő helyiséget biztosított. Szakemberek segítségével rendszerezték az anyagot, és bár zsúfoltan is vannak elhelyezve, jó áttekintést, hű képet adnak a magyar mezőgazdaság fejlődéséről, a tanyavilág életéről, a tanyán élő emberek használati eszközeiről. A „miniA Magyar Tudományos Akadémia pincehelyiségéből az 1950-es években került elő Balás Gyula 119 fóliából álló mezőkovácsházi gyűjtése. Balás Gyula életéről keveset tudunk, az azonban biztos, hogy 1878-ban néptanító volt Mezőkovácsházán, s fáradhatatlan munkával gyűjtötte tanítványaitól, a község lakóitól a még nép ajkán élő meséket, mondókákat, a gyermekek játékait. Bizonyíték erre a kötet címlapján olvasható felírás: „Mesegyűjtemény — M. Kovácsháza, 1878. jún.—aug.” A borítólapról megtudjuk továbbá azt is, hogy pontosan hány mesét, találóskérdést, játékot, dalt, babonát gyűjtött össze. A Magyar Tudományos Akadémia pincéjéből előkerült kötetben 52 mese, 19 gyermekjáték, 33 találós vers, mondóka találmúzeumnak” berendezett majorsági épületet egyre többen keresik fel a téma iránt érdeklődők közül, de nemcsak a közeli Gyuláról, hanem a jóval messzibbről idelátogatók is előszeretettel keresik fel a kiállítást, amelyről dicsérő és elismerő sorok tanúskodnak a vendégkönyvben. Hogy az ösz- szegyűjtött anyagot még szélesebb körben láthassák, a termelőszövetkezet vezetősége azzal a gondolattal foglalkozik, hogy rendszeres buszjáratot indít Gyuláról a néhány kilométernyire levő múzeumba. Kép, szöveg: Béla Ottó : Fabölcső és lovaskocsi Éppen egy fél évtizeddel ezelőtt határozták el Gyulán a Munkácsy Termelőszövetkezet vezetői, hogy jó lenne a mezőgazdaságban lassan divatja múlt. használt tárgyakat, eszközöket, felszereléseket átmenteni a jövőnek. Egyik lelkes szervezője ennek a munkának Steigerwald József, aki az elhatározást követően hozzálátott a nem kis munkával járó, és sok energiát igénylő gyűjtéshez. Felkereste a termelőszövetkezet területén levő dűlőket, tanyákat, Szabadka, Pejrét, Szentbenedek, Farkashalom, és Szlányi tanyavilágát, hogy mentse, ami menthető. Fáradozását siker — nem is akár milyen — koronázta, hiszen napjainkig több mint ezer tárgyat gyűjtött össze. Bár a gyűjtés üzemtörténeti Zsúfoltan, anyagot de áttekinthetően rendezték el az összegyűjtött ! i Tessedik- j emlékbizottság j alakult Szarvason A Hazafias Népfront szarvasi városi bizottságának elnöksége a napokban tartott ülésén Tessedik-em- lékbizottságot hozott létre. 1980-ban lesz ugyanis kereken 200 éve annak, hogy Tessedik Szarvason létesítette az első mezőgazdasági szakoktatási iskolát: a Gyakorlati Gazdasági és Szorgalmatossági Intézetet. A bizottság kidolgozza a jubi- ! leumi év programját, szervezi, koordinálja a két év múlva tartandó Tessedik- emlékünnepségeket. A bizottság elnöke: dr. Tóth Lajos kandidátus, a HNF városi bizottságának elnöke, ! titkára: Bukövinszky Lász- I ló főiskolai adjunktus. Az : ősszel tartandó bizottsági { ülésen ajánlásokat dolgoz- • nak ki a művelődéstörténeti jubileum méltó megünneplésére. ható. Ez sajnos nem a teljes anyag, valószínű két kötetben rendezte a gyűjtést, az egyik azonban vagy elveszett, vagy el sem küldte. A mesék néhány kivétellel beillenek az európai mesekincsbe, szövegükben mégis található egy-egy ismeretlen, szokatlan motívum, amire talán magyarázat, hogy Mezőkovácsháza alapító lakói között szlovákok is voltak. A mesegyűjtemény kiadására nem került sor, a mezőkovácsházi nagyközségi és járási könyvtár az eredeti kézirat fotómásolatát szerezte meg. A könyvtár gyermekfoglalkozásain — óvodás és alsó tagozatos gyermekeknek — felhasználja a 100 éve gyűjtött anyagot. Tapasztalatok szerint a mai gyerekek szűkebb hazájuk népi hagyományait, ezeket a régi meséket, mondókákat, tréfás rajzolókat szívesen hallgatják, örömmel vesznek részt olyan játékban, amidet talán dédapáik játszotok gyermekkorukban. Népi kultúránk ápolására, az utókornak történő átadására úgy vélem, ez feltétlenül helyes út. Balás Gyula 100 évvel ezelőtt Mezőkovácsházán élt néptanító emlékét a „Szülőföldünk” rovat hasábjain is szeretnénk e kis írással felidézni,' s a jelen pedagógusainak, a közművelődés dolgozóinak példaképül állítani. Knyihár Andrásné
