Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1978. június IL, vasárnap Kopogtatott a könyv öbb frontos akció zajlott le a könyvhé­ten Békéscsabán. Álltak a hagyományos sát­rak a város különböző pont­jain, jutott belőlük a lakó­telepekre is. Az üzemi bi­zományosok szintén fel- töltött polcokkal várták a dolgozókat. Még mozgó árusítást is szerveztek a könyvesbolt dolgozói. A Házról házra mozgalom ke­retében pedig úttörők jár­ták az utcákat és vitték a könyvet azokhoz, akik nem, vagy nehezen tudtak otthon­ról kimozdulni. Hétköznap, vasárnap bárki hozzájutha­tott az olvasnivalóhoz. Nem volt hiábavaló munka, pár forint híján hatszázezres forgalmat bonyolítottak le egy hét alatt. Pedig volt ahol hiába ko­pogtatott a könyv. A mozgó­árusításra gondolunk, erre a jó, de majdnem hogy csődöt mondott kezdemé­nyezésre. Gépkocsi vitte azokba a környékbeli köz­ségekbe a szellemi táplálé­kot, ahol nincsen könyves­bolt. Telekgerendás, Két- soprony, Kamut, Békés-Tar- hos, Bélmegyer, Mezőme- gyer. Előzőleg megbeszélés mindenütt a tanáccsal, isko­lák értesítve, egy héttel, három nappal előbb nagy tablókon feltüntetve az áru­sítás napja, ideje, helye. S még a hangos beszélő is invitálta szívesen a lakossá­got. Az időzítés meg kifo­gástalan volt, a ballagás, úttörőavatás idejére. S az eredmény ? Egyedül csak Telekgerendás tett ki magá­ért 2400 forintos vásárlás­sal. Bár ez is csak a többi mellett tűnik jónak. Pél­dául a kétsopronyi 449 fo­rinthoz viszonyítva. Szegény emberek közt érthetőek lennének ezek a szegényes számok, de jól tudja mindenki, hogy nem erről van szó. Elmúlt már az a világ, amikor nem ju­tott, mert nem juthatott könyvre pénz. Esetleg csak úgy, hogy hónapokon ke­resztül kuporgatni kellett. Ma, itt, ezeken a helyeken jó mód, magas életszínvonal van. Sok szobás kőházak, el­látva mindennel, ami a mai kornak megfelelő, s nem egynek a garázsában kocsi áll, s a televízió egyből sem hiányzik. Mennyasszony- tánckor a szitába, vagy ros­tába röpködnek az ötszáza­sok, a nagy értékű nász­ajándékok mellett. S balla­gáskor már nem ritka az aranyóra a gyereknek, uno­kának. Csak a könyvvel van még mindig baj... ó lenne tudni miért? A felnőttek nem ér­nek rá a munkától olvasni, kora reggeltől késő estig szakadatlanul csak dolgoznak, nem engedve maguknak egy kevés időt sem pihenésre, szórakozás­ra? De akkor is ott vannak a gyerekek, akiknek szebb és jobb ajándék a könyvnél nincsen. És akik örülnek is a könyvnek, mert már meg­szokták, kívánják, igénylik. Hozzátartozik az életükhöz. V. M. Bemutatkoznak a Az Országos Szórakozta­tózenei Központ Békés me- gvei Kirendeltsége és az épí­tők művelődési háza közös tervei szerint kéthetenként 1—1 megyei zenekar bemu­tatkozik majd a kultúrház nagytermében. Céljuk az, hogy egyre többen megis­merjék a színvonalasan ját­szó tánczenekarokat, s eze­ken az estéken ne csak a megye zenekarai legfiatalabbak, de a huszon­évesek is megtalálják szóra­kozásukat. Az első bemutatkozó mű­soros esten június 14-én, szerdán 19 órától a Hat szív együttes dzsesszkoncertjét hallhatják az érdeklődők. A következő együttes a hamarosan svájci vendég- szereplésre induló szarvasi Top 74’ zenekar lesz. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 35. Nem cserélök dohányzacskót az úrral Se paripát a komiszárus úrral; Mert az úré lassan halad, lépve jár, De az enyém úgy repül, mint a madár! Meg azt, hogy Kiszáradt a rétbűl, Mind a sár, mind a víz, A szegény lovam is Csak a gazdára níz Adj Uram, Teremtőm Egy alkalmas esőt, Az én jó lovamnak Jó legelő mezőt. Erősen megjegyeztem éle­tem azon napon kiszántott borozdáját. Fordulatot vett tőle anélkül, hogy nagyon csavargattam volna. Én úgy hozzászoktam a Szekula- házhoz, a szép asszony főzt- jéhez, hogy csak térültem- fordultam, ugrottam le ná­luk a lóról. Igaz, felszántot­tunk már minden darab földjüket, be is vetettünk. Kit édös kaporral, kit futó komlóval, kukoricával, cék­lával. Kökora Velizár pedig szidott, hogy paraszttá süp- pedezek. Tisztességes, maga­tudó csikós, csak kezet se ráz a paraszttal, nehogy be­leártsa magát a munkájá­ba. Hanem ezen időben Misá­val jött ki a rétre a felesé­ge. Fürtön Etelnek hívták. Csikói ügyekben jöttek, mi­vel eladó csikók is akadtak a magatartó katonaemberek birtokában. Szóval saját lo­vat tarthattak a kincstár le­gelőin, maguk piacolták, ha úgy fordult a kedvük. Jött Szekula, megpénzese- dett, mert fűzfafonó ember létére az udvarkaputól a ko­csikasig, a ringó bölcsőig megfont az fűzfavesszőből mindent. Még kanalast is a konyhába, kukoricának való kotárkát, halottnak kopor­sót. Fűzfavessző koporsót. Pénze volt, lóért jött. Kel­lene neki a főijeihez, meg a vásározáshoz. Kelendő áru az övé a gyulai sokadalom- ban éppúgy, mint a becsei vásáron. Jött Szekula lovat venni. Megyünk a Kokora ménesé­hez, mert nála lakoztak az eladó lovak. Nézi Kokora Velizár Etelt, mint aki még nem látott nőszemélyt. Asz- szonyos volt pedig már ak­kor. gyereket is épített ket­tőt, de hát a szomszéd rétje mindig zöldebb, a szomszéd felesége, mindig szebb, ahogy mondani szokás. Míg Misáék magukba . feledkezve válo­gatnak a csikók között, Ve­lizár rámkacsintott; hát így Békéscsaba, Árpád-sor 22—24 Lehetetlen a múltra nem gondolni, ha az új, nagy, át­adásra váró épületét látjuk a MÄV Nevelőotthonnak. Az ősszel, majd ha benépesedik a háromszintes, minden ké* nyelemmel ellátott létesítmény, éppen a harmincadik év­fordulót ülik meg benne. Három évtized. A MÄV hagyo­mányai azonban ennél messzebbre nyúlnak, majd száz éve kezdte a vasutas gyerekek Iskoláztatását saját ott­honnal, kollégiumokkal segíteni. Ez az Árpád-sori — a gye­rekek és tanárok által az évek során állandóan alakí­tott, szépített környezetben — olyan, mint a valaha fo­galommá vált „Intézet”, a felső osztályok, nevelési fel­legvára. Ma már ugyan sér­tés lenne annak nevezni, a szó annyira átértékelődött, s az a hatvanöt kislány, aki középiskolai tanulmányai so­rán négy évig itt él, már csak legfeljebb a régi lány­regényekből ismeri. Érettségi előtt pár nappal Kovács Gyula igazgatóval az új épületbe indulunk, s a társalgón keresztül haladva könyv vagy füzet fölé hajoló negyedikesekbe botlunk. Négy iskola diákjai. S Szá­júitól Murakeresztúrig az or­szág legkülönbözőbb vidékei­ről valók, de szülőhelyükre nem mind térnek vissza. És vasutas sem lesz mindenik- ből. Ahogy állunk, majd le­ülünk beszélgetni, még be­nyitnak egy páran a szom­széd szobákban tanulók kö­zül, azután szó szót követ az érettségiről, hogy ki mit fog csinálni. Szerelem, partner, barát­ság, házasság. Kilenc-tíz lány mondja fesztelenül a véleményét. Itt nálunk na­gyon jó a közösség, szoros barátságok alakultak ki, ké­sőbb is szeretnék fenntarta­ni. A partner az, akivel együtt járnak, ez még nem szerelem, de az lehet belőle. Az olyan fiú tetszik nekik leginkább, akivel lehet be­szélgetni mindenről. De sok­kal nem lehet, mert alig ér­dekli más a táncon kívül. Pedig megismerni valakit csak úgy lehet igazán, ha a gondolatait is közli. már értelek, pajtás! Ezért az asszonyért odadnám a kincstár három lovát. Mert minden jó méz nyalatja ma­gát! — Nem olyan asszony az, te lepcses szájú! Tiszta, mint a csillagos ég! — Nehogy már, no! A sze­me csóka vágásáról látszik, tán maga sem tudja, hogy hamiskás, csak épp nem ha­rap. — Ha ismernéd, másképp beszélnél. Testvéremnek fo­gadnám. — Bolondos gyerek. Test­vérnek! Menyecske az! De most, hogy ló lesz a háznál, majd kicsöppensz a kegye­lemkosarukból. — Nem olyanok azok! Én a Kokora szavát bizta­tásnak vettem. Föl is gyúj­totta bennem a kívánalmat, égtem, mint a tavaly kaszált szénapiac az idei nyáron. No, megvan a vásár, .vi­szem Misáékat hazafelé ha­dikocsin, mert a csikók még alig ismerték a kötőféket. De áldomás rá, meg nóta. Misa örült a lovaknak. Kap­rostúrós lepény, meg becsei bor az asztalon. Misa .a nyá­ri jászolnál babusgatja lo­vait. Leszeled, kicsit harap, hörpint rá, simogatja a szila- jókat. kiszalad, nem hall a saját zajától. Nekem a ke­zem valahogy az asztal tete­jén felejtődik. Etel meg, először azt hiszem véletlenül belekönyököl a tenyerembe. Jó kis kezebeli könyöke gombja volt, láthattam né­melykor, de olyan harapni­való, akár az árpával érő mézkörte. Meg is saj dúlt mindjárt az agyaram, de hát járatlan vagyok én az effélékben. Vegyem ki a kezem onnét, vagy nyereg­Mi kell a jó házassághoz? Hát szerelem és egyetértés, meg kölcsönös alkalmazko­buktatókat. Különben egy menyasszony is van köztük. Tavaly meg négy volt. Azonos érdeklődés és műveltség — Karácsonykor volt az eljegyzésem otthon Szeghal­mon — mondja Macsári Ag­nes. — A vőlegényem is odavaló. A Csepelben eszter­gályos. Négy évvel idősebb nálam. A nyáron lesz az es­küvőnk. A nagymama házá­Kedvencükre, a Nők Lapjára is. De hát majd mindent az élet mutat meg, amibe nem sokára kikerülnek, itt már csak az utolsó napokat töl­tik. ök már nem veszik bir­tokukba az új épületet. Hány tükör legyen a szobában? Ha nem is lakják majd, azért a véleményük benne lesz. Tőlük kérdi meg az igazgató, hogy a négyszemé­Ahogy itt is találkozik az új a régivel dás. Meg hogy a fiú legyen legalább négy évvel idősebb. Miért? Mert higgadtabb, megfontoltabb akkor. Egy 18 éves fiú még gyerek. Honnan veszik ezeket, mi­re alapozzák? Látják, tapasz­talják a szűkebb és tágabb környezetükben, mi a jó és mi a rossz. S ők már igyek­szenek majd kikerülni a be, csikós! Csak szóbeszéd után tudnám lábam a ken­gyelbe terelni, hanem Etel dudorász, kicsike duddana- tokkal, néz rám néha szir- mos kék szemével, mintha bíztatna. De hát mire? Ez csak véletlen tán? Lehet, hogy fázik a könyöke gomb­ja. aztán melegíti. Misa oda­látszik a nyitott ajtóba. Csu­takolja a pejkókat, de olyan áhítattal, ahogy hitel pap babrál a cerimoniákban. Nem mozdulok, mondom Etelnek : — Derék urad van ám! — Az, ki tagadná. — Hogy teszed ezt a he­lyére? — Mit? — Hogy így a kezembe adod magad! — Rossz ez neked? — Jaj, dehogy. A hideg majd kiráz, olyan jó, de hát hogy van ez? Szépen éltek, haladtok, meg minden, szép vetett ágy... — Az nem változik — Hát akkor? — ö is odakújtorog, vásá­rozik, igaz nagy pénzeket marékol, de tudom én is mi­lyen rimákkal hentergőzik a hetes sokadalmakban, néha hamarább hazaér a híre. mint ő maga. — Szóval, akkor velem akarsz bosszút állni rajta? — A. Nekem is jó. Megint jött Misa, kípált, ögyé, igyá, mintha otthon vóná. Nem pászolt ez össze ben­nem. Misa barátul kínál, az asszony szeretőül ? Vagy összejátszanak? • * * Csőké Gyurának volt egy históriája, ami ebben tanul­ságul szolgálhat. (Folytatjuk) ba megyünk lakni. Jó lesz, hogy külön költözünk. Két éve ismerjük egymást, és mindenben egyetértünk. Mindenki nevet, de nem Ágit, hanem azt, hogy meg­oldódott a négy év rejtélye a korkülönbségnél. De aztán megint komolyra fordul a szó. Igényeik vannak a lá­nyoknak és ezzel nem min­den fiú tud lépést tartani. Itt éppen a társalgóban látni, hogy mihez szoktak. Az egyik oldalon a polcok kézi­könyvekkel teli sorai, bár­mikor leemelhetik, ami kell. Amott a nagy zenegép, mag­nó. A lemeztár bőséges könnyű- és komoly zenei anyaggal. Folyóiratok, újsá­gok. Jómaguk énekkari ta­gok, és nem is akármilyenek, ebben az iskolaévben kétszer léptek föl Pesten a Nemzeti Galériában. Minősítésük aranyjelvénye a falat díszíti. Moziba, színházba, koncert­re járnak. Ehhez mind hoz­zászoktak, ezzel élnek, erről már nem tudnak lemondani. Í És ehhez mérik a fiúkat _ is. Persze nem öreges meg- j fontossággal, hanem a ma- • guk vidám módján. És nem ■ pont az iskolai végzettség a : mérce, nem azt nézik, szak- * munkásképzőt, gimnáziumot ■ végzett-e a fiatalember, mert • mint mondják, nem ez a lé- ] nyeg. Nincsenek előítéleteik, ; tudják, hogy az önművelés a ! legfontosabb. Olvasmányaik- : ra, lapokra hivatkoznak. Fotó: Gál Edit lyes szobákban minden ágy fölötti kis szekrényre kerül­jön-e tükör, vagy csak egy­re? Mind a négyre szavaz­nak. Szinte minden helyisé­get végigjárunk a lányokkal együtt. Közben kiderül, hogy a szobák színét is a diákok választották, a finom, szép pasztelkék, zöld, rózsaszínt. Persze nem a legnagyobbak, hanem a kisebbek, akik még éveket töltenek benne. Az impozáns épület mű­szaki átadása június 15-én kezdődik, s még itt-ott fo­lyik a munka, van, ahol a nyoma is látszik a már lefes­tett falakon. Egy-egy csőhe­gesztés ott hagyta a név­jegyét. De a feledékenység sem használt egy-két helyi­ség parkettájának: a nyitva hagyott ablakon bevert az eső, és már púposodik is... De majd csak rendbe teszik, amire kell. Ahogy megyünk a földszintről fel a második emeletre, szinte magunk előtt látjuk, hogy néz majd ki minden, amikor már be is lesz rendezve. A konyhától, ebédlőtől a hálószobákig. Mindennek megvan a helye, okosan, gondosan kialakítva. Itt egy kis vasalószoba, hi­szen lányokról van szó, amott meg cipőpucoló helyi­ség, hogy ne a szobában le­gyenek kénytelenek csinál­ni. Sok lenne fölsorolni, mi minden, ami majd 110—120 diáknak lesz valóban ottho­na az ősszel. Vass Márta Mai tévéajánlatunk: Délelőtti gyermekműsorok A délután és az este a fut- S ball-világbajnokság jegyében S telik el, de ez a vasárnap ' délelőtt teljes egészében a gyerekeké! Pufi kalandjai­val kezdődik a délelőtt, 9.05- kor. A lengyel filmsorozat ! kerekded hőse igaz történe- S teket él át pajtásaival, a ! második világháború napjai- ■ ban. A Zsebtévében Marko­• vits Bori Székely Magda: i „Kirándulás esőben” című • versét mondja el, ez — re- ! méljük — ezen a napon nem lesz aktuális. Természetese megjelenik személyesen Ha kapeszi Maki is. Kisfilm-összeállítás kezdd dik 10.10-kor. Az okos be! ga sorozat, a Formák, ezú1 tál a 11. „Játék az árnyak kai” című részével jelentke zik. Légy ember, Baranki — így szól a szovjet rajzfilr címe. Mozdulj ! A játékos sporl vetélkedő 10.55-kor kezdő dik. A délelőttöt végül Papírsárkány zárja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents