Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1978. június 11., vasárnap

o

Jelzőgömb repülőknek

A gyáli Búzakalász Tsz műanyagüzeme több mint százféle terméket készít üvegszál erősítésű műanyagból. Legújabb gyártmányuk a feltűnő színű műanyag jelzőgömb. Ezeket a villamos távvezetékekre szerelik, az alacsonyan repülő gépek pilótáinak figyelmeztetésére. Képünkön: összeállítás előtt a jelzőgömbök

(MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS)

automata tüzőrök cigarettánál is jeleznek

Automata tűzőröket állítottak munkába a Szegedi Textilművek kártolójában. A rendkívül érzékeny jelző- berendezés akkor is működésbe lép, ha valaki a gép mellett cigarettára gyújt. Ilyen fegyelmezetlenség

természetesen nem fordulhat elő, annál nagyobb tűzveszélyt jelentenek a gépek, berendezések súrlódási hője, szikrák, vagy más technikai okok. Minden gépnél elhelyeznek ilyen készüléket, mégpedig a gyapothulladékot elszívó csővezetékben. A véletlenül lángraka- pó gyapot legcsekélyebb füstjét „megérző” készülék kicsinysége ellenére nagy hatáskörrel rendelkezik: fényjelzéssel és kürtszóval riasztja a tűzoltóságot. Ugyanakkor „intézkedik” a tűz terjedésének megakadályozásáról : azonnal lezárja a veszélyes csőszakaszt, így az égő gyapot nem juthat az összefüggő elszívórendszerbe.

Az automata tűzőrséget a következő napokban bemutatják a pamutipar szakembereinek, s a tapasztalatok alapján az egész iparágban bevezetik a hasznos módszert.

Élelmiszerexport Magyarországről

Fegyver az élelmiszer, de legalábbis keménÿ* cikk. Mint az olaj, vagy más energiahordozók. E megállapítás nem túlzás — elég átfutni a tőzsdei árakat, a nemzetközi listákat, hogy kellő bizonyságot nyerjünk erről. Számunkra különösen hangsúlyos a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek piaci helyzete : élelmiszer- gazdaságunk az utóbbi évek fejlődésének hatására nem csupán önellátó már, hanem jelentős exportőr is.

Hogyan alakult, alakul a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink kivitele? Mlyen szerepet játszik a devizamérlegünk alakításában, külkereskedelmi forgalmunkban. A Központi Statisztikai Hivatal hónapról hónapra kiadott gyűjteményéből kitűnik, hogy az ágazat termelésének, kapacitásának növekedése arányában mind nagyobb részt vállal az exportfeladatokból. Legalábbis így van ez több év átlagát, például a negyedik ötéves terv éveit figyelembe véve.

Tavalyi kíp

Érdekesebb, s talán árnyaltabb kép azonban, ha a tavalyi mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel alakulását áttekintjük. Szembe tűnik, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kivitele nem érte el a kitűzött szintet. Jelentősen nőtt ugyan a rubelelszámolású többlet, viszont dollárelszámolású kivitelben lemaradás keletkezett. Mindebben közrejátszottak a tőlünk független világpiaci okok éppúgy, mint hazai eredetű hibák és problémák.

Közismert, hogy tavaly számúnkra kedvezőtlen változások mentek végbe több fontosabb mezőgazdasági cikk árában: a kávé ára mintegy 38, az állati fehérjéé 23, a növényi fehérjéé pedig 14 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a búza ára csökkent, így a legnagyobb kiesést e termék

a vártnál alacsonyabb szintű ára miatt szenvedtük el — összességében az árveszteség megközelítette az egy- milliárd forintot. Még nagyobb gondjaink lettek volna a nem szocialista kivitellel, ha a vágott baromfik, a hasított sertés, a marhahús, a szálastakarmány — liszt stb. — exportjának értéke nem gyarapszik tekintélyes mértékben. Megjegyzendő azonban, hogy mindezek kiviteli többlete nem tudta ellensúlyozni a búza és kukorica kiviteli értékének csökkenését.

Fanyelű késsel nem szabad

Ennyit azokról a tényekről, amelyeknek elemzése, s a tanúlságok levonása az idén sem mulasztható el. Különösképpen nem azoknak az okoknak az alaposabb földerítése, amely az élelmiszergazdaságot hátráltatja lehetőségeink kiaknázásában. Nemrég tartott ülést az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, amelyen több, az exportot is érintő probléma is szóba került. Egyebek mellett az, hogy húsiparunk — az élelmiszerexport 50 százalékát teszi ki — egyszerre birkózik a fejlesztés, a termelés gondjával. Miközben a mennyiségi feladatoknak is eleget kell tennie, napról napra fokozódnak azok a minőségi, egészségügyi eiő- írások, amelyeket az importőr országok állami szervei írnak elő. A mai élelmiszer-világpiacon ugyanis a vásárló már nem csupán a készterméket vizsgálja, hanem arra szintén kíváncsi, hogy az milyen körülmények között készült. Rendkívül szigorúak ezek az egészségügyi előírások: ahol nem olyan rég még megfelelt a fa, most műanyagot, vagy rozsda- mentes acélt kívánnak, a meszelés helyett kerámia- burkolatot. Jellemző, hogy egyes nyugat-európai, tengerentúli importőrök azt is

előírják, hogy fanyelű késsel nem dolgozhat a hentes, amikor megrendelésre készíti a szalámit, sonkát stb.

Enyhítők a gondok

S már nemcsak a húsipart érinti, hogy egyre szűkebbnek minősülnek a hazai hűtőtárolók. Hiszen a kedvező világpiaci árak kivárásához, eléréséhez

rendszerint rövidebb-hosz- szabb ideig hűtőházban kell elraktározni a baromfihúst, vagy éppen a vágott sertést, marhahúst, a zöldséget. S ha nincs ilyen — akkor kénytelenek vagyunk mérsékelt áron áruba bocsátani e cikkeket. Tény, épülnek új hűtőházak Székesfehérváron, Miskolcon, Győrben stb. — de máról holnapra nem lehet minden igényt kielégíteni. Szerepe lehet ezért a pontosabb, szervezettebb termelésnek és betakarításnak, illetve feldolgozásnak, illetve az eléggé ki nem használt szállítási, ütemezési tartalékok kiaknázásának.

A példákat hosszasan lehetne sorolni, ám ennyi is elég, hogy világosan kidé- ' rül jön : vannak olyan lehetőségek, amelyek bár nem hoznak látványos megoldást, mégis enyhítenek a gondokon.

Az idén nem kisebbek a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar termelési, illetve exportfeladatai, mint tavaly. A mezőgazdasági termelés

2—3, az élelmiszeripari termelés 4—5 százalékos növekedésével számolunk. Ám a mezőgazdasági és élelmi- szeripari export tervezett növekedése több mint 11 százalék! Feszített feladat ez. Bár a szocialista országokkal kötött államközi megállapodások biztonságot nyújtanak a rubelelszámolású kivitel teljesítéséhez, a tőkés országok piacain a szó igaz értelmében meg kell majd küzdeni minden százaléknyi növelésért.

M. I.

Kőművesek a javából

A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Dózsa György kőműves szocialista brigádja most Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján egy 92 lakásos, 4 emeletes ház építésén dolgozik. A vasbetonelemeket szereli össze, amelyeket egy hatalmas daru emelget szép sorjában a helyére.

Már az első emeletig jutottak. Igyekeznek, mert ebben az évben el kell készülnie az épület egész vázának. A válaszfalazást is be kell fejezniük, hogy felkészülhessenek a téliesítésre. Ha lemaradnának, az egész terv felborulna, és késije a ház átadása, aminek a jövő év vége a vállalt határideje. Aztán szidhatnák őket azok, akik türelmetlenül várják, hogy beköltözhessenek.

Ilyen azonban nem fordulhat elő. A Dózsa György brigádról immár csaknem másfél évtizede úgy beszélnek, hogy az egyik legütőképesebb gárda.

— Régebben egyszer — emlékszik vissza Nagy Lajos, a brigádvezető helyettese — olyan helyre küldtek minket, ahol lemaradást kellett pótolni. Az ott dolgozók közül egyesek gúnyosan megjegyezték: „Na, itt vannak a nagypénzesek, ők majd időre befejezik a munkát.” Be is fejeztük.

A „nagypénzes” alatt azt értették, hogy az átlagosnál általában jobban kerestek. Ez pedig ma sincs másképp.

— Az az álláspontunk, hogy hibátlanul dolgozni, és semmit sem kétszer csinálni. Azt meg magyarázat nélkül is tudja mindenki, hogy a munkahelyre nem pihenni jö- . vünk. Senki sem várja, hogy más keresse meg a pénzét. Ez a titok nyitja — magyarázza Nagy Lajos.

*

A szigorú fegyelemnek leginkább Hajkó János brigádvezető az ösztönzője. Eleinte nem is igen értettek vele egyet, de csakhamar belátták, hogy így van rendjén a dolog. Az eredmény hónapról hónapra észrevehető volt a borítékban, az elismerések is sorban követték egymást. Csak néhány ezek közül: hétszer kapták meg az aranykoszorús jelvényt, háromszor a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Hajkó JáSegítenek az ácsoknak is

varészt több mint 10 éve vannak együtt, megismerték egymást, tudják ki milyen feladatot vállal a legszívesebben. Mert a kőművesek ma már nemcsak falaznak és vakolnak, hanem sok minden mást is csinálnak. Egyebek közt — mint ahogy most is — UNIVÁZ-elemeket szerelnek, továbbá segédkeznek az ácsoknak, az üvegezőknek, csempéznek, mozaikot raknak. Szóval univerzális építőkké váltak.

Mondja is Szakái István:

— Ha én családi házat építenék, nem hívnék csak ácsot, villany- és vízvezeték- szerelőt. Húsz év alatt minden más munkát megtanultam. Igaz, a tudásért alaposan meg is kellett dolgoznom.

*

Puskás Károly fiatal ember. Mint más hasonló korú, ő is szeretne szép lakást, aminek az árát azonban csak lassacskán tudná megtakarítani a saját és a felesége keresetéből. De úgy számol, hogy két év alatt mégis csak elkészül a családi ház, mert az anyag már nagyrészt megvan. A munkában pedig segít majd az egész brigád, mint ahogy már tíz társának épült így családi ház.- Persze, akkor ő sem maradt ki a résztvevők sorából.

— Csak étkezés és víz jár az építőknek — mosolyog

szecsapják” a munkát. Az általánosítás nem tetszik Nagy Lajosnak. Meg is jegyzi:

— Csak jönnének ide, és megtudnák, mi a valóság.

Fejes András közbeszól:

— Szárítaná a bőrét ebben a nagy forróságban ezen a tetőn, ahol most állunk. Munka nélkül is elege lenne. De mi kénytelenek vagyunk „hajtani”, mert amit megcsinálunk, csak azért jár pénz.

Vida János művezetőnek is van mondanivalója.

— A költségvetés pontosan meghatározza, hogy mondjuk egy-egy panel elhelyezéséért mennyit lehet fizetni. Fillérre van kiszámítva minden, mellébeszéd nincs.

— Mi történik, ha valami miatt nem lehet dolgozni? — fordulok Nagy Lajoshoz.

— Amikor például nincs anyag, más munkahelyre csoportosítanak minket. Az ilyen mozgásokra mi is ráfizetünk, a vállalatnak sem válik a javára. Szerencsére ritkán fordul elő, mert ma már szervezettebb a termelés.

*

— Tehát rendszerint jó ütemben lehet dolgozni? — kérdezem Fejes Andrástól.

— Lehet. Annyira, hogy kifárad és jót alszik utána az ember. De pénz is jobban van. Leihatja magát az, aki akarja ... Persze tejjel, vagy más üdítő itallal — tréfálkozik.

— Talán csak nem antialkoholisták?

— Azok éppen nem vagyunk, mert május 1-én vagy az építők napján megiszunk egy-két pohár sört. Vagy amikor Zsóri Mártonnak a lakodalma volt Üjirá- zon (mert ő odavalósi), szombat déltől vasárnap délig tartott a dínom-dánom. Nagyot mulattunk mindnyájan. Dé itt az építkezésen meggy Márkát iszunk — mondja, s előveszi az üres literes üveget.

Sok nagy munkában részt vettek már. Ott voltak egyebek között a Békéscsabai Konzervgyár tésztaüzemének, a Kner Nyomda külső raktárának, Gyulán a SZOT- üdülőnek, a művelődési háznak, és majd minden lakóteMár az emeleten tartanak

nőst a Munaa Érdemrend bronz fokozatával tüntették W. Nagy Lajos háromszor, Szakái István kétszer lett kiváló dolgozó. Jócskán részesültek pénzjutalomban. Kétszer még az OTP is megjutalmazta őket, mert határidőre és kifogástalan minőségben fejezték be egy-egy lakóház építését.

A szép sikerek hatására egyre jobban összekovácso- lódott a 18-tagú brigád. JaPuskás Károly, mert — mint mondja — ilyen a megállapodás közöttük.

Bizonyára ez a kölcsönös segítés is vonzóvá teszi a brigádot, mert volnának, akik szívesen beállnának közéjük, de üres hely nincs. A legtöbben a fegyelmet, a rendet is szeretik, ami szintén megtalálható itt.

Többször elhangzik olyan megjegyzés, hogy az építők csak „kerülgetik” meg „öszFotó: Martin Gábor

lepnek az építésénél. Soha nem vblt kifogás a munkájuk és a magatartásuk miatt, elismerést viszont sokszor kaptak. S büszkék arra, hogy közülük néhányan előléptek. Tóth János ma már építés- vezető, Dobák György főművezető, Kónya Géza, Szöllősi Sándor és Nagy Imre pedig művezető.

Mind az öten a Hajkó-bri- gádból kerültek ki.

Pásztor Béla