Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
1978. június 10., szombat o Díjkiosztó ünnepség Kardoskúton 1,2 millió hektoliter tej megyénk Szemeiből és a kisgazdáktól Mérleg a második félidő előtt... Tej, tejtermelés. Nem hiszem, hogy e két szót különösképpen meg kellene magyarázni. Mint a legegészségesebb folyadék, vagy belőle készült sokféle étel nélkülözhetetlen szerepet tölt be étrendünkben. Fontosságát kiemelve megállapíthatjuk: immáron kétéves az a határozat, amely megfogalmazza termelésének gyors ütemű növelését. A határozat végrehajtásáról kapunk képet akkor, amikor megvizsgáljuk, milyen eredményeket értek el gazdaságaink, kistermelőink az elmúlt esztendőben is meghirdetett megyei tejtermelési versenyben. Tegnap délután Kardoskúton, a Rákóczi Tsz ebédlőjében találkoztak a mezőgazdasági nagyüzemek igazgatói, elnökei, állattenyésztői, a kis- gazdálkodók a Békés megyei tej termelési verseny értékelő és díjkiosztó ünnepségén, amelyet a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya és a megyei állattenyésztési felügyelőség hirdetett, illetve rendezett meg. Deák Antalnak, az állat- tenyésztési felügyelőség igazgatójának megnyitó szavai után Frankó János, a megyei A húsprogram megvalósításának egyik fontos tényezője az olcsó, jó minőségű takarmány biztosítása; igen nagy szerep jut ebben a gyepgazdálkodás fejlesztésének. Ehhez azonban elsősorban legeltetésre, szenázs és fűliszt készítésére egyaránt alkalmas, bőven termő fűfajtákból kell elegendő mennyiségű és minőségű vetőmag. — Takarmányfű és parkkultúra nemesítésben nemzetközi vonatkozásban is figyelemre méltó eredményeket értünk el ,az utóbbi években — mondja erről dr. Ja- novszky János, a Szarvasi Öntözési Kutató Intézet tudományos kutatója. — Meglevő fűfajtáink termőképességét, kedvező beltartalmi értékét, szárazság-, só- és fagytűrőképességét, jó víz- hasznosítását és hosszú élettartamát illetően nemcsak a hazai gyakorlat, de számos külföldi fajtaösszehgsonlító kísérlet (Szovjetunió, USA, Kanada, NSZK, Svédország, Hollandia, Anglia) eredménye is igazolja. Kutatói munkánk során arra törekszünk, hogy a nemesítési alapanyag lehetőleg hazai származású legyen, ökológiai viszonyainkhoz jól alkalmazkodjék. Gyepnövény-nemesítésben csupán 1975 óta nyolc fajtajelöltünk részesült államilag elismert fajta minősítésben. Csak a legjobbakról szólnék pár szót. — A Szarvasi—50 zöld pántlikafű kísérleti és nagyüzemi eredményei azt igazolják: potenciális termőképessége minden eddigi ismert fajtáét felülmúlja. Gyors fejlődésű, jól sarjad, télálló. Az öntözést fokozottan meghálálja, de a szárazságot is tűri. Intenzív termesztésben hektáronként 1000—1500 mázsa zöldtermést ad. Minőségben, termőképességben az amerikai és kanadai fajtákat is felülmúlja. — A Szarvasi—53 törpe magyar rozsnok az utóbbi évek egyik legígéretesebb nemesítési eredménye. Kizárólag legelő típus. A rágást, taposást jól bírja. Hosszú életű, dúsan leveles. Nyersfehérje- és karotintartalma igen magas. A fent említett két szarvasi fajta 1978-tól magyar standardfajta is egyben. — A parkfűnemesítés legtanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadója ismertette a szarvas- marha- és tehénálomány alakulását jellemző mutatók változását és a tejtermelés elmúlt évi fejlődését. Az ismertetőből megtudtuk, hogy tavaly, az év utolsó napján megyénkben mintegy 121 ezer szarvasmarhát tartottak — 1,5 százalékkal többet, mint amennyi a tervben szerepelt — s ebből csaknem 50 ezer volt a tehén és előhasi üsző — 8,5 százalékkal több, mint amennyit célul tűztek ki. Az egy tehénre jutó tejtermelés az előirányzott 2850 liter helyett 3342 liter volt. Ezzel Békés megye harmadik az országos ranglistán. A tejfelvásárlásban azonban megyénk az első helyen áll, a tervezett egymillió hektoliter tej helyett 1,2 millió hektolitert vásároltak föl a termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól, illetve a kistermelőktől 1977-ben. A szarvasmarha összlétszámá- nak alakulásában megyénk a második helyen áll az országban. Az üzemi, illetve egyéni verseny ismertetése mellett a legjobban gazdálkodók értékes díjazásban részesültek. A jelentősebb hazai bázisa a Szarvasi öntözési Kutató Intézet. E kategóriában négy államilag elismert fajtával rendelkezünk. A Sztár a ta- rackos tippan például magas borítottsági értéket ad, tiprást bíró gyepalkotó. Egy négyzetméterre jutó vegetatív hajtások száma 79 ezer, míg a nemzetközi standard amerikai Merion réti perjéé mindössze 14 500. Gyepszőnyeg készítésére kiválóan alkalmas. Vetéstől számítva 10—12 hét múlva felgöngyölíthető s végleges helyére telepíthető. Fenntartása olcsó, mert évente 3—4-szeri kaszálást igényel, míg az eddig ismert fajtákat 7—8- szor nyírták. Mi nagyon örülünk annak, hogy a parkokban, játszótereken fűre lépni szabad. Városok parkosítására, árvédelmi töltések füvesítésére és egyébb célra szeretnénk jó sok parkfüvet adni. győztesek és a helyezettek díszes kupát, oklevelet, s pénzjutalmat vehettek át. A különdíjat, vagyis a megyei nagydíjat a Szeghalmi Állami Gazdaság érdemelte ki, amely az országos versenyben is előkelő helyet foglal el. A megyei versenyben az egy tehénre jutó legtöbb tejet termelő üzem a Kardoskúti Rákóczi Tsz volt 1977- ben. A 100 hektár mezőgazdasági területre jutó árutej mennyiségi versenyében első helyet a Mezőhegyesi Állami Gazdaság érdemelte ki, 100 hektáronként 67,2 ezer liter tejmennyiséggel. Az előző évhez viszonyított tejhozam növelésében a végegyházi Szabadság Tsz volt az első, ugyanis több mint 137 százalékkal növelték a leadott tej- mennyiséget. Az egyéni gazdálkodók közül a szeghalmi Csiga Imre volt a legtöbb árutejet értékesítő kistermelő, aki az év folyamán csaknem 35 ezer liter tejet adott át a népgazdaságnak. Az egy tehén után a legtöbb tejet átadó verseny győztese ifj. Petrovszki Ádám lett, aki tehenenként 7935 liter tejet értékesített az elmúlt esztendőben. — A tudomány természetesen nem lehet öncélú. Csak akkor eredményes a nemesítő munka, ha a gyakorlatban realizálódik. A gyepve- tőmaghiány megoldására vállalkozott az Alföldi Gyep- vetőmag-termesztési Rendszer. Rendszergazda a Középtiszai Állami Gazdaság, amely 55 társgazdasággal nyolcezer hektáron termelt gyepvetőmagot. E rendszer- ben a Szarvasi Öntözési Kutató Intézetben előállított 13 államilag elismert fű- és pillangós fajtából termelnek vetőmagot. A gyepvetőmagtermesztés technológiáját intézetünk dolgozta ki. A rendszer igen eredményesen hasznosítja szaktanácsainkat, s a kutatóintézet két évtizedes gyakorlati eredményeire épül. Kitűnő partnerünk a gyep- vetőmag-szaporításban és -értékesítésben az Országos Vetőmagtermelő Vállalat. A fejlődés könyörtelen szükségszerűséggel tör magának utat. Az egyes ember életében ez természetesen nem mindig ilyen egyértelmű, különösen ott, ahol nem készítik fel a körülmények elkerülhetetlen változására az embereket. A tégla- és eserépipari vállalat gyáregységeiben azonban kielégítőnek mondható a politikai munka: a többség megérti a fejlődés következményeivel járó átcsoportosítások szükségszerűségét, mely az V. ötéves terv megkezdésekor egyik témája is volt a termelési agitációnak, a tervismertetéseknek. Arról volt szó, hogy a korszerűtlen üzemeket fokozatosan megszüntetik és helyettük korszerű gyáregységekben, modernebb körülmények között, a fizikai /munkát a legminimálisabbra szorítva folytatják a termelést. Ügy, hogy az átállások közben se csökkenjen lehetőleg a termelés mennyisége, ugyanakkor nőjön a termékek választéka, magyarán: gazdagodjon a termékstruktúra. Nos, az ötéves tervidőszaknak éppen a felénél tartunk. Hogyan valósultak meg a fenti célkitűzések megyénk téglaiparában? — erre kerestünk választ a vállalat gyáregységeiben. ♦ Resetár György égető a 3-as számú kemence előtt (a Csaba II. gyárban) früstököl. Szalonna, kenyér, vöröshagyma a reggeli. A kemence tűz alatt áll, s amíg nem kell tovább tolni a „gázszekeret”, van idő. — Ahol most dolgozom, ez a Latinka Szocialista Brigád. Korábban a 4-es kemencénél a Petőfi brigád egyik alapító tagja voltam. Csakhogy az a brigád „szétment”. A vezetője, Kocziha György is idejött át, a többiek meg az új gyárba, meg az alagútkemencéhez kerültek... Tavaly már csak egy tűzzel működött a 4-es kemence, ebben a hónapban pedig teljesen leáll. Nincs új jelentkező ilyen fizikai munkára, mint az égetés. — Igen — veszi át a szót Varga Sándor művezető. — Ez az egyik oka annak, hogy fokozatosan megszüntetjük a hagyományos termelést, és ezzel az egészségre nagyon ártalmas munkahelyeket... — És a másik ok? — Az pedig abból adódik, hogy az élet változásait követni kell. Ma már egyre kevesebb cserepet használnak az építkezéseken, hiszen például a modem sok szintes házak teteje lapos. A kisméretű téglát is csak a kis- lakásépítök igénylik, a modem építési technológiák a panelekre, a házgyári elemekre alapoznak. Ez tőlünk is követeli a termékstruktúra változtatását, termékeink választékának bővítését... — Csak az a bökkenő, hogy mindennek a megvalósítása az itt dolgozó emberek ide- oda mozgatásával, átcsoportosításával jár — mondja Resetár és hozzáteszi: — képzelje el, aki 25 éve egyazon munkahelyen dolgozik, mit érez, ha máshova kell mennie. De hát, belátjuk, szükséges ez, merthiszen ha a régin maradnánk is, nem tudnának termelni a csökkenő létszám miatt... — Ugyanakkor pedig az új gyáregységek hasonlóan létszámhiánnyal küzdenek. — Varga Sándor illusztrálja a helyzetet: Jelenleg 370-en dolgozunk a Il-es gyárban. Tíz éve még 600—700 volt a létszám. Két kemencénél korábban 140-en voltak, most 36-an. Az égetőbrigádok létszáma 8—8 fős volt. Jelenleg négyen maradtak összesen. Nem gazdaságos így a munka. ♦ Ezért tűztük ki 1980-ig azt a célt, hogy fokozatosan megszüntetjük a korszerűtlen, gazdaságtalan munkahelyeket, és ennek arányában növeljük a korszerű, modem technológiájú munkahelyeket — tájékoztat Peity Frigyes, a vállalat főmérnöke. önkritikusan folytatja: — ezt úgy szerettük volna megvalósítani, hogy közben ne csökkenjen a termelés. Sajnos, ez nem sikerült, mert a vártnál jóval nagyobb, évente mintegy 10—12 százalékos munkaerőhiány következett be az általunk elképzelt és számításba vett évi 3-4 százalékos helyett. Magyarán : évente 50—70-fős csökkenésre számítottunk és 200 lett. így aztán az új, korszerű munkahelyek lassabban (bár az eredeti ütemezésünknek megfelelően) épültek, mint ahogyan kényszerűségből megszűntek a hagyományos munkahelyek. A gyulai gyárban például nemsokára teljesen leáll a termelés, a munkaerőhiány miatt... — Milyen beruházások valósulnak meg 1980-ig, és hol tartanak teljesítésükkel? — Beruházásaink áttételesen érintik mind a húsz gyáregységünket és összesen mintegy 550 millió forintot tesznek ki — mondja Árendás Béla, a vállalat tervgazdasági osztályának vezetője. — Főbb beruházásaink közül az ötvenmilliós költséggel megvalósított szentesi rekonstrukció már befejeződött. 130 milliós ráfordítással folyamatban van a Békéscsaba II. gyár rekonstrukciója, valamint 50 milliós költséggel a központi gépgyártó fejlesztése. Legjelentősebb pedig a 320 milliós költséggel épülő új, modem Békéscsaba IV. téglagyár. Ügy terveztük — mint erről már szó esett —, hogy a kapacitásbővítések, illetve a korszerűsítések fedeznék a hagyományos gyárakban a létszámhiány miatt jelentkező termelési kieséseket. A húsz gyáregységünktől elvárt és a szükségleteket is kielégítő mintegy 250 millió darab égetett tégla a kívánt meny- nyiség, amit 1980-tól biztosítani szeretnénk. Az ötéves terv első felére (tehát mostanra) ütemezésünk szerint 227 millió darabot kellene gyártanunk. Ezzel szemben a tény csak 215 millió. Ebben jelentkezik a nem várt mértékű létszámhiány miatti elmaradásunk. — Ezért módosítottuk is a beruházási tervet: a 4-es számú gyárunk, amely az eredeti tervezés szerint csak a VI. ötéves terv első évében lépett volna a termelésbe, már 1980-ban termelni fog. A „gyorsmérleg” képet rajzol a megvalósult elképzelésekről. Ezek szerint a szentesi rekonstrukció tavaly óta mintegy 10 millió kisméretű téglaegységgel többet termel, mint korábban: A Csaba II- ben jövőre fejeződik be a korszerűsítés s akkor a jelenlegi 20 milliós kapacitás helyett 40 millióra bővül a teljesítőképesség (természetesen úgy, hogy közben leállnak a korszerűtlen kemencék), 1990-ig pedig valamennyi korszerűtlen, gazdaságtalan munkahelyet megszüntetnek a vállalatnál. A nagy nehézségek közepette megvalósuló rekonstrukció a vártnak megfelelően korszerűsítette már eddig is a gyártást, bővítette a termékskálát. 1975 óta gyártják többek között a keresett festett cserepet, valamint az Alfa-családhoz tartozó nagy üregtérfogatú téglákat és más falazó elemeket. — A vázolt nehézségek, melyekhez az árváltozások begyűrűzése, a piac hullámzása járult, kedvezőtlenül befolyásolták a pénzügyi, gazdasági helyzetünket —mondja a tervgazdasági osztály- vezető. — Emiatt gazdálkodásunkban több hitel felvételére kényszerültünk, ami viszont a nyereségszintünk csökkenéséhez is vezetett. Ennek ellenére — ha figyelembe vesszük a növekvő munkaerőhiányt — a műszaki fejlesztés jelentős, mintegy 3-4 százalékos termelékenység-növekedést eredményezett. De azt sem hallgathatjuk el, hogy a jelentős beruházások, s a többi felsorolt tényező, termékeink önköltségének a növekedésében is jelentkezik, így természetesen az árainkban is. ♦ — Egy biztos! — mondja Varga Sándor művezető, akinek már a nagyapja is a téglagyárban dolgozott: — öregjeink ma nem ismernének rá a modern gyárainkra. Régen a tüzet vitték egyre tovább az agyagra. Most az áru „megy” kocsikon az égetésnél, és ami a fő: gáz fejleszti a tüzet. Forradalmi változás ez! Korábban heten fogták meg az agyagot, míg tégla lett. Most ketten nyúlnak hozzá, a félautomata alagútkemencénél. De ha befejeződik a rekonstrukció itt is, senki sem fog az agyaghoz nyúlni, csak a kőmíves. Gép csinál majd mindent, automatikusan... — Szóval félúton vagyunk ebben is — így Resetár György. — De azért közben állandóan könnyül a munkánk és nő a keresetünk. 1975-ben 14 Ft volt az átlagórabér — ugye, Varga elvtárs? Most 16.50 forint. És tavaly óta havonta 900—1000 forinttal több fizetést kapunk műszakpótlék címén! Igaz, a modernebb munkahelyek szokatlanok azoknak, akik évtizedeken át megszokott környezetben dolgoztak. De könnyebb, gazdaságosabb ott a munka, és az oda kerülő brigádtagak biztosan megtalálják helyüket az új szocialista közösségekben is... Varga Dezső — Ary — A Dunán végeznek mérési gyakorlatot a műszaki egyetem építőmérnöki karának harmadéves hallgatói. Megállapítják a folyó sebességét, mélységét, áramlási viszonyait (MTI-fotó, E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Füré lépni szabad A tudomány vívmányai a gyepgazdálkodás fejlesztésében
