Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
1978. június 10., szombat iZHilUKEM A Sárköz szívében, Deesen él és dolgozik — mint a járási művelődési központ művészeti előadója — Decsi Kiss János. Szabad idejében ötletgazdag textil faliképeket alkot, amelyeknek anyagául kender zsákvásznat és köteleket használ. Decsi Kiss János önálló zsáktextil-kiállításra készül (MTI-fotó — Danis Barna felvétele — KS) „Együtt — egymásért” és „Készüljünk együtt” A Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei tanácsa és a Békés megyei Pályaválasztási Intézet az Együtt — egymásért mozgalmi év feladataihoz kapcsolódóan pályaválasztási játékot hirdetett a tanév elején megyénk 5. osztályos rajai számára. A négy fordulóban a pajtások sok érdekes feladatot oldottak meg, szép eredménnyel. Szakmák jellegzetességeiről, saját tulajdonságaikról szerezhettek ismereteket különböző módon, rejtvényeket fejtettek meg, könyveket olvastak, foglalkozásokat reprezentáló tárgyakat készítettek. A beküldött pályázatok értékelése fordulónként történt, s mindenkori első három helyezett raj könyveket, játékokat kapott jutalmul. Csütörtökön ünnepélyes eredményhirdetésen vették át a legjobb eredményt elért rajok a békéscsabai Ku- lich Gyula Ifjúsági és Üttö- rőházban az értékes díjakat. A játékban részt vevő 32 raj közül az első helyen a békési 3. sz. iskola II. Rákóczi raja végzett. Holtversenyben 2—3. a békési 3. sz. iskola Petőfi és az orosházi 3. sz. iskola Darvas József raja, negyedik a csa- nádapácai Móra Ferenc raj. A kisegítő iskolák 7—8. osztályos rajai számára meghirdetett Készüljünk együtt pályaválasztási játék célja szintén az volt, hogy a pajtások pályaismereti, önismereti szintje növekedjék, s minél több élményt nyújtó tapasztalatot szerezzenek a számításba vehető szakmákról. Itt is négy fordulóban végezték el a pajtások a változatos feladatokat, hasonlóan az előző pályázathoz. A résztvevő 9 raj közül négy értékes jutalmat kapott: az első helyezett mezőberényi Auróra, a második tarhosi II. Rákóczi, a harmadik békési Gagarin és a negyedik békéscsabai Móra Ferenc raj. A játékot szervező, irányító rajvezetők könyvjutalomban részesültek. A két rendezvényt több tréfás játék, daléneklés, filmvetítés, sportvetélkedő tette hangulatossá, maradandóvá a résztvevő 120 pajtás számára. Selmeczi László TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 34. A szobában gólyalábú ágyak, nagy rózsákkal festett végűek. Sublót meg kanapé. Ilyent még nem is láttam, mióta kétágú vagyok. Gavallér sógornak van ugyan rendes házbelije, de azt szögedi tislér sikerítette neki nagy pénzekért, fényes, mint az üveg. Magasra rakott párnázatok benne, var- rottas végűek. Amulok egy szemhunyorításnyit a tren- cséni emberre, hogy a gyertya kapjon a derekadba, hát így lehet is szépen élni, ha ilyen ágyba való himmi- hummi veszi körül az ember gyerekét. Én ennél többre hogy gondoltam volna. De nem a dé- vánkozásért jöttem ám ide, hanem hajtsunk, mert fa hegyében leskelődik immár a nap. Pedig estig egy holdat felszánthatunk, ezzel a kiabrakolt négy katonaiéval. Nem volt könnyű. Azt a tájékot olyan feketeföldek ülik, mint az öntött szurok. Ahogy az eke kiborítja, csak csillog a napon, akár a szalonna. A katonalovakat meg vezetni kell. Nincs kocsirúd közöttük, csak ténfereg- nek a borozdák között. No, vezeti a Misa gazda, mert úgy hívják az' én trencséni emberemet, hogy Szekula Misa. Dolgozunk olyan szép egyenes barázdákat húzva, magam is meggyönyörködöm. Amúgy is olyan gyönyörködő koromban voltam, akár egy asszony látásától elszaladozik az a kicsi esze. Kokora Velizárnak, meg Csőke Gyurkának a szava után valami tudalmam volt a szoknyásokról, de hát mikor lát a csikós asszonyi népet? Közelről meg az én koromig soha. No, nézem, irigylem Misát. „Érettségivel fejeződik be igazán a szakmunkások képzése” Beszámoló párttaggyűlés a gyulai szakmunkásképző intézetben Ezekben a napokban az iskolák tájékán már igenigen vakációs hangulat uralkodik. De az év végi szünet egyelőre még csak a diákoknak jelent pihenést, a pedagógusokra nehéz feladatok várnak: a tanulók munkáját értékelő konferenciák, az érettségiztetések, a szakmunkás-vizsgáztatások, de mostanában rendezik a pedagógus pártalapszervezetek is beszámoló taggyűléseiket. Gyulán a 613-as Szakmunkásképző Intézet kezdte a sort. Csütörtökön délután találkozott a közel 50 párttag, hogy megvitassa a vezetőség beszámolóját az ebben az évben végzett pártmunkáról. Még a taggyűlés kezdete előtt beszélgettünk Rácz Károly párttitkárral a szervezeti életről: — Az iskola pedagógusainak, dolgozóinak egyharma- da párttag. Politikai iskolázottságuk lényegesen magasabb, mint a pártonkívülieké, csupán hat embernek nincs ideológiai végzettsége — mondja Rácz Károly. A marxista—leninista esti középiskola, vagy az egyetem és a szakosító ismereteit majd mindnyájan elsajátítottuk. Persze a pártonkívüliek szakmai, politikai műveltsége is nagyon fontos, hiszen a tanulók helyes neveléséhez ez a tudás nélkülözhetetlen. Éppen ma reggel gratuláltunk két fiatal kollégának, akik jól megérdemelt diplomájukat hozták haza az egyetemről. Az önképzést is nagyon fontosnak tartjuk, és az iskolavezetéssel közösen teremtjük meg a feltételeit. — Egyre nagyobb tudásra, energiára, korszerű szemléltetőeszközök sorozatára van szükségünk, mert sajnos általános tapasztalat az, hogy a hozzánk kerülő gyerekek előképzettsége egyre gyengébb. Hiányos tudással, és a tanulás iránti közömbösséggel is meg kell birkóznunk, ötven általános iskolából nagyon különböző felkészültséggel kerülnek hozzánk a diákok, és ez nem feltétlenül az általános iskolák hibája. Amikor három év alatt sikerül a diákokban felébreszteni a tanulási kedvet, annyira, hogy a szakmunkásvizsga után beiratkoznak az érettségit kínáló 3 éves szakmunkások szakközépiskolájába, az a legnagyobb eredményünk, és igazi „sikerélménye” minden itt dolgozó pedagógusnak. Tulajdonképpen az érettségi vizsgával fejeződik be szerintünk a szakmunkások képzése. A pártvezetőség beszámolója részletesen ismertette az iskolai oktatás, nevelés minden örömét és gondját: az öreg iskolaépület hátrányait, a sok-sok építő-szépítő társadalmi munkát, a demokratikus iskolairányítás eredményeit, a pártellenőrzés, beszámoltatás területeit, a döntő fontosságú beiskolázási feladatokat, a munkásnemzedékek tanításának felelősségét. Igen sok társadalmi szerv helyi csoportja segíti az intézeti munkát: az MSZBT-tagcsoport a szocialista hazafiság és internacionalizmus eszmeiségét, a szovjet nép életét ismerteti- meg a diákokkal, az MHSZ helyi csoportja az Ifjú Gárda kiképzésében vesz részt, a fiatal pedagógusok KISZ- szervezete szakmai felkészültségével az ifjúsági alapszervezeteket támogatja, a szakszervezet a jó munkahe-, lyi közérzet kialakításán munkálkodik. A beszámoló értékelés summája szerint 47 kommunista dolgozik az intézetben, de tagkönyv nélküli kommunista sokkal több van. A sok-sok értékes hozzászólás gondolataiból néhányat idézhetünk csupán: Kesztyűs Lajos tanár: — Juttassunk gyerekeinkhez több újságot, több információt, hogy tájékozottabbak legyenek az ország, világ dolgairól. Szeptember 1-től fokozatosan szervezzük diákjainkat a szakszervezetbe, hiszen hamarosan munkás- fiatalok lesznek ők is. A felnőttoktatásban szívesen veszünk részt, de a szakmunkások szakközépiskolájában nagyobb öröm tanítani, mint máshol, hiszen az idejárók- nak alaposabb, komolyabb tanulásra enged időt a három képzési év. Arra vigyáz- Aunk kell, hogy minél kevesebben morzsolódjanak le az osztályoktól, legyen kedvük, erejük a felnőtteknek a rendszeres tanuláshoz a munka mellett is. Marsi László tanár: — A szakmájukat szeretik a tanulóink, szívesen, lelkesen dolgoznak a gyakorlatokon, de a társadalomtudományi ismereteket (például a történelmet) is meg kell velük szerettetni. Kozma Antal, a városi pártbizottság munkatársa: — Kevés ahhoz egy beszámoló, hogy a szerteágazó munkát érzékeltesse. Mindig kevesebbet lehet elmondani, mint amennyit az itt dolgozók elvégeztek. Ebben az intézményben a legfontosabb cél, hogy az ideérkező tanulókat az itteni lehetőségek között készítsék fel legjobban jövendő munkájukra. A tantestület és a pártszervezet tevékenységét nem lehet szétválasztani, így mindnyájuk eredménye az intézet társadalmi nyitottsága. Az, hogy az üzemekhez fordultak, s ilyen módon egyre több tanműhelyt alakítottak ki a munkahelyeken. Ma már majd minden szakmunkás- tanuló mellett munkás szakoktató is áll. Ez a beszámoló párttaggyűlés igen sok segítséget adott az iskola vezetőinek, de maguknak a tanároknak is, a vitázók aktivitásával, az elmúlt tanév tapasztalatainak összegzésével. Remélhetőleg a megye többi oktatási intézményében is őszintén elmondják véleményüket a párttagok, hiszen csak így érdemes. Bede Zsóka Négy arany okleveles középiskolai kollégium Június 8-án délelőtt a békéscsabai Kulich Gyula Leánykollégiumban került sor a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Békés megyei KlSZ-bizott- ság felügyelete mellett bonyolított középiskolás kollégiumok megyei versenyének értékelésére. A 16 benevezett kollégium munkáját, a verseny eredményeit Németh Lajos, a megyei tanács csoportvezetője értékelte. Többek között kiemelte a résztvevő kollégiumok önkormányzati tevékenységében tapasztalható jelentős minőségi javulást, valamint örömmel állapította meg, hogy a szakmunkásképző intézetek kollégiumaiban is jelentős mértékben fejlődött az önkormányzati szerv önállósága. A díjakat dr. Szemenyei Sándor, a Békés megyei KISZ-bizottság munkatársa adta át. A szoros versenyben négy kollégium arany, 4 ezüst, és 3 bronz oklevelet érdemelt ki. Arany oklevéllel díjazták a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium leánykollégiumát, a szabad- kígyósi szakmunkásképző intézet kollégiumát, a békéscsabai Kulich Gyula leánykollégiumot, valamint a kétegyházi szakmunkás- képző intézet kollégiumi közösségét. A négy nyertes kollégium, négy-négy ezer forintos pénzjutalomban is részesült. Megtermett egy ember, s ahogy lépdel testére feszülő gúnyájában. láthatom, hogy formás is, ahogy ,a mesék embereit rajzolják. Ahogy nekibuzgolódtunk a munkának, csak azon kapjuk magunkat, hogy Szeku- láné szép asszony odaköszön nékünk, kezében az ebéd bugyrai fehérlenek. Hogy körülfogtam én azt az asszonyt eszem tiszta hurkoló árkányaival. Nekem ilyen feleségem lesz! Ilyen fényes hajú, tiszta, rúzsaké- pű, mosolygós, odafigyelő, uraszerető, vele mindenben együtt rezdülő. Aki így tud húsos káposztát főzni, így kínálni! S mindjárt kétségek is csavarintottak a hurkoló árkányomon, hogy ugyanvalóst terem-e olyan lány, megismerem-e valaha? Estére, hogy asztaluknál elnyalom a kanalat, Misa invitál ám a másik szombatra szántani. Persze, ha a fi- zettséggel, meg az egyebekkel elégedett vagyok, mondja a felesége szájával szólva. Nem alkudozok, magam mutatása ez nékem. Az ördög is megúnja örökké egy tönkön ülni! Amit tettem, segítségül tettem, meg előre odahozta a csobolyó pálinkát, hát egy szakasz katona beszekszinál abból kétszer. ; Ha meg csínján bánunk ve- • le, kitart egy hónapig is. S Lökdeljük aztán egymás elé ; a szavakat. Fizetséget nem ; kívánok, de akár reggel | kezdhetjük a kukorica alá való ugarlást. No, azt meg Misa nem kívánta. Pihenni kell embernek, állatnak. Ö. mondom, a mi kenyérkeresetünkben nincs pihenés. A ló nem kérdezi, milyen napra virradunk. Eszik vasárnap úgy, mint szerdán. Erre rászokik a csikós annyira, észre se veszi, micsoda napok következnek egymásra. No, nagy néha, mikor úgy szolgál a szél, Makó környéki járkálásunkban elversel ünnepeken a Csanádi káptalan harangszava a pusztákba, hát akkor fölneszelünk. hogy tán valaki meghalálo- zott, vagy valami ünnepre ébredtek odabent. De annál különben csak akkor ünnepelünk, ha kiméri a sors az ökot. Jó vásárt csapunk, szépen eredeznek tanultsásban a lovak, s elégedetten viszik ki kezünk alól az inspektorok. Meg nagy ritkán a kocsmákban. Olyankor nó- táznak is, akár két napot egymásba ragasztva, mert van kidanolni való okunk százféle: (Folytatjuk) HANGSZÓRÓ Ami a számok mögött van Csöng a telefon. Legalább öt-hat nagy üzemben érdeklődik a rehabilitácis bizottság iránt a riporter. Van ahol nem is tudják kihez kapcsolni, annyira ismeretlen számukra a fogalom. S ha mégis sikerül... az információ semmitmondó. Ezzel kezdődik hétfőn este Bakonyi Péter közvéleményt fölrázó riportja. A rehabilitációról. Egy időben az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának a fenti témával foglalkozó albizottsá- gi ülésével. Mi is ez a szó tulajdonképpen? Orvosi értelemben az Értelmező ázótár szerint: A munkaképesség helyreállítása, illetve a csökkent munkaképességűeknek nekik megfelelő munkakörben való foglalkoztatása. Hány embert érint Magyarországon? Becslések szerint hat—nyolcszázezer embert. Még ha a kevesebbet vesszük is valóságosnak, igen nagy szám. Felét a született fogyatékosok teszik ki, a többit pedig a rokkant nyugdíjasok. A rádió szerint ők, a leszázalékoltak közel négyszázezren vannak. Továbbiakban a riport mindenben alátámasztja az albizottság megállapításait. Körülbelül csak 10 százalékuk tevékenykedik a szakmájában, 20 százalékuk alacsonyabb szintű munkát végez, 70 százalékuk pedig nem dolgozik. Annak dacára sem, hogy még 1967-ben rendelet jelent meg foglalkoztatásukról, a társadalomba való újbóli beilleszkedésüket segítendő. A rádió műsora rengeteg embert szólaltatott meg. Üzemek, tanácsok, orvosszakértői bizottság, az országos rehabilitációs intézet nevében mondtak véleményt, sőt maguk a súlyos mozgássérültek is nyilatkoztak. Mindenki a maga szemszögéből, végül kettős kép alakult ki. Orvosi és gazdasági. De ezek is tovább oszlanak, mert orvosi munka a bármilyen okból sérültek gyógyítása, és ugyancsak az maga a rokkantság megállapítása és a felülvizsgálatok. Csalk míg az egyik harc — méghozzá kemény küzdelem — a beteg testéért, leikéért; a másik rendeletek végrehajtásával kapcsolatos. Utánuk következne az életbe való visszatérés: megtalálni azt a helyet, ahol nem csökkent értékű munkát képes valaki produkálni. S ez nemcsak egyéni érdek, hogy teljes embernek érezhesse továbbra is magát, hanem népgazdasági is, a mai nagy munkaerőhiány mellett. Ám, mint az országggyűlési albizottság is megállapította: „A társadalombiztosítás rendszere nem teszi érdekeltté a rokkantakat abban, hogy munkát vállaljanak, s a munkáltatók is kevéssé érdekeltek foglalkoztatásukban.” S hogy ennek ellenére is vannak jó kezdeményezések, azt a váci példa mutatja. Az ottani kötöttárugyár üzemorvosa dr. Czipri Borbála évekkel ezelőtt elindított egy fölmérést: adatlapot készítenek minden csökkent munkaképességű dolgozóról. Sajnos épp elég akad a három műszakos üzemben 20—25 éve dolgozó asszonyok között, főleg olyan gerincbeteg- ségűek, akik az ülőmunkát nem bírják. Az új munkakört megbeszélik velük, cél, hogy a termelésben maradjanak. De ennél is továbbmentek. A többi üzemmel együtt közös városi rehabilitációs ■ bizottságot alakítottak, s 651 munkahelyet tartanak nyilván, melyből 385 betöltött. A különbözet azért üres, mert a kereset kevesebb lenne, mint az előző nyugdíjalap volt. Erre keres megoldást javaslataival az országgyűlés illetékes bizottsága. Vass Márta
