Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

1978. június 6., kedd o felszeleteli, a hosszú vágat az úgynevezett levélvonalon, a rövid vágat, és ha ki nem szedi idejében, a fináncláb, a kocsány vonalon keletke­zik. Az egyik munkásnő meghallja, miről beszélge­tünk. — Vigyázunk mi a minő­ségre — kiáltja túl a zajt —, még azt is tudjuk, hogy a kocsányvágatból maximum 15 százalék kerülhet a ciga­rettába. o Felmegyünk az emeletre, gyártásán szólva ott van a gyártás. Itt is a gép dolga minden, az ember csak fel­ügyel. A szerkezet egyik vé­gén bemegy a papírcsík, a filter és a dohány, a másik végén kijön a cigaretta. Az egyik oldalon átlátszó dobo­zok — a bennük összetömö­rülő sok-sok füstölni való a méhkasra emlékeztet — kon- vejoron jutnak el a csoma- golóba. A minőségre egy­részt a gép felügyel, kidobál­ja magából a selejtet, más­részt ott vannak mégameó* sok, és a termelésellenőrző központ. A központban Darai Máriát találjuk. A vezérlő­pulton ott van valamennyi berendezés stilizált rajza, s a rajzban egy-egy piros lám­pa. Ha az izzó folyamatosan világít, akkor a gép mellett levők egy percen belül kija­vítják a hibát, ekkor csak az egyik számláló megy, ha villog a lámpa, akkor egy percnél tovább tart az „ope­ráció” és elindul a másik számláló is. Ilyenkor Darai Mária telefonért nyúl és megkérdi, hogy kellenek-e a szerelők, s ha igen, akkor egy másik hívás után azon­nal küldi őket. Amikor elal­szik a lámpa, megállnak a számlálók, addigra viszont rögzítették, hogy mennyi ideig állt a gép, és a mű­szakvégi összesítésből kide­rül, hogy mennyi cigaretta nem készült el, azaz, mek­kora a teljesítmény. Az egy percnél hosszabb állást oko­zó hibák a naplóba is beke­rülnek. tudniillik, így derül arra fény, hogy melyik be­rendezésnél milyen zavarok megszüntetésével lehet még folyamatosabbá tenni a ter­melést. Íme a DH a gyakorlatban! Követjük a cigarettát, a csomagolóba érkezünk. Az ' itteni gépeket is asszonyok állják, körül, az egyik keze­lőt Nagysolymosi Bélánénak hívják. — A nagyanyám kezdett itt, valamikor a harmincas években — magyarázza a piros fejkendős asszony. — Aztán idekerültek a szüleim, őket követtem én, és a fér­jem ugyancsak itt talált magának munkát. Sándor András megjegyzi, hogy gyakoriak a gyárban a munkásdinasztiák. Hogy mi­ért? Az elmondottakon túl talán azért, mert a gyárnak saját bölcsődéje, óvodája, sőt üdülője is van. S persze a kereset se rossz, Nagysoly­mosi Béláné például a do­hányipari szakiskoláért járó 200 forintos pótlékkal együtt havi 3200—3300 forintot visz haza. o Még egy emelettel feljebb ballagunk, megnézzük a fil­tergyártást. Ez is házi spe­cialitás: Kocsis József veze­tésével a gyár munkásai kí­sérletezték ki a legjobb mód­szert. A régi, a cigarettaké­szítésből kikopott berendezé­sek most a filtert ontják ma­gukból. És nem is akármi­lyet, mert a viszkózaműszál- ból gyártott füstszűrő meg­közelíti az acetát filter mi­nőségét, a különbség csak annyi, hogy az acetát drága, a viszkóz pedig olcsó. — Ezért keresik az egri Fecskét — zárja le a füst­szűrőkről szóló kiselőadását Sándor András. Kijövünk az épületből, megállók az utolsó DH-tábla előtt. A füstölésre szánt mil­liók már az első negyedév­ben túllépték az egymilliár- d°t- Braun Ágoston A nagykanizsai Alkotmány Mgtsz palini üzemegységében je­lenleg harmincezer pecsenyelibát nevelnek a Sárvári Ba­romfifeldolgozó Vállalat részére. A termelőszövetkezet ötéves szerződés alapján az idén összesen százhúszezer pecsenyelibát szállít a vállalatnak. (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Idén ötvenedik alkalom­mal kerül megrendezésre a poznani vásár, június 11. és 20. között. Magyarország a HUNGEXPO szervezésé­ben 2300 négyzetméter fe­dett és 300 négyzetméter szabad területen állít ki. A magyar részvétel célja: a szocializmus építésében elért eredményeink de­monstrálása, a lengyel pia­con kialakított jó kapcsola­tok további erősítése. Ez évben 23 magyar kül­kereskedelmi vállalat sze­repel kereskedelmi árube­mutatónkon. Az ötvenedik évforduló tiszteletére a magyar áru­skálát a lengyel—magyar kapcsolatok egykor és ma dokumentációs kiállítás egészíti ki. Június 15-én saj­tótájékoztatóval egybekö­tött magyar napot taranak. Évente 30 ezer hízott sertést ad majd a gyulai SERKlV Tizenhárom évvel ezelőtt Gyulán megalakult a SER- KÖV, a két helyi termelő- szövetkezet, a Munkácsy és a Köröstáj összefogásával. A megyében a kunágotai után a másodikként hoz­ták létre. Később a kor­mány által meghirdetett húsprogram új lehetőséget teremtett és úgy döntöttek élni kell ezzel, ezért szako­sított tenyészteleppé alakí­tották és hat évvel ezelőtt megépítettek egy 500 kocás seréstelepet, daráló- és keve­rőüzemmel. A meglevő épü­leteket is korszerűsíteni kel­■••••••«■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■•■■■a lett, s így 1977-ben és az idén a korábban épült öt, egyenként 600 férőhelyes szerfás sertéshizlaldát fel­újították. A SERKÖV 1974- ben a Húsipari- Tröszt által meghirdetett hízósertés-for­galmazási versenyben or­szágos ötödik helyezést ért el, amelyért 100 ezer fo­rint jutalmat kapott. A te­lepen dolgozó kollektíva évről évre növelte teljesít­ményét és tavaly már több mint 10 ezer hízott sertést adtak át a feldolgozóipar­nak. Árbevételük megkö­zelítette a 30 millió forintot, Szakszervezeti tag: 1908 óta Hetven esztendeje lett az inasból asztalossegéd, s ugyanakkor szakszervezeti tag Békéscsabán, Slimbarszíki János. Korához képest jól mozog, eldolgozgat otthon a kertben, az idén is maga ás­ta föl, pedig betöltötte a 87. évet. Három-négy évvel ez­előtt még úgy bírta magát, hogy házépítésbe fogott, s közösen el is készítették azt a testvérekkel, akik közül az egyik ács, a másik meg kő­műves. Büszke rá, hogy az ajtókat, ablakokat egyedül csinálta a kényelmes, tágas egyszobás, fürdőszobás ház­hoz. Mikor az életéről kezdünk beszélgetni, legelőször is megjegyzi: csak olyat mond el, amire biztosan emlékszik, hiszen hosszú idő áll a háta mögött, meg felejt is az em­ber. Vannak viszont olyan dolgok, amik örökre megma­radnak az emlékezetben. Ilyen a hármas jelszó, ami a mozgalomhoz vonzotta, s amiért tulajdonképpen belé­pett a Fásokhoz. A mostani Bartók Béla úton volt egy vendéglő, annak az egyik szobájában a famunkások egyesületének a helyisége. Az ablakára festették, hogy jól látszod jón kívülről: 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás. Ez volt a híres há­rom nyolcas. A rövidebb munkaidőért, az emberibb életért folyó harc jelszava. Hetven éve egyfolytában szakszervezeti tag, időnként a vezetőségbe is beválasztot­ták, s többször volt könyv­tárosa a csabai famunkások- nak. Esténként, de főleg szombaton jöttek össze a ta­gok beszélgetni, véleményt cserélni, tagsági díjat fizetni. Ö maga a szociáldemokrata pártnak nem volt tagja, de politizált, részt vett a har­mincas évek munkásmeg­mozdulásaiban és a válasz­tási harcokban. Mint aszta­los, huzamos ideig dolgozott a békéscsabai bútorgyárban, amikor az tönkrement, kis mestereknél. Felszabadulás után pedig az Állami Épí­tőipari Vállalatnál, ahonnan az eredmény pedig megha­ladta a 4 és fél millió fo­rintot. A hizlalásnál kedve­zően alakult a takarmány­felhasználás. A jelenlegi telep egyre inkább kicsinek bizonyul, különösen akkor, ha szám­ba vesszük, hogy az épülő húskombinát szomszédsá­gában van, s mint ilyennek a jövőben nagy feladatai lesznek az alapanyag-előál­lításban. A SERKÖV, mint a Békés megyei Agráripari Egyesülés tagja, a követke­ző években jelentős fejlesz­tés előtt áll. Ugyanis a BAGE jelentős korszerűsí­tést, beruházást tervez. Az elképzelések szerint a ha­todik ötéves terv során fel­újítás jellegű beruházással kívánják elérni, hogy a te­lep évente 30 ezer hízott sertést adjon át az iparnak. A már több éves eredmé­nyes munkájukat, most si­ker koronázta, a közelmúlt­ban ugyanis Gyulán, az Er­kel Művelődési Központban rendezett ünnepségen dr. Németi László, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának képviseletében át­adta Balázs Mihály telep­vezetőnek a Kiváló Vállal­kozás kitüntető címet. nyugdíjba ment, de ahova még sokáig bejárt dolgozni. Mindig nagyon szerette a szakmáját, most is azt mond­ja, nincs annál szebb, mint egy szép szobabútort, író­asztalt vagy különleges szek­rényt az elsőtől az utolsó mozzanatig elkészíteni. Gon­dosság, figyelem, ügyesség, nagy szakmai tudás kell a műbútorasztalossághoz és érzék, rátermettség, hogy a nemes anyag gyönyörű hasz­nálati tárggyá alakuljon át egy ember keze nyomán. Aztán élmények kerülnek : szóba. Jó is, rossz is. Mind a ; két háborút megjárta, a má- ! sodikat mint munkaszolgála­tos, és 45 tavaszán került ha­za. A régi május elsejék? A szabadba mentek ki. Fiatal­ja, öregje kirándult, így ün­nepeltek. És amit el nem fe­lejt, míg él: látta, hallotta Bokányi Dezsőt egy gyűlé­sen, még az első világháború előtt. Rengeteg ember jött össze a csabai vásártéren, s azzal serri törődtek, hogy a körzeti méntelep lovasai jár­ták körbe-körbe, fenyegető módon a tömeget. Azért sen­ki ott nem hagyta volna, mert Bokányinál szebben, jobban más nem tudott be­szélni. Mint igazi szónok, nagy hatással volt a közön­ségre, s reményt ébresztett, hogy a munkásoké a jövő, csak össze kell fogni. Ügy mondta, az összetartás, a munkásszolidaritás, a szer­vezettség megsokszorozza az erőt, s olyan lesz, mint a sok ágú kötél, amelyet nem lehet szétszakítani. Később hallották a rádióban beszél­ni, a Szovjetunióból. Emlékek villannak föl még innen-onnan. A régi barátok, szaktársak kerülnek szóba, akik közül már sokan eltá­voztak. Alig vannak már, akik együtt indultak, együtt harcoltak, együtt voltak fia­talok. Olyanok, mint a test­vérék, a szakszervezet nagy családjában, ahol otthon vol­tak egy egész életen át. Vass Márta Ügy tűnik, Egerben semmi sem történhet anélkül, hogy valami köze ne legyen a borhoz. A dohánygyár 1896- os alapítását például hatal­mas filóxéra jár vány előzte meg, amely elpusztította a szőlő nagy részét, s így a város gazdáinak többsége egyik napról a másikra ke­nyér nélkül maradt. Mentő­övnek épült a gyár, és ez volt a borvidék központjá­nak első jelentős ipari léte­sítménye. Ezren kaptak ak­kor munkát, többségükben nők, s a kezdeti időszakban az évi 40 millió szivart kéz­zel összesodró asszonyok szűkösen ugyan, de akár egy öt-, hattagú családot is el­tarthattak. Mindezt Huszti Ferenc termelési igazgatóhelyettes sorolja, szűkre szabott ide­je miatt meglehetősen kato­nás tempóban. — Az 1930-as években kezdődött meg a cigaretta- gyártás, 1938-ban 96 millió hagyta el a gyárat. Ez ma nem egészen négy napi ter­melésünk. Az igazi fejlesztés a hat­vanas évek közepétől a het­venes évek elejéig tartott. Műszaki felújítás alá von­ták a gyárat, az öreg falak között világszínvonalon levő technológiát honosítottak meg. A termelési érték öt­szörösére, a nyereség há­romszorosára növekedett, és Eger a filteres, valamint a minőségi cigarettagyártás fellegvára lett. Van ám itt azonban egy kulcsfontosságú fogalom, amelyről eddig nem esett szó, s ez a Dolgozz hibátla­nul ! munkarendszer, azaz röviden : a DH. — Mi kell a termeléshez? — kérdi az igazgatóhelyet­tes, és választ se várva már mondja is. — Anyag, mun­kaeszköz, szakmai tudás. Ki­nek a feladata mindezt biz­tosítani? A vezetőé! Ha te­hát valami hiba csúszik a számításba, akkor az, az esetek 70—80 százalékában vezetői hiba ... Megfigyelte már — dől előre a fotelban —, hogy ha otthon barkácsol és nincs megfelelő szerszáma, hibás az anyag, vagy nem ért ah­hoz, amit csinál, akkor mi­lyen könnyen napirendre tér az elfuserált termék fölött? De ha minden passzol, ak­kor lelkiismeretfurdalása van, mert elrontott valamit. Na, ez a DH! A rekonstrukcióról beszél­tem, s ezzel letudtuk a munkaeszközt és az anyag­ellátást, mert ha ez utóbbi akadozna, akkor az egész technológia nem érne egy fabatkát se. Maradt 'a szak­mai tudás. Nos, mi arra tö­rekedünk, hogy dolgozóink összes ez irányú igényének eleget tegyünk. Házon belül befejezhetik az általános is­kolát szakmát tanulhatnak. Ha valaki még tovább akar menni, az se akadály, előké­szítőket szervezünk a tech­nikusi minősítés megszerzé­sére. S hogy a felső szint se maradjon ki a sorból, négy évvel ezelőtt létrehoztunk egy saját vezetőképzőt, és a hét nyelven szakirodalmat fordító dokumentációs köz­pontunk is a mérnökök ren­delkezésére áll. Ilyen körülmények körött készül Egerben manapság évi több mint 6,5 milliárd füs­tölni való. Az ezerszáz dolgo­zó most körülbelül 26-íajta cigarettát és hétféle szivart gyárt, többnyire magyar íz­lés szerint, de megvásárolták a Milde Sorte és a Marlboro licencet is — ez utóbbi füs­tölni való várhatóan egy hó­nap múlva kerül a boltpkba. A hazai dohányok mellett különböző import alapanya­got is beszereznek, ezek dön­tő része keleti, azaz balkáni dohány. No, de éppen ideje, hogy megnézzük, miképpen ké­szül a cigaretta. Az egyéb elfoglaltsága után siető igazgatóhelyettest Sándor András, a dokumentációs szolgálat vezetője váltja fel. Róla, „soknyelvűségén” túl még annyit illik tudni, hogy a Dolgozz hibátlanul! mun­karendszer atyamestere. Er­re a címre, ha akarna se tudna rácáfolni, mert ahány DH-tábla, DH-láda, DH-pla- kát — márpedig van belőlük jó néhány — annyi megálló, annyi magyarázat. Az illatfelhőbe burkolódzó nyensr,aktárban kezdünk, a példás rendben sorakozó bá­lákat tapogatjuk. Hordót vi­szont nem találunk, az ola­szok ugyanis így szállítják a dohányt, ezért inkább átme­gyünk az előkészítőbe. Itt óriási vákuumkamrákba ke­rül a levél, így szerzi az alaphőmérsékletet és az alapnedvességet, amelyek az egész folyamaton végigkísé­rik. A falon természetesen hő- és páratartalom-mérők, a külső szemlélődőnek vi­szont elég egy pillantást vet­nie a munkások lenge öltö­zékére, s máris beláthatja, hogy az itt dolgozók télen se szenvednek a hidegtől. A dohányt az automata gépsor Készül az ízletes befőtt A Békéscsabai Konzervgyárban, a képen látható szalagon naponta 34 ezer üveg Ízletes ve­gyes befőtt készül Fotó: Gál Edit Magyarország a poznani vásáron Füstbe ment milliók

Next

/
Thumbnails
Contents