Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-06 / 131. szám
0 1978. június 6., kedd — Gondolatok megyénk tudományos életének szervezéséről Pécsi és szegedi siker az I. gyulai zenei versenyen Megyénk tudományos életének helyzetéről és fejlesztésének kérdéseiről tárgyalta májusi megyei tanácsülés. Az előterjesztés összefoglalta eddigi fontosabb tudományos eredményeinket, és kereste a fejlődés útját. Utalás történt az egyes tudományterületek intenzívebb művelésének és koordinálásának szükségességére, a személyi és tárgyi feltételek intézményesített lehetőségeinek kimunkálására, általában tudományszervezési teendőink rendezésére. Határozatban fogadta el a tanácsülés a legfontosabb rendező elveket. Ezek a fokozottabb igények kielégítését hivatottak elősegíteni a kutatás, a publikáció s a tudományos eredmények gazdasági-társadalmi hasznosítása vonatkozásában, egybeesőén azzal a feladattal, amelyet pártunk Központi Bizottsága ez évi április 19—20-án elfogadott. E cikk keretében néhány elvi és gyakorlati kérdésfelvetésével kívánom a nagyon hasznos és szükséges eszmecserét folytatni. Olyan gondolatokkal, amelyek a marxista tudománypolitikai szemlélet alapján hasznosak lehetnek megyénk tudományos életének további fellendítésében. Kétségtelenül jó szolgálatot tehet egy „Megyei Koordinációs Bizottság” létrehozása. Munkájának megszervezése azonban _ korántsem könnyű feladat. Nem mindig lehet — és érdemben nem is szükséges — a különféle ágazati jellegű kutatásokat szorosan összehangolni. Számolni kell a több csatornás szervezés-tervezés — tematikai, időbeni, személyi és anyagi kihatások — egészen eltérő jellegének nehezen összeegyeztető körülményeivel. De talán nem is ezen van a hangsúly. A lehetséges mértékű integrációt az segíti, ha a megye perspektivikus fejlesztési igényéből származtatjuk az adekvát tudomány- területek feladatait. Egy általánosabb hatókörű és megfogalmazású szervezet (testület) létrehozásával — pl. Megyei Tudományos Bizottság (MTB) — bizonyára elkerülhetnénk a túlszervezés nem kívánatos állapotát, az albizottságok tekerVényes (és Tiszteletből Savoyai állt neki kardjával a sült ökör megszegésének, de hát épp lestem rá, kákabélű ember lehetett, mert egy falatot nem evett belőle. Valamilyen füstölt sajtot adott elé a segédje, azon majszolt, s bőrtömlőben hozott habzó török limont ivott rája. Váljon egészségére, gondoltam, hiszen majd eszünk mi. De nem volt az olyan hamar, hogy essünk neki bolond bomyú módjára. Mindennek megvan a maga rendje. No, törüli is hadsegédje Savoyai szemét, száját, s egy pámás szütyővel ünnepségesen megindulnak felénk, hetven parancsnokok felé, akik már glédába voltunk kétsorosán lökdösve a tábornok akarata szerint. Korbász kapitány előttünk, kivont kardja a vállának támasztva, úgy lép eléje Savoyai. Kezében egy szalagra akasztott arany medalionnal. De a tábornok nem beszél ám, helyette egy váürojtos sarzsi olvas pöcsétes pergamenről, hogy Stefán Kornehezen mobilizálható) Rendszerét. Ez a központi testület lényegében a megyei fejlesztés távlati igényeit, irányelveit fogalmazná meg a kutatók számára. Ugyanakkor a kutatás eredményeit visszajelezné a gazdasági-társadalmi egységek részére — hasznosítás céljából. Természetesen megfelelő távlatokban gondolkodva az optimális lehetőségek, de a reális kockázat esélyeit illetően is. Ezért az ötéves tervekhez viszonyított, minimálisan öt évre szóló kutatási program kidolgozása célszerű, a végrehajtást pedig időarányosan, pl. éves ütemzésre bontani. (A MTB tervajánlásai, valamint a kutatók, kutatócsoportok, intézmények vállalásai alapján volna kimunkálható a megyei közép- és hosszú távú tudományos kutatási program.) Fontos feladat lenne a tudományos kutatómunkát végző, vagy végezni kívánó, megfelelő személyek megyei kataszterének összeállítása. Ebben bázisként számíthatunk megyénk három kutató- és kéf felső fokú intézményének szakembereire. De a túdomáhyos kutatásra alkalmas szellemi kapacitás köre nem szűkíthető csak ezekre. A tuddmányterületeknek több olyan művelője van szerte a megyében, akiknek a szervezett kutatómunkába történő bekapcsolása nélkülözhetetlen. Az ágazati és ezen belül a tematikus bontás mind a MTB részéről ajánlott, mind pedig a kutatók által egyénileg javasolt téma összehangolására lehetőséget ad. Ezáltal elkerülhetjük a párhuzamosságot. Homogén csoportokat, vagy a téma jellegének megfelelő társtudományi munkaközösségeket (interdiszciplináris team-eket) hoznak létre. Természetesen, a publikációs lehetőségek, a termelésnek és a közművelődésnek hasznosítására átadott eredmények erkölcsi és anyagi konzekvenciáit, munkájuk arányában illetnék meg a kutatókat — miként azt a szerzői jog és etika megkívánja. Erre a körülményre is gondolnunk kell. Ugyanis akik bász kapitányt Lipót fityegővei tünteti ki a császár nevében. Mellette álltam én. Nékem is jutott egy kisebbfajta csingilingi, holmi ezüstös, fél fülbevalónyi micsoda, és még húsz másnak. Persze örültem ebben a bolondos hadivilágban, amikor hol az akasztófát mutogatják az ember gyerekének, hol laj- bira való pitykegombbal kedveskednek neki. Azért nem szaladtunk világgá tőle. Hanem, ahogy a nagygallérúak a lovak után, jól végezvén dolgukat, maguk is útra keltek, hát kezdődött magunkra maradtunkban a lakmá- rozás. A mi háromszázig való katonáink, meg a kaszaperi veremfalu lakosai si- kerítettünk olyan dínomdá- nomot, az összes kóbor kutyák, amik összesereglettek, bottal éltek. Ennyi népből kitellett a muzsika is. Volt csimpolya, bőrduda és tekerőlant, bőgők, hegedűk, hadidobok. Ebéd után úgy táncolt a nép, mint a megveszekedett fene. De idegen szájú katonem kutatóintézetekben dolgoznak, azok a pihenéstől és a családi élettől elvont szabad időben, sok lemondás árán, kemény akarással tudnak csak eredményt 'elérni. Ezért kell — a fiatalabb korosztály felzárkóztatása érdekében is — a kutatómunka eredményének kétoldalú közösségi és egyéni) hasznosítására törekedni. És természetesen az eredmények népszerűsítésére. Megyei tudományos évkönyvek mellett szükség volna népszerűsítő kiadványokra is. Nem mondhatunk le a TIT-előadók informálásáról és a tudományos felismeréseket közvetítő szerepükről sem. Sőt, megyénk tudományos életének kiteljesedése arányában reménykedhetünk fokozódó aktivitásukban. . Számolnunk kell továbbá azzal, hogy az alapozó szervezés, csakúgy, mint az alap- és alkalmazott kutatások, de még a tudományos eredmények alkalmazására, hasznosítására fordított költségek is csak később térülnek vissza. Fejlődésünk mai fokán azonban már elkerülhetetlenül kalkulálnunk kell ezzel az ésszerű kockázattal ! Korábban, a szocializmus alapjai lerakásának és megszilárdulásának szakaszában ugyanis a gazdasági helyzet volt meghatározó tényezője a tudományos tevékenység fejlesztésének. A szocialista fejlődés magasabb fokán, azaz a fejlett szocializmus építésének időszakában viszont egyre inkább a tudomány intenzitása határozza meg a gazdasági fejlődés lehetőségeit, a társadamli tudat szocialista irányú felgyorsulását. Ezt a viszonymegfordulást” — Marx mutatta ki — a fejlődés tűzi napirendre. Mindez a megyei tanács törekvésével egybeesik. Jogos tehát az optimizmus: a tudományos kutatómunka lehetőségének olyan körvonalai bontakoznak ki megyénkben, amelyek minőségi átalakulást eredményezhetnek közvetlen és közvetett értelemben egyaránt. Ennek egyik fontos feltétele a célszerű tudományszervezés! Dr. Tóth Lajos kandidátus nák éppúgy, mint a veremháziak rakták. Egy szó nem ütközött ott össze. Persze, hogy a mi román fátánk is közöttük, s hogyne járta volna vele Korbász. Csak épp a kardját lökte be a sátorba, s azon csattogó szárú csizmában, fecskefarkú ka- tonaplundárban járta. Sokszor azt hittem, elrepül, any- nyira kellette magát. Csupa ecetescékla-színre váltott az arca, mert ivott, mint a gödény, és súgdalt a vászon- cseléd fülébe. Pirult az is„ mert Korbász tudta a vezérszavakat. Én nem akartam semmit azzal az asszonnyal. Olyan öregnek tudtam magam, mint az út, amin elkocogott kétezer lovunk. Hanem mégis talpra állt bennem a virtus. Hiszen ebben nincs alárendeltség, meg fölé. Nékem annyi jussom lehet még bármi asszonyi néphez, mint neki ! Csak azt nem szerettem, hogy Szepivel egy tükörbe nézünk, egy lócán fekszünk, egy bográcsban főzünk, egy koncon rágódunk, egy szeméten kotorászunk, egy lovat nyergelünk, egy macskát simogatunk. Elkértem tőle a fátát, ahogy felénk szokás, csak könyékgombbal tudtul adva, hogy hoci ide azt az asszonyi népet! Szepi nem akarta tudomásul venni a szabályt. A fáta meg átváltott rám, már fogta a vállam én meg derékon kaptam, ahogy a bor és igazság tüzelt. Szepi ellökött, visszamarékolta A városi tanács különdíját a páros nyerte Június 2—3—4-én Gyulán, a zeneiskolában rendezték meg az I. gyulai zenei versenyt, melyen hegedűszoná- ta-párok versengtek a helyezésekért. A zenei versenyt azzal a célzattal hívták életre, hogy a Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének hallgatói a kamarazenében való jártasságukat — nem utolsósorban pályájukra való felkészülésük érdekében — ezúttal is elmélyíthessék. A verseny tehát nem elsősorban a jövő előadóművészeinek, hanem a holnap zene- pedagógusainak kívánt indíttatást adni. A három napon át tartó versengés értékeléssel és gálahangversennyel ért véget az Erkel Művelődési Közaz asszonyt. Éreztem, valamikor még a nap is melegebben sütött, a holdvilág is nagyobb volt, nékem is füty- tyenteft a sárgarigó! Nem engedem ráncigálni azt az asszonyt ! Visszamarékoltam a Szepi kezéből, mondom, te se rezelsz cifrábban, mint én ! Hát akkor mit akarsz? — Legelni küldted az eszedet, Matyi? — rikkantott rám Szepi, de nem haragosan, inkább a tisztek lenéző önteltségével, és járta tovább a kacskaringóst, s keze közül huncutul rám kacsintott a fáta. Gondoltam, ezek összemelegedtek már, s nékem nincs korpám se, mégis lisztet akarok itten árulni. Jobb lesz, ha másra váltok, hiszen vízen vagyok, mégis szomjan akarok veszni. Félbolond az, aki nyárson süti a’ téjfölt! Tényleg nem laknak nálam a fölső szobában? Hisz akkora helyem van, néha bérlőt fogadhatnék bele! Minek hütöm hiába a számat ezzel a vászoncseléddel. Fogom a Palinai Pali-féle boroskancsót, lököm a pirost a pömyésgödörbe, pedig ném vagyok borivó, de hogy egy kicsit összeszedjem magam. Hogy jobban lássak, fogjam a haragomat. Nem is az asszonyt fájdítottam, hiszen ártani se tudnék én már neki, nemhogy szeretni tudjam, hanem a virtus. Hát megfarolhatok én Szepi céklapiros erőszakja mellett? (Folytatjuk) Sánta Zoltán—Sarkadi Katalin Fotó: Béla Ottó pontban. A zsűri elnöke Kovács Dénes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora foglalta össze a verseny tapasztalatait. Értékelésében egyebek között megállapította, hogy a zenei verseny betöltötte feladatát, jó alkalom volt arra, hogy a hallgatók még jobban elmélyíthessék ismereteiket. Ezt követően került sor az eredményhirdetésre. Gyula város Tanácsának külön díját a debreceni Sánta Zoltán—Sarkady Katalin vehette át Dér Lajos tanácselnök-helyettestől. A megemelt összegű első díjat két páros nyerte, a pécsi Or- manlidisz Nikosz—Horváth Judit és a szegedi Horti Viktória—Fekete Márta. Ugyancsak megemelt, két második díjat adtak át a pécsi Tihanyi Anikó—Bernât László és a budapesti Csébfalvi Judit— Jakab Emőke párosnak. Egervári esték ’78 Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan idén is megrendezik Zalaegerszegen az egervári esték egy hónapon át tartó rendezvénysorozatát. Idén, az eddigi programot a kastély közelében álló műemléktemplomban megrendezendő koncertekkel bővítik, s ugyanakkor továbblépést jelent az is, hogy növelik a bemutatásra kerülő darabok előadásszámát. Aktualitása is lesz az egervári estéknek : fiatal színészek VIT-műsorral járják be majd a megye néhány települését. Július 21-én, a várkastélyban zenés komédiákkal kezdődik a rendezvénysorozat. Mozart kisoperája A szín- igazgató nyomán készült Művészöltöző-t, és Donizetti: A csengő című komédiáját mutatják be. önálló estekre is sor kerül a várkastély lovagtermében. Július 27-én Berek Katalin érdemes művész, augusztus 5-én pedig Pécsi Ildikó, Jászai-díjas színművész előadóestjére kerül sor. Ugyanezen a napon az egervári barokk templomban a Magyar Rádió gyermekkórusa ad hangversenyt. A gazdag programból érdemes még kiemelni Csokonai Vitéz Mihály: özvegy Kamyóné és a két szeleburdiák, valamint Bartsai j^ászló : A jár- tos-költes vőlegény című komédiáit. KÉPERNYŐ Mundial ’78 Parlamenti vita kerekedett a Német Szövetségi Köztársaságban arról, hogy a hét egy napján szüneteltessék-e adásaikat a televízióállomások? A honatyák az emberi kapcsolatok else- kélyesedését szeretnék megakadályozni az új rendelkezéssel. Tökéletesen megértem aggodalmukat, különösen mióta napjaim jelentős hányadát a képernyő előtt töltöm, s közben figyelem a bőrlabdát kergető emberkék cikázását. Szerencsére nem feladatom, hogy szakvéleményt mondjak a labdarúgó-világbajnokság eddig látott mérkőzéseiről. Nemcsak a szakértelem hiánya akadályozna ebben, hanem az is, hogy a közvetítések idején gondolataim gyakran elkalandoznak a pályáról és elképzelem azt sokezer embert, aki azért fáradozik, hogy otthonomban zavartalanul nézhessem a világ egy más pontján zajló eseményeket. Az ismerősként üdvözölt riportertől a műszaki dolgozók egész hadáig mindenki a nagy színjáték katonája. Műhold kering a világűrben, hogy pontosan továbbítsa az elektromos hullámokra felbontott képet, s itthon is emberek sokasága vijíyáz- za, hogy a készülékemen éppen azt láthassam, ami a távoli stadionokban , történik. Természetesnek vesz- szük, hogy sok ezer kilométer távolságból is szemtanúi lehetünk a viadalnak, s szinte csak azért kell szurkolnunk, hogy ott a pályán jó mérkőzéseket vívjanak a sportemberek. Nos, az elmúlt napok során volt alkalmunk bosszankodni, és örülni, lelkesedni és szégyenkezni is. Hiába kérem, ilyen a foci. Az elmúlt napok visszatérő beszédtémája lett a magyar csapat szereplése, illetve néhány tagjának le- szereplése. Kár, hogy az előkészületek idején nem lehetett pontosan regisztrálni a közvélemény hangulathullámzásait, ám a válogatott csapat argntinok elleni mérkőzését páratlan rokon- szenv kísérte. Maga a mérkőzés hősies lett volna, hiszen a játékosok többsége önmagát múlta felül a lelkesedésben. Aztán bekövetkezett a vereség — ami elérheti a legjobb csapatokat is, nem hogy bennünket! —, és 43 ország tévékameráinak jelenlétében két játékosunk „megfeledkezett magáról”. A szakvezetők pedig az első röstellkedé- sek és bocsánatkérések után gyorsan megkezdték a sze- recsenmosdatást. Hogy fiatalemberekről van szó, akik most vannak először világ- bajnokságon, meg, hogy nem tudni, mi történt velük. Mintha az ellenfelek aggastyánok lennének, s talán nem éppen az a szemlélet fosztott volna meg bennünket korábban is az eredményesebb szerepléstől, amely most is a hibák ta- kargatását célozza. Hiszen a vasárnap délutáni tévé sportműsorból már meg is tudtuk a magyar színekre szégyent hozók „példás” büntetését: mindketten kedvezménymegvonásban részesülnek ... így lett igaza az eseményeket kommentáló Vitray Tamásnak, aki kesernyésen megjegyezte, hogy ha egy szülő nem neveli következetesen a gyerekét, akkor felnőttkorban már nincs mit büntetni rajta. Persze, azért még a világ és a világbajnokság is megy tovább, és a mai délután ismét ott talál majd a képernyő előtt, hogy ha keserűbb szájízzel is, de mégiscsak a szurkoljak nemzeti tizenegyünknek. Hiszen a rokonszenv nem egyes személyeknek, hanem a magyar válogatottnak szól. (Andódy) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 30.
