Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
NÉPÚJSÁG 1978. június 4., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK Baj csy-Zsi i inszky Endre szülőháza Szarvason Fotó: Veress Erzsi Székely hiedelmek őrzője Mezőhegyesen Tizenkét évvel ezelőtt, 1966. június 5-én helyeztek el emléktáblát Szarvason a Vajda Péter utca 22. számú ház falán. Itt született 1886-ban június 6-án Baj- csy-Zsilinszky Endre, a függetlenségi mozgalom bátor harcosa, kiemelkedő vezető egyénisége és vértanúja. A fasizmus áldozata lett: 1944. december 24-én Sopronkőhidán kivégezték. Emléke, munkássága azonban él. Él azok körében is, akik ma lakják azt a házat, ahol született. Az épületet 1896- ban Mocskónyi József, volt gimnáziumi igazgató vette meg. A homlokzata nem sokat változott, csupán az ablakok lettek nagyobbak és még egy szobát toldottak hozzá. Ma szintén gimnáziumi igazgató : Hantos Gusztáv és családja lakja. A házat sokan felkeresték már, s keresték az emlékeket, tárgyakat, amelyek megmaradtak Bajcsy-Zsi- linszky Endréről. Az itt lakó család őrzi azokat, amelyek még fellelhetők voltak a régi házban. Bár Szarvason keveset tartózkodott, de bizonyára akadnak máshol is dokumentumok, fényképek, használati tárgyak, amelyeket össze lehetne gyűjteni. Szarvason hagyományai vannak a honismereti tevékenységnek, talán nem lenne rossz gondolat, ha emlékszobát hoznának létre az összegyűjtött anyagokból. Ezzel méltóképpen adózhatnánk Bajcsy- Zsilinszky Endre emlékének. Képünkön a szülőház látható az emléktáblával. Nem sokan tudják, hogy Békés megyében is élnek székelyek. Igaz, csak igen kis számban és szétszórtan. Csupán egyénekről beszélhetünk, akik ide nősültek vagy mentek férjhez, több család azonban az első, és különösen a második világháború viharai, kavargása nyomán ragadt a megyében, néhányan másodlagosan kerültek ide, vagy jobb munkát kerestek, vagy hivatásuk, munkakörük szüksége irányította őket a megyébe. A magyar népi kultúrában az egyik legismertebb és legsajátosabb etnikai csoportot alkotják a székelyek, népi tradícióik egyes terrénumai pedig egyenesen előkelő helyet foglalnak el az egyetemes magyar művelődési képben. Gondoljunk csak a székely népballadákra, vagy a híres székelykapukra, amelyekről mindenki tud, nem is beszélve tréfacsináló, ízes góbéságuk híréről ! A hazánkba telepedett székelyek szokásai, folklórjuk ma is magával ragadják a külső szemlélőt. A televízió legutóbbi Repülj páva versenyén a jobb sorsra érdemesült Békés megyei műsort is így „ütötte el” a Tolna megyei székelyek szép szereplése. Érdemes a megyében élő székelyekre is felfigyelnünk, mert magukkal hozták szülőföldjük életének egy-egy darabkáját. Az ottani hagyományokat szeretnék beplántálni új környezetükbe — bár inkább óhajként él bennük —, vagy pedig lassan halványuló emlékként megőrzik magukban, s ha akad valaki, aki meghallgatja óikét, szívesen beszélnek róla. így mondta el a mezőhe- gyesi nyugdíjas klubban 1978 januárjában Farkas Jánosné, Bereczki Irén is a szülőfalujából származó hiedelemtöredékeket, és nyugdíjas társai — bár ők is szóltak saját tradíciójuk maradványairól — nagy élvezettel hallgatták. Marosvásárhelyhez közel fekszik szülőfaluja : Győrtelek. Onnan hozta magával a székelyek hiedelmeit. Persze a szülőfalu adta hiedelemismereten kívül — azokhoz hasonlóan, akik életük folyamán többfelé éltek — emléktartományába ő is felvette különböző lakóhelyeinek sajátos hiedelmeit. Tiszaalpáron megfigyelte például, hogy egy bizonyos Mari néni milyen bájitalokat főzött, és hogy hányán keresték fel! Mert Mari néni kétfélét is tudott főzni: az egyik itallal magához lehetett ragadni azt a valakit, akit az illető szeretett, a másikkal pedig el lehetett űzni azt, aki őneki ellenszenves, vagy kényelmetlen volt. Szülőfalujának rítusait „erdélyi keresztúti babonáknak” nevezte, nyilván a varázslat, a rontás helyéről. Az átviteli mágiának az egész világon elterjedt egyik győrteleki változatát mondta el: Ha valakit meg akartak rontani, a keresztútra egy kupac alá edényt rejtettek el, melyben varázshatású lé fortyogott. Aki arra ment, s belerúgott — mivel a lé az illető szerencséjéért, vagy szerencsétlenségéért fortyogott — azt, a rontásnak megfelelően, baj vagy szerencse érte. Egyszer lány korában az ő édesanyja ebédet vitt az apjának, s az egyik keresztúton belebotlott egy ilyen edénybe. De mindjárt ott termett egy asszony, és rákiáltott, hogy gyorsan tűnjön el, mert az edény tartalma nem neki készült. Az átviteli mágiának betegségűző fajtája a múlt században még honos volt Békéscsabán is. Haán Lajos szerint a békéscsabaiak azért tettek a keresztútra borsó-, vagy lencsefőzelékkel teli fazekat, hogy a lábukról a kelés arra menjen át, aki belerúgott a fazékba. Győrteleken általában ismerték azokat az asszonyokat, akik többé-kevésbé boszorkánysággal, vagy rontással foglalkoztak. De, hogy egyikük se ártson, még az sem, akiről nem is sejtik, hogy emberfeletti hatalma van, a kenyeret a fenekével felfelé fordítva tartották a háziak, és a seprűt is a tollával felfelé állították. így nem volt képes rontani. Ezzel összefüggésben egy mondát is idézett: „Nagyon jó eset volt. Voltunk egy háznál, és nagyon régen, órák óta ott ült egy öregasszony. S mindig mondták a háziak: Mikor megy már el ez az öregasszony? Mikor megy már el ez az öregasszony? Nagyon kellemetlen volt, mert mi is vendégek voltunk, és szerettünk volna családi dolgokról beszélgetni. És egyszer csak megszólalt az öregasszony. Azt mondja: — Mi tűrés-tagadás! Fordítsák meg már azt a seprűt, mert nem tudok elmenni.” A boszorkány, a gonosz szellem, a hazajáró lélek elhárítása céljából a Nagy- Alföldön ugyancsak felfelé állították a seprűt. A hiedelemelemek ugyan azonosak, de végrehajtásuk módjában, a tartalmi hangsúlyaiban minden etnikum sajátosan alkalmazza őket. A boszorkányokról szóló történetek, mondák is számtalan változatban élnek Békés megyében; szép a száma azoknak is, amelyeket a kutatók - már megmentettek az utókornak. De a néphit és a népi elbeszélő próza minden egyes újonnan gyűjtött darabja gazdagítja ismereteinket a népi kultúráról. Ezért adjuk közre ezeket a székely eredetű hiedelmeket is. Dr. Krupa András Szülőföld-expedíció, vândortâborok Országjáró úttörők Az idei nyár úttörőprogramját némi túlzással színes kaleidoszkóphoz hasonlíthatnánk. Akárhogy újabb és újabb színkombinációkat, formákat próbálunk szemünk elé varázsolni, egy jelenség makacsul visszatér. Nevezetesen a sport, aj, országjárás. Természetes, mert aligha találunk nemesebb,. szebb, teendőt, mint az útlorokkpl megismertetni hazátik. természeti szépségeit, megszerettetni a természetjárás örömeit, mely hozzájárul a tíztizenöt esztendős lányok és fiúk edzettségének, fizikai teherbírásának növeléséhez. Az úttörőszövetség legfontosabb nyári játéka a „Szülőföld-expedíció” lesz. Lényege: egy-egy választott túra, vándortábor útvonalán haladva a földrajzi, biológiai jellegzetességek kutatása, felfedezése, történelmi, irodalmi emlékhelyek, a gazdasági élet, Ipari, mezőgazda- sági objektumok megismerése. Az expedícióban őrsök vehetnek részt. Feladatuk az élő és élettelen természet és összefüggéseinek kutatása mellett az adott hely mező- gazdaságának megismerése. Fontos, hogy a választott útvonalon jól felkészült úttörőközösségek induljanak júniusban. Az adna igazi értelmet a játéknak, ha a gyerekek valóban megízlelnék a felfedező utak romantikáját, átélnék a nagy felfedezők életét. Csak így valósulhat meg a játék igazi célja, az, hogy a résztvevők megismerjék környezetüket, a valóságot, hogy egységes közösségekké forrjanak össze. A járási, városi, kerületi úttörőelnökségék egy-egy kiváló őrsöt küldhetnek az országos expedíciós táborba, Zánkára. Itt nagyszabású vetélkedőt rendeznek, melynek győztes őrse augusztusban eljuthat a Szovjetunióba, a BAM-építkezés megtekintésére. A sport, a testnevelés mindig jelentős szerepet játszott az úttörőszövetség nyári programjában. Köztudott, hogy ilyenkor rendezik meg nagy sikerrel a nyári úttörő- olimpiákat, egy sor sporteseményt bonyolítanák le, nagyszabású vándortáborokat szerveznek. így lesz ez az idén is. A XIV. nyári úttörőolimpiát Tatán rendezik meg június 22. és 30. között. Ezúttal azonban mégsem erről a látványosnak, színvonalasnak ígérkező eseményről kívánunk szót ejteni, hanem a vándortáborokról. Az idén tizenkilenc gyalogos vándortábor lesz, a Bakonytól a Zemplénig az ország legszebb tájain túrázhatnak az úttörők, ugyancsak próbára téve erejüket, ügyességüket. Érdekesnek ígérkeznek a vízi vándortáborok is, ám a legizgalmasabbak a kerékpáros vándortáborok lesznek. A tizennégy napos Dél-Alföld—Battonya vándortábor útvonala Szarvason, Mezőko- vácsházán, Hódmezővásárhelyen, Öpusztaszeren, Solt- vadkérten, Kecskeméten keresztül vezet. Az ugyancsak tizennégy napos kelet-dunántúli vándortábor tagjai Du- naföldváron, Székszárdon, Lengyelen, Dombóváron, Kaposváron, Igaion, Kőröshegyen haladnak keresztül. A kerékpáros úttörők találkozója Kiskörénél lesz, ahová mintegy háromszáz gyerek érkezik Békés, Borsod, Hajdú, Szabolcs és Szolnok megyéből. A kerékpáros vándortáborok szervezésének szorgalmazásáért igazán dicséret illeti az úttörőszövetséget, mert felismerték, milyen sokféle lehetőséget rejt magában a már-már — méltatlanul — elfelejtett egyszerű jármű. Napjainkban több fórumon foglalkoznak a kerékpáros túrázás, a kerékpársport fellendítésével. A Népsport szerkesztősége például jövőre meg fogja hirdetni a kerékpárosok évét. Az országjárás élménye mindannyiunké lehet. Nemcsak gépkocsival — gyalog vagy kerékpárral is. B. F. Úttörőpalota Komlón Baranya legszebb, legkorszerűbb úttörőháza épült fel Komlón. Tizenhárom millió forintba került a bányászváros pajtásainak új otthona. A pálotának is beillő épületben százötven személyes színházterem, könyvtár-, olvasó , játékszoba és több szakköri helyiség van. Komló kialakulóban levő kulturális központjának hangulatos része az úttörőház. Gyakorolnak a go-kart-szakkör tagjai. A kis autókat a komlói AKÖV ifjúsági brigádja készítette a kispajtásoknak Izlésnevelés és a szabad idő helyes eltöltése — ez a célja a képző- és iparművészeti szakkörnek. Vezetője: Blumschein Dezső, aki rézdomborításra tanítja a pajtásokat Süveges Péterné vezetésével működik a hímző-varró szakkör. A gépi varrásra is megtanítja a gyerekeket (MTI-fotó — Bajkor József felvételei — KS) WmtMMMMmtMMMMMMMMtMHMMMWMMHtMI Idegenforgalmi nevezetesség a veszprémi állatkert Veszprémben nagy látogatottságnak örvend a Kitten- berger Kálmánról elnevezett vadaskert. Hírnevet akkor szerzett magának, amikor Böbe, a látogatók kedvence a tévében szerepelt. Jelentősen megnövekedett ettől kezdve az érdeklődők száma, s a Békés megyeiek közül is sokan felkeresték a festői szépségű völgyben fekvő, gazdag vadállománnyal rendelkező állatkertet. A látogatóknak Böbe után újabb kedvencei lettek. Különösen az utóbbi néhány hétben, amikor megszülettek a kis mackók.
