Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
NÉPÚJSÁG 1978. június 4., vasárnap Az alkotás láza összetart minket Az iskolás kor előtti nevelés Békés megyei előtörténetéhez 150 éve létesült az első óvoda Szombat délután Budapesten, a Kőfaragó utcában Emlékezetes marad a dátum: Budapest, május 26-á, délután 3 óra. A Vasas Művészegyüttes Kőfaragó utcai székházában rendhagyó találkozóra gyülekezett huszonöt meghívott, közöttük festőművész, fafaragó, hírlapíró, költő, karnagy, minisztériumi tanácsos és üvegműves. A meghívó, melyet napokkal előbb kézbesített a posta, nyilvános, kötetlen beszélgetést jelzett a művészetek és a művészeti alkotóműhelyek hivatásáról, felelősségéről. Nem éppen szűk téma, gondolhatták a meghívottak, akik közül jó né- hányan — mint e sorok írója is — első alkalommal lehetett a Vasas kultúrcent- rum vendége. Nagyszerű dolgokat tapasztalhattunk. Olyanokat, melyek ki kell hogy tágítsák születésük otthonának falait, és el kell hogy jussanak mind a négy égtáj felé, megyeközpontokba, városokba, kulturális kisugárzásra méltó művelődési házakba. A centrum igazgatója, Gödöllői Lajos vezette a „nyilvános, kötetlen” beszélgetést, melynek hallgatósága — jó néhány vendégen túl — a Walesbe készülő énekkar, a szimfonikus zenekar, a tánckar, a művészeti szakkörök és csoportok mintegy kétszáz tagja volt. Rendhagyó találkozó, írtam fentebb, és valóban így volt! Gödöllői Lajos már az első percekben kitűnő beszélgetésirányítónak bizonyult, később pedig, ahogy egymás után bemutatkoztak a művészeti együttesek, a hangulat egyre nagyobbra csapott, a gondolatok egyre szélesebb körben buzogtak arról : mivégre nélkülözhetetlenek a művészetek az ember életében; mivégre jó az, ha napról napra szóba hozzuk életünk gondjait, örömeit; ha a közösség szemével tekintünk körbe és igyekszünk felmérni, milyen a világ, mit kell változtatni rajta ahhoz, hogy még jobb legyen? Megismerkedhettünk a székház minigalériájával is, abban a galéria megálmodójának, a békéscsabai születésű Dévényi János ötvösművésznek kiállításával, legújabb alkotásaival. Elragadó tárlat! Valamikor hat vagy hét esztendővel ezelőtt Békéscsabára is elhozta bronz- és réztálait, lemezdomborításait, ezüst ékszereit. Akkoriban műhelyében, pesti otthonában is találkoztunk, és alkalmam volt megírni vallomását a művészetről, arról, amit elérni szeretne.. A Békési Élet egyik 1971-ben megjelent száma őrzi e látogatás emlékét, és a művészi szándékakarat megfogalmazását: „Az ősmagyarság ötvösművészetét hangolom a mai világ hullámhosszára. Évszázados hagyományokat szeretnék folytatni korszerűen, modernül.” A nyilvános beszélgetés kitűnő alkalom volt arra, hogy megkérdezzem: vállalja-e még most is ezt a hét év előttit? Dévényi János egyenesen válaszolt. Nyíltan, egyértelműen. „Feltétlenül. Csak tovább gazdagodott bennem az, ami ezzel kapcsolatos. Nemrég Egerben jártam. Láttam egy páncélinget, fonatai lenyűgöztek. Aztán Bécsben szemben állhattam a szent- miklósi aranykinccsel. Döbbenetes volt. Hihetetlen. Ügy éreztem, mintha már láttam volna ezeket a gyönyörűséges tálakat, edényeket. Mintha én készítettem volna azokat egy másik életemben... Különös sejtelmek ezek, és azt bizonyítják, hogy a művészetek hömpölygő folyama megszakíthatat- lan, állandó, nélkülözhetetlen. Az ősi ötvösművészet és a magyar népművészet az én tiszta forrásaim. Ezt kell felmutatnunk itthon és Európának.” A külföldön is híres énekkar karnagya, Vass Lajos — meglepő talán? — az individuális célokat hajszoló emberről beszélt, miközben a közösségi életforma megvalósításán fáradozunk ; dr. Ko- cogh' Ákos művészeti író a házgyári lakótelepeket, mint az elembertelenedés színhelyeit kritizálta, s tanácsolt oldódásokat; mások a „barkácsoló-menekülés” új jelzéseiből vontak le messzibb , következtetéseket. Egyszóval a „nyilvános, kötetlen” beszélgetés második-harmadik órájában felforrósodott a levegő a Vasas-székház színháztermében, ahol közben- közben Márton Géza hangmérnök pompás diaporáma műsorait is láthattuk, és tapsoltuk meg különösen a „Születés” címűt, mely Dévényi János alkotóművészetét merész áttűnésekkel, művészi ihletettséggel hozza párhuzamba a legnagyobb misztériummal, az ember születésével. Este 6 óra tájban még tartott a beszélgetés, bár egyre szabadabban, kötetlenebbül. Sokan kijöttek a színházteremből a minigalériába, hogy megcsodálják Dévényi alkotásait, és később újra bekapcsolódjanak az eszmecsere hallgatásába. A mozgás senkit sem zavart, minden a világ legtermészetesebb módján zajlott, mintha régi ismerősök, barátok találkoztak volna. Ez az a hangulat, atmoszféra, melynek titkait kilesni és máshová is elhozni igencsak jó lenne, ez az a valami új, ami a meg- görcsösödött formákat és alkalmakat talán képes lenne felújítani, frissíteni, korszerűsíteni. Dévényi János mondta még, hogy második otthona a Kőfaragó utcai székház. Hogy történhetett? „Alkotó közösségre találtam, pedig mindenki mást csinál. Az egyik énekel, zenekarban muzsikál, a másik diaporá- ma-felvételeket készít, tánc- koreográfiákkal bajlódik, közös bennünk csak az alkotás láza. Ez viszont, ha meg- érezzük egymásban, széttép- hetetlen erő.” Sass Ervin TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 29. Na, én ezt elmesélem Sze- pinek. Mondom, egy jó ve- zércsődör egész csorda kancát kordában tart, nehogy egy menyecske kifogjon az eszén. De Szepi csak sírta a magáét, valóságos bánatköny- nyeket eresztett ez a nagy csúnya, vörhenyes képű, szalmaszínű morva. Azért egy lépésnyit emberebb lett előttem. Mert mint katonát, nem tartottam érző szívű- nek. Hanem, hogy így közelebb került hozzám, mondom neki, én nem vezethetem elébed azt a fátát, de hát menjünk együtt, én ismerős vagyok előtte, összemeséllek én bennőtöket, abban hiba nem lesz egy lófog- nyi sem, bizonyos lehetsz. Csak ezt a katonaplundrát meg sarkantyús csizmát letedd! Emberi alakod legyen! Vezetem is a megkopasz- tott Korbász kapitányt még azon szent délelőttön a szikes vizek langójához, ahol katonagúnyákat súlykol a mi vászoncselédünk. Ahogy közelebb érünk, látom, billen a szapulószék, hogy majd felborul. Az asszonya jöttünktől való ijedtében, hogy mutassa, nem eszi ám mihaszna módra a katona- kosztot, dolgozott olyan erővel, csak vágta a vizet, akár játékosan fürdőző lovak, mikor érzik az idő következését. Éppen nyitnám is szóra a számat, a tábortörzs előtt verik ám ,a gyülekezőt. El- gazdátlanult ágyúcső volt ágasra akasztva, hogy a jeleket ki lehessen parancsolni vele. Ébresztőt, etetőt, pihenőt, takaródét, gyülekezőt meg a bajparancsokat. A riadót. Mondom, verik a gyülekezőt az őrkatonák, futunk Korbásszal a túloldalra, mit sem törődve az ámuló fekete asszonnyal, hát ott áll tajtékos lován egy futár. Hogy jöhetne egy futár tajtéktalan lovon? Jelenti ám Korbász kapitánynak, hogy nemes Vég- Szeged városából jön éppen, Savoyai Jenő tábornok ama üzenetével, miszerint holnap hajnalán szemlézni akarja a sereglovak tudományát. Várhatott szavamra az ámuló fáta, nem volt egy perc megállásunk. Szaladnak a küldöncök szanaszét a negyedfű ménesekhez, hogy de pucolás, csutakolás, fürösztés és gyülekezés hajnali háromra a kaszaperi törzstáborban! Jön Savoyai Jenő, több hónapi kemény küzdelmeink után, csak ne valljunk tán szégyent! De magunkat is keféljük, nyírjuk, fürösztjük, éjfélre beérkezik kétezer lovasnak való katona gyalog. Kászalita- nak. Egy hunyorítást nem alusznak. Osztjuk emberhez a fölnyergeit, fölzablázott lovakat. Mire Savoyainak jöttére megkondították az ágyúcsövet, hát épp kelt föl az őszies nap. Állt húszszor száz ló, kantárszáron fogva eljövendő katonagazdájával. Korbász kapitány legyűrt szárú lovassági csizmában gyalog patallírozik a tábornok elé, kivont kardján úgy cikázik a nap mint nyári viharok idején az olajozott ménkű, s visító hangon jelent ám Korbász kapitány, hogy hangja elszolgált a kétsopronyi határokig, meg emerre lefelé Dónáttornyáig. Savoyai meg egy pisze orrú, hóka fejű tábornoki ember volt, de olyan vékony lábszárakkal, hogy a kettő belefért volna Szepi egyik csizmájába. Kicsi szemű, ötvenkét éves korú lehetett, megforradt arcú, tépett fülű. Hallgatja Ezekben a hetekben ünnepli a pedagógiai társadalom az első magyar óvoda létesítésének 150. évfordulóját. Brunszvik Teréz érdeme a kezdeményezés. 1828 júniusában Budán, a Mikó utcában szervezi meg — a polgáro- suló társadalmi-gazdasági igényeknek megfelelő — első „kisgyermek-iskolát”. (Az utókor „Angyalkert” néven emlegeti.) Tanítója, korabeli kifejezéssel élve „óvnoka": Kern Mátyás volt. A mai óvodától természetesen lényegesen különböztek a múlt század óvodái. Nemcsak iskolaelőkészítő, hanem iskolahelyettesítő szerepet is betöltötték. A bérmunka előtérbe kerülése az olcsó munkaerő felé fordította a kapitalizálódó gazdasági élet figyelmét. Gyakran a gyermekek munkáját kereste, hasznosította a burzsoázia. Mivel pedig túlságosan hosszúnak tűnt a 10—12 éves korig való iskoláztatás, a legszükségesebb elemi ismereteket pedig a termelés megkívánta, ezért keresték a számukra kedvezőbb megoldást. Ez a körülmény lényegesen közrejátszott az óvodai mozgalom gyors kibontakozásában. Nevezetesen: előre hozni az elemi ismeretek átadásának korát. Ezzel magyarázható az is, hogy az értelmi nevelés szinte az egész XIX. században meghatározza az óvodai élet tartalmát. (Erre utalnak a következő korabeli didaktikai kifejezések is: „elmefejtőgép”; „kisétálás az élet útjára”, Frőbel tanítási hatása stb.) * A 150 éve létesült első óvoda és Brunszvik Teréz — valóban igen jelentős — munkásságát tekinti a neveléstörténet a magyar óvodai nevelés kiinduló állomásának. Csak az utóbbi évek kutatómunkája. tárta fel, hogy pontosan negyedszázaddal azelőtt, vagyis 1803- ban, bontakoznak ki hazánkban az iskoláskor előtti nevelésnek körültekintő és előremutató körvonalai — éppen Békés megyében! Tessedik Sámuel ugyanis ekkor foglalja össze az emberneveSzepi katonás jelentését, de villogdál ,a szemével, hol a fölsorakozott csapatokat spektírozza, hol Szepire pislog. A lova. jól tanítottan áll, egy rezzenete nincsen a cinkóparádé alatt. Hanem aztán ,a szemle. Végighalad a nagysarzsijuk kíséretével a hússzor száz lócsapatok előtt, de vagy az erős fénytől vagy a gyönyörűségtől, potyogni kezdett kékre égetett béléses páncéljára a könnye. Az adjutánsa töröl- gette róla. Egy tábornok ugye nem törli meg a szemét, nem gombolja be a nadrágját. Ahogy végigér, fölléptet a parancsnoki dombra, valamit mond Kor- básznak, az elnyújtott bika- hangját parancsot oszt. — Figyelem! Lóóóraü... Szava nyomán fölmagasodik a hadsereg, egy csomó sisakos fej nőtt a lovak hátára. — Joobbrra ááát, indulj! Századonként elvonulni ! Irány Vég-Szeged városa, lógyakorló tér! Olyan hirtelen jött mindez, nem is tudtunk kedves lovainktól elsüvegelni. Kétezer aranyos cocó dobogott el, egyre halkuló léptetéssel. lés nagy ívű, egész életre kiterjedő koncepcióját a Szentpétervárra küldött pályázati Értekezésében, ö is, mint kortársai: Pestalozzi (akinek munkásságát Tessedik nagy elismeréssel emlegeti), vagy Oberlin a felvilágosodás és a polgári átalakulás társadalmi-gazdasági igényéből vezeti le az óvodai nevelés szükségességét. Átfogó pedagógiai reform- javaslatai között írja Tesse- dik ezen Értekezésében : „Mindenki, aki szereti az igazi felvilágosultságot, és akinek szívén fekszik az emberiség boldogulása, egyetért majd velem abban, hogy minden faluban kellene tanítónőt alkalmazni, ö azután az asszonyokat és a mindkét nembeli gyermekeket, továbbá a falusi lakosság nőcselédeit — mint minden államban nagyszámú és nagyon fontos társadalmi réteget — tevékenységre, szorgalomra nevelné”. Nyomatékosan hangsúlyozza a tanítónő magával ragadó egyéniségének, pedagógiai rátermettségének, elméleti felkészültségének fontosságát. Az óvónő „legyen mindenekelőtt igazán gyer- mekszerető. Kedves egyéniségével szerettesse meg a gyermekekkel a tanulást; vonja magához őket (vonzódjanak hozzá). Hasson oda, hogy szívesen járjanak iskolába. Tartózkodjon attól, hogy barátságtalan, szeszélyes viselkedéssel, vagy durva módszerekkel elriassza őket... Legyen továbbá a minden nő számára legszükségesebb tudnivalókban jártas, tapasztalt. A falusi élethez igazodó alkalmas időszakban tanítsa a gyermekeket varrni, kötni, fonni, ruhát varrni és javítani stb. És ami mindennél fontosabb: meggyőző beszédkész• sége teszi lehetővé, hogy • szerzett ismereteit átadja. : Márpedig a jó tanítás (fog- ; lalkozás) révén lesz a leg• eredményesebb tanítója a rá• bízott asszonynépnek; és tö- ; kéletesítője a falusi gyer• meknek.” Külön is figyelemreméltó ■ — és bizonyára szarvasi : társadalmi tapasztalataiban • gyökerezik — a nemzetiségi ! környezetben dolgozó tanító■ nő nyelvtudásával kapcsola- : tos kívánalma: „Ismerje a • környező (országok) népek • nyelvét, legalább alapjaiban. ; Ezáltal a kicsinyeket jobban • előkészítené az ottani taní• tők keze alá”. A kisgyermekek (óvodás ■ korúak) nevelését annyira ; meghatározó jelentőségűnek ; tartja, hogy szervezett fog- S lalkoztatásukra, az iskolás- : kor előtti rendszeres, in- ; tézményes nevelő-oktató • munka kialakítására is gon- : dől. Ezért írja említett né- ; met nyelvű pályázati Érte• kezésében, hogy a kisdedek ! tanítónőjének „a kisgyer- > mekeket a harmadik, de • legalább a negyedik élet• évüktől, amint már alkalmaOrosházi táncosok Sok siránkozásra nem akadt idő. A nyárson sült ökrök, a hízott birkák bográcsra hányva már ott kínálták magukat a nádasztalok körül, és a Palinai Pali-féle cserépibrikekben várt ránk a csongrádi piros. (Folytatjuk) Május 27—28-án rendezték Szombathelyen a SAVARIA : Nemzetközi Társastánc-haj - • nokságot 15 nemzet részvéte- ! lével. A nemzetközi verseny i mellett magyar bajnokságon ■ vetélkedtek a hazai táncosok ■ standard és latin-amerikai : táncokból. sak a tanulásra (közös foglalkozásra), ajánlatos felvennie növendékei közé. A szülőket is ösztönözni (kényszeríteni, késztetni) kellene arra, hogy már ebben a kisded korban küldjék a tanítónőhöz gyermekeiket". Az életkorhoz alkalmazott, szakszerű foglalkoztatásukra vonatkozóan is kifejti nevelési nézeteit, melyeket a magyar óvodapedagógia pri- mérgondolatainak, előtörténete egyik lényeges mozzanatának tekinthetünk. Brunszvik Teréz első budai óvodájának megszervezése (1828) előtt éppen negyedszázaddal fogalmazza meg Tessedik: „Ezeket a kicsinyeket (ti. az iskoláskor előttieket) változatos foglalkoztatással és tanítással lehet nevelni, mint például könnyű munkával, azaz kötéssel, fonással és ehhez hasonló tevékenységgel. Szorgalmuk jutalmául apró, hasznos, szórakoztató játékokat szervezzen a tanítónő. Nevelje őket jó erkölcsre és tisztaságra.” Majd így folytatja iten- cióit: „Az ilyen korú (ti. 3— 6—7 éves) kicsinyeket, lányokat és fiúkat addig kellene teljesen rábízni a tanítónőre, amíg a tanítók (vele közösen) esetleg havonként megtartandó vizsga alapján (iskolaelőkészítő, iskolaérettségi vizsgálat?) alkalmasnak nem tartják őket arra, hogy a tanórákon részt vegyenek. Tehetséges gyermeknél ez már hatéves korban, de legfeljebb a hetedik évben megtörténhet". Az óvónőnek egyéb fontos feladatot is szán Tessedik. Javaslata szerint ugyanis „a tanítónő gondozná és óvná a kisgyermekeket egészségügyi tekintetben is, amennyire lehetséges. A betegeket jelentené a tanítónak”. Jó időben a szabadban való foglalkoztatás (udvar, kert, liget) feltétlen híve. Minderről — az első magyar óvoda alapításának 150. évfordulója alkalmából — szólni azéri? is időszerű, mert meggyőzően és szemléletesen bizonyítja, hogy Tessedik az iskoláskor előtti nevelés kérdésében túllép az 1777-es Ratio Euducationis koncepcióján. Az első magyar Nevelési Szabályzat ugyanis meg sem említi e korosztály szervezett nevelésének szükségességét. Ez a tény csak fokozza megállapításunkat, miszerint Tessedik ismertetett javaslata az óvodai nevelés történetének igen jelentős adaléka; s mai társadalmi és pedagógiai szemléletünk alakításában is — megfelelő értelmezéssel — jól hasznosítható hagyomány. * Ilyen értelemben foglalt állást a Magyar Tudományos Akadémián rendezett felolvasó emlékülés is a napokban. Ezen részletesebben kifejtettük a fenti gondolatokat, mely immár — e legmagasabb szintű jubileumi emlékülés jóváhagyásának eredményeként — véglegesen bevonult a magyar művelődés és óvodai nevelés történetébe. Megyénk újabb tudományos eredménnyel gazdagodott. Dr. Tóth Lajos kandidátus a SAVARIA-n Megyénkből egy orosházi páros vett részt eredményesen a bajnokságon: Antali Zoltán és Győri Edit sonder - táncosok. A gyomai és a szeghalmi társastánc klubosok pedig tapasztalatcsere látogatásra utaztak a szombat- helyi bajnokságra.
