Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

1978. június 30., péntek KHiWkfiM Tanácselnökökkel tapasztalatszerzésen JEGYZET Még mindig aktuális Jó az öreg a háznál — így szólt valamikor a falusi böl­csesség, értve ezalatt az idő­sek, a vének nagy tapaszta­latának szükségességét, s egyben megbecsülését. Jó az öreg holmi a lakásban, for­mázhatjuk át a népi mon­dást nem egyszer, amikor a divatból vagy hagyomány- ápolásból összegyűjtött régi tárgyak egyik-másika szoba­díszből egy időre használati eszközzé alakul át. Amikor kénytelenségből leemeljük, elővesszük, mintegy cáfola­tául a vádnak, hogy csak a nosztalgia, a múlt iránti vá­gyódás tartja a polcon. Só nélkül nincs élet, de kősó nélkül egészen jól ki lehet bírni, legalábbis azóta, hogy a lágy, őrölt formáját kitalálták, nyilván a házi­asszonyok könnyebbségére. Furcsa is lenne, ha manap­ság valaki kősót keresne a boltban. Valószínűleg meg­mosolyognák. Ám senki sem nevet, ha az előzőleg porrá őrölt sót kőtégla alakjában kapja csak meg az üzletben, sokkal inkább bosszankodik. Akárcsak a porcukor hason­ló állapotán. Csak azok könnyebbülnek meg egy csöppet, akiknek rézmozsa­ruk van. Nem mintha külön élvezet volna sót vagy cukrot törni, amúgy dédmama mód­jára a mai rohanó életben és technikailag jól felszerelt konyhában. Csupán csak azért, mert ők előnyben és fölényben vannak másokkal szemben: viszonylag kultu­ráltan oldhatják meg a di­lemmát. Még ha időt rabló módon is. Ám, ha van egy kis kez­deti önfegyelem az ember­ben, gyorsan elpárolog a méreg. A mozsár csilingelése múltat idéz, érdemes odafi­gyelni, s egy picit elábrán­dozni. Vagy inkább kergetni egy-két gondolatot. Hogy is volt, mint is, annak idején, amikor — mondjuk mi — alacsonyabb nívón, szinte tespedt egyhangúságban él­tek eleink. S mi mindenünk van már azóta nekünk, ami az életet könnyíti, s az időt szabadítja fel. A rohanó időt, amivel nem győzünk versenyt futni, amiből min­dig kevesebb van mégis. Pe­dig érdemes megállni, nem­csak ilyenkor, só- vagy cu­kortörés idején, hanem út­közben is, kiszállni a kocsi­ból, széjjelnézni a tájon, gyönyörködni a zöld határ­ban, és leszakítani egy cso­korra való mezei virágot az árokpartról, s úgy menni to­vább. S visszaülve úgy haj­tani, hogy élvezni lehessen a természet szépségét. Persze sok minden más is eszébe juthat és jut is az embernek azalatt a rövid vagy hosszúnak tűnő percek alatt, míg csöng a mozsár. Esetleg az is, hogy ugyan, vajon mit csinál az a feleba­rátunk, aki híján van réz­vagy vasmozsárnak? Es bal­tát sem tart bérházi lakásá­ban. Amikor még mindig aktu­ális lenne. Vass Márta Szerdán tanácsi vezetők nélkül maradtak a gyulai járás községei. Ugyanis ezen a napon a tanácselnökök, vb-titkárok egész napos ta­pasztalatszerzésen vettek részt, amelyet a járási hiva­tal rendezett számukra. No- vák Mátyás, a járási hivatal vezetője az indulás előtt fel­hívta a figyelmüket a látni­valókra. A tapasztalatszerző kör­úton a községi vezetőkön kí­vül részt vették a járási hi­vatal tisztségviselői, osztály­vezetői. Első útjuk a gyulai határátkelő állomásra veze­tett, ahol tájékoztatást kap­tak az idegenforgalom ala­kulásáról. Innen Sarkad nagyközségbe utaztak, ahol felkeresték az egyik legna­gyobb községi beruházást, az épülő tornacsarnokot. Itt Szegedi Sándor tanácselnök adott tájékoztatást a beruhá­zás jelenlegi helyzetéről. Az építés nem volt probléma- mentes. A beruházás még a IV. ötéves terv folyamán megkezdődött, de a tervek csak 1976-ban készültek el. Nem volt minden rendben az anyagi fedezettel sem. Eredetileg a kivitelezés költ­ségét 5,7 millió forintban ál­lapították meg, ám ez az összeg menetközben 7,5 mil­lió forintra duzzadt. A köz­ségi tanács kétmillió forintot biztosított és téglaj egyeket is kibocsátott. Ebből 350 ezer forint jött össze. A társa­dalmi összefogás itt is je­lentős segítségnek bizonyult, hiszen az üzemi brigádok és a lakosság egymillió 200 ezer forint értékű munkát vég­zett. Ám mindezek ellenére még mindig egymillió forint hiányzik ahhoz, hogy elké­szüljön a 18-szor 36 méter alapterületű tornacsarnok. A tájékoztató után Növák Má­tyás mintegy összegzésként óva intette a község vezetőit, hogy anyagi fedezet és terv hiányában hozzákezdjenek hasonló beruházásokhoz. Sark adker esztúr legna­gyobb beruházása az épülő vízmű. Debreceni Sándor ta­nácselnök tájékoztatta a résztvevőket a munka jelen­legi állásáról. Már több év­vel ezelőtt megszületett az elgondolás a vízmű létesíté­sére. Akkor 800 ezer forint­ba került volna, most vi­szont 12 millióba. Ennek az összegnek a felét állami tá­mogatásként kapják, hatmil­liót pedig a község lakosai vállaltak magukra. A két kút, a 100 köbméteres hid- roglobusz, a 17 kilométernyi ivóvízvezeték a tervek sze­rint december 31-re készül­ne el, ám úgy tűnik — a munkák jelenlegi állása sze­rint —, hogy ez a határidő csúszni fog. A tanács az ösz- szegből egymillió 200 ezer forintot vállalt magára, de ez azt is jelenti, hogy szűkös községfejlesztési alapjukat tíz évre előre lekötötték. Hasonló tapasztalatokat hozott Mezőgyánban az is­kolai tornaterem építése. A tavaly átadott létesítmény tervezésekor még 706 ezer forintos költséget állapítot­tak meg, mire azonban elké­szült, 200 ezer forinttal töb­be került. Cégény Mihály tanácselnök és Nagy Sándor iskolaigazgató arról tájékoz­tatta a községek vezetőit, hogy ezzel a létesítménnyel megoldódott Mezőgyán ifjú­ságának sportolási lehetősé­ge. Nagy szükség volt a tor­nateremre, amelyet jól tud­nak hasznosítani nemcsak az általános iskolák, hanem az óvodások és a KlSZ-fiata- lok, és igénybe veszik a sportkör tagjai és a határ­őrök is. A következő állomás a geszti ifjúsági tábor volt. Itt Vizsnyiczai László táborve­zető arról beszélt, hogy je­lenleg a megye minden tele­püléséről összesen száz olyan diákot hívtak meg a tábor­ba, aki iskolájában ifjú vö­röskeresztes. Egészségügyi előadásokat, filmeket hall­hatnak, láthatnak, és csopor­tos foglalkozásokon sajátít­hatják el azokat a tudniva­lókat, amelyek munkájuk jobb ellátásához szükségesek. Méhkeréken Bóka Mihály- né tanácselnök a közelmúlt­kola beruházásának tapasz­talatairól beszélt. A lakosság társadalmi összefogása en­nek a közművelődési intéz­ménynek az építésében is jelentős volt. Sajnos, kedve­zőtlen tapasztalatokról itt is hallhattak, hiszen a nem megfelelő előkészítés miatt hosszabb ideig épült a ter­vezettnél, és drágább is lett. Kötegyánban Felföldi Jó­zsef tanácselnök mutatta be a községet és a most épülő óvodát. A jelenlegi óvoda egy több mint százéves épü­letben működik, amely nyil­vánvalóan már nem tud ele­get tenni a megnövekedett mai követelményeknek. Igaz, nagy szükség volt az új óvo­dára, de itt is elkövették azt a hibát, hogy pénzügyi fede­zet nékül fogtak hozzá. Pe­dig a beruházás költsége nem kevés: 4,5 millió forint. A szükséges anyagi körülmé­nyek miatt teljes kivitelezé­sét két ütemben ’ tervezik megvalósítani. Eddig két és fél millió forintot költöttek az építkezésre, és ebből elké­szült egy foglalkoztató terem, valamint a kapcsolódó szo­ciális létesítmények. Kedve­ző, hogy házilagos kivitele­zésben készül, ez csökken­tette a költségeket, és az is hasznos volt, hogy tudták mozgósítani a lakosságot, az intézményeket, amelyek mintegy 300 ezer forintos tá­mogatást adtak. Minden teljességre való törekvés nélkül a járási hi­vatal vezetője összegezte a tapasztaltakat, kiemelve, hogy láthattak jó és kevés­bé jó példát arra, hogyan kell, illetve- hogy nem sza­bad hozzákezdeni egy na­gyobb községi beruházáshoz. Annák a reményének adott kifejezést, hogy az itt ta­pasztaltak birtokában a köz­ségek vezetői átgondoltab­ban, jobban előkészítve kezdhetik meg a következő évre és a VI. ötéves tervre való felkészülést. ban elkészült kétszintes is- Béla Ottó Magyarország részvétele a damaszkuszi vásáron A tanácselnökök az épülő sarkadi tornacsarnokban Véradók jutalomkiránduláson A szeghalmi Sárréti Ter­melőszövetkezet Vöröske­reszt alapszervezete és nő­bizottsága az elmúlt héten jutalomkirándulást szerve­zett, melyen 32 véradó és jól dolgozó aktíva vett részt. A kirándulás során meg­tekintették a Palócföld ne­vezetességeit. Jártak Sal­gótarjánban, Balassagyar­maton, ahol megnézték a Palóc Múzeumot, részt vet­tek hegyi túrán, és megis­merkedtek a bányászok éle­tével, önfeláldozó munkájá­val is. A Sárréti Termelő- szövetkezet vállalta a ki­rándulók szállítását és je­lentős anyagi segítséggel is hozzájárult a jutalomki­ránduláshoz. Az idén 25. alkalommal kerül megrendezésre Szíriá­ban az általános nemzetközi vásár, július 15—augusztus 1. között. Magyarország már hagyo­mányosan van jelen ezen a kiállításon, amely nagy tö­meglátogatottságnak örvend. Nemcsak a látogatók, hanem a környező arab országok üzlefétnberei is nagy szám- baif keresik fel a nemzetkö­zi bemutatót. Hazánkat közel 800 négyzet- méter fedett és 600 négyzet- méter nyitott területen 12. külkereskedelmi vállalat kép­viseli. Az ipar kínálatát a nehézipari termékektől a könnyűipar legújabb mo- delljéig széles skála mutatja be. Így a Technoimpex szerszámgépekkel, faipari gé­pekkel, a Chemolimpex koz­metikumokkal, fotócikkekkel szerepel a kiállításon, hogy csak néhányat emeljünk ki. A magyar kiállítók a HUNGEXPO szervezésében vesznek részt a damaszku­szi nemzetközi vásáron. A kiállítás keretében ki­emelten kerül bemutatásra a magyar oktatás és a hozzá­tartozó oktatási berendezé­sek, utalva az export kínála­tára is. Vésztői mozaik A virágos utcákkal díszí­tett Vésztőn nagy fába vág­ta fejszéjét a lakosság. Ugyanis elavult a régi mű­velődési ház, s egy új, mo­dernre vágynak, ahol szín­házi előadásokat is lehetne tartani. Igen ám, de ehhez nem kevés pénz szükséges, s nem lehet mindent a me­gyétől várni, ezért a helyi pártbizottság és a tanács, majd a végrehajtó bizott­ságok úgy döntöttek: tár­sadalmi összefogással kelle­ne megteremteni az új lé­tesítmény alapjait. össze­sen nyolcmillió forintot akarnak összegyűjteni 1980 végéig a lakosságtól és a gazdálkodó szervektől. A 2200 Vésztőn dolgozó közül eddig már 1800-an ajánlották fel segítségüket, havi 20—60 forintot. Átla­gosan 35 forint befizetését vállalták. A nagyközségben a nyugdíjasok száma 1500, ezenkívül ezren más telepü­lésen dolgoznak, a háztar­tásban pedig 600-an. Őket ezekben a napokban, hetek­ben keresik fel téglajegyek­kel a tanácstagok és a nép­frontaktívák. Az ÁFÉSZ összesen 600 ezer forintot ajánlott fel, a tsz pedig várhatóan mint­egy kétmillió forinttal se­gít, míg a MÁV-csomópont 800 ezerrel. m Jellemző Vésztőre a la­kosság segítőkészsége. Akad, aki egy összegben fizeti ki vállalását. Érdekesség, hogy az egyik lakosról úgy tudták nincs otthon, mert máshol dolgozik, ám éppen szabadságon volt, s szinte sértődötten ment el a ta­nácsházára: őt miért nem keresték már fel a a tégla­jegyekkel ... A nagyközségben 70 szo­cialista brigád tevékenyke­dik, ők kommunista szom­baton dolgoznak majd az új művelődési házért, s vál­lalást tettek a KISZ-esek is. Persze, ezek a fejajánlá­sok nem számítanak telje­sen újdonságnak, ugyanis Vésztőn nagy hagyományai vannak a társadalmi össze­fogásnak. Jelenleg egy tornaterem készül, teljesen társadalmi munkában. Ta­valy lealapozták, az idén pedig felhúzzák a falait és tető alá kerül az épület. Szintén lakossági segítség­gel futópályát és teniszpá­lyát alakítanak ki. Járda­építésre 400 ezer forintot költ a tanács, s ehhez ugyancsak társadalmi mun­ka járul hozzá. A fejlődés nem áll meg. Felújítják az általános isko­lai napközit, ahol 200 gye­rek étkezik majd, s szintén felújítják az ezeradagos konyhát. Az ifjúsági lakásszövet­kezet két éve alakult, s az első négy lakás novemberre készült el. A tanács költ­ségvetési üzeme ebben az évben még hat lakást ala­poz. Ezenkívül takarékszö­vetkezeti iroda készül, s az ÁFÉSZ könyvesboltot nyit majd. Aktívan tevékenykedik Vésztőn a nők klubja, amelynek 110 tagja van. Hét éve vesznek részt az „Ismerd _ meg hazádat!” mozgalomban. Bejárták már hazánk legszebb tá­jait, az idén Sárospatak és környéke volt az úticéljuk. Negyvenhármán mentek egy autóbusszal és a tanács személyenként 200 forinttal járult hozzá költségeikhez. Kirándultak az óvodai dol­gozók is: az elmúlt héten érkeztek vissza a Dunaka­nyarból. A háromnapos út­hoz hatezer forint segítsé­get adott a nagyközségi ta­nács. A Vörös Csillag Vadász- társaság tagjai sem tétlen­kednek: az utóbbi időben a vadászház, a kertmegi kas­tély és a fácánnevelő tata­rozásakor, illetve építésekor végeztek társadalmi mun­kát. Tavaly egyébként 102 őz, 960 nyúl, 6840 fácán ke­rült terítékre, s 1340 élő nyulat, valamint 70 élő fácánt fogtak be. Gondol­tak a jövőre is, hiszen 6110 fácánt keltettek az utánpót­lás biztosítására. A vadásztársaság tagjai rendszeresen továbbképzé­seken vesznek részt. Mind az új, mind a régi vadá­szoknak oktatásokat tarta­nak, lövőversenyeket ren­deznek. V. Z. Tótkomlóson jó ütemben épülnek az OTP-társasházak. A Békés megyei EPSZER Vállalat munkásai dolgoznak a 36 la­kásos, négyemeletes ház építésénél Fotó: Martin Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents