Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
ISNîlUkfito1978. június 27., kedd O II „hadművelet” neve: aratás II kutatók legjobb partnerei a rendszergazdák Beszélgetés Téth Sánderné dr. kandidátussal A pillangós virágúak családjába tartozó, fehérjében, ásványi sókban, vitaminokban gazdag lucernát mintegy 200 évvel ezelőtt Szarvason honosította meg Tessedik Sámuel. A lucerna gyökérzete mélyen hatol a földbe, vetésforgóban a talajgazdagító szerepe igen nagy, ezért a zöldtakarmány-termesztésben .előkelő helyre került. Szőkül a határ. Itt is az ideje, maholnap Péter-Pál napja, az a nap, amikor immár évtizedek óta meg- pendül a kasza. Kasza? Hol van már az az izmot sanyargató kéziszerszám. Igaz is, ha a község lakossága a csecsemőtől az aggastyánig kaszával kezdene hozzá Füzesgyarmat határában az aratáshoz, még akkor is hónapokig eltartana, mire levágnák a négyezer hektár gabonát. Szerencsére erre már nincs szükség. A kaszát legfeljebb akkor veszik elő, ha a ház előtt, az árokparton növő füvet kell levágni, vagy a háztájiban termett herét, lucernát. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet gépműhelyének szomszédságában hatalmas térség. Itt sorakozik a kijelölt helyen a legnagyobb mező- gazdasági „hadművelet”, az aratás gépesített hadosztálya. Baranyai Ferenc főmérnök arcán alig titkolt idegesség vibrál. Szeretné leplezni, de nemigen sikerül. Hiába, ez a szemle számára meg a munkások számára is vizsga. A téli hónapokban végzett kemény, jó szervezést meg figyelmet kívánó javítási munkák főpróbája ej. a gépszemle. Itt most csak műszakilag vizsgáznak a gépek, az igazi próbára majd a gabonatáblákon kerül sor nemsokára. A szikrapróbán már túlvannak, kora reggel a gép kezelői munkavédelmi oktatáson vettek részt. A főmérnök várja a szemlebizottságot, még egyszer végignéz a felsorakozott gépeken, mint hadvezér csata előtt a hadseregén. Impozáns a látvány. — Ha egymás mellé állítottuk volna, kilométernyi hosszú sor állna itt — mondja a gazda büszkeségével. Negyven kombájn, 50 MTZ, 30 tehergépkocsi, még motorkerékpárból is 100 áll glédába, nem beszélve a munkagépekről, meg azokról a szállító járművekről, amelyek most is dolgoznak. Ezeket nem vették ki a termelésből. Az aratásra való felkészülést április második felében kezdtük. A kombájnok javítására — egyre-egyre — 240 órát fordítottunk. Ez az országos átlag alatt van. Ha jól tudom, egy gép javítására 4—500 órát számolnak a szakemberek. Hogy nálunk miért feleannyi időbe kerül? Gondolom, sok múlik a szervezésen. Nálunk már aratás után felmérjük, milyen és hány fődarabcserére van szükség, és már jó előre beszerezzük. Szerencsére alkatrészhiány már egyre kevesebb, egyedül a német gépeknél fordult elő. Tavaly már elértük, hogy a kombájnok több órát dolgoztak, mint amennyi időt a javításukra fordítottak. Megérkezik a főmezőgazdász, Kiss István is. ö se sokkal nyugodtabb a főmérnöknél. Nekik szorosan össze kell dolgozni, ezen is múlik, milyen sikeres lesz az aratás. — Több mint ötezer hektár aratnivaló vár a gépekre. Ügy számítjuk, ha nem jön közbe esős időszak, 17 munkanap alatt végzünk a munkával. Idősebb ember baktat az út mellett, megáll egy pillanatra, érdeklődéssel nézi a felsorakozott gépeket. — A legrégibb kombáj- nosunk, Lázár Imre bácsi — mondja a főmérnök. Közelebb jön, köszön, s megkérdezi. — Minden rendben lesz, főmérnök elvtárs? — Remélem, Imre bátyám. Nézi az öreg a gépeket, a kombájnokat és bizonyára sok szép, meg nehéz aratás jut eszébe. — Volt benne részem. Huszonhat évvel ezelőtt ültem át a lovas kocsiról a traktorra. Két évvel később már kombájnra kerültem. De tudja, akkor más volt, mint mostanában. Idegenkedtem még a kombájntól. Nem is igen adtak aratni- valót. Az első esztendőben én sem nagyon bíztam benne, sok volt vele a baj. Igaz, akkor nem voltak ilyen tiszták a táblák, olyan gyomos volt, hogy csak lépésben tudtam haladni. Ha jól emlékszem, 55-ben járási első lettem, benne voltam a Népújságban is — mondja dicsekedve —, 2.4 vagont arattam. Nyugdíjban vagyok már, SZK—4- esről 'mentem el. Az volt akkor a legjobb kombájn. Vállaltam, hogy az aratásra bejövök, felülök újra az öreg gépre. A fiam vette át a stafétabotot, három éve kombájnozik már, ő Nyi- vával dolgozik. — Van nekünk olyan kombáj nősünk is, aki országos versenyben második volt. — Ott áll a kombájn előtt Daru József, nekitámasz- kodva a vágószerkezetnek. — Két évvel ezelőtt a megyében első voltam, innen kerültem fel az országosra, ott a második helyet sikerült megszerezni. Jók, jók ezek a gépek, nem mondom, de nehogy azt higgye, hogy ezzel leányálom az aratás. Kemény munka az a rekkenő hőségben, meg nem is nyolc órát dolgozunk. A keresettel meg lennék elégedve, nem ritka az olyan hónap, amikor ötezer forintot viszek haza. Az idén megint nehéz aratás előtt állunk. Esős volt a tavasz, nem tudták elvégezni időben a növényvédelmi .munkákat. Delegáció érkezik a szemle színhelyére. A zsadányi termelőszövetkezet „vezérkara” jött el tapasztalat- cserére, akikkel szoros barátságban állnak a füzesgyarmatiak. — Ez már nem is szocializmus, ez már több annál — mondja cseppet sem leplezve irigységét Szatmári István, a zsadányi tsz elnöke. Ha nekünk ennyi IFA-nk lenne? Mindössze kettő van, talán jövőre újabb kettőt kapunk. Nem is tudok mit mondani ennyi gép láttán. Megkezdődik a szemle. Feldübörögnek a motorok, emelgetik a vágószerkezetet, megpörgetik a motorokat. Rendben minden. Nem tart sokáig a vizsgálódás. A bizottság megfelelőnek találja a gépeket, akad még azért itt-ott kisebb tennivaló, hogy ne az aratás idején kelljen bíbelődni a gépekkel. A szemlebizottság még összegzi a tapasztaltakat, aztán a gépek elvonul^ nak. A szarvasi tájfajta lucerna vetőmagját ősidők óta szívesen vásárolják hazánk minden táján, sőt külföldön is. A szarvasi Öntözési Kutató Intézet évekkel ezelőtt egyebek között azt a feladatot kapta, hogy új lucerna- fajták nemesítésével segítse a magyar mezőgazdaságot. A szarvasi lucerna már korábban állami fajtaelismerésben részesült, a Szarvasi—2 pedig a közelmúltban nyerte el az előzetesen elismert fajta címet. Az új lucerna jó tulajdonságairól faggattuk ne- mesítőjét, Tóth Sándomé dr. kandidátust, a szarvasi Öntözési Kutató Intézet osztályvezetőjét. — A Szarvasi—2 lucerna jó tulajdonságaival felülmúlja a már köztermesztésben levő fajtákat — magyarázza Tóth Sándorné dr. — Első helyen szeretném említeni, hogy élettartama hosszabb, ami a gazdaságosság szempontjából rendkívül előnyös. A négyéves telepítéseknél még százszázalékos a beál- lottság. Vizsgáltunk hatéves telepítéseket is, ahol az eredmények évről évre egyenletesek voltak. Az új fajtáknak dúsabb a levélzete, fehérjében, karotintartalom- ban gazdagabb, sarjadzóké- pessége kedvezőbb, minőségileg tehát jobb az eddig ismert fajtáknál. A betegségeknek is jobban ellenáll, ősszel lehet telepíteni, és a következő esztendőben már teljes termést hoz. Gyors sarjadzó képessége miatt gyakrabban vágható, ez pedig a lucemalisztüzemek folyamatos ellátása miatt lényeges. Jugoszláviában már A táplálkozáskultúrában egyre előkelőbb helyre kerül a fehérjében gazdag, könnyen emészthető hal. A HALÉRT és a vendéglátóipar minden korábbinál nagyobb mennyiségben igényli a gyomai Viharsarok Halászati Tsz-től a konyhakész halat. Különösen nagy a keletje a körösi halászlének és a körösi halszeleteknek. — Csakhogy a hal kényes portéka — mondja erről Engi Sándor, a halfeldolgozó üzem vezetője. — Nyáridőben, amikor gyakran változik az időjárás, rekkenő a hőség, megkülönböztetett gondossággal ügyelünk a halfeldolgozás minden mozzanatára. A halászléfőzők például lépcsőzetesen kezdik a munkát. A léfőzők, a haltisztítók, a szeletelők folyamatosan állnak munkába, így nincsenek „üresjáratok”, kihasználatlan percek. Az élőhal azonnal feldolgozásra kerül, s a kész halászlevet máris szállítjuk a Békéscsabai Hűtőházba, ahol mínusz 20 fokon tárolják. — Mi magunk is sokat javítottunk a hűtőláncon. Aggregátort szereltünk a halfeldolgozó terembe, s így 14— 15 fokra hűlt a levegő. A haltárolónk viszont tartja a négy-öt fokot. Leginkább törpeharcsa, keszeg, kárász, süllő, csuka, angolna, busa kerül feldolgozásra. az elmúlt évben az elismert fajták közé sorolták. — Magyarországon hol foglalkoznak szarvasi lucernafajták termelésével? — Nagyon sok helyen. De hadd említsem első helyen szűkebb hazánkat, Békés megyét. Itt igen kedvezőek az adottságok a pillangósta- karmány-termelésre. Jelentős területen telepítettek még Szolnok, Bács, Baranya és más megyében. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja: a kutatók legjobb partnerei a rendszergazdák. A nemesítés ugyanis nem látványos munka, nem hoz gyors sikert. A tudományos kutatás hosszú évek kitartó munkáját igényli. Számomra az a legnagyobb boldogság, ha a tudomány a gyakorlatban realizálódik, az új fajtákat nagy területen és jó eredménnyel termelik. Ezt pedig legjobban rendszeren belül tudják megvalósítani. — Mondana erre konkrét példát? — Szívesen. A szeghalmi lucernavetőmag-termesztési rendszer területén 988 hektáron termelnek elit vetőmagot, 2200 hektáron pedig első fokú, szaporításra alkalmas vetőmagot. A rendszergazda a Szeghalmi Állami Gazdaság, amely a szarvasi öntözési Kutató Intézettel igen jó kapcsolatot teremtett. A vetőmag-előállítás technológiáját mi dolgoztuk ki. Segítünk a szakemberek továbbképzésében és Naponta mintegy háromezer doboz halászlé készül és négy-öt mázsa halból körösi halszelet. — Ott segítünk magunkon ahol tudunk. Gál László műszaki fejlesztési csoportvezetővel együtt több újítást vezettünk be. Egyebek között több késes új halszeletelő gépet szerkesztettünk. Nem kell lánckesztyűvel korongon szeletelni, ami rendkívül nehéz fizikai munkát igényel. Így nőkre és rábízhatjuk a halszeletelést. Könnyebb is, A mezőgazdaságban csökken a kihasználatlan terület, a gazdaságok mind nagyobb arányban vonják művelésbe a parlagföldeket — ezt bizonyítják a tavaszi határszemlék, amelyeknek tapasztalatairól most összesítés készült a MÉM-ben. A központi és helyi intézkedések nyomán idén 6000 hektárnyi olyan területet hasznosítanak a termelők, amelyet az elmúlt években elhanyagoltak vagy egyáltalán nem is használtak. A legtöbb parlagföldet Bács- Kiskun, Borsod és Pest megyében „számolták föl”, de másutt is jó eredményeket értek el. számos más munkában. Ott vagyunk a vetésnél, táblánként ismerjük a növényt, tudjuk, hol, mikor várható a virágzás, melyik táblán hányadik hozamot érdemes magfogásra meghagyni és így tovább. De említhetem a füzesgyarmati lucematermesztési rendszert is. Itt a szárítóüzemekkel rendelkező partnergazdaságok termelnek szarvasi tájfajta lucernát. Ök elmondják nekünk, hogy mi az igény, az új fajták nemesítésénél mire törekedjünk, mi pedig szaktanácsokat adunk a lucemater- mesztésre. Számomra nincs nagyobb boldogság, mint amikor hívnak bennünket, tanácsainkat nemcsak kérik, hanem be is tartják. Közös erővel érünk el aztán a vártnál is jobb eredményeket a lucematermesztésben, ami az állattenyésztés szempontjából nem közömbös. — Számíthatnak-e újabb lucernafajtákra a mező- gazdasági üzemek? — Természetesen. A MN—6 fajtajelöltet magyar—német kooperációban állítjuk elő. Az előzetesen bejelentett fajtajelöltek egyik ígéretes növénye lesz a Szarvasi—7 lucerna. Az új fajták előállításánál egyebek között arra törekszünk: béltartalmuk még jobb legyen. Minőségileg jobb, mennyiségileg több termést adjanak, a jelenlegi fajtáknál gyakrabban lehessen vágni, hogy a lucema- lisztüzemeket folyamatosan ellássák alapanyaggal. A nemesítő és a gyakorló mezőgazdász célja egy: olyanfajtákból telepíteni lucernát, amelyek adott területről több termést adnak, minőségileg pedig jobb takarmányt biztosítanak. Meggyőződésem, hogy a rendszergazdákkal való jó együttműködés e téren is meghozza gyümölcsét. balesetmentesebb is a régi fajta szeletelésnél. Gondoltunk az anyagmozgatás könnyítésére is, hisz a létszámhiány nálunk is ugyanolyan gond, mint másutt. — A termelőszövetkezet halkészítményei iránt nemcsak idehaza, de külföldön is érdeklődnek. Tavaly román exportra készítettünk hasított szeleteket busából. Olyannyira elégedettek voltak az áruval, hogy év végére újabb szállítmányokat rendeltek. A gazdaságok többsége takarmánytermesztésre használja a korábbi parlagot, s ezzel javítanak az állatállomány, elsősorban a tehenészetek takarmányellátásán. A termőföld jobb kihasználását szolgálják az idén megélénkült földcserék. A nagyüzemek mind nagyobb számban állapodnak meg egymással a beékelődött területek átadásában. Idén eddig 12 ezer hektár cserélt gazdát és további eredmény — ezt is a tavaszi határszemlék bizonyították —, hogy több mint ötezer hektár szétszórt, elaprózott földet sikerült összpontosítani nagyobb táblákká. 11 Mint egy gépesített hadosztály, úgy sorakoznak a kombájnok, traktorok, teherautók Fotó: Béla Ottó A főmérnök, meg a tsz-elnök értékelik a látottakat Ary Róza Lépcsőzetes munkakezdés Javuló hűtőlánc a halfeldolgozóban Parlagföldek hasznosítása
