Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
1978. június 27., kedd Telt ház a szarvasi napközis táborban Ha szép idő van, naponta 150—200 gyerek is felkeresi a szarvasi napközis tábort. Jól érzik itt magukat, hiszen nemcsak egészséges, szép környezet, hanem gazdag program is vár itt rájuk. Az úttörőház nyitottá tette nyáron is működő szakköreit a napközis pajtások előtt, és minden szerdán filmvetítéssel várja őket. Kedveltek az úszódélutánok, valamint az ügyességi, kézilabda- és asztalitenisz-versenyek, amelyeket ugyancsak az úttörőház rendez számukra. Tervezik, hogy csónakkirándulást, gyalogtúrákat is szerveznek a napközis tábor lakóinak, s ellátogatnak Gyulára és Békéscsabára is. A pingpongasztal körül mindig sok a gyerek „Nálunk, Spanyolhonban...” Szól az ének Fotó: Gál Edit TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 48. A rövid beszéd végén neszelünk föl, hiszen az örökös katonának ment mun- déros káplárok kaparintanak kézbe bennünket. Rajokban vonulunk bogáncsos hepehupák között a ka- számyaépítőkhöz. Tavaly itt mág szamártövisligeteket simogatott a szél, most öt akkora épület fundamentumában serénykednek a kö- tényes mesterlegények, hogy egyikben-másikban elférne ezer ló. Júniusig a kaszárnyaépítőknek cigeltem a téglát, maltert. Egy lónyerítés után a fene majd megevett. A tégla kiköszörülte a kezem duzzanatait. Nem volt sok válogatnivalóm, vagy az égetőkemencéhez, vagy az Aradról érkező szekerek lerakásához lökték az embert. Csikós, katona, nem volt abban válogatás. Ha rám jött a lovazhatnék, ha- zasuttyantam, néha éjszakának évadján, mondom apámnak, kicsinyég adja már alám a lovát, mert ki vagyok rá éhezve rettentően. Szerencsére értett éngem az apám, hát hagyta. Hajnalra szépen visszaakasztottam a lovát, én meg álltam a majszterlegények mögé téglát trógerolni. Júniusban megjött a bukovinai ménes. Kétszáz ló, meg a legénység. Ott táboroztak a Nagymajor környékén, azok dobogása, messzire te- rülközése odalátszott az egyre magasodó kaszárnyára. Élt a reményem, hogy ülök én még lovon! A bukovinaiak között jó cimborákra leltem, na, esténként, hogy fájrontot kiáltott a pallér, a nap már elköszönt, ugrottam a ló- szagú komák közé. Maga a kesernyés lószag is kiment belőlünk, az aromás, csípős csikóillattal együtt, helyette belénk költözött az égetett meszek és téglák mesteres, idegen szaga. A lovak felhorkantottak, ha abban az ancúgban közéjük mentem. Holdvilágnál ültünk, kóstoltuk a bukovinai lovakat. Pár hét alatt kiismertük őket, mert a barakszállások- han járkáltak a hírek, hogy nyergest válaszhatunk, ahogy ideér a kétezer szilaj. Azokra nem lehet ülni, hát nyissuk a szemünket, mert alkalomadtán rá kell mutatnunk a szerszámlóra. Másfélszeres az óvodák telítettsége Békéscsabán Beszélgetés az óvodai felvételekről Az elmúlt héten tárgyalták és hagyták jóvá a társadalmi bizottságok Békéscsabán az óvodás korú gyermekek elhelyezését. A szülők nagy része már tudomást szerezhetett arról, felvételt nyert-e gyermeke, s ha igen, melyik óvodába? A döntésről, s az ezzel kapcsolatos dolgokról beszélgettünk a napokban dr. Virág Lászlóval, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével, valamint Flender Pálné tanulmányi, és Vincze Károlyné óvodai felügyelővel. — Minden évben komoly gondot okoz a felvételek elbírálása — mondta dr. Virág László. — A város belterületén, a modernebb óvodákban óriási a túljelentkezés, ugyanakkor másutt még nincs teljes telítettség, ezért az elosztást átirányításokkal tettük egyenletesebbé. összesítve mintegy másfélszeres a csabai óvodák telítettsége. — Köztudott, hogy a József Attila lakót'elepen az átlagosnál több gyerek lakik, s számuk néhány évig bizonyára nem csökken. Az ő elhelyezésükről hogyan gondoskodnak? — Eddig csaknem minden félnapos ellátást kérő gyermeket el tudtunk helyezni, az idén sajnos nem. Egyrészü- ket a város szívébe irányítottuk, azok a gyerekek pedig, akik az iskola előtt állnak, egyéves iskola-előkészítőn vehetnek részt, hetente két alkalommal. Az idén jelentkezett 202 új igényjogosult (tehát akik egész napos óvodai ellátásra jelentkeztek), 95-en a lakótelepen, 107-en pedig a lakótelep körzetében, illetve a városközpontban nyertek felvételt. A telepi óvodákba csak azokat a gyerekeket helyeztük el, akiknek testvére is oda jár, vagy nagy családok tagjai. — A társadalmi bizottságok igyekezték minden esetben számba venni a szülők igényeit, így az átirányításoknál többek között arra is odafigyeltek, hogy az óvoda ne legyen távol . a munkahelytől, illetve útba essen munkába menet. A telepen egyébként összesen 307 gyermeket tudunk elhelyezni, 1979-ben az új óvoda átadásával további. 75 kaphat óvodai ellátást. Ezzel magasan az országos normatíva fölött állunk majd, de számolva a még így is fennálló feszültségekkel', a tanácsi vezetés közel 100 gyermeknek szükségférőhelyeket létesített. — Még itt, az elhelyezésről szólva hadd említsek meg egy problémát — kapcsolódott a beszélgetésbe Flender Pálné. — Sajnos, az üzemi óvodák egy része nem érzi feladatának segíteni égető gondjainkon. A jövőben szeretnénk megfelelő együttműködést kialakítani a tanácsi és üzemi óvodák között, némileg tehermentesítve ezzel a már túltelített gyermek- intézményeket. — A szülők hogyan fogadják a társadalmi bizottságok döntését? — Sajnos, rokszor indokolatlanul reklamálnak, s túlzó követeléssel lépnek fel. Hiába kérjük őket, hogy fogadják el döntéseinket, mert a legjobb szándékkal akarjuk gyermekeik helyzetét megoldani, nem hagyják meggyőzni magukat. — Nemegyszer előfordul, hogy mérlegelve, hogy a szülő rendelkezik gépkocsival, s nem dolgozik több műszakban, az egyik óvodából egy onnan gyalog alig 15 perces úttal arrább egy másikba helyezzük a gyermeket. Hangsúlyozom, gépkocsival rendelkezőkről van szó. Mindezt Vincze Károlyné mondotta, majd hozzátette: — Volt szülő, éppen a József Attila lakótelepen, aki azt panaszolta, hogy át kell vinnie gyermekét a kocsi- úton, ezért kéri a másik óvodába való felvételét. És sorolhatnám az ilyen indokokat, kifogásokat. — Fellebbezésre is lehetőség van. Várható-e a kérések, igények új felülvizsgálata, orvoslása? — A fellebbezési bizottság, amely ugyancsak társadalmi jellegű, felülvizsgálja a beérkezett kérelmeket, az indokokat, s ezt követően újra dönt. Régen sem tudtuk mindig megváltoztatni a társadalmi bizottságok által jóváhagyott feltételeket, átirányításokat, most erre még korlátozottabb lehetőségeink vannak. Sokéves tapasztalatom. hogy egyik-másik szülő más protektort keres, s máris hozzáteszem, hiába. A fellebbezés rajtunk keresztül így is a fellebbezési bizottsághoz kerül. Beszélgetésünket Vincze Károlyné ezzel zárta: — Szeretnénk, ha tudnák az anyukák, apukák, mi óvónők is azt akarjuk, hogy minden gyermek óvodába járjon. Ezért vállaljuk a nagy létszámú csoportokat, ám ahhoz, hogy gyermekeinket megfelelően ellássuk, több türelemre, nagyobb megértésre és együttműködésre van szükségünk. Nagy Ágnes Megkezdődtek az egyetemi felvételik Hétfőn reggel országszerte megkezdődtek az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák. Az idén a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára 35 700-an jelentkeztek, a felvehetők számánál két és félszer többen. A jelentkezőknek tehát minden tudásukra szükség lesz, hogy szeptembertől „gólyák”, első éves egyetemi vagy főiskolai hallgatók lehessenek. A felvéteMár éppen a dudacserepeket malteroztuk az emeletes kaszárnyák tetején, mikor híreltük. hogy jönnek a csikók. Tíz ménesbe osztották őket. Kétszáz csikó meg egy katonacsikós mellé löktek másodmagammal bojtárnak. Fájdítottam a sorsom, hisz kinőttem azt én már tizenkét éves koromban. A fölöttesem félt a lótól. Mivel rajta katonaruha volt, övé lett a bizalom. De vigasztalódtam is. A bukovinaiak közül kikóstolt lovat rámruházták, ahogy kívántam. Jó, kis könnyű járású, fekete kanca, törzskönyve szerint erdélyi születésű. A Virág nevet én ragasztottam rá. Lóállásunk kint volt fölütve Fecské- sen, a gazdám mindennap bejárt parancsosztásra. Az első pillanattól iri- gyem lehetett, mert soha nem mondta meg, mi a parancs, mi a vámivaló, csak kummogott az orra alatt. S rettenetesen törte, üldözte a lovát, tudni akart vele bánni. Ügy ülte, mint majom a köszörűkövet. Félt, meggörnyedt rajta! Sehogy se érezte, mit lép alatta a ló. Mi meg, hogy ilyen begyógyult szájú volt velünk, bojtárjaival, hát nem mondtuk neki, mit is kéne mozduljon, hogy a ló is értse. Ügy lehet, hasztalan mondtuk volna. Vaknak hiába mutatjuk, merre virrad! Hanem kitudtuk a bukovinai cimboráktól, hogy harminc nap múlva jön a kalapos király, megszemlézni mezőhegyesi alkotását. De előre megparancsolta, hogy érkezésekor nem kíváncsi semmiféle parádéra, csak az eredményekre. Az ember mindent tudott. A ló révén ismeretségben voltunk a főispán kocsisával, meg az alispánéval. Az urak kocsisai pedig többet tudtak a világ fordulásairól, mint maguk a főispáni ti- toknokok. Mert a titoknok nem ült örökösen a bakon, de a kocsis hallotta azt is, ami nem rá tartozott. Na, ilyen nyomokon megtudtuk, hogy nem lesz cifra sallangos megyei bandérium a király fogadására. Nem lesznek nemesi fogadó bizottságok és köszöntők. Százlovas csapat mezei versenyét engedik csak. De arra máris lehet jelentkezni. Mondtam apámnak, hogy én föliratkozok. Megvidámodott. — Vegyük készület alá a Virágot! — Mit kell azon készíteni? — Hallottál már mezei futóversenyről ? — Maguktól, ahogy beszélni szokták. — És azt hiszed, annyi, hogy nyeregbe csikós, aztán hajts?! — Hát? A többit tudja a ló. — Tudni tudja, csak bírja-e? A mezei verseny nagy úttal jár. Bíróssá kell edzeni! A szegvári alispán lovásza éppen ide alá járkált választási malacokért, kérdés nélkül ellotyogta a föltételeket. Szeret okosnak látszani, hiszen nem akárki keze-lába ő. (Folytatjuk) liken az elérhető legmagasabb pontszám az idén is 20, ebből legfeljebb 10 pontot hozhattak magukkal a gimnáziumból vagy szakközép- iskolából, és újabb 10 pontot szerezhetnek a felvételin. Ötvenötezer jelentkező az írásbeli vizsgán már túl van, ennyien írtak ugyanis közös érettségi-felvételi írásbeli dolgozatot májusban matematikából, fizikából és biológiából. ök hétfőn már a felvételi bizottságok elé állhatták, szóban is számot adnak tudásukról. A többi jelentkező az első napokban az írásbeli követelményeinek tesz eleget, ezt követően szó- beliznek. A felvételi vizsgákat az intézmények többségében a hét végéig befejezik, néhány intézményben pedig a jövő héten zárulnak a vizsgák. Ezt követően az intézmények felvételi bizottságai döntenek és az eredményről írásban értesítik a pályázókat. Az elutasítottak, de fellebbezésre jogosultak 8 napon belül nyújthatják be fellebbezésüket az egyetemhez, illetve a főiskolához, a miniszternek, illetve az illetékes főhatóság vezetőjének címezve. A tárcák, főhatóságok augusztus végén bírálják el a fellebbezéseket. Kézimunkakiállítás A Békés megyei Szolgáltató- és Termelőszövetkezet felhívására 31 dolgozó küldött be csaknem 190 kézimunkát arra a kiállításra, amelyet június 19-én nyitott meg Kraszkó Endre, a szövetkezeti bizottság titkára Békéscsabán, a KISZÖV Gyopár Klubjában. A beküldött munkákat zsűri értékelte. Legszebbnek Gécs Györgyné és Boros Ist- vánné munkái bizonyultak. Ezeket és a többi hímzést, kötést június 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. 52 óra Mundial Nem is emlékszem pontosan, hány óra volt, de nem sokkal éjszaka 10 előtt dőlt el vasárnap este: Argentína a világbajnok! A labdarúgás varázsa közel egy hónapig tartotta lázban a világot, milliókat az egész földkerekségen. Nevetséges dolog volna azt állítani, hogy ez a láz, ezek a magasra csapó szenvedélyek csupán arra a kétszer 45 percre, vagy egy-egy mérkőzés napjára koncentrálódnak, hiszen a labdarúgás lényegéből fakad, hogy hasonló más szenvedélyekhez: nagy ok kell ahhoz, hogy valaki lemondjon róla, hogy közömbössé váljon iránta, hogy ne foglalkozzon vele többé. Ez a mostani Mundiál, ott, a távoli Argentínában igazán rendhagyó volt. Bár azt is mondhatnánk, hogy éppen nem volt rendhagyó, mert magán viselte a kor minden bélyegét, olyan Mundial volt ez. amely csak most, 1978-ban történhetett, melynek eseményeit elemezni túl a sporton okos gondolat lesz. Számos nézőpontot válaszhatnánk ahhoz, hogy következtetésekhez jussunk. Lehetne részletezni, hogy miként lendít egy csapatot a nemzeti érzés olyan magaslatokra, mint lendítette az argentint; aztán arról is külön tanulmányt lehetne írni, hogy a sport és a sportdiplomácia (hogy finomabban fogalmazzuk meg a háttérben ható és érvényesülő különböző erőket) miként befolyásolhatja egy egész torna kimenetelét: aztán a mi nézőpontunkból rengeteget beszélhetnénk arról, hogy a labdarúgósportunk felszín alatti felületessége, figyelmetlensége hová vezetett? Mert szerény meggyőződésem, hogy újra és most már ki tudja hányadszor, ez a felkészülési tervekkel és szépen megfogalmazott nyilatkozatokkal ügyesen elkezdődött felületesség, nem is egyszer szakszerűtlenség, és krónikus sportdiplomáciai kétbal- zesség vezetett oda, hogy az 1978-as Mundiálon „sötét lónak” kikiáltott csapatunkról kiderült: csak grundfoci színvonalú, legalábbis ha a nemzetközi élmezőnyhöz viszonyítjuk. Tudom, hogy most állításaim bizonyításának kellene következnie, erre azonban sem helyem nem adatott e jegyzet kereteiben elég, de szükségtelen is. Értő labdarúgó-rajongók és nem botcsinálta szakembereink emlékezetében, feljegyzéseiben hemzsegnek ezek a bizonytékok, két (Baróti szavaival élve) slendrián és (saját megfogalmazásom szerint) nyegle focistáink arcpirító kiállításától a ki tudja miért, csatársor nélkül utazó „sötét lovakig”; minek hát újra felfokozni lassan csillapuló bosszúságainkat. Akadhatnak mindent fél- reértelmezők, akik makacsul azt gondolják: játék az egész, nem kell annyit .törődni vele. Külön jegyzetet érdemelne ez a magatartás, melynek szemellen- zőssége nemcsak a sportban okozott már komoly károkat. Nem tudom, ki lenne a megmondhatója, mit jelent — például — a termelés időszakos visszaesésében egy-egy focikudarc, mely az emberek tudatában (ha tudják, ha nem) sokkal több, mint puszta játék, elbukott meccs. A televízió kitűnő stábja 52 órában sugározta a korszerű technika csodájaként ezt a Mundialt, melynek alakulásába, mi egykori híres futballnemzet, bele sem szólhattunk. De legalább láttuk, mások hogyan csinálják. Pályán és pályán kívül. Sass Ervin *
