Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
1978. június 27., kedd o [2B3I2EB3 Befejeződtek a II. békés-tarhosi zenei napok Békés város nagydíját a budapesti R. Barnen úti általános iskola kórusa nyerte el Lapunk vasárnapi számában tudósítottuk olvasóinkat a II. békés-tarhosi zenei napok megnyitásáról, a szombat délelőtti kórusversenyről, melynek díjkiosztása este 6 órakor volt a zenepavilonban. A zsűri Békés város nagydíját a budapesti R. Barnen úti általános iskola gyermekkórusának ítélte oda. A díjat Makoviczky János tanácselnök adta át a kórus karnagyának, Cseszka Editnek. A Gulyás György által alapított Tarhosi díjat a budapesti Tavasz leánykar (karnagya Cseszka Edit) és a budapesti Hunyadi János zenei általános iskola gyermekkórusa kapta (karnagya Sebestyénné, Farkas Ilona). Szokolay Sándor és Keresz- tury Dezső közös díját a békéscsabai Bartók vegyes kar nevében Rázga József karnagy vehette át. Ezután Makoviczky János tanácselnök tarhosi emlékplakettet adott át azoknak, akik a zenei napok szervezésében kiemelkedő munkát végeztek. A díjak átadását hangverseny követte, melyen a győri filharmonikusok és a debreceni Kodály kórus működött közre Jancsovics Antal és Gulyás György vezényletével, valamint Gyarmati Vera hegedűművész és Gulyás Dénes énékművész. Vasárnap tartottá meg első közgyűlését a békés- tarhosi baráti kör, és választotta meg intéző bizottságát, valamint tisztségviselőit. A kör 156 tagj,a volt tarhosi tanárokból és diákokból, zeneművészekből, egyetemi tanárokból, pedagógusokból, könyvtárosokból, orvosokból, karnagyokból toborzódott. A baráti kör díszelnökévé dr. Keresztury Dezső akadémikust választották. Az intéző bizottság elnöke Balogh, László országgyűlési képviselő lett. ♦ Vasárnap este újabb nagy sikerű hangversenyt rendeztek a tarhosi zenepavilonban, tegnap, hétfőn este pedig Kiss Gyula zongoraművész filharmóniai estje zárta a II. békés-tarhosi zenei napok eseménysorozatát. Makoviczky János tanácselnök átadja Békés város nagydíját Cseszka Editnek, a budapesti R. Barnen úti általános iskola kórusvezetőjének Első napi postabélyegzés a zenepavilon előcsarnokában Fotó: Gál Edit Megyei közúti információ Békés megye országos köz- úthálózatán folyamatban levő szabályozások, munkák: Félpályás útelzárás van a 47-es debrecen—szegedi főút békési átkelési szakaszán, a városi tanács épületével szemben, a 3. sz. általános iskola megrongálódása miatt. A lezárást mintegy 40 méter hosszon kellett elrendelni. A félpályás útszűkület előtt a mezöberényi irányból „Útszűkület”, „40 km/óra sebességkorlátozás”, „Elsőbbségadás a szembejövő forgalommal szemben” jelzőtáblák, a békéscsabai irányból „Útszűkület”, „40 km/óra sebességkorlátozás”, „Szembejövő forgalom elsőbbsége”, „Kikerülési irány balra” jelzőtáblák vannak elhelyezve. Burkolatjelfestés folyik a 44-es főúton Gyula és az országhatár között. A festés térségében „40 km/óra sebességkorlátozás”, „Útszűkület”, „Kikerülési irány jobbra” jelzőtáblák vannak elhelyezve. Tanulnak, spártainak a békéssámsoni lányok A HÖDIKÖT 10 évvel ezelőtt alakította ki a békéssámsoni gyáregységét. Az aktív dolgozók száma jelenleg 113 és 42 kismama élvezi a gyermekgondozási segéljrt. A varrodában szép számmal dolgoznak lányok, akik szívesen tanulnak és sportolnak a munka mellett. Többen eljárnak a hódmezővásárhelyi szakmunkásképző iskolába, valamint a technikumba. A rendszeres testedzésre, a szabad idő okos kihasználására igen nagy gondot fordítanak. Többek között női futballcsapatot alakítottak, s Lipcsei Mihály edző irányításával gyakorolják a labdarúgás „mesterségét”. Időnként összemérik tudásukat, nemcsak egymással a kispályán, de a hódmezővásárhelyiekkel is. Ugyancsak jól működik a női lövészcsapat. Megalakították a természetjárók baráti körét. Kerékpártúrákat szerveznek, kirándulnak. A KlSZ-alapszerve- zet sátrakat vásárolt, így szabad hétvégeken — egymást váltva — többen eljutnak a Tisza-parton fekvő Mártélyra és más helyre. Az Ön véleményét kérjük! A Békés megyei Népújság már egy éve új formában kerül nap mint nap az ön kezébe, és évek óta arra törekszik, hogy az ország, a megye fontosabb eseményeiről, életünk sikereiről és gondjairól minél teljesebb tájékoztatást nyújtson. Szeretnénk az ön véleményét tudni arról, hogy miként feleltünk meg ennek a feladatnak és mit kellene még tennünk, hogy olyan lap kerüljön a kezébe, amely még inkább megnyeri tetszését, kielégíti információs igényét. Vasárnap kérdőívet közlünk lapunk utolsó oldalán. Kérjük, töltse majd ki, s adja postára. Együttműködésével közös érdeket szolgál: lapunk színvonalasabbá tételét. Számítunk az Ön véleményére! Orenburg! Unis A 2750 kilométer hosszú orenburgi gázvezeték, avagy most már hivatalos nevén: a Szövetség gázvezeték magyar szakaszán, az év harmadik negyedében adják át a bogorodcsányi kompresszor- állomást, a negyedik negyedévben a husztit, és a jövő év elején a guszjatyinit — jelentette be Juhász Ádám nehézipari minisztériumi államtitkár hétfői sajtótájékoztatóján, amelyet a minisztérium a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal közösen rendezett a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Ott volt Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, a budapesti szovjet nagykövetség képviseletében pedig Nyikolaj Oszipov és Iván Szalimon nagykövetségi tanácsos. A közös KGST-beruházás építői már üzemeltetési próbákat végeznek a gázvezeték 1282 kilométeres szakaszán. A Szövetség gázvezeték 22 kompresszorállomásából 8-nál ez év harmadik negyedévében, további 4-nél a negyedik negyedévben és a hátramaradó 10 állomásnál pedig jövő év első felében fejezik be az építési és szerelési munkálatokat. A gázszállítás megindításához azonban nincs valamennyi kompresszorállomás bekapcsolására szükség, így 1978 végén már magyar területre ér a szovjet földgáz, a jövő év elején pedig megkezdődik az üzemszerű gázszolgáltatás. Kitüntetések az Építőipari Tudományos Egyesületben Az Építőipari Tudományos Egyesület központi vezetősége az építők napja alkalmából a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében ünnepi ülést tartott. Az ünnepi ülésen dr. Trautmann Rezső, az egyesület elnöke az Alpár-érmeket, dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter a „Kiváló Munkáért” kitüntetéseket adta át az egyesületben végzett munka elismeréseként. Nagy megtiszteltetésben részesült az Építőipari Tudományos Egyesület Békés megyei Szervezete is. Az egyesületben végzett több éves sikeres és eredményes munkáért Korek Ferenc, a szervezet elnöke az Alpár- érem, Rokszin Mihály szervezőtitkár „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. Az ÉTÉ központi vezetősége és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium e kitüntetésekkel ismerte el a Békés megyei szervezet több éve tartó jó munkáját, és azt, hogy ennek eredményeként a legjobb csoportok között értékelik az ÉTÉ Békés megyei Szervezetének tevékenységét. Több szakmával a nnak idején, amikor megjelent a munkások rendszeres továbbképzéséről szóló kormányhatározat, sokan nem értették, vajon miért kell az ilyen magától értetődő dologról — a folyamatos és gazdaságos termelőmunka nélkülözhetetlen feltételéről — a kormánynak külön határozatban intézkednie. Végtére is: a munkahelyek elemi érdeke lenne, hogy gondoskodjanak a munkásaik és az alkalmazottaik folyamatos továbbképzéséről. Sőt: az sem tűnik lehetetlennek, ha a munkahelyek jó előre — mielőtt még megvásárolnák a kiváló, modern, nagy termelékenységű gépeket, és berendezéseket —, mondom, jó előre, már a technológiai korszerűsítés elhatározásának stádiumában hozzákezdenének a céltanfolyamok és egyéb továbbképzési formák megszervezéséhez. S nemcsak a tanfolyamok megszervezéséhez, hanem olyan oktatási rendszer kiépítéséhez, amelyben minden különösebb alku, s a sokat emlegetett önkéntesség nélkül, bizonyos munkakörökben kötelező lenne a rendszeres szakmai továbbképzés. önkéntesség és ösztönzés — ha úgy tetszik: rábeszélés — persze elképzelhető, sőt, szükséges dolog, ha például valaki, betanított vagy segédmunkás létére szakmát akar tanulni, vagy ha a szakmunkás a második, vagy éppen a harmadik szakma elsajátítására adná a fejét. Valami azonban itt is hibád- zik. A minisztériumi iparban például egyszámjegyű statisztikai adatok jelzik a kétvagy több szakmás munkások százalékos arányát a létszámhoz viszonyítva; vagyis elenyészően kevés azok száma, akik több — szakmai képesítést kívánó — munkakörben is foglalkoztathatók. Aligha azért, mert a több mint kétmillió fizikai munkás egytől egyig rest a tanulásra; s aligha azért, mert a több szakmában is járatos munkásokra nem lenne égető szükség. Gondoljuk csak meg: hányszor és hányszor fordul elő, hogy valamilyen munkahelyen égető szükség lenne néhány forgácsoló, hegesztő, vagy akármilyen más szakmunkásra. S ha lennének mondjuk olyan présmunkások vagy villanyszerelők, vagy mechanikai műszerészek, akik értenének a forgácsoláshoz vagy hegesztéshez, akkor a célszerű — és többnyire csak ideiglenes jellegű — átcsoportosítással könnyűszerrel megoldható lenne a pillanatnyi létszám- hiány. Az esetek nagy többségében azonban nincsen olyan villanyszerelő, aki mondjuk a hegesztést is biztonsággal végezheti, vagy olyan lakatos, akit a forgácsológép mellé is odaállíthatnak. Ez is oka annak, hogy kikerül a gyár kapuja melletti táblára : felveszünk ilyen, olyan, amolyan szakmunkásokat... Egyszerű és olcsó dolog lenne most ismét a sokat ostorozott vállalati gondolkodásmódot, avagy azt a bizonyos szemléletet kárhoztatni, mondván: vegyék már végre tudomásul a vállalatoknál, hogy a munkaerőhiány olyképpen is enyhíthető, ha emelik a foglalkoztatottak szakmai nívóját; ha a létszám mennyiségi növelése helyett, a minőség javítására törekednek. Az a gyanúm, hogy erre az alapigazságra már régen rájöttek a vállalatok, s ha csak az elhatározáson múlna, akkor ma már lényegesen nagyobb lenne a több szakmás munkások aránya. A dolognak azonban van egy roppant egyszerű, mégis nehezen megteremthető feltétele, nevezetesen : a több szakmát tudó munkások kellő anyagi elismerése. Magyarul: a vállalatok, a bérszabályozás mai rendjében aligha fizethetik meg az átlagosnál több, színvonalasabb tudást és munkát. Egy-két forinttal több órabérért nem sokan vállalkoznak arra, hogy univerzális szakmunkássá képezzék át magukat. Szép szóval való agitációval, a munkásöntudatra való hivatkozással, fájdalom, ezt a problémát nem lehet megoldani. |em azt mondom, hogy a szakmai kvalifikáció emelése, az alapszakmájuknál lényegesen sokoldalúbban foglalkoztatható munkások kitaníttatása, „ felnevelése” kizárólag az arányosan magasabb bérek kifizetésének lehetőségétől függ. De hogy ez nem lényegtelen szempont, az aligha vitatható. Vagyis: megint- csak oda kell kilyukadni — mint annyi más esetben is — hogy a vállalatvezetés gondjait csak a gazdálkodás általános környezetével ösz- szefüggésben lehet megítélni és megoldani. Vértes Csaba Nemzetközi társastáncverseny Orosházán Tizenegyedik alkalommal rendezték június 24—25-én, Orosházán; a nemzetek közötti társastáncklub-verVasárnap délután Békéscsaba és Doboz között történt szerencsés kimenetelű baleset. Egy Trabant gépkocsi az optimálisnál jóval nagyobb sebességgel próbált a Dobozi útról a Május 1. Tsz bekötő útjára befordulni, a kereszteződésben elszóródott kőzúzalékon megcsúszva azonban felborult. A gépkocsiban ülők könnyebb sérüléseket szenvedtek. A gépkocsiban keletkezett kár mintegy 15 ezer forint senyt a művelődési központ* ban. Az orosházi társastáncklub évek óta tartó baráti kapcsolatban áll az NDK- beli, lipcsei és karl-marx- stadti, valamint a csehszlovákiai brnói táncklubbal. A nemzetközi versenyre most is ezeket a külföldi klubokat hívták meg. A hazai táncosokat az orosháziak mellett a szegedi és a budai táncklub képviselte. Ebben az évben rendezték először csapatverseny formájában a nemzetközi táncbemutatót. A zsűriben egy-egy cseh és német pontozóbíró foglalt helyet valamint a budapesti Gulier János, Csáki Emília Szeghalomról és az orosházi Zsoldos Imréné. Vasárnap gálaesten hirdették ki a verseny eredményét, amely szerint első a lipcsei csapat lett, második a brnói, a harmadik helyen pedig a karl-marx-stadti táncklub végzett. Az orosházi táncosok augusztus végén látogatnak Karl-Marx-Stadtba, októberben Brnóba, s még ebben az évben versenyt táncolnak Lipcsében is.
